Az ​ókeresztény egyház liturgiája A ​liturgia fejlődése az egyházatyák írásainak tükrében

Rózsa Huba - Az ​Ószövetség keletkezése I-II.
A ​Biblia (Ó- és Újszövetség) különböző korokból, különböző szerzőktől vagy iskoláktól származó írások gyűjteménye, amely végérvényesen csak a Kr. u. I. század végén zárult le, de eredete visszamegy a Kr. E. I. évezred kezdetéig, az írásbeliség Izráelben való megjelenéséig. Több írás hátterében álló szájhagyomány még ősibb, és a Kr. e. II. évezredből ered. A Bibliában kifejezésre jut a szerzők egyénisége, társadalmi helyzete és változó történeti körülményeik. Ha ismerni akarjuk Isten bibliai üzenetét, keresnünk kell azokat a konkrét viszonyokat, amelyekben az egyes könyvek létrejöttek. Az Ószövetség keletkezése című munkájában a szerző - a legújabb biblikus kutatások eredményei alapján - ennek az igénynek szeretne eleget tenni. A Törvény - Próféták - Írások - deuterokanonikus könyvek sorrendjében ismerteti az Ószövetség irodalmát. A bibliai szövegek végső kánoni formájából kiindulva, a történetkritikai módszer segítségével tárja elénk a könyvek keletkezéstörténetét. Kifejti az Ószövetség minden időkre szóló vallási üzenetét, de bőséges tájékoztatást nyújt azoknak is, akik elsősorban e kiemelkedő alkotás irodalmi sajátosságai és történeti értékei iránt érdeklődnek. Könyvéért a szerző 1998-ban Scheiber Sándor-díjat kapott.

Ismeretlen szerző - Apokrifek
Különös ​világot nyitnak meg számunkra az apokrifek. Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gazdagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában az egyházra nézve. Az apokrifek részben az apostoli atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a koron, átívelnek a II. századba, de még a IV. században is keletkeztek apokrifek. Az ortodoxia mindig igyekezett elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjesztésén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresztényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. Az apokrifek szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak, legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket.

Henry Chadwick - A ​korai egyház
A ​kötet a jeruzsálemi ősgyülekezetből megszülető és az 5. század közepén már nemcsak nyelvében, hanem teológiájában és hagyományában is két ágra: a nyugati és a keleti egyházakra szétváló kereszténység történetének fő vonalait mutatja be. A kiváló angol egyháztörténész arra a kérdésre keresi a választ, hogy Jézus követőinek kicsiny közössége hogyan vált az apostoli misszió, az üldöztetések, történelmi fordulatok, a teológiai és egyházszervezeti viták közepette világegyházzá, s mindeközben hogyan jöttek létre a későbbi évszázadokat meghatározó intézményei, a teológiai gondolkodást megalapozó dogmatikai döntései, a mindennapi életet átható sajátos hagyományai. Chadwick feltárja az egyház sokrétű és korántsem ellentmondásmentes kapcsolatát a zsidósággal, a hellén civilizációval, a római állammal és a pogánysággal.

Alister E. McGrath - Bevezetés ​a keresztény teológiába
A ​keresztény teológusok nem kevés öngúnnyal "kánaáni nyelvnek" nevezik a maguk szakmai és a kívülállók számára nemigen érthető nyelvezetét. AIister McGrath szinte lehetetlen feladatot old meg könyvében, olyan bevezetést ad a keresztény teológia kétezer éves hagyományába, mely a "kívülállók", de legfőképpen a "kezdők" számára érthetővé és világossá teszi a legfőbb kérdéseket. A könyv három fő része gyakorlatilag külön-külön is ugyanazokat a témákat tárgyalja, eltérő megközelítésben. Az első rész a keresztény teológia történetét, fejlődését és változásait mutatja he a legjelentősebb teológiai iskolák, irányzatok és alkotók nézetein keresztül, a kezdetektől napjainkig. A második rész a keresztény teológia szerkezetét írja Ie (módszereit, forrásait, anyagát, stb.), a harmadik rész pedig a keresztény teológia kulcsfontosságú témáit (Isten, Szentháromság, Krisztus, bűn és megváltás, üdvösség, egyház és kapcsolat a többi vallással) tárgyalja.

Ismeretlen szerző - Az ​ókeresztény kor egyházfegyelme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Artner Edgár - Ókeresztény ​egyház- és dogmatörténet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vanyó László - Az ​ókeresztény egyház irodalma
A ​könyv elsősorban az ókeresztény kor egyházának irodalmát és azzal összefüggésben a történelmét mutatja be, a kereszténység születésétől a vértanúk koráig.

Dr. Timkó Imre - Keleti ​kereszténység, keleti egyházak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vermes Géza - A ​passió
Nincs ​okunk kételkedni abban, hogy mintegy kétezer évvel ezelőtt Jézust, a karizmatikus gyógyítót halálra ítélték és kivégezték. A maga idejében ez az esemény nem számított kirívónak: egész Palesztina forrongott, s az éles zsidó-római ellentét következtében a hatóságok gyakorta túl hevesen reagáltak. Ez a kivégzés azonban beláthatatlan következményekkel járt: Pontius Pilátus döntése nyomán máig tartó fejlődésnek, terjedésnek indult egy vallás, mely időnként meglepő módon alakította a világ történetét. De vajon mennyit tudunk valójában a passióról, a Jézus követői által oly briliánsan leírt történések soráról, a galileai szent ember elfogásáról, peréről, kivégzéséről? Jézus utóélete páratlan hatású, rajta kívül alig akad történeti személyiség, aki ekkora befolyással bírt volna. Vermes Géza ezúttal a szenvedéstörténetet teszi alapos vizsgálat tárgyává. Az evangélium szövegét elemezve sorra veszi a passió egyes stációit, és a tőle megszokott alapossággal és lenyűgöző háttértudás birtokában igyekszik minél közelebb kerülni a történetileg hiteles szenvedéstörténethez.

II. János Pál pápa - Ecclesia ​de Eucharistia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Euszebiosz ​egyháztörténete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Robert F. Taft - Hans-Joachim Schulz - A ​bizánci liturgia
Bonyolult, ​misztikus és szinte érthetetlen világ benyomását kelti első találkozáskor a keleti keresztény templom látogatójában az istentisztelet. Robert Taft amerikai tudós biztos kézzel vázolja fel, hogyan alakult, "virágzott" ki mai pompájában a bizánci liturgia, amely szerencsésen ötvözte a keresztény teológia és himnuszköltészet gazdagságát a konstantinápolyi császári udvar szertartásrendjéből átvett elemekkel a latin mellett a kereszténység másik, legegyetemesebb rítusát hozta létre. Hans-Joachim Schulz német professzor lépésről lépésre bontja ki ennek a liturgiának gazdag jelképrendszerét, mely magába foglalja a templomépületet is.

Ismeretlen szerző - A ​kappadókiai atyák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John MacArthur - Harc ​a kezdetért
"Az ​evolúció elméletének köszönhetően" - írja dr. John MacArthur bibliamagyarázó - "a naturalizmus a mai társadalom uralkodó vallása." Nem egészen százötven évvel ezelőtt Charles Darwin népszerűsítette világi vallásának hitvallását. A keresztyénség helyébe a naturalizmus lépett, mint a nyugati világ legfőbb vallása, amelynek elsőszámú dogmája az evolúció. Sok keresztyén, aki azt állítja magáról, hogy elhiszi, amit a Biblia ír, láthatóan belenyugszik, hogy a Teremtés Könyvének beszámolóját a modern tudományos elméletek helyettesítik. MacArthur úgy gondolja, hogy az ilyen engedmények nagy veszélyt jelentenek. Azt állítja, hogy a Teremtés Könyvének első három részében megtalálható minden olyan tan alapja, amely szükséges a keresztyén hithez - minden olyan dolog nélkülözhetetlen alapja, amiben mi, keresztyének hiszünk. Ebben a könyvben MacArthur világosan megvonja a mai teológia határait, és felszólítja olvasóit, hogy védjék meg e határokat. Ezt írja: "Minden, amit a Szentírás a bűnről és a megváltásról tanít, feltételezi a Teremtés Könyve első három fejezetének szó szerinti igazságát. Ha kételkedünk e szöveg igazságában, aláássuk hitünk alapjait."

J. N. D. Kelly - Aranyszájú ​Szent János
Aranyszájú ​Szent János (344-407) kivételes papi lélek volt. A hízelgést nem ismerte. Az egyháznak talán legnagyobb szónoka, akit már Antiókhiában "aranyszájú"-nak mondtak. Kelet dús fantáziája mélységesen keresztény tartalommal egyesült nála. A kutatók többsége egyetért abban, hogy János rögtönözte beszédeit. Egy későbbi életrajzírója szerint, amikor János az ambóhoz ment, az emberek elámultak, hogy sem papír, sem könyv nem volt a kezében, mégis olyan beszédet vágott ki, amilyenről korábban álmodni sem mertek. János beszédeiben sok az improvizáció: rendre utasítja a beszélgetőket vagy figyelmetleneket, megjegyzést tesz az időjárásra, megköszöni a felcsattanó tapsot, figyelmeztet, hogy a templomban zsebmetszők működnek. János prédikációiban rengeteg szentírási verset magyaráz. Ahogy az egy antiókhiaitól, Diodórosz egykori tanítványától és Theodórosz barátjától elvárható, Jánost is a szószerinti írásmagyarázat érdekli. Nem száraz elemző, mindig igyekszik megeleveníteni a bibliai szöveget hallgatósága előtt: egzegézise emberi érzéseket, cselekedeteket közvetít. A János ajkain csüggő tömeget lenyűgözte a szónok meggyőző ereje és a szavaiban lüktető szenvedély. Pogányok tömegei hallgatták: e beszédeivel vált János Antiókhia vezető prédikátorává. Az emberek "kinyitották előtte fülüket és szívüket."

Johannes B. Bauer - Az ​újszövetségi apokrifek
Az ​ősegyházban Krisztus kinyilatkoztatása az első századok szellemisége szerint módosított változatokban is elterjedt. Ez az apokrif irodalom. A kötet a legjelentősebbeket ismerteti, hűen az eredeti szöveghez Vanyó László, a patrisztika professzora avatott fordításában. Johannes B. Bauer 1927-ben született Bécsben, jelenleg a Grazi Egyetemen a dotmatörténet nyilvános, rendes tanára. Doktorátusát Bécsben szerzete 1951-ben, klasszika-filológia és semita nyelveket tanult Bécsben, Münchenben, Grazban, Rómában. 1962-ben habilitált patrológiából Grazban. 1964-ben jelent meg "Die biblische Urgeschichte" c. műve második kiadásában, és 1971-ben az általa szerkesztett "Bibeltheologisches Wörterbuch" harmadik kiadásában. A különböző szakfolyóiratokban megjelent tanulmányai egy kötetbe gyűjtve Scholia Biblica et Patristica címmel jelentek meg Grazban 1972-ben. J. B. Bauer professzor az Osztrák Tudományos Akadémia tagja.

Johanan Aharoni - Michael Avi-Jonah - Anson F. Rainey - Ze'ev Safrai - Bibliai ​atlasz
A ​Bibliai Atlasz teljesen átdolgozott kiadása felhasználja a legújabb bibliai, történelmi és régészeti felfedezéseket a bibliai történelem térképek segítségével történő bemutatásához. A kétszínnyomásos térképek, a szöveg és az illusztrációk hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerhessük az i. e. 3000 és i. sz. 200 között eltelt időszak eseményeit. A szerzők nemcsak a bibliai tudományokból merítettek, hanem fölhasználták az egyiptológia, az asszíriológia, valamint az ókori Görögország és Róma kutatásának tudományos eredményeit is, melyek segítségével az alábbi területeket sikerült részletekbe menően megvilágítaniuk: - népvándorlások és letelepedések - a Bibliában szereplő hadjáratok és ütközetek - gazdasági fejlődés, kereskedelmi útvonalak és természeti erőforrások - a bibliai szereplők helyváltoztatása az egyes területeken és városokon belül - régészeti ásatások a Szentföldön a kő- és rézkorszakban, a kanaáni periódusban, valamint az izraelita időszakban - az egyház növekedése az i. sz. első és második században A térképeket és a főszöveget még szemléletesebbé teszik az eszközöket, pénzérméket, fegyvereket és műalkotásokat ábrázoló illusztrációk. Ezenfelül az atlasz számos értékes függeléket tartalmaz: a korai civilizációk részletes összehasonlító kronológiáját, a bibliai helyek szerint visszakereshető térképmutatót, valamint személynévmutatót, melyeknek köszönhetően a legrészletesebb és legalaposabb atlaszt veheti kezébe az olvasó.

Romano Guardini - Örökmécs
Az ​Egyház liturgiájának szerves összetevői a szent jelek és a liturgikus cselekvés különféle megnyilvánulásai. A harang, az oltár, a gyertya, a térdelés, a mellverés mind része a szertartásoknak, de csak az mélyülhet el igazán a liturgia világában, aki ismeri e szimbólumok jelentését és jelentőségét. "A liturgia a testet öltött szent és titokzatos történések világa, s így szentségi és szentelményi jellegű. Ezért mindenekelőtt azt az élményt kell megismernünk, mellyel a hívő a láthatalan kegyelem látható szent jeleit fölfogja, fogadja, gyakorolja... Útmutatást, egy kis indítást szeretnék adni a szent jelek élő nézésére és gyakorlására." Romano Guardini

Vanyó László - Az ​ókeresztény művészet szimbólumai
"Az ​ókeresztény művészet szimbólumai" 1988-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A kötet gyorsan elfogyott, de nemcsak ez indokolja a második kiadást, hanem a közben megjelent szakirodalom bedolgozása is. A szimbólumok és a szimbolizmus iránti érdeklődés már szinte "kórosan" megnövekedett, ami korunk szellemi koherencia utáni igényét jelzi. Ezt a második átdolgozott kiadást azonban nem ez motiválja, továbbra is távol tartjuk magunkat a szimbólumok pszichológiai elemzésétől és értékelésétől, "hasznosításától", csak az ókeresztény művészet szimbólumainak genezise foglalkoztat. Ami az első kiadás óta eltelt csaknem egy évtized fejlődését jellemzi: mind nyilvánvalóbbá vált az összefüggés főként a 4. század utáni ókeresztény művészet, a katekézis és liturgikus szövegek között, ami aktuálissá tette Jeruzsálemi Szent Kürillosz azóta magyarul megjelent katekézisének felhasználását. Ugyancsak fontosak az egyházatyák beszédei a 4-5. századból. Az érdeklődés és a vizsgálódás középpontjába kerültek olyan kérdések, mint az imperiális ikonográfia és az eszkhatologikus motívumok egymáshoz való viszonya a bazilikák nagy reprezentációs képein. (A címlapképen a római S. Prassede templom apszismozaikja látható.)

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.