Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


tgorsy
5.0/5

Gion ​fanná lettem. Az első részt a boldogság keresés regényeként lehetne jellemezni, a második az ifjúság megőrzése. a harmadikat talán a nemzetiségek együttélése. Ezt valami olyan normalitással ábrázolja, ami csak az igazán nagyokra jellemző.(Faludy tud úgy büszke magyar lenni, hogy közben senkit sem bánt)
Gion úgy mutatja meg a nemzetiségi ellentéteket, hogy senkit sem ítél meg.
Latroknak is lehet citerázni, mert ha eljön az ideje ők is Vele lesznek a Paradicsomban.


Chöpp
4.5/5

Virágos ​Katona:
Felülmúlta a várakozásaimat. Egészen pompás stílusú kisregény. Igazán meglepi volt.

Rózsaméz:
Kicsit félve kezdtem bele a folytatásba, de nem volt rá racionális okom. Gion Nándor megbízható – most már tudom -, nem “rontja el” a “mesét”. Gyönyörű történeteit füzérként szövi, egyiket a másik után. Nagyon jó érzés benne lenni, együtt élni vele napokon, heteken át.
Biztosan sort kerítek a trilógia befejező részére is, de most vissza kell vinnem a könyvtárba. Nagyon várják. (Kapcsolódó karc: https://moly.hu/karcok/1227793)


jethro
5.0/5

Ez ​a könyv egy darabig még nem enged.
Nem enged, mivel még itt él bennem az egyenes jellemű Rojtos Gallai István, az útonálló Csoszogó Török Ádám, a sváb molnár lánya – Rézi, a kandisznón lovagoló Gilike, és mind – mind a falu népe, szerbek – svábok – magyarok, tukiak és jankófalviak, amint vállukon a kapával hajnalban indulnak a répaföldekre, vert falas házat építenek, vagy épp a kocsmában döntik magukba a pálinkát, miközben a gyerekek pilinckéznek.
A regény hűen ábrázolja az adott kort, a századelő falusi életét, a nép küzdelmét a megélhetésért, melyet még a politika, háború, határok átrendezése külön nehezített. Nem csoda hát, ha Rojtos Gallai Istvánt az álmai vitték előre, ezek segítették őt a korszak megélésében, ezek által tudott becsületben tovább élni.
A délvidéki irodalom kimagasló alkotása.


sztimi53
4.5/5

Olvasás ​előtt: Rózsaméz, nekem ez jelent valamit, Glycerinum boraxatum. FoNo VII., kérik tőlem, szájpenészre, ecsetelésre.

A Csoszogó Török Ádám aki egyszerre szimpatikus és taszító figura, hosszú fekete hajával, aki lázad a katonaság ellen és hosszú hajat növeszt ( tisztára Hair) hát vele indul és folytatódik a történet, máris szeretem. Majd rögtön meg is lepődök a változáson: isten szereti? Aztán rájövök hogy a Csoszogó tán még rosszabb mint volt, és igazán magyar. Ott a kocsmában is ráismerek a magyarokra, kritikusan szemlélem őket, igen ilyenek. Szomorú.
Ez egy háború után újjáépülő világ, átrendeződött társadalom és mégis ugyanaz a szar van. Néha úgy érzem, hogy még most is. Válság van, #a történelem ismétli önmagát# és mint ilyenkor mindig (régi)új eszmék terjednek, mind jobb sorsot ígér. Aztán persze megint háború van. Jobb sors, na persze. Tetszik a sajátos beszéd stílus, hozzám nőttek a szereplők, szeretem Rojtos Gallait, Rézit, szeretem és megvetem Török Ádámot. Sajnálatos módon az én kiadásomban nincs benne a harmadik és negyedik rész, azt hiszem emiatt még könyvtárba is hajlandó leszek elmenni. Milyen kár lett volna Gion nélkül leélni ezt az életet…

Olvasás után: a rózsaméz édes lehet, parázs, csodálatos, mint az ígéret, hogy kapunk belőle, az elérhetetlenségtől meg kívánatosabb. Rózsaméz márpedig van. Majd egyszer hozok nektek, és akkor nem lesztek fáradtak többé, nem fogtok fázni és nem öregedtek meg.

(A virágos katonáról itt írtam: http://moly.hu/ertekelesek/1109931)


mohapapa
5.0/5

Elég ​annyi, hogy új magyar író-kedvencem lett?

A grafomániám és a lelkesedésem nem hagyja, hogy pontot is tegyek az értékelésre…

Olvastam már Giont, meg is fogott, amit olvastam, kedvet is kaptam a további olvasáshoz, de amit ez a trilógia adott (tudom tetralógia, de erről majd később), arra nem számítottam. A szerelmetestársfeleségemnek egy kötelező-olvasmány lista adta a kezébe A virágos katoná-t, ő ajánlotta aztán nekem. Volt is a kezemben, de valahogy az aktuális prioritások miatt kikerült onnan. Aztán egyszer az Alexandrában, a Nyugatinál, otthagytuk ezt, azt általam most olvasott Novumos kiadást (1200 HUF-ért árulták; hol van egy asztal, hogy többször koppanjon a fejem? Tévedtem már nagyokat az életben, de ez a legnagyobbak között van!). A könyvtárban aztán mégis a nyakamba ugrott, és nem tágított, haza kellett vinnem magammal. Hónapok óta olvasok egy másik Gion-kötetet, de ez beelőzte. S messze maga mögött hagyta.

Persze, van a stílusában, a mesélő, anekdotázó kedvében egy nagy adag Tamási Áron és Mikszáth. Persze, volt már a magyar és a kisebbségi magyar sorsnak is átfogó tablója, írtak már regényt az elvesztett magyar terültek nációinak együttéléséről is, ebben sem új Gion. (De miért is hajszoljuk mindig az újdonságot?)

Amit olvasunk az viszont egy porcikájában sem plágium-gyanús, nincs utánérzés, nincs dézsávű, nincs semmi, csak Gion van. Gion és az általa teremtett két csodálatos alak, Rojtos Gallai és Török Ádám, valamint a Virágos Katona, meg a rózsaméz. (Nem mint címek, hanem mint szimbólumok.) Rojtos Gallai álmai, Török Ádám dühös életszeretete, kettejük barátsága, a túlélésért való derűs, később kópé vagy éppen önfeláldozó hősiességük, a háttérben Bácska, Szenttamás egyre komorabb, véresebb története. Szép és zseniális, felemelő és porbasújtó!

A negyedik résszel nem tudtam mit kezdeni. A harmadik rész katartikus vége után hatalmas bátorság volt negyedik részbe fogni. Mármint nem nekem, hanem a szerzőnek. Nem is sikerült a vállalkozás. A történetet jóformán csak Rojtos Gallai személye kapcsolja az első három részhez, s persze Gion stílusa. Önmagában megállná a helyét, élvezetes, mulatságos szatírája a kommunista rezsimek egymásra is acsargó világának, de az első három rész után súlytalan, és tartalmatlan. Hangsúlyosan az első három rész után.

A trilógia mindenkori kedvencemmé lett. Megköszönném, ha még lehetne, de sajnos arról lekéstem.

Olvassa, akinek csak lehetősége van rá!


vargajudit
5.0/5

Azt ​gondoltam (és talán írtam is), hogy a [[https://moly.hu/konyvek/gion-nandor-a-karokatonak-meg-nem-jottek-vissza|Kárókatonák]], a [[https://moly.hu/konyvek/gion-nandor-sortuz-egy-fekete-bivalyert|Fekete bivaly]] és az [[https://moly.hu/konyvek/gion-nandor-az-angyali-vigassag|Angyali vigasság]] nem ifjúsági regények. A Latroknak is játszott első két kötetének elolvasása után revideálnom kell a nézeteimet: ezekhez képest ifjúsági regények mégiscsak. A Latrokban nem enyhíti az események okozta arculcsapásokat a gyermeki nézőpont, amelyből szemlélve a történések valahogy elfogadhatóbbá válnak. Pedig az élet abban a három könyvben sem fáklyásmenet vagy habostorta, ott is megesik mindenféle szörnyűség és tragédia. A hatás mégsem ugyanaz. Ott felkelünk, leporoljuk magunkat, és haladunk tovább, itt viszont egyre-másra letaglóznak az emberi gyarlóság megnyilvánulásai, és úgy érezzük, súlyos, sőt egyre nehezebb terheket cipelünk megfáradt vállainkon, amiktől sohasem szabadulunk már. Hiába, hogy akadnak jóravaló szereplők is, becsületesek, nyíltak, segítőkészek, a természet pedig szinte mindig lenyűgöző, az egészből nekem az ábrázolt világ rámnehezkedése maradt meg. Mindemellett vitathatatlanul ötcsillagosnak tartom.


metahari
5.0/5

Nekem ​ez lett a 20. század közép-kelet-európai kis tükre.


Aquarius
5.0/5

A Virágos ​katona a tetralógia első része: lenyűgözött.
Gion Nándor elbeszélő képessége megfogja az olvasót és nem engedi el. A szenttamási emberek megelevenednek a lapokon. Annyira élethű az ábrázolásmód, hogy visszarepültem száz évet az időben. A falusi élet megannyi gondja, baja tárul a szemünk elé. A vakondemberek mindennapi harca a megélhetésért, vagy a gyarapodásért.
Apróbb közjátékokból szembesülhetünk látszólag jelentéktelen, mégis meghatározó tényekkel, ideológiával, nemzetiségi kérdéssel.
A bibliai témakör (Kálvária – Jézus keresztre feszítése) úgy épül be a regénybe, hogy szinte észre sem vesszük, a virágos katona által mégis kiemelkedő jelentőséggel bír.
Kedveltem az álmodozó Rojtos Gallait, aki külön világot épített magának, Rézit – aki talpraesettségével, empátiájával kiemelkedik a Krebs családból, de a többiek nélkül nem lenne teljes a kép. Ezt a regényt el kell olvasni; hangulata van, ami pár mondatban visszaadhatatlan.
A Rózsaméz, és a tetralógia további két kötetét is el fogom olvasni, és remélem hasonló élményáradatban lesz részem.

Ui.: Aki képben is szeretné elhelyezni a történet egy szálát…
http://www.bucsujaras.hu/tanulmany/kosa/szenttamas/szenttamas.html


Enzo314
5.0/5

Félve ​kezdtem bele a Rózsamézbe, mert a Virágos katona annyira kerek, annyira egész volt, hogy arra gondoltam, ezen csak rontani lehet. Mint kiderült, nem volt mitől tartanom, alig várom, hogy belekezdjek a tetralógia harmadik kötetébe.


pepege
4.0/5

Kicsit ​nehéz összeszednem a gondolataimat. Több hónap is eltelt már a könyv olvasása óta, s ennyi idő után nehéz szavakba önteni, mit is jelentett nekem a könyv.
Míg olvastam, rá kellett jönnöm, hogy szerethetem én _ Herta Müllert _, _ Barnás Ferencet _ és a többi – lelkünkre súlyosan nehezedő, nem könnyed – olvasmányt. De időről időre kell nekem egy-egy családregény, faluregény. Olyan például mint Gioné. Ilyenkor átlényegülök, belesüppedek, vizionálok és szeretek. De hát ezért olvasunk, nem?


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

47.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók