Ajax-loader

A ​klasszikusokat leszámítva nem nagyon ismerem a vajdasági prózairodalmat – úgy általában a prózairodalomnál többet foglalkozom a költészettel. Úgy is lehet mondani, hogy verseket olvasok. A prózából leginkább az marad meg hosszabb időre a háztartási kánonomban, amiből a költészetet sem sajnálták: biztos vagyok benne, hogy Kosztolányi Esti Kornélja vagy a Karinthy-publicisztika nálam tökéletes helyen van a verses polcon.

Barlog Károlyt nemrég ismertem meg, olyan nagy elfogultsággal tehát nem vagyok vádolható: önmagában a szimpátia még nem veszi rá az embert, hogy prózát olvasson, már ha korábban se nagyon tette. A személy, a személyiség, az asztalnál megismerhető ember viszont sokat elárul arról, amit ír, így hát, amikor kezembe került a készülőfélben lévő kötet, bele is lapoztam.

Azonnal világos lett, hogy a költészetes prózával van dolgom. Nem olyan fajtával, amelynek a költészet amolyan diszfunkcionális, ráadásul sok olvasót elbizonytalanító tartozéka. A költészet itt játék, hangfestés, korfestés, viszonyfestés – egy nagyapa-unoka kapcsolatot nagyon pontosan le lehet írni pár József Attila-áthallással, tőle való, megváltoztatott idézettel, és itt nem is az a lényeg, hogy J. A. ismert poéta hivatkozva legyen, tehát nem afféle műveltségfitogtatásról van szó (amúgy se lehet az, hiszen egy gyerekek által is ismert verset citál), hanem hogy J. A. sorai Barlog Károly szövegtestén, vagy inkább úgy mondom: szöveghullámai között, az eredeti kontextusból kiragadva is képesek költőiek lenni, megerősítve a befogadó szöveget, de nem nőve fölé.

Nem tudtam, hogy művelnek ma is ilyen prózát, nem tudtam, hogy a Vajdaságban, és nem tudtam, hogy ilyen fiatalon.

Nagyon fontos a hagyomány, nagyon fontos a saját ősök számontartása, nagyon fontos a történelem ismerete (mind makro-, mind mikroszinten) – de nagyon fontos, hogy a szerző önző is legyen, és legyőzze ezeket, föléjük nőjön, meg tudja magyarázni, el tudja velünk hitetni, hogy mért pont ő lett felkenve arra, hogy ezeket tárgyalja, miért az ő neve van odaírva a címlapra, hivalkodjon vele, hogy mit tud ő, csak ő, egyedül ő olyat, amit mi nem tudunk, milyen szerzői eszköztára van, abból mit akar bemutatni és mit takar el. Barlog Károly merít a családból, a történelemből, a vidékiségből és a határon túliságból egyszerre – és meg tudott győzni, hogy ezeket a történeteket ezzel a kulturális (történelem, hagyományok, szociológia, család stb.) aláfestéssel egyedül neki van joga elmondani.

És ezzel sokan lesznek még így. Van egy érzésem, hogy a szakmai elismerésen felül az olvasó bizalmához se kell sok, éppen csak egy csipetnyi törődés, amit igazán megérdemel ez a szöveg – de sokkal jobban hangzik ez a termék, amely most a piacra kerül.

SZÁLINGER Balázs

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók