Megtaláltam versek ​és műfordítások

Farkasfalvy Dénes - Rilke ​nyomában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sík Sándor - Válogatott ​költemények
Válogatta ​és az utószót írta Rónay László

Farkasfalvy Dénes - Himnuszok
A ​latin nyelvű himnuszköltészet az egyik legősibb keresztény irodalmi műfaj. Első nagy művelője minden valószínűség szerint Szent Ambrus milánói püspök volt. A keresztényüldözések megszűnése után a székesegyházakban és a kolostorokban az ő nyomdokain járva teremtették meg követői a közös imádság során használt középkori himnuszköltészetet. A századok során azonban ezek az alkotások többszöri revízión estek át, s a kor ízlése szerinti változtatások sokszor elhomályosították a művek eredeti szépségét. A XX. századi magyar fordítók -- Babits Mihály, Sík Sándor, Weöres Sándor -- sajnos ezeket a változatokat vették alapul. A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform a régi himnuszok helyreállítását is célul tűzte ki, s Farkasfalvy Dénes, a dallasi ciszterci kolostor tudós apátja -- akit főképp biblikus írásaiból ismerünk -- e kutatások eredményeire támaszkodva készítette el himnuszfordításait. A teológiai tartalomkeresés, a formahűség és a vallásos élmény kifejezése egyaránt célként lebegett szeme előtt. A kötet -- bár tudományos igénnyel készült -- lelkesíteni, ihletet adni és gyönyörködtetni szeretne, hogy az egyházi költészet legősibb gyöngyszemei az olvasók lelkében is himnuszokat fakasszanak.

Weöres Sándor - Bóbita
Nincs ​semminemű elfogultság abban, ha azt állítjuk, hogy a magyar gyermeklíra művészi rangra emelésében nagy része van Weöres költészetének. Ez a költészet az egészen apró miniatűrökben is képes megfogni és megidézni a teljes világot. És képes mindezt a gyermekekkel is megéreztetni, megláttatni. Ezért van kivételes fontossága a kicsik nevelésében ezeknek a verseknek, s ezért tartjuk ezt a kötetet folyton készenlétben, Hincz Gyula elragadóan szép, a lírával összeforrott színes illusztrációival.

Rainer Maria Rilke - Rilke ​versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Ferenc - Sötét ​tus, néma tinta
Ez ​csak egy japán Vázlatkönyv: vézna, fáradt Lapokkal, boldog Űrrel, telítve minden Semmiséggel, egy Puszta tárgy, kopár papír, Rossz, hevenyészett, Rontott rajzolatokkal, Tört vonalakkal, Tökéletes hibákkal, Mint a világ is -- Vázlatkönyv, nem Daloskönyv, Csak földerengő Dallamok, csak álmodott, Csak képzelt, meg sem Írott versek árnyai Gyűlnek a mélyből --

Ismeretlen szerző - Idegen ​költők
Kosztolányi ​Dezső írja a műfordításról: "A fordítás mindig ferdítés is. Ha az értelmet híven, szóról szóra tolmácsoljuk egy másik nyelven, akkor szükségképp megváltozik a szavak alakja s ezzel együtt a mondat hangulati velejárója is. Ha csak a hangzást utánozzuk, a mondat muzsikáját, a betűk színét, akkor ennek a gondolat adja meg az árát. E két nehézség között tétováz az, aki idegen verset akar átültetni. Valahogy módot kell találnia, hogy mind a két követelménynek, az értelminek és zeneinek is eleget tegyen. Minden fordítás csak egyezmény, kompromisszum Eszmény és Valóság között, megalkuvások sorozata, a föladat legügyesebb megoldása - ha úgy tetszik, elmés csalás... A műfordítás alkotás és nem másolás. A művész azzal a verssel, melyet a nyelvén új formába önt, olyan kapcsolatban van, mint az életével, melynek rezzenéseit tulajdon verseiben rögzíti meg. Élmény számára egy idegen költő verse. Lélekkel, a saját lelkével kell átitatni, különben nem kel életre. Ennek az a következménye, hogy mindig rajta hagyja egyéniségét. Ha ezt eltünteti, akkor megbénítja a verset, megöli az ütemet. Az igazi műfordítás nem is úgy viszonylik az eredetihez, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, melyet ábrázol: a festmény hűbb, becsületesebb, igazabb, mint a fotográfia." Kosztolányi esztétikai nézeteivel, sőt műfordítói gyakorlatának némely vonásával is lehet vitatkozni - sokan meg is tették, egyesek elméletben, mások műfordításait elemezve vagy a verseket újrafordítva. Az azonban nem kétséges, hogy századunk magyar műfordítási irodalmának kiemelkedő alakja, immár klasszikus. Műfordításainak válogatása legutóbb nyolc évvel ezelőtt jelent meg. Azóta - különféle elfeledett kiadványokban s a hírlapi hagyatékban - újabb versfordításai bukkantak fel. Ez a kiadvány sem törekszik teljességre, de hetvenhét verssel bővítette az anyagot, köztük nem egy remekművel. A Szépirodalmi Könyvkiadó bibliapapíron jelenteti meg Kosztolányi Dezső műfordításainak mindeddig legteljesebb gyűjteményét.

Ismeretlen szerző - Pluralica
Kortárs ​észt Beszélik, hogy élnek valahol… hogy egyszer [hol volt, hol nem…] egy nép elfeledett álmai nyomába eredt, ám mikor hosszan tartó üldözés után épp utolérték volna egymást (ki tudta már, ki vágyott kire), útjukat állta a tenger. Búsan leültek hát a kerekre csiszolt kövekre a parton, és nézték, hogyan tűnnek tova. Haragot mégsem éreztek, ugyanis a végtelen víz látványa és szívüket simogató lassú hullámzása megnyugtatta őket, békével töltve meg lelküket, hogy elmerülhessenek a csendben. Megfeledkezve szavaikról beleolvadtak a természetbe, és tiszta, határozott hangokká váltak. Ezért ha szólnak, bár (ön)iróniával, s szarkasztikusan, csakis őszintén. Mondom, beszélik, hogy így történt, ekképpen… Hasonló lehet egy kortárs észt is, vagy másmilyen [aki nem hiszi…] alkossa meg saját képét mindenki, ezzel a céllal állt össze a motívumok és asszociációs mezők ezen szövete. Felfejtéséhez, egyéni társítások létrehozásához, illetve képzelőerőnk mozgásba lendítéséhez a képek és szövegek rendszere [partitura] megfelelő ösztönző, alap lehet. Kortárs észtnek tekintettünk a válogatás nézőpontjából mindenkit (legyen élő vagy holt; legyen elismert és neves vagy pályája elején álló), aki az 1980-as évek végi fordulat és a jelen pillanata között olyat alkotott, ami kora művészeti lüktetésében meghatározó. Ennek és a Pluralica elveinek figyelembevételével, a mai észt irodalomban és képzőművészetben otthonosan mozgó szakemberekkel együttműködve szerkesztettük meg ezt az átfogó keresztmetszetet. Azon túl, hogy minden itt szereplő szöveg vagy kép (egy-két kivételtől eltekintve) az elmúlt szűk húsz évből (sőt leginkább az ezredforduló utánról) való, az itt közölt írásoknak ez az első magyar nyelvű megjelenése, és a materián kívüli blokkokban a külön nem jelöltek kimondottan e lap számára készültek. Impulzivitásukról, összhangzatukról döntsön majd az olvasó, mindenesetre a kötet elemei (a lábjegyzetek is) – legyenek azok a materia, a thesis, az interactio vagy akár a reactio részei – együtt, külön-külön, egyazon helyen vagy távoli pontokról egymáshoz ívelve, de egy széles, kihívó és elgondolkodtató merítés szándékával kerültek bele ebbe a dupla számot kitevő válogatásba, hisz [jó tett helyébe…] beszélik, hogy élnek valahol észtek, kortársak. (a szerk.)

Vas István - Hét ​tenger éneke
"[...] ​Választását - hogy kinek melyik művét fordítja - nemcsak a tudott vagy érzett költői affinitás irányítja, hanem a szellemi kaland vágya is; ezért fordít gyakran olyan műveket is, melyeknek világába bele kell képzelnie magát, mint színésznek a szerepébe; s ezek a műfordításai éppen olyan mesterművek, mint azok, melyek az úgynevezett rokon költőket tolmácsolják. Időben és térben is tágas ez a világ: az ókortól napjainkig - és Európának sok országától Amerikán és Afrikán keresztül Ázsiáig. A költők névsora pedig káprázatos: görögök, latinok, perzsák, arabok, angolok, franciák, oroszok, németek, spanyolok, amerikaiak, törölök - kivétel nélkül koruk és nemzetük legjobbjai."

François Villon - Befogad ​és kitaszít a világ
Villon ​hihetetlenül népszerű volt. Versei szájról szájra, kézről kézre jártak, kocsmákban, lebujokban mondogatták, énekelték őket. A középkorban még sokszor fonódik össze szöveg és zene. Goromba humora, nyers szókimondása éppoly hatásos, mint pontos, olykor rikítóan színezett képei, könnyen bomló, változó tempójú mondatai, szertelen kedélyhullámzásait összefogó arányérzéke. Szeretjük vadságát és gyöngédségét, átkozódásait és áhítatát, mert minden mozdulatának fedezete van. Csakugyan úgy van, ahogy mondják ő a középkor első nagy személyes hangú költője.

Ismeretlen szerző - Ezer ​magyar haiku
Az _antológia_ ​elsőként vállalkozik arra, hogy a nálunk nemrég meghonosodott és népszerűvé vált költői műfaj, a haiku magyar alkotásaiból gazdag válogatást nyújtson. E japán eredetű költemény először csak fordításokban jelent meg magyar nyelven. A japán költészet utáni érdeklődés az impresszionizmus elterjedésével függött össze a XX. század elején. Hiszen a haiku pillanatnyi benyomást próbál meg érzékeltetni, a világról alkotott hangulatokat, érzéseket önti szavakba, arra bíztatva az olvasót, hogy tovább szője magában ezeket az impressziókat. A magyar költők is egyre többen alkották és alkotják meg ilyen típusú sűrített verseiket. Nemcsak a négy évszakot megéneklő klasszikus műforma bűvöletében írnak, hanem a modern haikunak is vannak követői, nem is kevesen. Ebben a gyűjteményben kétszáznyolcvankét magyar költő verseit olvashatjuk: szerzők határon innen, túl, olykor messze túl.. A kötet avatott összeállítója, a tanulmány értékű előszó írója, Vihar Judit huszonöt témakörbe csoportosította a bő válogatásból merített ezer haikut. Helyet kaptak olyan halhatatlan költőink remeklései is a kötetben, akik még csak haikuszerű költeményeket írtak, így Radnóti, Jékely, Pilinszky, Petri György verseiben gyönyörködhet az olvasó. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, máskor tartalmi jegyei alakultak át, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból magyar jellegzetességekkel rendelkeznek (példa: a filozófiai töltetű epigrammaszerű haikumű). A kötet mindezen törekvések s eredmények színes tárházát kínálja.

Benjámin László - Ötödik ​évszak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Iglói Endre - Az ​orosz irodalom kistükre
"Ahhoz, ​hogy megértsük az orosz nép titkát s nagyságát, jól és alaposan meg kell ismernünk a múltját" - mondotta Alekszej Tolsztoj. E múlt sokszólamú üzenetét közvetíti könyvünk, amely az Igor-énekben említett "régi szavakkal" kezdődik, s első részében orosz, ukrán és belorusz nép töredékesen fennmaradt közös örökségét mutatja be. A nyolc évszázadot felölelő anyag a fejlődés erővonalait követve szemlélteti azt az irodalmat, amely az évszázadok során lassú ütemben ugyan, de hatalmas utat tett meg az egyszerű tényközléstől a művészi kitalálásig, hogy aztán a XVIII. században, új minőségi szakaszba lépve és bekapcsolódva az európai áramlatokba, a Puskinnal kezdődő modern orosz irodalomig jusson el.

Győrffy Ákos - Nem ​mozdul
Madarak, ​fák, vizek, fények és árnyékok töltik be és határolják a kötet verseit. Győrffy Ákos látszólag eszköztelenül ír, mégis úgy válogatja képeit, hogy hatásuk szokatlanul és váratlan pillanatokban felerősödik - mint ahogy egyik kritikus írta: "Valami tárgytalan, mély megrendülés, amit az olvasóban hátrahagy." Az új kötet sajátos összegzés: az elmúlt tíz évben megjelent versek át- és továbbírt változatai, kiegészítései: a költői pozíció immár markánsabb, a megfogalmazás pontosabb, miközben a tekintet iránya ugyanaz: nem mozdul.

József Attila - József ​Attila összes versei
A ​jelen kiadás összeállításánál az 1984-ben megjelent kritikai kiadásra támaszkodtunk. (József Attila összes versei. Bp. 1984. 1-2. kötet. Akadémiai Kiadó.) Kötetünk hét új verset tartalmaz. A Nem! Nem! Soha! címűt Szörényi László közölte a 2000 című folyóirat 1989. novemberi számában (60. 1.); a Tanítások 15. részének hasonmása a Borda antikvárium 10. sz. Ajánlójegyzékében látható (Bp. 1987. 45.); a]ött, megfogott és áthajított hasonmásának megjelenési helye: József Attila: A legutolsó harcos. A költő kéziratos verseskönyvének hasonmása. (Sajtó alá rend. Tóth Ferenc.) 84. számozatlan lap. Bp. 1983. Helikon Kiadó. A Mivelhogy oly szépen terít a... kezdetű alkalmi vers hasonmása a Köztársaság 1993. április 9-i számában jelent meg. A Faragó Sáriról írt versike a Terézváros 1989. november 3-i számában, a Homonnai Ibinek szóló alkalmi vers a Holmi 2000. novemberi számában jelent meg.A költő utolsó, halála napján írt verse tévesen csak mint változat szerepelt a kritikai kiadásban. Önálló versként az Irodalomismeret 2000. decemberi számában tettem közzé és kommentáltam.

Somlyó György - Szélrózsa
...mert ​néma gyermek minden kis magyar, s a nagyvilág nem érti szavát. - így fogalmazta meg Kosztolányi a magyar irodalom régi fájdalmát, hogy Arany János, Ady Endre, József Attila alig-alig jut el a francia, angol vagy az orosz olvasóhoz, s ha eljut is, vajon mit éreznek meg az eredeti nagyszerűségéből? Különös paradoxon, hogy a magyar irodalom a műfordítást alkalmazta gyógyszerül, ha minket nem ismernek, hát legalább mi ismerjük meg a nagyvilág minden üzenetét. Ebből a feladatból részt kért minden magyar költő - sokszor saját műve rovására is. Jelentős feladatot vállalt magára Somlyó György is, hiszen ez a gyűjtemény, mely válogatott műfordításait tartalmazza, görög epigrammáktól Aragonig ível. A kötet sok olyan költővel ismerteti meg a magyar olvasót, akikkel eddig nem foglalkozott a műfordítás - irodalom. Bemutatja Blake-et, a nagy költő-festőt, akit hosszú idő után most felfedezett az irodalomtörténet és az olvasó egyaránt. Olyan költőket is bemutat, akiket eddig egyáltalán nem ismertünk, klasszikust, modernet egyaránt: Charles Crost Hoffmanstahlt, Claude Royt és Fiefmelint. Az antológia többnyire francia, angol, német, szovjet költők versei tartalmazza, de szerepel benne amerikai, török, görög és albán költő műve is. A műfordításnak elsősorban jó magyar versnek kell lennie és hűnek, tartalomban, formában egyaránt az eredetihez. Magas mérce ez, és Somlyó György műfordításai elérik ezt a magas színvonalat.

Ismeretlen szerző - Sólymok ​vére
A ​bolgár kultúrában nagyobb a népköltészet súly és jelentősége, mint akár nálunk. A sok százados török uralom alatt kivesztek az írástudók, elsenyvedt az irodalom, az elnyomott bolgárság gazdag szellemi értékei az íratlan költészetben éltek tovább, az íratlan költészet tartott ébren és szította az ellenállás tüzes szellemét. A hódoltsági állapot elhúzódott ugyan a múlt századnak majd a végéig, de teljes ősi pompájában, virágzásában maradt meg - napjainkig szinte - a szájról szájra adott népi líra, népi epika is. A szerelmi dalok sugaras bája, a hősi énekek mitikus arányai, a csúfolók féktelen derűje, a ráolvasó szövegek, középkorias-pogány révültségek, a köszöntők tündéries játékossága, a hajdut énekek délceg daca, az újabb dalok friss hangja - imponáló sokféleség együtt. Kevés európai nép költészete vetekedhet ezzel a kincses gazdagsággal. Egy ilyen népköltészet méltó megszólaltatása magyarul - jelentős kulturális tett. Nagy Lászlónál rátermettebb fordító erre a feladatra aligha akadt volna. Fordításai gyökeresen magyarok és gyökeresen bolgárok egyszerre, erő és báj, szenvedély és gyöngédség játszik bennük, híven az eredetihez. _Szablyák és citerák_ címen évekkel ezelőtt megjelent bolgár népdal és népballada fordításait mostanában tüntették ki a Bolgár Pen Club nagydíjával. A mostani, még egyszer olyan terjedelmes és sokrétű összeállítás méltó hódolat a bolgár nép százados hagyományai előtt, és becsületére válik a mai magyar költészetnek.

Ismeretlen szerző - Kínai ​szelence
Adósságot ​törleszt ez a kötet: a kínai irodalom lírai gyöngyeiből ezeddig nem jelent meg átfogó igényű gyűjtemény. A költő-műfordító Illyés Gyula tolmácsolásában és előszavával adjuk közre ezt a válogatást. A verseken fölmérhető a kínai költészet alakulása: a népköltési alkotásoktól, a Si King darabjaitól kezdve az élő kínai költészet legszebb értékeit is megismerheti az olvasó. Kosztolányi Dezső kínai fordításai, a magyar Csü Jüan, Po Csüji, Tu Fu és Si King után Illyés Gyula antológiája is a kínai irodalom ismeretlen horizontjait nyitogatja a magyar olvasó előtt.

Szöllősi Mátyás - Állapotok
Szöllősi ​Mátyás verseskötete egyetlen folyammá összeálló gondolat- és tudatregény, melyben húsba, sőt lélekbe vágó pontossággal képes rögzíteni környezet és belső világ konfliktusait.

Petőfi Sándor - Arany János - Mosolygó ​Sándor és Somolygó János
Mi ​történt a tudós macskájával? Hogyan élnek a boldog pestiek? Milyen a nap házasélete? Miért nincs pénze János gazdának? Többek között ezekre a kérdésekre kap választ, aki elolvassa ezt a több szempontból is rendhagyó verseskönyvet. Petőfi és Arany mindennapi életét talán könnyebben közelíthetjük meg vidám, néha kevésbé ismert, a költők lelkivilágát, egyéniségét leleplező verseik elolvasásával. A kötet újdonsága Sajdik Ferenc könnyed iróniával átszőtt grafikája. Sajátos karakterei mindenki előtt ismertek, most önálló képi világot hoz létre a tőle megszokott szellemességgel, természetességgel. Napjainkra mind Petőfi, mind Arany számos verse vált a tananyag részévé. Ez a kötet ezt a kötelezőséget szeretné oldani, felváltva idézve a két költő irónikus, bosszankodó, gunyoros vagy csak egyszerűen vidám gondolataiból, fűszerezve a kötet oldalaira újabb és újabb humorszilánkokat csempésző rajzokkal.