Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


petibácsi
4.5/5

Ez ​egy teljesen korrekt meseregény, ami ráadásul még azzal a fajta virgonc vizualitással is telis-tele van, ami miatt (legtöbben) már a Lencsilányért is odavoltunk. Szóval, igen, elmondhatom, hogy azt kaptam, amire számítottam.
Figyeljetek: van itt sínen közlekedő kertes ház, hidraulikusan megemelt tóvíz, deportált vízimanócsalád, helyváltoztató lomtárak, csillaggyurma, leszerelhető száj meg minden, ami csak szem szájnak ingere, szóval épp csak egy pillanatra vetődött fel bennem, hogy a sok leíró rész néhol kissé túlságosan belassítja a cselekményt (a „sínféreg”-ben való bóklászás és a pályaudvar oldalain is jóformán csak a helyszín bemutatása zajlik), de kénytelen voltam elismerni, hogy a kulisszák is annyira tele vannak ötletekkel, hogy egyáltalán nem szenved csorbát a szöveg emiatt.
És ehhez még vegyük hozzá, hogy míg hőseink elméjét a kommersz amerikai tömegfilmek és képregények (amik számos popkulturális poénkodásra szolgáltatnak okot), addig bendőjét a fröccs, a hagymás bab és a lecsó táplálta, és hogy ez pár „szokványos” mesealakkal (sárkányok, törpék, stb.) még megfejelve így szerintem elég egyedi összképet, ízhatást alkot.
Egyedül talán Székláb és az Egyes előéletének és Dobozváros létrejöttének a kidolgozottságával nem voltam teljesen elégedett, bár igaz, egy ennél konkrétabb, konzekvensebb rendszerbe foglalva őket talán már klisésnek hatnának. Pl. Székláb karakterének istenség jellege könnyen elmehetett volna akár egy bibliai akár egy terrypratchettes irányba is, amivel nem csak kevésbé lett volna egyedi, de kidolgozottsága háttérbe szoríthatta volna a regény két fő témáját: a környezetszennyezés és az egymástól való elidegenedés problematikáját.
Mondjuk ezek sincsenek olyan markánsan, szájbarágósan előre tolva, de mégis ezekkel nyeri a könyv az igazi aktualitását.
Szóval én bátran ajánlom, akár 8-10 éves gyerekeknek felolvasva is. Talán egyedül a Patkányirtás című fejezet tragikuma durvább kicsit, de az sem jobban, mint mondjuk a kis Vuk szüleinek halála.
Bizarrnak persze így is bizarr, de annyira talán nem fogja megosztani az embereket, mint a Lencsilány.

Ui.1.: nekem (a leendő olvasók többségével ellentétben) nem Kolompóc, hanem Jónás, a sértődősen gőgös kecske és a munkamániás mosómedve (neki meg nincs neve) voltak a kedvenc mellékszereplőim; elviseltem volna, ha többet szerepelnek:)

Ui.2.: valahol írták, hogy kevés az egész oldalas illusztráció és túl sok a picike: ezt én is sajnálom.


ddani
4.5/5

Ez ​a könyv maga ifjúsági-mese-képregény-steampunk-akármi műfajában szuper, és egyben sajnálom is icsit, hogy én már a “felnőtteknek is” olvasótáborból csápolok. Mert ez ilyen többször is újraolvasós, belemerülős fiúkönyvnek lenne tökéletes. Felnőttként az olvasónak már mindenféle elképzelései türemkednek a könyvélmény útjába, és dehogyis akarok fanyalogni – csak elmúlt belőlem a kiskamasz, és mint az apuka a könyvben, én is nagy örömmel fedezem fel újra a játszást és a lézerkardos-csáposszörnyes világot, de már felnőttként, féllábbal nagyjából szilárdan itt. (Reményem szerint nem éppen Dobozvárosban.)
Eredeti és ötletes, ám rengeteg jó helyről merít is Lakatos István, el is ironizál a tipikus helyzeteken és filmkliséken, van képregénybetét, és utalások mindenféle irányba. Zalán, Kolompóc, Jónás, és Székláb nagy, bonyolult és csavaros kalandot hoznak, Székláb a maga kozmológiai mivoltában külön elismerést érdemel.
Kicsit mintha egy magyarul megírt Korongvilág bontaná ki szárnyait, ki tudja. Ha lesz még folytatás ezen a vonalon, azt is mindenképp…


Uzsonna
5.0/5

Ez ​egy kortalan mese(regény), amely megállja a helyét gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt.
Tetszett mert:
- olvastatta magát a váratlan, különleges, izgalmas fordulataival
- elszórakoztatott különleges, varázslatos ötleteivel, helyzeteivel (pl. tó megemelése emelővel)
- vágyat keltett bennem különös helyszíneinek meglátogatására (Székláb háza, annak szobái)
- megszerettem több szereplőjét is (Székláb a favorit, de az apuka megnyilvánulásain is jól szórakoztam)
- elgondolkodtatott metafizikai síkon is
- felhívta a figyelmet a világot fenyegető két fő veszélyre: a környezet elpusztítására és az elidegenedésre (hmm… vajon mikor lehetne észrevenni, ha kicserélik hozzátartozódat, vagy ismerősödet?)
- bólogattam didaktikai útmutatásain
- csorgott a nyálam a magyar konyha remekeinek olvastán (a műkaja itt ciki)
- szeretnék én is egy olyan háztartást vezetni (ha kell azt vezetni egyáltalán), mint Székláb: tisztaságmániás mosómacival, megregulázni a por fejét, elkerülendő a portörlést, és a titokzatos konyhaszekrénnyel, amely akár egy tehenet is rejthet, így nem kell naponta friss tejet venni
- jókat nevettem poénjain (némelyiket lehet, hogy csak a felnőttek értik, de van elég a gyerekeknek is)
- és persze az illusztrációk is nagyon jók, még ha kicsik is
- képregény a regényben, nagy ötlet!
Szóval, kicsik, nagyok olvassátok!


chibizso
4.5/5

Régóta ​vágytam ilyen ifjúsági regényre: ami egyszerre szól a mai kor gyerekeihez. de közben megtartja a mesék báját is. Hogyan is jön ez össze a Dobozvárosban?
Zalán egy olyan kisfiú, akivel bármelyik mostani fiatal olvasó tud azonosulni. Szeret filmeket nézni, rengeteg robotos, kardozós, sárkányos kalandot álmodik meg és teljesen izgalomba jön a képregényektől. Eközben néha gonoszkodik, kicsit önzősködik, kétségbeesik, de folyamatosan tanul és fejlődik. Nagyon is egy mai korban élő igazi gyerek képét adja.

Aztán ott van Székláb, Zalán tanítója és barátja. Ahogy egy másik értékelés is említette, az öreg egy igazi kozmológiai figura, aki rendelkezik a mesék összes furcsaságával és habókosságával – ez adja a regény nagy báját. Őszintén, azokat a részeket élveztem legjobban a könyvben, amikor ő megjelent. Imádnivaló volt a szőrös vizimanó, a Jónás kecske, a szekrényben lakó tehét és a sok átjáró, melyek a fiókban vagy a fazékban lapultak. Konkrétan elmagyarázott felépítés nincs Székláb világa mögött, de nem is hiányoltam egy percig se. Ez az egész így sejtelmesen a legjobb.

A modernség és a régi mesék magában a történetben és a mesélésben is jelen van. Lakatos stílusa idézi a klasszikus meséket, de közben kitér a popkultúra jelenségeire, főleg a filmekre. Legötletesebbnek a beiktatott képregényt tartottam ebben a kettős mesélésben. Továbbá az olvasó igényeihez is illeszkedik a regény: általában cliffhangerrel ér véget a fejezet, ami mindig továbbolvasásra késztet, de közben rövidek is a fejezetek. Szóval mindenképpen az az érzésünk, hogy pörög a történet. De van annyira érdekes és izgalmas, hogy nem csak látszat ez. :) Személy szerint csak annyi bajom volt a könyvvel, és pont a mesélésnél, hogy néha nem tudott lekötni, beszívni. Az egésznek az igazi ereje valahol Zalán dobozvárosi kalandjaitól indul. És az az igazság, hogy nem tudom ennek az érzésnek az okát megmagyarázni. Mert ettől eltekintve hibátlan regény.


Chöpp
5.0/5

Az Öregistenit! ​Ez nagyon ott van szakmailag! Összegyúrva olvasom a kedvenceimet: Momo Gombos Jim és Atrasko… Ilyenkor mindig csak a sóhajok: azéngyerekkorombanmérnemvolttöbbilyen?
Ja, és még be sem fejeztem.
Befejeztem. (Középiskolában ezt mindig oda kellett írni a dolgozataim végére.) Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen jó kortárs meseregényt olvashatok! Repes a szívem, mert meggyőződésem, hogy az ilyen és ehhez hasonló írásoktól lesz ember a gyerekeinkből. És abban is biztos vagyok, hogy saját példányt fogok beszerezni a Dobozvárosból és a Lencsilányból is.
Csak azt tudom ismételni, amit az előttem szóló Molytársak: Köszönöm @elefes!


Eta
5.0/5

Végre ​ismét egy újabb eredeti fantáziavilág!
Kedves @elefes, kérem a következőt! :-)
(Székláb neve, ugye, Az ember tragédiájából van?)

(És Kolompóc is cuki. És az üzenet is nagyon igaz. Köszönöm.)


atalant
4.0/5

A ​Lencsilány igazából nem tetszett annyira (kivéve a rajzokat, mert azok nagyszerűek), így a Dobozváros is sokáig hidegen hagyott. Aztán befészkelte magát a fejembe. Mint Simbának a Trón Szirt. De az egy másik történet.
Zalánt, a főszereplőt, sajnos nem sikerült megkedvelnem. Ráadásul az “Égjetek!” felkiáltása az agyamba égett az olvasás után, és tette brutálisan ellenszenvessé az egyébként nem is annyira irritáló figurát. Azért zavart ez a mondat, mert igazából nem volt indokolt, és nem is éreztem utólag a feloldást. Legyen ez az én bajom. Vele szemben azonban Székláb karaktere nagyon is tetszett. Jól eltalált, frappáns, és felbukkanása mindig azt sugallta, hogy itt aztán most valamilyen agyeldobós jóság fog hamarost bekövetkezni. A háttérsztorija meg hát na.
Leszámítva, hogy a közepét (konkrétan a Dobozvárosban játszódó részt) egy kissé túlírtnak és feleslegesen terjengősnek éreztem, ráadásul a mellékszereplők egy része is súlytalannak hat a kidolgozatlanságuk miatt (bármennyire is aranyosak), mégis a szívemhez nőtt ez a könyv. Már a téma megnyert magának az elején, hiszen a modern kor embereinek egymástól való elidegenedésével ezelőtt még nem találkoztam gyerekkönyvben. Modern téma, modern körítéssel, ráadásul olyan zseniális ötletek tömkelegét sikerült mindebbe beleépíteni, mint a csillaggyurma, a tójavítás, a tehén a szekrényben, esetleg a személyes kedvencem: a Bajuszos Robot. A kutyafáját! Hát az tényleg zseniális. Miegymás. Emellett sikerült a környezetvédelmi tanulságot olyannyira szépen belefűzni, hogy az ne legyen tolakodó, mégis legyen erős. Mint a Pista.
Nagyon is jó gyerekkönyv, és örülök, hogy végül beszereztem (mostmár a Lencsilányt is szeretném), de nem vagyok azért maradéktalanul elégedett. Ellenben mesére vágytam, és azt is kaptam: és ezek után nagyon is várom, hogy vajon a szerző mivel rukkol elő legközelebb.


Micsoda ​vizualitás! Talán nem én vagyok az igazi célközönsége, de nagyszerű könyv.


Diosz
4.0/5

Ott ​kezdődik a történet, hogy amikor betettem a táskámba reggel induláskor, mosolyogva lapoztam az elejére, ahol a nekem dedikált oldalon ott filgyelt Kolompóc, kiről nem tudtam akkor még hogy ő Kolompóc. A második mosoly aznap reggel a HÉVen volt, amikor jól esőn simítottam végig a szép színes borítót, és örültem a kivitelezésnek: szépen kötött, csillogó, belül pedig diszkréten elegáns – ami meglepő volt az elmúlt időszakban kezembe került könyvek tükrében. És a mosolyok csak jöttek sorban, szép lassacskán. Hol egy apró rajz, hol egy jópofa helyzet. A képregény rész meg zseniális húzás volt :-)
Hogy mégis miért csak négy csillag? Volt a Dobozvárosban játszódó jelenetek közt egy, amit már mások is emítettek, én sem tudtam hová tenni – az a bizonyos “Égjetek” felkiáltás. Persze azon is lehet lamentálni hogy ezért tényleg érdemes-e egy egész csillagot levonni – nem tudom. Most úgy érzem igen – aztán majd meglátjuk, tulajdonképpen friss még az élmény, szóval idővel majd meglátjuk. De ezt leszámítva jó volt egy mai kérdéseket felvető – de mégis mese történet.


bozs
4.0/5

Kifejezetten ​nehezen írok úgy értékelést, hogy tudom bármelyik percben elolvashatja a könyv írója. Hogy jövök én a kritizáláshoz!? De mégis szeretnék pár sort írni.
Számomra túl erőszakos volt a könyv, igaz sok volt benne a szeretettel teli rész is, de a kettő aránya a negatív felé hajlott. Az elején kicsit untam is a történetet és igazából akkor kezdett izgalmassá válni, amikor Zalán bejutott Dobozvárosba.
Az könyv ötlete fantasztikus! Gondolom sok saját tapasztalatból volt felépítve, gondolok itt a filmek megjelenésére, a szülők tulajdonságaira, képregények szeretetére. A könyvben lévő képregényes rész kifejezetten kedvenc.
Gratulálok a könyvhöz, a rajzokba beleszerettem.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.0/5

Statisztika

19.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók