Legyőzhetetlen ​remény Az ​ima embere

Eric-Emmanuel Schmitt - Ibrahim ​úr és a Korán virágai
Az ​Ibrahim úr és a Korán virágai Éric-Emmanuel Schmitt 1997-ben útjára bocsátott nyolcrészes kisregénysorozatának, A láthatatlan ciklusának a második darabja. Mint a sorozatbeli történetek többségében, az Ibrahim úrban is egy kisgyerek és egy felnőtt érdekesen alakuló kapcsolatát követhetjük nyomon. Moisét, az elárvult zsidó fiúcskát a mohamedán vallású Ibrahim úr, a környékbeli boltos veszi a szárnyai alá, majd magával viszi egy hosszú utazásra... A kisregény alapján készült, 2003-ban bemutatott nagy sikerű filmben Omar Sharif játszotta Ibrahim urat.

Ismeretlen szerző - Hunya ​Dániel élete és munkássága
Hunya ​Dániel SJ élete olyan volt, mint egy lassan csonkig égő gyertya, mely szóval és szenvedéssel azt hirdette: "Elégni, lángolni, áldozattá válni Istenért!" Fiatalon, a papnövendékek lelki vezetőjeként ő adott eligazítást és jó példát az áldozatvállalásra, a hívek önzetlen szeretetére, a szegények iránti fogékonyságra, a lelkipásztori munka elsőbbségére, a sajátosan is magyar lelkiség és hivatás munkálására. Később hősiesen vállalt szenvedésével teljesítette be azt, ami Krisztus szenvedéséből "hiányzik". Acélos akarat, hatalmas erejű lélek uralta a beteg, esendő testet, de szavaiból sodró dinamizmus áradt.

Endrődy László - Életet ​Krisztusért
"Jó ​az ily könyvet olvasni, az ember megerősödik a hitében" (Dr. P. E.-né igazgatónő) "Sok életrajzot olvastam már, de egy könyv sem nyújtott annyi lelki örömet, mint a drága Kaszap István életrajza. Most kézről kézre jár a könyv." (M. C. nevelő) "Most olvastam Kaszap István életrajzát. Őszintén mondhatom, érdekesebb könyv még alig volt a kezemben." (B. J. tanítónő) "Elég gyorsan szoktam olvasni, de ennél a könyvnél lehetetlen volt sietni. Egy-két részt kétszer, háromszor is elolvastam és azóta is visszatérek rájuk." (G. F. tisztviselő) "Rikán lepett meg életrajz annyira, mint Kaszap Istváné" (gr. A. M.)

Henri J. M. Nouwen - Idegen ​a Paradicsomban
Egy ​trappista kolostorban eltöltött 7 hónap egyedülálló lehetőséget nyújtott Henri Nouwennek a lelki élet sarkalatos kérdéseinek átgondolására, és arra, hogy felfedezze "kicsiny világának hullámzó vonzódásai és elutasításai alatt a békés folyamot". Nouwen teljes mértékben bekapcsolódott a New York államban fekvő Genesee Apátság mindennapi életébe -- mind a munkába, mind az imádságba. Az első hetek ellentétes vágyaitól és céljaitól kezdve az Advent utolsó napjáig, amikor rátalál a nyugodt várakozás új értelmére, mindvégig megőrzi kritikus őszinteségét. Lényeglátásával, együttérzésével, humorával, töretlen realizmusával az _Idegen a Paradicsomban_ mélyenszántó gondolatokat és egyben kihívást jelent mindazoknak, akik keresik magukat.

Trochu - Az ​Ars-i plébános
Amellett, ​hogy lebilincselő olvasmány, makacs és talányos mű ez a könyv. Makacs, mert - hiába múlik felette az idő - újra és újra visszatér a legismertebb kiadók programjába és a könyvesboltok pultjaira, mindannyiszor látványos közönségsikert aratva. A francia nyelvterületen számtalan kiadást ért meg, sőt - ami egy sokadszor kiadott könyv esetében ritkaságnak számít - nemrégen a katolikus irodalmi nagydíjjal tüntették ki. Hazánkban először 1940-ben adták ki, a jelen kiadás mindössze a második. És talányos is, mert a hőse is az; sőt: a legnagyobb mértékben zavarbaejtő. Egész élete - ifjúkora, tanulmányai, papi működése, célkitűzései, módszerei, magánélete - tele van olyan mozzanatokkal, amelyeket a "modern" ember idejétmúltnak, irreálisnak, különcnek, feleslegesnek, vagy éppen károsnak hajlamos minősíteni. "Magis admiranda, quam imitanda" - mondjuk ezekre: csodálni lehet, de utánozni aligha. És mégis: ez a pap, Franciaország egyik legkisebb egyházközségének plébánosa - és ez talán a lényege - nemcsak el tudta magát fogadtatni híveivel, paptársaival, hazájával, és az egész Egyházzal, hanem példátlan tekintéllyé és már életében szentként tisztelt prófétává nőtt a szemükben. Egyedül valódi, vitathatatlan és hiteles életszentségével.

John W. O'Malley - A ​jezsuiták története
Már ​csak néhány évtizednek kell eltelnie, és a Jézus Társasága 1540-es megalapításának ötszázadik évfordulóját fogja ünnepelni. Az elmúlt majdnem fél évezred alatt eseményekben gazdag, bonyolult, és gyakran viharos története volt. Sokan csodálták, sokan gyűlölték, és soha nem lehetett felületesen beskatulyázni. Alapjában a Társaság egyszerűen csak egy római katolikus szerzetesrend, melynek tagjai a hagyományos szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmakat teszik le. Úgy, ahogy a többi rend tagjai, a jezsuiták is a szokásos szolgálatokat végzik: prédikálnak, és kiszolgáltatják a szentségeket. Sok más szerzetesrendhez hasonlóan a jezsuiták is elutaznak messzi földekre, távoli népekhez misszionáriusként. „Az egész világ a mi otthonunk,” ahogy Jerónimo Nadal, az egyik első, rendkívül nagy hatású jezsuita mondta. Ám alig tíz évvel az alapítás után a jezsuiták elkezdtek iskolákat működtetni világi tanulók számára, amivel ilyen nagymértékben addig egyetlen más rend sem foglalkozott. Akkor alakult ki jellegzetes, minden más rendtől különböző arculatuk. Az iskolákon keresztül kapcsolatba kerültek a világi kultúrával, olyan módon és széles körben, amelyre addig egyetlen más rend esetében sem volt példa. A jezsuiták költők, csillagászok, építészek, antropológusok, színházigazgatók lettek, és még sok más területen is dolgoztak. Sok elismerésben volt részük. Sokszor viszont féltek tőlük, gyűlölték őket, még a katolikusok köreiben is. A róluk írt történelemkönyvek századokon át ezt a kettősséget tükrözik: a jezsuiták hol szentek, hol ördögök. Természetesen mindig is többen voltak, akik józanul ítélték meg őket, de csak mintegy húsz évvel ezelőtt történt az a hatalmas változás, amikor a történészek is sokkal objektívabban kezdték a jezsuitákat vizsgálni, és arra az egyszerű kérdésre keresték a választ, hogy milyenek is voltak valójában. Ez a megközelítés igen gyümölcsözőnek bizonyult, és példátlanul sok tanulmányt eredményezett a jezsuiták vállalkozásainak minden területén. Ez az újfajta kutatás igen magas színvonalú. Ma többet tudunk a jezsuitákról, mint valaha is bármikor, és új, érdekes nézőpontokból látjuk őket.

Francesco Forgione - Pio ​atya levelei
Pietrelcinai ​Pio atya a 20. század legnagyobb misztikusa, az első stigmatizált pap, akit 2002-ben avatott szentté II. János Pál pápa. Leveleiben lelki életéről, vívódásairól, Istennel megélt találkozásairól vall, mégpedig olyan őszinteséggel, amilyennel egyedül gyóntatója előtt nyílik meg az ember. ___ A könyv első része a stigmatizáció előtti időszak leveleit tartalmazza, a második rész fő témája a rejtőző Isten keresése és a lélek tisztulása a szenvedésekkel teli "sötét éjszaka" megtapasztalása által. "Pio atya leveleit olvasva a rendkívüliekben a "rendest", a csodákban pedig a nekünk adott kegyelmeket fogjuk felfedezni, és krisztusi életünket, de emberi életünket is elmélyültebben kezdjük élni. Ha Istennel való személyes kapcsolatunkban olvassuk ezeket a leveleket, hitbeli 'szívmosásban' lesz részünk, és megízlelhetjük a békességet, melyet Urunk ígért az utolsó vacsorán." fr. dr. Barsi Balázs OFM

Lisieux-i Szent Teréz - Levelek ​paptestvéreimhez
Két ​misszionáriusjelölt keresi meg a lisieux-i Kármelt, hogy lelki nővért kérjen, aki imáival, áldozataival segíti szolgálatában. A perjelnő mindkettőjüket Teréz nővérre bízza. „Régóta volt egy vágyam, amely számomra teljesen megvalósíthatatlannak látszott: legyen egy pap testvérem. (...) és íme, nemcsak az történt, hogy Jézus megadta a kívánt kegyelmet, hanem lélekben egyesített két apostolával is, akik fivéreim lettek..." - írja Teréz Önéletrajzában. _Maurice Bellière_-rel sohasem találkozik. Amikor Teréz már súlyos beteg, engedélyt kap, hogy fényképet „cseréljenek" a szeminaristával, akit fokozatosan készít föl saját közelgő halálára, miközben föltárja előtte az Isten iránti bizalom és szeretet útját. _Adolph Roulland_-nal, újmiséje alkalmával - a perjelnő jelenlétében - egyszer „találkozik" a beszélőszobában, amelynek rácsos ablaka, a kor szokása szerint, el van függönyözve. Teréz halála előtt fölhívja a figyelmet, hogy ez a fajta levelezés nagyon veszélyes lehet: „Nem számít, hogy ki írja, amit én írok, és ki kapja ugyanazokat a bókokat, ugyanazt a bizalmat. Csak imával és áldozattal lehetünk az Egyház hasznára. A levélváltásnak nagyon ritkának kell lennie. Egyáltalán nem szabad megengedni olyan szerzetesnőknek, akiket lefoglalna, akik azt hihetnék, hogy csodákat művelnek, valójában pedig csak lelküket sebeznék meg, és lehet, hogy az ördög finom csapdájába esnének. (...) Anyám, amit az imént mondtam, nagyon fontos. Kérem, ne feledje el később! A Kármelben nem szabad hamis pénzt verni azért, hogy lelkeket vásároljunk rajta... És gyakran a szép szavak, amiket írnak és a szép szavak, amiket kapnak, csupán hamis pénzváltás."

Johannes M. Lenz - Krisztus ​győzelme Dachauban
Dachau ​egy szép város, München mellett. De hetven évvel ezelőtt a rettegett koncentrációs tábor épült fel a határában. Azért hozta létre a nemzeti szocializmus ezt a tábort, hogy a másként gondolkodókat ide zárja. Lenz jezsuita atya hat évet töltött a táborban. Ahogy Hitler fellépett kancellárként (1933) rövidesen beszüntette a katolikus egyesületeket, újságokat, hogy eszméit jobban tudja terjeszteni. De még útjában voltak azok a papok, és világi vezetők, akik az ember lelkiismereti szabadsága nevében tiltakoztak a diktatúra túlkapásai ellen. Rövidesen 2579 katolikus pap került Dachauba, (Németországból és a megszállt területekről) ebből 1034 ott halt meg az embertelen bánásmód miatt. Ez a könyv elsősorban a Dachauban szenvedő papok lelkiségéről szól. Főleg arról, hogyan tudtak a gyűlöletben, megaláztatásban, éhezésben, betegségben, hűségesek maradni Istenhez, hithez és a szeretethez. Magyar részről Eglis István és Benkő István atyák voltak Dachauban, és még néhányan a környező országok magyar-lakta területeiről. Ajánlom mindazoknak, akik erről a szomorú időszakról szeretnének több ismeretet szerezni, és példát venni a szenvedésben való kitartásról, és arról a hősies lelkületéről, amely a katolikus papokat jellemezte a tábor szörnyű körülményei között. - Katona István atya.

Regőczi István - Az ​Isten vándora
A ​könyv Regőczi István atyának az Isten, haza és család szolgálatában leélt életének nehéz, de csodálatos és követésre késztető története. Nemcsak iskolásoknak, de mindenkinek kötelező olvasmány! Szántó Konrád ferences atya így ír a könyvről: Regőczi István atyát 1947 óta ismerem. A könyvét kézbe vevő olvasó annak a vándorembernek önéletrajzában gyönyörködhet, akinek – mint általában a vándoroknak – bőven volt része az élet különféle megpróbáltatásaiban, de felemelő örömeiben is. Ifjúkorában az apostolok lován jutott el Belgiumba, ahol gyermekként rövidebb ideig már tartózkodott, hogy Krisztus hívásának engedve szemináriumba lépjen, majd pappá szenteltesse magát. Első miséjét követően hazatért. Mindenütt, ahol megtelepedett, első dolga volt templom vagy kápolna építése, hogy híveivel együtt a közöttünk lakó Krisztusból meríthessen erőt. Az örökmécses hét helyen történt meggyújtása után vagy azzal párhuzamosan több helyen árvaházat is létesített. Hogy a rászorulókat a legszükségesebbekkel elláthassa, naponta nemegyszer 50-60 kilométert biciklizett és koldult, viselve a kenyér helyett kapott megaláztatásokat. Püspöke Pestszenterzsébetről hamarosan Kis-Vácra helyezte, ahol a templomon és egyházközségen kívül 240 árvát befogadó intézetet is alapított. Mivel gyermekeihez az árvaház feloszlatása után is ragaszkodott, 1949-ben internálták. Ezenkívül még háromszor vették őrizetbe. A legutolsó során börtönre ítélték, mert egyik könyvét Belgiumban engedély nélkül merte megjelentetni. Alig szabadult, gyermekmentő munkásságát igyekezett tovább folytatni. Máriabesnyőn létesített 60 árva számára otthont, majd Máriaremetén családi házában kezdett árvákat nevelni. Házát később Lékai bíboros úr rendelkezésére bocsátotta, aki aggok otthonává alakíttatta át. Egyik szobrászművésszé lett növendéke márványból faragta ki a „magyar Pietà”-t, amelyik Lourdes-ban áll, István atya köszönetet mondó hálatáblájával. A hálaadás és a köszönetet mondani tudás István atya lelkületének egyik legjellemzőbb vonása. Szüntelenül hálát mond Istennek az általa nevelt 10 papért, a 7 templomért, a 300 igaz emberré formált árváért, a flamand nyelven írt és Belgiumban hatalmas sikert ért 5 könyvéért, a Krisztusért viselt bilincsekért, hálát mindenért. Hálaimájához mi is csatlakozunk, és megköszönjük Istennek, hogy ilyen nagyszerű embert és papot adott egyházunknak és magyar népünknek.

Ismeretlen szerző - A ​szentek élete I-II.
Míg ​a korábbi évtizedek hasonló kiadványai a színes eseményekre, a gondos lélek- és jellemábrázolásra helyezték a fő hangsúlyt, addig a Szent István Társulat által most kiadott új, kétkötetes Szentek élete - mely terjedelmét tekintve is egyedülálló - a szentek életét a történeti helyzetbe ágyazottan igyekszik bemutatni. E kiadás újdonsága, hogy kevés kivétellel mindegyik szentről képet is közöl. Az anyagot időrendi mutató, földrajzi helynévmutató és személymutató teszi teljessé. A két kötetben található 600 életrajz mellett először kerülhet a magyar olvasók kezébe a Római Mártirológium, mely latin szertartású katolikus egyház mintegy 5600 vértanújának és szentjének nevét, halála helyét és idejét, és tiszteletének okát közli egy-egy mondatban az ókeresztény kortól napjainkig.

Joseph Wresinski - Szegények ​egyháza
„Az ​egyházban nem tudunk egészségesen gondolkozni anélkül, hogy fel ne használnánk, amit a legszegényebbek mondanak nekünk a megalázott emberről, a megfeszített Krisztusról.” A könyv egy katolikus pap hiteles és megrázó beszámolója a nyomor világáról.

Endo Suszaku - Némaság
Endo ​Suszaku Némaság című regénye - témaválasztásában és szemléletében egyaránt - sajátságosan katolikus regény. Japánban játszódik, a 17. század elején, mikor a gyorsan terjedő kereszténységet hirtelen kitiltják az országból. A misszionáriusokat és az újonnan kereszténnyé lett japánokat brutális kínzásokkal kényszerítik hitük megtagadására. A regény főhőse egy portugál szerzetes, Rodrigues, aki társával elindul a messzi Japánba, hogy meggyőződjék a kósza hírek valódiságáról. A két szerzetest, célja elérésében - a misszionálás folytatásán túl - egy személyes indíték vezérli: az a hír járja ugyanis, hogy rajongva tisztelt hajdani szerzetes-tanáruk, a japán missziók legendás hírű vezéregyénisége is megtagadta hitét. Az ő sorsáról szeretnének mindent megtudni, amikor nekivágnak a kalandos tengeri útnak, hogy Indián és Kínán keresztül eljussanak Japánba... A szamurájok kegyetlenségben harsány világa szinte fülsiketítővé erősíti Rodrigues háborgó lelkében Isten némaságát. Hogyan engedheti meg Ő ezt a tengernyi szenvedést? Isten nem marad néma, látszólagos hallgatásában sem! - érti meg legvégül Rodrigues, a szenvedő Krisztus arcában látva meg mesterének valódi arcát. Egy részleteiben is kiváló, szellemében pedig kifejezetten keresztény ihletésű regényt vehet kézbe a magyar olvasó. Általa nemcsak egy izgalmas történet részesévé válik, hanem saját kereszténységének, saját Krisztus-képének bírájává is.

Abbé Pierre - Testamentum...
Abbé ​Pierre húszéves kora óta feljegyezte és gondosan megőrizte gondolatait, kérdéseit. Mi ebben a könyvben gyűjtöttük össze őket: csak itt szólal meg első személyben. Kilencvenéves is elmúlt, amikor e könyvet írta, mégsem veszített semmit indulatából. Soha nem szűnő lázadni tudása miatt ez az életút valódi meghívásként hat.

Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér - Nem ​hátráltam meg
_Urunk ​Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD_ (Büki Judit) 1973. augusztus 15-én Budapesten született, sokgyermekes családban. Az ELTE matematika szakának elvégzése után 1998-ban belépett a Kármelbe. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről. 2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében belépett Ura örömébe. Jelen kötet a _Tisztaszívűek_ (2006) című könyv méltó folytatása. A _Tisztaszívűek_-ben a Mindenszentek Kármel két perjelnője vall életéről, hivatásáról: _Erzsébet_ anya és _Marie-Elisabeth_ nővér, aki Kinga nővér életének meghatározó személyisége. Kérjük közbenjárásukat!

P. Amédée Hallier - Dr. Dominique Megglé - A ​szerzetes és a pszichiáter
Ez ​a könyv egy szerzetes és egy pszichiáter találkozásainak eredménye. Az egyik a kolostor magányában, a másik a világ lüktetésében él. Egyetlen közös vonásuk az emberi kaland iránti érdeklődésük. A könyvben szembesítik a mai emberrel és a szenvedéssel kapcsolatos gondolataikat. Beszélgetéseik középpontjában az élet értelmének nehéz és bizonytalan kérdése áll. Szóba kerül az élettel kapcsolatos undor, a rendszeresen feltörő "mire jó?", amely korunk valóságos betegsége, és aláaknázza az életünket. Beszélnek a férfi és a nő nagy szembesüléséről, és természetesen a boldogság kereséséről is, amely öröktől fogva mozgat minden embert. Az emberi kalandba beillesztik a hitet és a reményt is, amely az életet izgalmassá és szenvedélyessé teszi. Józan, feszültséggel teli, meglepő könyv. A 82 esztendős Amédée atya ciszterci szerzetes egy normandiai trappista apátságban, ahol sok fiatallal és házaspárral találkozik. Életereje és humora miatt a környék lakói "turbószerzetesnek" nevezték el. Dominique Megglé 41 éves pszichiáter, nős, 6 gyermek édesapja. A touloni katonai kórházban dolgozik, a Milton H. Erickson Méditerranée Intézet elnöke, a rövid terápiák szakértője.

Ismeretlen szerző - Pio ​atya világa 3.
Pio ​atya misztikus élete kimeríthetetlen téma. Sok mindent tudunk róla, mégis oly kevéssé ismerjük őt. Ez a keresztény sorozat az atya életének kevésbé ismert történeteivel hozza közelebb őt az olvasókhoz.  A sorozat harmadik kötete Giovanni Siena naplószerűen lejegyzett visszaemlékezéseivel kezdődik, majd Monsignor Pierino Galeone gondolatai kerülnek napvilágra. Pierino fiatal papként, betegen találkozott először Pio atyával, 1945 februárjában. Súlyos betegségéből kigyógyulván, azzal a céllal alapította meg a Szenvedés Szolgái világi intézményt, hogy maga is segíthesse a testben és lélekben gyötrődő embereket. Monsignor Galeone Pio atya boldoggá avatási eljárása során, 1986-ban tett tanúvallomást lelki atyja erényeiről és életéről. Pio atyát élete során azonban nem csak lelkes hívek és tanítványok vették körül. Az ellene folytatott egyházi, inkvizíciós eljárás dokumentumai is azt bizonyítják, hogy az atya életének legfőbb próbatétele nem „csupán” a testi szenvedés volt, hanem szembe kellett néznie a hétköznapi emberek és paptársai kételyeivel, esetenként rágalmaival is. Lelkiereje azonban egyetlen pillanatra sem hagyta el, az Egyház továbbra is Isten szavát közvetítette számára. Testi és lelki szenvedései közepette mindvégig Assisi Szent Ferenc életpéldáját tartotta szem előtt. 

Fila Lajos - A ​szüzesség értelme
A ​téma, melyet e könyv tárgyal meglehetősen nagy viták kereszttüzében áll a keresztény szellemi életben! A katolikus egyházat állandó külső nyomás terheli, hogy indokolja meg álláspontját az _evangéliumi szüzesség_ tárgyában. Könyvünk igyekszik választ adni minden e tárgyban felvetődő kérdésre. Célunk, hogy megvilágítsuk, _miért ragaszkodik a katolikus egyház a papi nőtlenséghez és mit tart a nemiségről._ ___ Az előzetes kritikák, hol radikálisan konzervatívnak bélyegeztek, hol pedig iránymutatóan modernnek mondták értekezésünket. Ezt döntse el a tisztelt olvasó. Abban azonban biztos lehet, hogy az apostoli tekintély fémjelzi, miként is kell gondolkodni az Isten országáért vállalt szüzességről. ___ Ajánljuk a könyvet szerzetes újoncoknak, papságra készülőknek és minden érdeklődőnek, akit e kérdés foglalkoztat.

Simone Weil - Jegyzetfüzet
"Ez ​a világ zárt kapu. Korlát. És ugyanakkor átkelőhely. Két rab szomszédos cellákban, kapcsolatot teremt egymással úgy, hogy átkopognak a falon. A fal választja el őket egymástól, de ugyanakkor ugyanaz a fal teszi lehetővé, hogy kapcsolatba lépjenek. Így van ez Isten és miközöttünk. Minden válaszfal kapocs. Ha minden jóra törő vágyakozásunkat egy dologra irányítjuk, ezt a dolgot létfeltételünkké tesszük. De nem tesszük egyúttal jóvá. Mi mindig mást akarunk, mint pusztán létezni. A teremtett dolgok lényegük szerint közvetítők. Közvetítők egymáshoz, s ennek nincs vége. Közvetítők Istenhez. Ilyenként kell elfogadni őket."

Medvigy Mihály - Pápa ​életpályák
A ​könyv a pápai székbetöltés történetének vázlatos áttekintése után tizenkét pápa karrierjét ismerteti részletesen a középkor kezdetétől a legújabb időkig; csupa olyan életpályát, amely érdekes fordulatokban gazdag. Ezenkívül számos további pápáról közli, hogy miképpen jutottak magas méltóságukba. A tizenkét pápa közül ketten voltak kudarcot vallott diplomaták, hárman egészen szegény származásúak, ketten küzdöttek önkívületi rohamokkal. Pápa lett egy ellenpápa titkárából; egy másik pedig "az ördög ügyvédje" volt korábban. Többen gondolták hogy karrierjük derékba tört, amikor hirtelen emelkedni kezdtek. Az életrajzok hátterében feltárulnak az olvasó előtt a keresztény Európai politikai és művelődéstörténetének fontos szakaszai.