Tom ​Jones I-II.

Choderlos de Laclos - Veszedelmes ​viszonyok
Ez ​a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják "vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján". Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született. A francia irodalom e világhírű alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg.

Selma Lagerlöf - Gösta ​Berling
Az ​1891-es Gösta Berling Selma Lagerlöf első regénye, s mindjárt világsikert aratott. Benedek Marcell fordítása 1912-ben jelent meg, s a gyors itthoni siker titkát Szerb Antal így jellemzi: "A könyv varázsa egy kevéssé Krúdy Gyuláéra hasonlít. Itt is egy gavalléros, úri világ elvenedik fel, a nemesi életformának csak szépségét és költőiségét látjuk, árnyoldalai nélkül. (...) Tizenketten vannak a gavallérok, és úgy járnak-kelnek a világban, mint Arthus király tizenkét lovagja. Gösta Berling alakját apollói ragyogásba vonja az, hogy az írónő érezhetően szerelmes belé, és elhalmozza minden fényességgel, amit a női képzelet a férfira láthat." A kötet a Nobel-díjasok könyvtára sorozat része.

Henry Fielding - Amelia
Henry ​Fielding utolsó regénye, az Amelia egy hányatott sorsú, tiszta lelkű asszony története. A különleges szépségű, romlatlan családanya erényeit semmilyen fondorlat, nehézség nem képes megrontani, pedig sokan próbálják rossz útra téríteni. A történet több szálat összefonó meséjének helyszínei a börtöntől a tengeri kalandokon át az oratóriumig terjednek, a szerző több szereplő elbeszélésén keresztül mutatja be a bonyolult cselekmény részleteit. Amelia egy olyan férfit fogad társul, aki őt fedhetetlenségben meg sem közelíti, és a szenvedések javát Mr. Booth okozza feleségének és gyermekeinek. De az állhatatos asszony türelme és szeretete mégis kikötőbe vezeti életük megfeneklett hajóját.

Virginia Woolf - Orlando
Orlando, ​a költői hajlandóságú, gyönyörű nemesifjú az Erzsébet-kori Angliában látta meg a napvilágot. Életében szerepet kap Shakespeare, kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba kerül egy szép, de csapodár orosz hercegnővel, magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, a londoni alvilág számos tagjával, egy előkelő román hölggyel, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal. Törökországban nemet vált, majd Angliába hazatérve átcsöppen a XVIII. századba s a korabeli irodalmi szalonokba. A század nem nyeri el a tetszését, átvált a XIX.-be – mind közül a legálszentebbe, a dagályos építészet, a krinolinok és a jegygyűrűk világába. Férjhez megy, s végre kiadják több száz éven át készült remekművét, egy hosszú költeményt. Utoljára a XX. században látjuk, hever az ősi otthon tölgyfája alatt, próbál rendet tenni sokféle megtestesülése között, s várja haza férjét, a hajóskapitányt – akiről talán csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy férfi-e valóban. Különös, szertelen, merész regény – tónusa néha elbűvölő, néha infantilis, aztán maróan szatirikus meg egészen személyes is, s mintha azt üzenné, mindnyájan androgünök vagyunk, s nem mindig tőlünk függ, hogy melyik „nemünk” dominál. Az első angol kiadást az írónő szerelme-barátnője, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941). Forrás: http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=519

Mark Haddon - A ​kutya különös esete az éjszakában
A ​tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója - egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat.

Johann Wolfgang Goethe - Vonzások ​és választások
"... ​azok a cserebomlások a legjelentősebbek és a legfigyelemreméltóbbak... amelyekben négy, idáig kettesével összekötött lény érintkezésbe kerül, eddigi egyesülését elhagyja, és új kapcsolatokba lép. Ebben az elválásban és összetapadásban, ebben a menekülésben és keresésben az ember igazán magasabb rendeltetést vél látni; az ember az ilyen lényeknek akaratot és választást tulajdonít, és esetükben a választott rokonság szakkifejezést teljesen indokoltnak találja."

Ian McEwan - Szombat
Szombat ​hajnalban Henry Perowne londoni házának ablakából szemtanúja lesz egy kigyulladt szárnyú repülőgép zuhanásának. A kép beleég emlékezetébe, és napi teendőinek végzése közben is ott lebeg lelki szemei előtt mint a fenyegetettség lángoló szimbóluma. A regény egy orvos huszonnégy óráját mutatja be, elidegenedését családjától, furcsa versengéseit, párbajait, eltorzult gondolkodását egy eltorzult világban és végül kitörési kísérletét saját életéből, vágyai és félelmei béklyójából. A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. A nagy áttörést hozó Vágy és vezeklésből készült film itthon is óriási siker volt. A Szombat az író soron következő nagy műve, amit csiszolt mondatok, hajmeresztő izgalom és lélektani mélység jellemez.

Thomas Mann - A ​Buddenbrook ház
Thomas ​Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, és csakhamar világhírűvé tette az akkor huszonöt éves írót. A regény a nagypolgárság világáról, belső válságáról szól sok önéletrajzi vonatkozással. A Buddenbrook ház egy lübecki kereskedőcsalád alkonyának regénye. "Személyes családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi, vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cezúráról" - nyilatkozta később Thomas Mann erről a könyvéről. A korszakos hanyatlás négy nemzedék sorsában tükröződik. Az energikus és kétely nélküli cselekvőkészséget a cég utolsó gazdájában, Thomas Buddenbrookban felváltja a belső bizonytalanság, az önelemző hajlam - üzletemberi és közéleti tevékenységét egyre inkább úgy játssza el, mint színész a szerepét. Fia pedig, a kis Hanno, akiben a család biológiai elerőtlenedése és egyszersmind fokozódó művészi érzékenysége kiteljesedik, már nem csak a neki szánt szerepre, a cég új felvirágoztatására, hanem a hétköznapi élet puszta elviselésére is alkalmatlan - halála véget vet a Buddenbrookok történetének, amely egyúttal csakugyan egy korszak, a polgárság nagy, de pusztulásra ítélt korszakának története is.

Thomas Hardy - Lidércfény
A ​nagy angol regényíró valós hősöket akart rendkívüli körülmények közt ábrázolni. Ilyen hős a Lidércfény Jude-ja is, akinek az alakjában itt-ott önéletrajzi elemek is bujkálnak. 1888. április 28-án - ekkor merül fel a regény ötlete Hardyban - ezt írja naplójába: "Elbeszélés egy fiatalemberről - nem jut be az oxfordi egyetemre -, küzdelmei és végső bukása. Öngyilkosság. Van ebben a történetben valami, amit meg kellene mutatni a világnak, és én vagyok az, aki megmutathatom nekik." Ez a fiatalember és a szerelme, az okos, felvilágosult Sue későn találnak egymásra: mindketten elsietett, rossz házasság nyűgében élnek. Mégis vállalják szerelmüket, és - akárcsak a többi Hardy-regényben - összeütközésbe kerülnek a sorssal, a végzettel: ezúttal a képmutató társadalommal, a pletykaéhes kispolgárokkal, akik elállják a társadalmi emelkedés útját - Jude sosem jut be az áhított egyetemre - és a boldogsághoz vezető utat. Szinte végzetesen tragikus ez a szép regény, a szerencsétlen szereplőktől a sors minden boldogságot megtagad.

Wilkie Collins - A ​fehér ruhás nő
Walter ​Hartright tehetséges festő lehetne, de szerény rajztanárként kénytelen tengetni életét. Rég megszokta, hogy érzelmeit a kabátjával együtt az előtérben hagyja, mikor előkelő családok kisasszonykáit tanítja a rajzolás alapjaira. A magára erőltetett fegyelem azonban csődöt mond, amikor elszegődik a cumberlandi Limmeridge House-ba két úrihölgy mellé. Az egyik, a szókimondó, tűzrőlpattant Marian akár az életét is adná imádott húgáért, a szép, gyöngéd, szelíd, merengő Lauráért, aki művészi hajlamait az akvarellfestészetben szeretné kamatoztatni. Megtörténik hát a baleset, kölcsönös szerelem szövődik Walter, és a rangban-vagyonban felette álló szép kisasszony között. Ám Laura jegyben jár. Választottja, Sir Percival Glyde látszólag maga a nagyúri kifinomultság és figyelem, a lány mégis megérez valamit abból, hogy e frigyből csak rossz származhat. Mivel azonban ekkoriban egy nőnek nemigen lehet önálló akarata, férjhez megy a baronethez. Ezzel aztán elszabadul a pokol. A szó szoros értelmében, mert az újdonsült férjnek ördögi segítője is akad, Fosca gróf, aki olasz titkos társaságok tagja. A két minden hájjal megkent gazember Laura örökségére pályázik, ehhez azonban el kell tenni őt láb alól. Vagy mégsem? Hátha egy hasonmás is megteszi helyette, a titokzatos fehér ruhás nő... Walter elszánt harcot folytat a két hétpróbás gazember ellen, hogy visszaadja szerelme személyazonosságát... A regény megjelenésekor elsöprő sikert aratott. Collinsnak, Dickens közeli barátjának a kisujjában van az írás mestersége, finoman megrajzolt hangulatai, természetleírásai tele vannak színekkel, fényekkel és árnyakkal, impresszionista vibrálással. A mesterien megszerkesztett történet letehetetlenül izgalmas, lidérces álmok, kákával benőtt, sötét tavak fokozzák rossz előérzetünket.

Henry James - Egy ​hölgy arcképe
A ​hölgy, akinek arcképét elemző lélekrajzzal, a sokrétűen hajlékony, intellektuális próza művészi pasztellszíneivel festi meg az író, egy huszonhárom éves, szép, okos amerikai lány: Isabel Archer. Mint mondja, azért jön Európába, hogy itt olyan boldog legyen, amennyire csak lehetséges. Útja döntő jelentőségű sorsára. Örökség révén nagy vagyonhoz jut, férfiak hódolata veszi körül, élményekben van része. De a boldogság? Kérőit sorra elutasítja, hogy megőrizze függetlenségét, majd szíve sugallatára mégis férjhez megy - s aztán rá kell döbbennie, hogy eszközül használták fel, és vagyona volt a vonzóerő a házasságban. Isabel, a puritánok unokája azonban kötelességtudatból vállalja az egész életre szóló lelki szenvedést.

Jane Austen - Emma
Emma ​Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játsza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet? A Büszkeség és balítélet és megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.

William Makepeace Thackeray - Hiúság ​vására
A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett. Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Daniel Defoe - Moll ​Flanders
Defoe ​korában Londont soha nem tapasztalt bűnözési hullám árasztotta el, s a Moll Flanders a legkiválóbb a bűnözéssel foglalkozó korabeli művek közül. A regény azonban nem csupán egy bűnöző életének pontos krónikája, hanem ennél sokkal általánosabb érvényű. Moll átlagember, aki csupán boldog szeretne lenni, s e cél érdekében a bűnözéstől sem riad vissza. Moll, hibáival együtt, a modern kor emberének tipikus példája. Defoe a bűnöző asszony figurájában általános emberi jelenségeket magatartásokat és reakciókat ábrázol.

Angela Carter - Esték ​a cirkuszban
Az ​Esték a cirkuszban megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti végre kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában kivételes műélvezetet nyújt.

Anne Brontë - Wildfell ​asszonya
"... ​megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve... arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok - csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre..." - ilyennek ismeri meg a wildfelli kastély titokzatos úrnőjét az ifjú és kissé komolytalan kisbirtokos, Gilbert Markham. Anne Bronte, híres nővéreinek, Charlotte-nak és Emilynek legfiatalabb testvére, a szinte kötelező "guvernant"-regény, az Agnes Grey (1846) után írta meg főművét, a Wildfell asszonyá-t (1849). Anne Bronte is a korabeli szegény papkisasszonyok szokásos útját járta: nevelőnősködött módos családok csemetéi mellett. És - akárcsak nővérei - ő is írt, verseket, regényeket, míg fiatalon, huszonkilenc évesen el nem vitte őt is a Bronte család ősi ellensége: a tüdővész. Sok fényt, boldogságot nem ismert - nagy regénye lapjain mégis meg-megcsillan a korát meghazudtoló bölcsességből fakadó, mindent megbocsátó szívbéli derű. A kerettörténetet elbeszélő Gilbert könnyed életfelfogású ifjúból a szemünk láttára válik érett férfivá - a könyv zömét pedig Helennek, a környéken sok szóbeszédet keltő, magányos, gyönyörű, fekete ruhás asszonynak a naplója teszi ki.

Charles Dickens - Két ​város regénye
Charles ​Dickenst (1812-1870) a viktoriánus kor legnagyobb írójának, az angol nyelv legkiválóbb művelőjének tartják, s ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy anyanyelvén mind a mai napig az összes műve kapható. A Két város regénye Párizsban és Londonban játszódik az 1789-es forradalom előtt és alatt. Két város, két férfi, egy fiatal nő. A klasszikus szerelmi háromszöget izgalmassá teszik a felvett és elcserélt nevek, a hasonmások és álöltözetek, miközben lassan, de biztosan újabb és újabb személyes titkok kerülnek napvilágra. Az egyéni sorsok hátterében sejlenek fel a társadalom visszásságai. Dickens mesterien szőtt története remekbe szabott ábrázolása a kiszolgáltatottságnak, a gátlástalanságnak, a naivitásnak is. A szerző nem hazudtolja meg önmagát: ezúttal is az elnyomottak mellé áll.

Jack Kerouac - Úton
Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Bret Easton Ellis - Amerikai ​psycho
Irodalmi ​alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre - ha mégoly kelletlenül is - ráismerünk. A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni - mindhiába. A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomása.

Italo Svevo - Zeno ​tudata
Italo ​Svevo (1861–1928) Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít. A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején. Új kiadásban évtizedek óta most jelenik meg először. A fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Barna Imre.