A ​humanista voksa

Sz. Molnár Géza - Petőfi ​tüze
Tanulmányok ​Petőfi Sándorról.

Lengyel Dénes - Irodalmi ​kirándulások
Az ​irodalmi kirándulásnak ókori, klasszikus hagyománya van: az antik költők kultuszából ered. Homéroszért hét város versengett, mert mindegyik a maga szülöttének vallotta. Vergilius sírját még a középkorban is felkeresték az asszonyok, hogy könnyű szülésért könyörögjenek. A kultusz érzésvilágához közel álló tisztelet, áhítat tölti el a kirándulót, amikor Petőfi szülőházának, Arany nagykőrösi iskolájának vagy Berzsenyi niklai otthonának küszöbét átlépi. De a kiránduló ennél többre vágyik, azért indul útnak, hogy jobban megismerje a költőket, műveik színhelyét, szereplőit és a tájat, amelyet megénekeltek. Ehhez kíván segítséget nyújtani az Irodalmi kirándulások. A könyv hazánk főbb irodalmi emlékhelyeit mutatja be a főváros kerületeinek sorszáma, a megyék ábécérendje szerint. Emlékhelynek tekintjük a költő, az író szülő- és lakóházát, nyaralóját, emléktáblával jelölt tartózkodási helyét, művei születésének színhelyét, cselekményének színterét, a költő sírját, a róla rendezett kiállítást, az emlékházban levő múzeumot, emlékszobát, sőt az irodalmi kávéházat, vendéglőt is. A kötet első fejezetében a főváros, a másodikban a megyék ismertetésére kerül sor. A fő fejezetek élén, az Irodalom című szakaszban tájantológiák, fővárosi vagy megyei szöveggyűjtemények címét találja az olvasó. Emellett szépirodalmi műveket és cikkeket ajánlunk figyelmébe. Az Irodalom rovatban nem soroltuk fel nagy költőink tájverseit, mert ezeket az olvasó számos közismert kiadásban megtalálja. Mégis felhívjuk a figyelmet arra, hogy kirándulás előtt érdemes ezeket a verseket kiválogatni és újra elolvasni. Így reproduktív képzelettel előre látjuk a tájat, amelyet a költő ábrázolt, tanítványaink pedig mintegy "ráismernek" az először látott vidékre. A vers olvasója a költő hangulatával, érzéseivel együtt élvezi a tájat.

Beney Zsuzsa - József ​Attila-tanulmányok
Csak ​költő, aki maga is megjárta a szenvedés poklait, s nemegyszer eljutott maga is a sötétség, a halál küszöbére, s belülről tudja, hogyan válik verssé az élmény, a fájdalom, a szorongás, a szeretet- és szerelemvágy, az utolsó pillanat taszítása-vonzása, csakúgy mint az értelem, a logikai utak fénye: írhatta meg ilyen mélységben, ilyen ráérzéssel, átütő intenzitással ezeket a tanulmányokat, nem félve - leküzdve félelmét - attól a szenvedéstől, amit József Attila verseinek felfejtése megkíván. Beney esszéi az érett József Attila költészetét elemzik; az utat, mely a költő belső világában fájdalmas, szüntelen, egyre örvénylőbb szenvedéstörténet. Ez az oka, hogy mindnyájan, akik megéltük (konkrétan vagy "csak" gondolatokban, belülről) ennek a századnak utolsó évtizedeit, József Attilát rokonunknak érezzük, mert ezt a poklot - valamennyire legalább - meg kellett ismernünk; s a fájdalomnak ez a sűrűsége, intenzitása ismerős, csak éppen azt nem tudjuk pontosan, miért-hogyan. Mert a versek gondolatvilága, érzelmi rétegei - ha nem figyelünk minden kis részletre, ha nem ismerjük kontextusukat a költő többi versével - nem nyílnak, nem nyílhatnak ki igazán. E tanulmányok azzal az élménnyel ajándékozzák meg olvasójukat, hogy a költő közvetlen közelében lehetünk; meggyötört teste-lelke verseinek csodálatos szépségében közvetlen közelről szól hozzánk. Úgy gazdagodunk lélekben-gondolatokban, ahogy az igazán nagy költészet gazdagít, ahogyan József Attila költészete gazdagít.

Szerb Antal - A ​világirodalom története
„Ha ​a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét." - Halász Gábor

Ismeretlen szerző - Válaszolni ​nehezebb
Féja ​Géza, Kardos László, Keresztury Dezső, Déry Tibor, Nagy László, Zelk Zoltán, Illyés Gyula, Benjámin László, Juhász Ferenc, Vas István, Mesterházi Lajos, Sőtér István, Dobozy Imre, Földeák János, Boldizsár Iván, Weöres Sándor, Kormos István beszél ifjúságáról, íróvá válásának indítékairól, azokról az emlékekről és élményekről, amelyek egy-egy művüket ihlették, barátaikról, szerelmeikről, terveikről. A televízióban látott portréfilmek szövegét gyűjtöttük e kötetbe, hogy a vallomások mindig hozzáférhetőek legyenek.

Vargha Balázs - Csokonai ​Vitéz Mihály
Balassi ​Bálin után Csokonai Vitéz Mihály a magyar irodalom második világirodalmi rangú személyisége. Káprázatos műveltsége, európai látóköre, készsége minden új befogadására, merész kísérletező kedve szinte minden művéből kilátszik. "Alig van magyar költő - írja Németh László - , akinek a műveibe annyi ismeret, adat, kultúraelem szívódott volna bele, mint az övébe... Hét nyelven ért, s járatos a világirodalomban és a természettudományban. Olyan alap, amilyennel kevés magyar költő dicsekedhetik..." Költészetében olyan föladatokat oldott meg, amilyenekkel előtte a magyar irodalomban még kísérletezni sem igen mertek. Roppant változatosságban dolgozta ki versformáit, strófaszerkezeteit, rímkombinációit; ő írta az első igazi és hibátlan rímes-időmértékes verset irodalmunkban; ő írta az első olyan verset, mely ütemes versként éppúgy ritmizálható, mint időmértékes versként. Merész és bravúros verselő volt, akinek jó néhány verstani kezdeményét Petőfi és Arany tökéletesítette, és akinek művészi-szellemi hagyatékát Ady és a nyugatosok legjobbjai a magukénak tekintették. Ady a legeurópaibb magyarnak nevezte, "kinek emléke előtt hálával kell leborulnunk mindannyiunknak, akik gondolatainkat, érzéseinket magyar szavakba öltöztetjük ki". Vargha Balázs - Csokonai egyik legkiválóbb ismerője - kitűnő arcképet rajzol ebben a könyvében a magyar rokokó és felvilágosodás nagy poétájáról; műve nemcsak részletes pályakép és életműelemzés, hanem remekbe sikerült összegezés és művészien megírt esszé is.

Szerb Antal - Magyar ​irodalomtörténet
A ​maga korában botrányosnak számító, azóta számos - csonka és kevésbé csonka - kiadást megért irodalomtörténet Szerb Antal legtöbbet forgatott műve, amely évtizedek óta most először jelenik meg a maga teljességében. 1958 és 1986 között ideológiai okokból elhagyták az utódállamok irodalmáról szóló utolsó fejezetet, s számos más részletet is töröltek. Kiadásunk, mely az 1935-ös második kiadás alapján készült - ez volt a Szerb által javított utolsó változat -, e hiányokat pótolja, s a hibákat korrigálja. A szöveget jegyzetekkel, a sajtó alá rendező Pálfy Eszter tanulmányával adjuk közre. Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész.

Tverdota György - József ​Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930
József ​Attila értekezéseinek kritikai kiadása 1958-ban látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában, József Attila összes mûvei, III. kötet címen. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette Szabolcsi Miklós. Ez a kötet több mint három évtizedig jól szolgálta a József Attila-kutatást, és általában a költõ szakmailag megalapozott, behatóbb megismerését. Két ok tette szükségessé új kritikai kiadás elkészítését. Az elsõ és legfontosabb: a költõ publikálatlan, többnyire töredékes értekezéseinek új kéziratai kerültek elõ, igen nagy mennyiségben. Ezek az írások döntõ mértékben megváltoztatják a költõ gondolkodásáról alkotott eddigi képünket: lehetõvé teszik korábban tévesen datált fogalmazványok keletkezési idejének helyes megállapítását, s fontos következményekkel járnak a gondolkodói életmû értelmezésére nézve. A másik ok: az elõzõ kritikai kiadás megjelenése óta kibontakozott József Attila-kutatás új kérdéseket tett föl, sok tekintetben újszerûen közelítette meg az értekezõi teljesítményt. Az életútnak és az alkotói pályának a feltárása területén - nem utolsósorban a kritikai kiadás sajtó alá rendezõjének, Szabolcsi Miklósnak a munkássága eredményeként is - nagy haladás történt. Egészében új helyzet állt elõ a József Attila-szakirodalomban, és ez megkövetelte az új kiadás közzétételét.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Tüskés Tibor - Pilinszky ​János
Pilinszky ​János verseinek jelentőségét a XX. századi magyar, illetve európai lírában ma már nem vonja kétségbe senki: költészete a modern líra egyik alapvető létmeghatározását adja, amely a világháború poklának, a koncentrációs táborok "botrányá"-nak eksztatikus fehérizzással megidézett, apokaliptikus képeitől a metafizikus szorongás tragikus élményén keresztül a részvét végletesen átérzett és átgondolt vállalásáig ível. Pilinszky határtalan érzékenysége rendkívüli erővel vetíti elénk a történelem - és a mindenkori lét - keresztjére feszített ember passióját, de a részvétet is e szenvedés iránt, a keresztényi együttérzést a megalázottakkal - az emberrel. Tüskés Tibor könyve életrajz és műelemzés. A szerző - részint új, eddig ismeretlen adatok alapján - nyomon követi Pilinszky legendákba burkolt, különös életének legfontosabb állomásait, ismerteti műveinek keletkezéstörténetét és hazai-nemzetközi recepcióját, értőn elemzi legnagyobb verseit. - A kötetet gazdag képanyag egészíti ki.

Hegedüs Géza - Világirodalmi ​arcképcsarnok I-II.
Hegedûs ​Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Somlyó György - Füst ​Milán alkotásai és vallomásai tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Világirodalmi arcképcsarnok II.
Hegedûs Géza könyve 100 alkotó életútját tárja elénk mívesen megírt miniesszékben, amelyekben a pontosságra, megbízhatóságra való törekvés jól megfér a könnyed hangvétellel, az olvasmányos, színes stílussal és a közvetlen elõadásmóddal.

Szilágyi V. Ferenc - A ​magyar irodalom története
A ​magyar irodalom története a kezdetektől napjainkig követi hazai literaturánk fejlődését, változásait. Kitér a legkitűnőbb hazai és határon túli szerzők életművére, azok meghatározó alkotásaira, kapcsolódási pontjaikra, s röviden összefoglalva tárgyalja az egyes kor- és stílusirányzatokat. Olvasmányosan, élvezhetőén, de minden állításában adatokra támaszkodva ad tömör áttekintést az általános, közép, és felső iskolai tanulmányokat folytatóknak. De aki azért veszi kezébe a köteteket, hogy felújítsa irodalmi ismereteit, az is megtalálja számítását: jó néhány olyan remek olvasmányra hívja fel figyelmét, ami eddig esetleg elkerülte érdeklődését.

Ismeretlen szerző - A ​magyar irodalom története
A ​magyar irodalom története a kezdetektől napjainkig követi hazai literaturánk fejlődését, változásait. Kitér a legkitűnőbb haza és határon túli szerzők életművére, azok meghatározó alkotásaira, kapcsolódási pontjaikra, s röviden összefoglalva tárgyalja az egyes kor- és stílusirányzatokat. Olvasmányosan, élvezhetően, de minden állításában adatokra támaszkodva ad tömör áttekintést az általános, közép, és felső iskolai tanulmányokat folytatóknak. De aki azért veszi kezébe a köteteket, hogy felújítsa irodalmi ismereteit, az is megtalálja számítását: jónéhány olyan remek olvasmányra hívja fel figyelmét, ami eddig esetleg elkerülte érdeklődését. A kötet másik értéke: kiszűri azokat az ideológiai, esztétikummal ellentétes nézőpontokat, amelyek például egy időben Illés Bélát állították a modern magyar prózaírás csúcsára. Ugyanakkor egy ellenoldalú restaurációt sem kíván véghezvinni: a két háború közötti korszak ünnepelt, de tiszavirág dicsőségű szerzőit sem emeli piedesztálra. A kötet egyértelmű erénye az érthetőség, áttekinthetőség és egyszerűség. A laikus olvasó éppúgy befogadja keresettség nélküli írói-költői portréit, ahogyan a szakértő élvezheti a gondolatmenetek világosságát.

Ismeretlen szerző - Száz ​rejtély a magyar irodalomból
Számtalan ​rejtély maradt megoldatlanul a magyar irodalom zivataros évszázadaiban. Kutatók gyakran egy élet munkáját áldozzák annak, hogy egyetlen homályba rejtőző titokra fényt derítsenek. Középiskolások, egyetemisták tanulmányaik során haszonnal forgathatják ezt a szakmailag igen magas tudományos igénnyel megírt, ugyanakkor olvasmányos, és színes képekkel gazdagon illusztrált könyvet.

Jurij Lotman - Puskin
Jurij ​Lotman orosz irodalomtörténész és esztéta 1922-ben született Petrográdban. 1950-ben végzett a moszkvai egyetem filológiai fakultásán. 1963 óta a tartui egyetem tanára. Legfontosabb műveit a 18. század végének és 19. század elejének orosz irodalmáról írta, valamint a mai irodalomelméleti és jelelméleti kérdésekről. Írt tanulmányokat többek között Ragyiscsevről, Karamzinról, Vjazemszkijről, és a dekabrista mozgalomról, az 1830-as évek tolsztojánus irányzatának forrásairól, Puskin a kapitány lánya című kisregényének eszmei szerkezetéről

Ismeretlen szerző - Bevezetés ​a modern irodalomelméletbe
Ez ​a könyv a nem szakember számára is érthető áttekintést nyújt a modern irodalomelmélet immár klasszikusnak számító (formalizmus, strukturalizmus, pszichoanalízis, marxizmus) és kortárs (dekonstrukció, feminizmus) irányzatairól. Egyszerre tekinthető tankönyvnek és viszonylag naprakész áttekintésnek. A szerzők nem egyesített irodalomelmélet írására törekedtek, hanem arra, hogy az egyes elméletek különbségeit és hasonlóságait hangsúlyozva az olvasóra bízzák a választást. A kötetet átfogó angol nyelvű bibliográfia zárja, amelyet válogatott magyar bibliográfia egészít ki.

Devecseri Gábor - Kalauz ​Homéroszhoz
Csodagyerekként ​kezdte költői pályáját: mindössze tizenöt éves volt 1932-ben, amikor - Karinthy Gáborral közösen - első verseskötete megjelent. Ettől kezdve verseit gyakran közölték az irodalmi folyóiratok, elsősorban a _Nyugat_. A műfordítással is igen fiatalon próbálkozott meg: húszéves korában már lefordította Catullus összes verseit; majd Homérosz és Kallimakhosz himnuszait. Plautus vígjátékait, Ovidius _Átváltozásai_-t tolmácsolta magyar nyelven. Az _Odüsszeia_ fordításával 1947-ben, az _Íliász_ átültetésével 1952-ben készült el; a két Homérosz-eposz fordításáért 1953-ban Kossuth-díjat kapott. ___Lírikusként a _Nyugat_ harmadik nemzedékéhez tartozott; költészetét filozofikus elmélyültség, igényes formaművészet jellemzi. Ezzel a formai műgonddal és tudósi lelkiismeretességgel, gondossággal tolmácsolta az idegen költői alkotásokat is, különösképpen pedig Homérosz két nagy művét; ezt a Homérosz-fordítását még az oly sok bravúrral dicsekvő magyar műfordítás-irodalomban is kitüntetett hely illeti meg: határkő is, példa is. ___Minden műfajban otthonos volt: nemcsak költőként és műfordítóként kiemelkedő személyiség, hanem esszéíróként is, és írt lírai útinaplót és memoárt, irodalmi kritikát és verses drámát is. ___Hosszú, súlyos szenvedés után, fiatalon halt meg 1971-ben. (Az 1974-es kiadás fülszövege)

Györffy Miklós - Zongora ​akarunk lenni
"Fölmerülhet ​a kérdés, hogy Kertész Imre és azok a kortársai, akik ma elismert magyar írók Németországban, »nagyobb« írók-e, mint azok a »nagy« klasszikus íróink, akik nem részesültek hasonló külföldi fogadtatásban, még kevésbé Nobel-díjban. Nemcsak a 19. század és a Nyugat nagyjaira gondolhatunk itt, hanem Illyésre, Szabó Lőrincre, Weöresre, Pilinszkyre, Nemes Nagy Ágnesre is, vagy akár a kortársak közül is Hajnóczyra, Oraveczre, Tandorira, Spiróra, Závadára, Tolnaira, akik egyikétől-másikától megjelentek ugyan néha perifériális kötetkék, de mindjárt alá is merültek a könyvtermelés mérhetetlen áradatában." Györffy Miklós új tanulmánykötetében olyan írásait gyűjtötte össze, amelyek a német nyelvű irodalmak 20. századi jelenségeit a magyar kulturális recepció perspektívájából elemzik, továbbá azt vizsgálják, hogy az újabb magyar irodalmat milyen kapcsolatok fűzik a németséghez, a német kultúrához.