Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


meseanyu
5.0/5

Nagyon ​hasznos, nagyon igaz ez a könyv, és a legérdekesebb benne, hogy igazából nem is olyan nehéz betartani ezeket a tanácsokat. Van, amit már alkalmaztam eddig is, van, amit csak ezután fogok, de valahogy most minden erre az útra visz, és úgy látszik, be is válik.


icu79
4.0/5

Nagyon ​hasznos könyv, ajánlom minden szülőnek. Egyetlen negatívumként azt említeném, hogy gyakran ismétli önmagát és így kicsit nekem túl szájbarágós volt. Ha már az egyszerűsítésről beszélünk, ezt is elintézhette volna egyszerűbben, rövidebben…


Annamarie
5.0/5

Azt ​hiszem ez az a könyv, amit el kellene olvasni minden szülőnek, nagyszülőnek minél előbb, annál jobb. Tudom, hogy vannak olyan kivételes emberek, akiket valami varázslatos oknál fogva nem kap el a fogyasztói társadalom gépszíja, és képesek megállni stabilan, és ezeket az értékeket át tudják adni gyermekeiknek is. De a legtöbbünk nem ilyen. A csili-vili világ elkápráztat bennünket, és úgy gondoljuk, hogy a gyermekeinknek is az lesz a legjobb, ha megkapják ezt a hihetetlenül káprázatos, szemet-szájat gyönyörködtető, kacsalábon forgó világot mindenestül. Aztán csak azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink ezer sebből véreznek, unatkoznak, nem ízlik nekik semmi, nincsenek barátaik, nem élvezik a tálcán felkínált luxust. Mit csináltam rosszul? Egyszerűsítsd le az életét! Szerintem, ha nem is fogadjuk meg az író-pszichológus-családapa tanácsait, akkor is olvassuk el ezt a kötetet, mert sok választ kaphatunk, vagy segít elindulni a saját nevelési ösvényünkön.


“Az ​érzelmi intelligencia a szív GPS-e.”
Amíg Emmát vártuk, sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan szeretnénk őt nevelni. Tudatában annak, hogy mindenki remekül tud gyereket nevelni, akinek nincs gyereke. Egyik legfontosabb dolog, amiben mindketten teljesen egyetértettünk, az volt, hogy nem akarjuk, hogy olyan legyen, mint C., egy rokon kislány. Akinek a születésnapjait kétéves kora óta különböző rendezvénytermekben, játszóházakban stb. tartják, a legutóbbin kis targoncán hordták ki a kapott ajándékokat. C. összesen kettőt bontott ki, a másodikkal leült játszani, de elvették tőle, mert a többi ötvenet is ki kellett volna bontani és megköszönni, mire szegény hisztérikusan sírni kezdett. C. ritkán veszi fel kétszer ugyanazt a ruhát – de mivel kis divatdiktátor, ordít, ha nem veheti fel azt, amit pont szeretne, előfordul hogy kánikulában gumicsizmát és késő ősszel tüllszoknyát hord. Problémák vannak az evéssel is, nagyon válogatós, és csak úgy hajlandó enni, ha közben youtube videókat nézhet, szigorúan olyant, amit ő választ ki magának. C. még nincs öt éves. Értelmes, aranyos kislány – már kialakult komoly figyelemzavarral.
Nos, ezzel megvolt nekünk az “így nem” kép, és ez a könyv pontosan arra rezonál, amit mi is éreztünk ösztönösen. Hogy a túl sok játék, túl sok program, túl kaotikus élet nem jó a gyerekeknek.
KJP könyve az élet négy területének egyszerűsítéséhez, gyerek-kompatibilissé varázslásához ad magyarázatokat, személyes példákat és praktikus ötleteket: környezet, ritmus, időrend, felnőttvilág kiszűrése.
Nekünk ez a könyv iránytű lesz, és azon ritka kötetek egyike, amit ceruzával a kezemben olvastam, és nyugodtszívvel húztam alá a számomra fontos részeket.
Munka, tudatosság, de ugyanakkor spontaneitás és egyszerűen az érzéseinkre való hagyatkozás: remélem, ezek segítségével egy egyszerű, nyugodt, boldog gyerekkort tudunk adni Emmácskánknak.
PS. A saját gyerekkoromból is sok kedves élmény jutott eszembe az olvasás alatt.
Pl: 129. oldal – Természet. “Az a gyerekkor pedig, amely sok időt és lehetőséget nyújt a természet felfedezésére, csakugyan gazdag.” Én kertes házban nőttem fel, a környékbeli gyerekekkel pedig gyakran játszodtunk az utca végén kezdődő parkban. Pontosan tudtam, hol van cinkefészek, melyik bokor termése ehető, volt kutyánk, macskánk, hörcsögünk, törött lábú varjunk. Ha behúnyom a szemem, most is magam előtt látom a nagy fenyőfa alatti puha fenyőtűszőnyeget, érzem a tapintását, a szagát, és emlékszem a kis csigaházakra, amiket ott lehetett találni.
173. oldal – Családi vacsora: a vasárnapi húsleves, ha lehet vékonylaskával… kamaszkorom vacsorázásai anyukámmal kettesben, mikor egy tálcára pakoltuk a dolgokat, és a kertben ettünk beszélgetve… vagy netán az, hogy felnőttként jöttem rá, hogy az a remek időszak, amikor olyan gyakran ettünk héjában sült krumplit vajjal és vöröshagymával, meseolvasás előtt, az anyukámnak egy rendkívül nehéz periódusa volt, amikor alig volt mit az asztalra tenni…
Jó, hogy van ez a könyv. Ebben a rohanó, túlfogyasztó társadalomban figyelmeztet arra, amit a gyerekek ösztönösen tudnak: a megállás, az elmélyülés fontosságára.
Mindenkinek ajánlom gyakorlatként: gondoljon vissza néhány nagyon szép, boldog gyermekkori élményére! Hány függ össze egy újabb drága játékkal? Na ugye.


imma
3.5/5

Kicsit ​összébb húzhatta volna a mondandóját, jobban tudtam volna értékelni. Emellett akárhányszor megemlítette, hogy felesége van, meglepődtem, hogy ezek szerint akkor nem egy nőt kellene odaképzelnem a helyére. De tényleg minden egyes alkalommal, egyszerűen képtelen voltam befogadni ezt az információt.
Amúgy olvasás közben többször megfordult a fejemben, néhány családnak milyen nagy segítséget nyújthatna ez a könyv… de valahol félek tőle, hogy akik amúgy maguktól nem törekednek a könyvben leírtakra, azok nem fogják elolvasni és főleg nem fognak a végén a homlokukra csapni, hogy “Hát persze, ezért olyan kezelhetetlenek a gyerekeink! Holnap el is vágom a tévékábelt!”.
Azért persze jó, hogy az esély megvan rá.


Barbó
5.0/5

Tulajdonképpen ​a helyes cím az “Egyszerűbb élet” lett volna, mert ha valóban belekezd az olvasó a változtatásokba, az egész család élete könnyebbé válik. A könyv hatása alatt állva kipucoltuk az egész lakást, megszabadultunk a sok felesleges lomtól, játéktól és isteni érzés! A gyerek nem vette észre hogy hiányozna valamelyik játék, érdekes módon az ő felfedezése az volt, hogy mennyi régen elveszett dolog előkerült! :)
Számomra a legtöbb odafigyelést a felnőtt témák kizárása jelenti, itt azelőtt többször is elkövettük azt a hibát, hogy a gyerek előtt bármiről eltársalogtunk ami nem tartozott a 18+ kategóriába… Most estére időzítjük ezeket a beszélgetéseket, tévé helyett! Kötelező olvasmányként osztanám a szülészeteken.


eeszter
4.0/5

Annyira ​nem voltam elragadtatva a könyvtől, mint vártam – lehet, hogy megint nagyobbak voltak az elvárásaim. Sok mindenben igaza van, néhány jó módszert is leír, de szerintem egy-két esetben kicsit “túlragozza”. # S amin egy könyvmolynak igazán fennakad a szeme olvasás közben, ha a szerző azt tanácsolja, hogy szelektáljuk a gyerekek könyveit is… :-o #


Miki_Lőrinc
4.0/5

A ​könyv mondanivalójával egyetértek, talán azért is olvastam (amellett, hogy Feleség nagyon ajánlotta), hogy megerősítsen minket egy-két elhatározásunkban, ahogy a pulyáinkat nevelni akarjuk, és még adott hozzá pár jó tippet.
A könyv lényege azonban, ha el akarjuk hagyni a bizonyítékként használt rengeteg történetet, egy füzetkében is elférne: EGYSZERŰSÍTENI a gyerek életét és életterét. Annyi szűretlen inger éri ma az embereket, amelyeket a gyerekek még nem tudnak jól feldolgozni, így számos viselkedésbeli zavar alakulhat ki, amelyeket amúgy egyszerűen meg lehet szüntetni. Csak emlékezetből: a játékokkal, könyvekkel zsúfolt gyerekszoba radikális kitakarítása, csak a legfontosabb játékok és könyvek maradjanak elől, amiket aztán lehet cserélgetni az elrakottakkal, de egyszerre ne legyen szem előtt néhánynál több. TV / számítógép minimalizálása vagy totális nullázása. A felnőtt témák nem gyerekek előtt való megbeszélése. Rendszeresség az életben minden téren, amit persze megszakíthat egy-egy esemény, lehet néha TV-zni, számítógépezni vagy ingergazdag dolgokat csinálni, de ezt kövessék nyugodt napok.

A szerkesztésben némileg zavart az állati sok történet, de ez az amerikai magyarázó, tanító könyvek sajátja, így viszont nem egyszer lapoztam kettőt-hármat, amikor már elmondta mit akar, de még 3-4 oldal történetet hozzátett a prakszisából.


RandomSky
4.5/5

Érthető, ​világos, egyszerű. Sok benne az ismétlés, a kötelező maszlag, de azok nélkül nem biztos, hogy átmenne az üzenet, szóval kár azzal dobálózni, hogy a hülye amerikaiaknak íródott. De tény, hogy a lényege 10-20 oldalban összefoglalható – ugyanakkor meg bármiféle lényege csak akkor van (lesz), ha az ember alkalmazza is. Mi (családilag) ott még nem tartunk, de erős elhatározás él bennem, hogy kipróbáljuk, végigvigyük, amit csak lehet.
Nem nosztalgikus könyv, bár kicsit arra számítottam, nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy ay, bezzeg a mi időnkben, meg a mi szüleinknek mennyivel jobb/könnyebb/akármibb volt. Ez ugyanis mit sem segít az itt és moston.
Szerintem ez egy meglepően bátor, ám lágyszavú könyv, mely nem a rosszra koncentrál, hanem a lehetséges jóra. Amit a fogyasztói társadalomról meg vonatkozásairól leír, az totálisan ül, de a helyzet leírásán túl nem annak ad energiát, hogy jujjujj, minden milyen rossz, hanem annak, hogy nézzük, mit lehet kezdeni ezzel. És lehet mit kezdeni. Nosza!


lejla
5.0/5

Majdnem ​végig bólogattam: igen, így akarok gyereket nevelni.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.7/5

Statisztika

99.3
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók