Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ashriver
5.0/5

Őrülten ​gyönyörű. Kegyetlenül szép.
Hazugság az egész, s mégis van benne igazság.
Egy helyben toporog, de közben fejlődik is.
Tovább lép, egy új szintre, s csak halált hagy maga mögött.
Mind őrültek vagyunk, s a világunk a börtönünk.
De egyszer magasra szárnyalunk, s szabadok leszünk.


Nymeria96
5.0/5

Imádtam! ​<3
Újraolvasva is ugyanannyira tetszett és lebilincselt a könyv, mint amikor először olvastam. Hiába tudtam, hogy hogyan fog véget érni a történet, a magával ragadó és olvasmányos stílusának köszönhetően két nap alatt a végére értem.
Juliette-t hamar meg lehetett kedvelni, és könnyű volt vele együtt érezni. A könyv közepe felé kezd megjelenni egy kis fejlődés a jellemében, és innentől kezdve lényegesen erősebbé válik a karaktere.
Adam is szimpatikus szereplő, a kapcsolatát pedig Juliette-tel nagyon aranyosnak találom. Bár tudom, hogy a további részekben erről változni fog a véleményem, és inkább {{Warner<3<3}} párti leszek…


Fireheart
4.0/5

Nagyon ​kellett gondolkoznom, hogy hány csillagot adjak a könyvnek, ugyanis minden megfordult a fejemben 3,5-től egészen 5-ig – mint láthatjátok, végül 4 mellett döntöttem, most pedig #megpróbálom megmagyarázni# megmagyarázom, hogy miért. :)
Az írásmód számomra nagyon különleges, furcsa és egyben szép volt. A rövid mondatok, a sok áthúzás remekül tükrözték Juliette lelki állapotát a regény elején, és nagyon tetszett az átmenet: ahogy a Juliett jobban lett, a mondatok is hosszabbodtak, és egyre jobban összefüggtek, a bizonytalanság, az áthúzás pedig kevesebb lett, bár be kell vallanom, hogy az utóbbi kicsit hiányzott.
Huhhh, a szereplők…
Kezdjük talán Juliette-tel. Nem tudnék semmi extrát kiemelni róla, viszont könnyen szerethető főhős volt – tetszett, ahogy az ő szemén keresztül ismertem meg a világot, hogy nem minden második gondolata nyavajgás volt, mint a legtöbb YA hősnőnek.
Adam olyaaaaan aranyos volt. Nagyon megkedveltem, imádtam magát a srácot, a kapcsolatát Juliettel, a jeleneteiket pedig nagggyon vártam… Egészen a {{szökésükig…}} Ez után nem tudom megmondani, hogy pontosan miért, de nekem sok lett…
Kenjit is sikerült megkedvelnem az állandó vidámságával és beszólogatásával :) {{De muszáj megjegyeznem, hogy szegény nevét akarva/akaratlanul is Genjinek olvastam, és az Overwatch cyborg harcosára gondoltam xDddd És akkor ne is beszéljünk arról, hogy az előbb emlíett játéknak köszönhetően Winston az azonos nevű tudós gorillát juttatta eszembe >.< Totál normális vagyok, csak kicsit túl sokat jászom… xd}}
És akkor Warner… Warner egy rohadék. Egy beteg állat. Egy pszichopata. Úgyhogy kénytelen vagyok megkérdőjelezni saját szellemi épségemet, mert nekem nagyon bejött. Nagyon kíváncsi leszek, hogy alakul a kapcsolatuk Juliette-tel, hogy lesz megmagyarázva a beteges rajongása; Warner volt a legfőbb motiváció, hogy elköltsem tegnap minden pénzem, és megvegyem a következő két kötetet… :3
{{Szintén személyes megjegyzés, hogy valamiért Ademet szőke hajjal, Watnert pedig feketével képzeltem el a sztori feléig… Aztán rá kellett ébrednem, hogy nem így van, de már késő volt, hogy másként képzeljek el őket… T.T}}
A történet, és Adam változása az, amiért végső soron járt az 1 csillag levonás. Olyan érzésem volt végig, hogy ezt a sztorit már olvastam, néhány rész pedig az én ízlésemnek kicsit túl lett húzva. A végen nem tudom, hogy mit gondoljak arról, hogy átmentünk X-Menesbe x) Félreértés ne essék, szeretem én az X-Men filmeket, csak mást vártam volna, valamint csak erősítette bennem a Juliette – Rogue párhuzamot, ami már a köyv elején megfogalmazódott bennem… :3 A szuperhősös ruhával kapcsolatban pedig elég vegyesek az érzéseim… xD A kedvenc jelenetem kétség kívül az volt, amikor {{Juliette lelőtte Warnert!!! :D Hát ott nagyot néztem :Dd}}.
Nagyon élveztem az olvasását, és kíváncsian kezdek bele a következő részbe :)


Szilvi00
4.0/5

#Nem ​tudom. Nem tudom. Nem tudom.#
Rengeteg különböző érzés kavarog bennem, ezért sokat töprengtem, hány csillagot is adjak a könyvnek. Egyedi, kicsit kusza és rém furcsa volt az eleje. Izgalmas és lebilincselő a közepe. Végtelenül romantikus és csalódás a vége. A legegyedibb stílusú, legromantikusabb disztópia, amit valaha olvastam.
Szerettem Juliette-t, teljesen beleéltem magam a helyzetébe. Az írónő valami elképesztő különlegesen és gyönyörűen fogalmazta meg az érzéseit. Sokszor összeszorult a szívem miatta, ahogy abban az érintés nélküli világban élt, magányosan és félelemben. Adam bátor és védelmező srác, kicsit túlságosan is tökéletes. Azoktól a romantikus és érzéki pillanatoktól, csókoktól és érintésektől majd elállt a lélegzetem, pedig még a 18-as karikát sem súrolták.
Warner pedig a tökéletes gonosz karakter: egy őrült és perverz pszichopata. Vagy mégsem?
A világfelépítés szintén egyedi. Sötét, komor, de szerintem lehetett volna kidolgozottabb is…
Nem is tudom mit vártam, de ez [spoiler]az X-Professzoros, mutáns-iskola-szerű [/spoiler]
megoldást semmiképp sem szerepelt az elképzeléseimben. Még jól is elsülhet a dolog, csak meg kell emészteni.


Milli88
3.0/5

Hú, ​nehéz lesz értékelni ezt a könyvet.
Nagyon szeretem a disztópikus, poszt apokaliptikus témát boncolgató könyveket. Lehet, hogy ezt valaki furcsának találhatja, de bennem megmozgat valamit. Mi lesz, ha tényleg ide juttatjuk a mi drága otthonunkat?
Tetszett a könyvbéli világ. A karakterek alaposan kidolgozottak, de egy csomó kérdés merült fel bennem az olvasás során velük kapcsolatban, amikre nem kaptam választ.
Valamiért a szereplőket sem tudtam különösebben megkedvelni. Olvastam, de közben nem éreztem azt a fajta szenvedélyt magamban, ami arra késztet, hogy agyaljak… Izgassa a fantáziámat, hogy mi fog történni.
A könyv eleje számomra furcsa volt, a közepén kezdtek beindulni a dolgok, a végén pedig sok nyitott kérdés hagyott az írónő az olvasóban, ami miatt még, ha nem is lett a szívem csücske ez a gyönyörű borítójú könyv, nem bírom ki, hogy ne olvassam el a folytatást.


molly_
4.5/5

Azt ​hiszem, én fordítva működök, vagy nem tudom.. :D
Adam? Éreztem, hogy ő olyan karakter, akit szeretnem kéne, elvégre ő rendes, jó arc, bátor, védelmező és tökéletes, ennek ellenére nem sok érzelmet tudott kiváltani belőlem.
Viszont Warner…!! IDE VELE!! Nagyképű, öntelt, hatalommániás perverz kis pszichopata, akit mindenki utál, aztán jövök én, és odáig vagyok érte. Ajjaj.
(A fél csillag levonás a vége miatt jár: egy kicsit csalódtam, amikor jöttek ezzel az X-men dologgal.. #uuuuuuunncsiiii# )
Bővebben: http://seholsetalallak.blogspot.hu/2015/11/tahereh-mafi-ne-erints.html


Niitaa
4.0/5

A ​teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/12/tahereh-mafi-ne-erints.html

“Nem lettem a sorozat rajongója, de elismerem, hogy érdemes rá figyelmet fordítani. Van benne potenciál, ó de még mennyi! A szerző eddig számomra ismeretlen módon játszik a szavakkal. Olyan szókapcsolatokat alkot, mely másnak eszébe sem jutna, mégis tökéletesen megállja a helyét az adott szituációban. S ez csak fokozza az olvasás nyújtotta élményt.
Ha még egy kicsit több figyelmet fordítottak volna a történetre és a világ felépítésére, akkor egy kifejezetten jó regény született volna meg, melyért tűzbe tenném a kezem. Viszont jelen helyzetben sokkal inkább visszafogott érdeklődéssel szemlélem az eseményeket.
Mindenesetre a folytatásra kíváncsi vagyok, s ha már itt is van nálam (hála a könyvtárnak, hogy csak egyben lehetett kölcsönözni), s időm is adja, ha hazaértem a munkából, folytatni is fogom a második kötettel.
Az addig hátralevő időben meg reménykedem, hogy Adam megférfiasodik, Juliette önbizalma megerősödik és Warner továbbra is aktív szereplő marad.”


Sol
-/5

… ​Pedig én annyira igyekeztem, hogy végigolvassam! Sosem szakítottam még félbe könyvet csak azért, mert rossz volt. De minden igyekezetem ellenére le kellett tennem. Hidd el, én mindent megpróbáltam. És próbáltam. És próbáltam. És próbáltam. És próbáltam. És most nem a tű akadt meg bennem, mint a régi bakelit-lemezjátszókon, csak szemléltetni akartam, mennyire sz*r az író stílusa. Mert minden tele van ezekkel a rohadtul idegesítő halmozásokkal, amikből könyvenként már két-három is sok, de hogy fejezetenként…?! És akkor még ott van az a tény, hogy Tahereh Mafi azzal próbálja romantikussá tenni és eladni a történetét, hogy mindent azzal a túlzott költőiséggel fogalmaz meg, amitől egy jobb ízlésű olvasó nyolc napon túl gyógyuló audiovizuális nemi betegséget, leánykori nevén agyf*szt kap! És nem vagyok ez alól kivétel én sem…

De most őszintén, olvasd el az alábbi mondatot: “Nem találok oxigént magam körül, és émelygek, az ingembe dugom az arcom, és hangokat hallok, és arcokat látok, akiket nem ismerek; szavak lidércfénye, a zavar elsodorta őket, bár olyan sokszor jelentek meg, hogy nem tudom már, eszméletemnél vagyok-e még.” – komolyan, csak nekem tűnik fel, hogy A MONDATRÉSZEK KÖZÖTT NINCS LOGIKAI KAPCSOLAT?! Mafi annyira belezavarodott a saját, teljesen fölösleges jelzős szerkezeteibe, hogy már a mondat 10. szavánál fogalma sincs arról, mit írt a legelején, és ettől aztán egyetlen egy mondat sem úgy végződik, ahogy arra szeretem nagyanyám krumplifőzelékét!

De tudod, mit? Tegyük félre az írói stíluson való háborgást, és fókuszáljunk a cselekményre! Az abszolút logikus emberi reakciókért kérlek, olvasd el az alábbi fejtegetést:
{{Főhősnőnk, Juliette, akinek már a neve is tisztelgés Shakespeare költői stílusa előtt – oké, befogom -, belép a Regeneráció központi épületébe. Meglátja a mindenről ordító gazdagságot, és végiggondolja magában, hány ember életét lehetett volna megváltani abból a pénzből, amiből az egész kóceráj felépült. Megszédíti ez a tudat és a lelki szemei előtt megjelenő pusztulás, a sok holttest, a falakról lecsorgó vér, és összeesik. Adam, akit Juliette még az iskolából ismert (ahova elvileg nem is lehetett volna járnia, hisz mindenkit elpusztít az érintésével, de hagyjuk…), és aki most a Regeneráció katonája, felemeli, és a karjaiban viszi tovább. Jöjjön a logikus reakció: “aaahh, úgy imádom az érintését, bár örökké ölelne… mit számít, hogy azoknak dolgozik, akik a világ pusztulásáért felelősek, ráadásul alig 5 perce árult el… akkor is tapizzon, amíg bele nem halunk, hhááá…”}}
Szóval ez nem csak, hogy ellent mond minden racionális értelemnek, de még csöpög is…

Arra sem méltó, hogy csillagozzam.


Lizz_
5.0/5

#Bevallom# ​, én ebbe a sorozatba csak azért kezdtem bele mert kíváncsivá tettek a borítók , de egyáltalán nem bántam meg .
Az elején nem értettem a cselekményt , először azt hittem egy megbolondult lány elméjében barangolunk . De ahogy haladtam a könyvel egyre tisztább lett a kép . Juliette bezárkózott az érintés nélküli világába , amibe hirtelen betoppant egy nem várt tényező Adam . Ez a pasi az a fajta karakter akit először szimpatikusnak tart az ember majd meggyűlöli a végén pedig nem érti majd pedig újra szimpatikussá válik . Elég nagy katyvasz de ez is tisztázódik . És a szereplők közül akit még megkel említeni Warner , aki nélkül nem lenne bonyodalom , de azért feldobhatná a talpát :D
A történések gyors tempót diktálnak , mégis követhetőek . Az áthúzott mondatok/szavak először furcsák voltak , de csak még érdekesebbé tették a könyvet .
Ajánlom a disztópia és a YA rajongóknak :) vagy akiknek csak a borítója tetszik ;)


loveQhuay
4.5/5

Amikor ​beleszeretsz a borítóba, és nem kell csalódnod, mert a könyv belül is legalább annyira szép.

Jól indult a könyv, a stílus is érdekes, és Juliette belső monológjai se lassították le a történetet.
Adam totál cuki, a James-es jelenetek meg übercukik voltak!

Nem is tudom mire számítottam, de tetszett amit kaptam. Miért nem olvastam el hamarabb? Most viszont örülök, hogy a polcon van a folytatás, így már ugrok is neki ;)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

38.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók