A ​legnagyobb győzelem Dokumentumok ​az 1697. évi török elleni hadjárat és a zentai csata történetéhez

Supka Géza - 1848, ​1849
"Kossuth... ​megkérdi Görgeit, mit szólna hozzá, ha a kormány Bemet nevezné ki fővezérré. Görgei válasza rövid, de annál határozottabb. Ha most Bemet neveznék ki, akkor ő nyomban elhagyná az állását, mert Bem nem magyar, s így semmi biztosíték nincs arra, hogy nem fogná-e a háborút tisztán személyes érdekeiből még akkor is folytatni, amikor a nemzet érdeke a harc továbbviteléről való teljes és rögtöni lemondást parancsolná. Kossuth további kérdéseire Görgei azt feleli: ha a temesvári csata a magyarokra kedvezően végződik, akkor teljes erejével az osztrák hadsereg ellen fordulna. Ha viszont Temesvárnál az osztrákok győznek, akkor leteszi a fegyvert. Estére befutott Arad várába Guyon tábornok jelentése, hogy a magyar fősereg teljesen megsemmisült."

Veszprémy László - Az ​Árpád- és Anjou-kor csatái, hadjáratai
A ​Zrínyi Kiadó rendkívül szép kiállítású Nagy csaták című soro­zata a magyar történelem egy-egy háborús korszakának csatáin és ütközetein keresztül történelmünk egészét kívánja bemutatni. Veszprémy László műve méltó párja a korábban megjelentetett Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, a Nikápolytól Mohácsig, A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában és a Hazánk dicsőségére című köteteknek. A könyv a hadiesemé­nyekre összpontosít, ugyanakkor tárgyalja a korszak tágabb politikai körülményeit is. Az olvasó megismerheti a honfoglaló magyarság fegyverzetét, az Árpád- és Anjou-kor címereinek katonai alkalmazását, a várostromok technikáját. A pozsonyi, a merseburgi, az augsburgi és a Fischa menti csata, a zimonyi és a morvamezei ütközet mellett a kötet feltárja II. András keresztes hadjáratának részleteit, és bemutat egy sikeres Árpád-házi hadvezért, V. Istvánt. Nagy Lajos olasz és litván földre vezetett hadjára­taival, a „török" elleni harcaival több fejezet is foglalkozik, végezetül pedig a mariazelli hagyománnyal és a velencei-padovai magyar háborúkkal ismerkedhetünk meg. A gyönyörű, festményekkel, színes miniatúrákkal, metszetek­kel gazdagon illusztrált mű minden könyvespolc díszévé válhat.

Boda Gyula - Itthagy-lak
Hosszú ​évtizedeken keresztül az tartotta bennem az életet, hogy a józan ésszel elképzelhetetlennek tűnő élményeket elmondhassam. Az örökre lezárult szemeket gyászlepelként betakarta az állandóan kavargó hó. Ez a sors méretetett a 2. magyar hadsereg legénységi állományára, akik mindig az események középpontjába keveredtek. Sokan fogságba estek, s ha még azt is túlélték, testközelből beszélhetnek a történtekről, mint főszereplők. Ezeket az eseményeket a legénységi állomány szemszögéből bemutató könyv még nem jelent meg. A hiányzó űrt szeretném betölteni élményeim megírásával.

Horváth Miklós - A ​Nagy Háború másik arca
A ​kilencven esztendeje kirobbant első világháború, a modern emberiség „őskatasztrófája" alapjában változtatta meg kontinensünk – s benne a mi hazánk, Magyarország – további fejlődésének alakulását. A gigászi küzdelem ábrázolása hosszú időn keresztül hagyományosan a háborús hadigépezet működésére összpontosított, újabban azonban egyre inkább a küzdelem tényleges főszereplői: az emberek kerültek az érdeklődés homlokterébe. A milliós tömeghadseregek egyenruháit magukra öltő katonák döntő többsége nem hivatásszerűen hadakozott: civil volt, mielőtt a frontra került, és – ha élve megérte – újra civil lett, amikor a háború véget ért. Sőt, többé-kevésbé civil maradt a harctéren is, miközben mundérba bújtatva, jól-rosszul kiképezve fegyvert fogott és parancsot teljesített, de valójában az életéért harcolt. Egész előélete, kultúrája, neveltetése, eszményei és gondolatai a civil világból származtak, s amikor a háború arra kényszerítette, hogy átmenetileg szakítson ezzel az életmóddal, természetes módon protestált. Ha tehette, még a lövészárokba, a fedezékbe, a hadifogolytáborba is visszacsempészett a civil világból annyit, amennyit csak tudott. A katona tehát a maga módján „civilizálja" a háborút, igyekszik magát otthoni holmikkal körülvenni, az embertelen viszonyokat „humanizálni", és nem mond le a civil élvezetekről és szórakozásokról sem, ha alkalma adódik rá. Mindez természetesen a hadihelyzet függvénye: ha mozog a front, aligha lehet kényelmesen berendezkedni. Az első világháborúban azonban a frontok gyakran hosszú hónapokra megmerevedtek, és ilyenkor a katona azonnal hozzálátott, hogy némi békebeli komfortot teremtsen a maga és elöljárói számára. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, nem a harcoló katonát igyekszik bemutatni, nem a küzdő és szenvedő katonát, hanem azt, ahogy ez a katona a fronton él. A hétköznapok eseményeit, a mundérba öltözött fegyveres civilek frontéletének legfontosabb állomásait ábrázolja a korabeli fényképek segítségével. A kiválogatott fotók bemutatják a háború másik arcát, azt, amelyet nem szokás ábrázolni: a hétköznapokat, benne a civilből lett katonával.

Pokorny Hermann - Emlékeim ​- A láthatatlan hírszerző
A ​morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban. Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.

Vida István Kornél - Világostól ​Appomatoxig
Az ​1848-49-es szabadságharc bukását követően a magyar katonai és politikai vezetés színe-java követte Kossuth Lajost a száműzetésbe, és sokan közülük - bár Kossuth maga nem - az Egyesült Államokba emigráltak. A szakirodalomban eddig szinte semmilyen figyelmet nem szenteltek az Amerikába irányuló kivándorlás ezen első hullámának. Könyvünk azt vizsgálja, miért választotta több mint kétezer magyar politikai menekült éppen az Egyesült Államokat második otthonának, továbbá az első tengerentúli magyar diaszpóra tagjainak életkörülményeit, integrációs lehetőségeit tanulmányozva arra keresi a választ, miért döntött úgy mintegy száz magyar katona, hogy fegyvert ragad Észak és Dél véres polgárháborújában. A kötet részletesen elemzi a magyarok részvételét a konfliktusban mind az Unió, mind a Konföderáció hadseregében, objektíven vizsgálja a legismertebb magyar tisztek amerikai katonai pályafutását, foglalkozik a rabszolga-felszabadításhoz és az afro-amerikaiakhoz fűződő viszonyukkal. Külön fejezet foglalkozik a téma irodalmi, képzőművészeti és filmes feldolgozásaival, illetve azzal, hogyan ápolják a résztvevők emlékét Magyarországon és az Egyesült Államokban. A kötet eddig zömmel ismeretlen források alapján minden magyar résztvevőről pontosan dokumentált részletes életrajzot közöl, illetve a könyvet számos korabeli fénykép illusztrálja. A szerző, Vida István Kornél a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézete Észak-amerikai Tanszékének adjunktusa, az észak-amerikai történelem és az amerikai–magyar kapcsolatok avatott ismerője. Főbb kutatási területei a nemzetközi migrációtörténet, az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás, a magyar–amerikai kapcsolatok és az Egyesült Államok 19. századi történelme. Számos tudományos cikk szerzője itthon és külföldön egyaránt. 2003–2004-ben a J. William Fulbright Alapítvány támogatásával a University of Maryland kutatói ösztöndíjasa, 2009-től pedig az Alexander von Humboldt Alapítvány posztdoktori ösztöndíjával a berlini Freie Universität John F. Kennedy Intézetében végez migrációtörténeti kutatásokat.

Balla Tibor - A ​Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai
A ​XX. század őskatasztrófájának tartott, 1914–1918 között lezajlott Nagy Háború osztrák–magyar tábornokainak neve és sorsa a legtöbb olvasó számára ismeretlen. Nem véletlenül, hiszen az összesen mintegy 1200 fős tábornoki testület tagjainak életútjáról és háborús szerepéről máig nem született tudományos igényű, tárgyilagos összefoglalás. Balla Tibor, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Levéltári Kirendeltségének vezetője, az első világháború ismert kutatója ezt a hiányt pótolja jelen kötetével. A közel tízéves kutatómunka után elkészült, a magyar és a nemzetközi szakirodalomban mindeddig egyedülálló könyv az első világháborús császári és királyi tábornoki kar legmagasabb rangot elért 178 tagjának – akik között 25 magyar is található – pályafutását és világégés alatti tevékenységét foglalja össze lexikon formájában. A mű bevezetőjében a szerző elsőként vállalkozik a generálisok életrajzi adatainak történeti-statisztikai és szociológiai vizsgálatára, melynek eredményeként átfogó értékelést ad a tábornokok születésére, halálozására, nemzetiségére, vallására, családi viszonyaira, származására, iskolázottságára, nyelvismeretére, hazai és külföldi kitüntetéseire, adományozott címeire és rangjaira, hadjáratokban történt részvételükre, előmenetelükre, beosztásaikra, az általuk írt írásművekre, valamint háború utáni sorsukra vonatkozóan, új vonásokkal egészítve ki az Ausztria–Magyarország katonai elitjéről kialakult képet. A Monarchia altábornagyi és vezérőrnagyi rangú generálisainak életrajzai jelen munka folytatásaként, további kötetekben látnak majd napvilágot.

Vermes László - Sólymok ​szárnyán
A ​kötetben az egykori közelfelderítő pilóta, Vermes László visszaemlékezéseit olvashatjuk. A második világháború sorsfordító eseményeit ezúttal az ő szubjektív élményein keresztül éljük újra. A történet nyomon követi a szerző háborús éveit, a kadétiskolától a veszélyes bevetésekig, melyeken már mint harcedzett pilóta vett részt. Felidézi Vermes László fogságba esésének regénybe illó, torokszorító körülményeit, majd a kiszabadulás és hazajutás felemelő pillanatait. A kötet tanulságul szolgál a későbbi nemzedékek számára, és emléket állít a hősiesen helytálló bajtársaknak.

M. Szabó Miklós - A ​Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1961–1969
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihályi Balázs - Román ​véderő Magyarország ellen
A ​Román véderő Magyarország ellen című kiadvány hiánypótló a maga nemében. A második világháborút megelőző évek román határerődítéseit eddig egy munka sem dolgozta fel ilyen részletekbe menően. Az 1937-ben kezdődött építkezésekkel Románia a Magyarország elleni háborús védekezésre készült. Az elképesztően magas költségekből megépült létesítmények a sors fintora folytán egyetlen puskalövés nélkül kerültek a magyar csapatok birtokába 1940-ben, a II. bécsi döntés eredményeként. A könyv a tervezéstől egészen a részleges lebontásig nyomon követi a II. Károly román királyról elnevezett, a francia Maginot-vonal mintájára készült erődrendszer történetét. Részletesen foglalkozik a román–magyar háború lehetőségével, a szemben álló erők haditerveivel. A könyvben számos térkép és eddig soha nem publikált fotó található. A térképek segítségével felkereshetőek az egykori erődök maradványai. A könyv szerzője, dr. Mihályi Balázs az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett térképész szakon 2003-ban. Diplomamunkájának címe Budapest ostromának térképészeti feldolgozása volt, amelynek eredményeként megszülető térképe az ostromról több publikációban is megjelent, illetve a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításán is megtekinthető. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folyatta alkalmazott térinformatikus szakon, illetve posztgraduális képzésben vett még részt ezzel párhuzamosan az ELTE-n. Hadtörténelemmel gyerekkora óta foglalkozik, fő kutatási területei: erődítések története és szerepe a Kárpát-medencében a XX. században, illetve Budapest ostroma (1944-45). Doktori fokozatát 2007-ben szerezte meg, amelyet megelőzően előbb távközlési, majd informatikai területen dolgozott és dolgozik jelenleg is.

Ordas Iván - Az ​elfelejtett őrnagy
"Régóta ​gyanítom, hogy a nagy időket kisemberek feledésbe merülő helytállásai teremtik meg" - írja Ordas Iván az olvasónak szánt utószavában. S regényében valóban ez a legizgalmasabb: nyomon követni, hogyan áll helyt a vagyontalan eperjesi polgárcsaládból származó, német anyanyelvű, szigorú neveltetésű és pedáns természetű Sztankó Soma történelmünk nagyszerű pillantában, a szabadságharc idején. Hogyan lesz a szökött patikáriusból hivatásos katona, s a mintaszerű császári és királyi tisztből tizenegy kemény ütközet és bravúros fegyvercsempészkalandok hőse. S végül, életének alkonyán miért fordítja önmaga ellen a fegyvert. A regény alapja Sztankó Soma hiteles önéletírása, csupán a történelmi dokumentumok hézagait tölti ki az írói képzelet.

M. Szabó Miklós - A ​magyar katonai felsőoktatás története 1947–1956
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vécsey Aurél - Magyar ​Tragédia - A Don-kanyar
Szinte ​mindenkinek van olyan felmenője – nagyapa, dédnagyapa –, aki a Don-kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után tért csak haza. Majd' hét évtizede a szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Az ország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját általában, mint második mohácsi vészt emlegetik. Pedig 1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. hadsereget, mégis a Don-kanyarban megvívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve, parancsnokaik által magukra hagyva. Miközben a Magyar Királyi Honvédség Főparancsnoksága és az ország politikai vezetése szinte semmit sem tett az előre látható katasztrófa elkerülése érdekében. De mit keresett a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióban, kétezer kilométerre hazájától, miért bocsátották a magyar katonákat a német hadvezetés rendelkezésére, hányan vesztek oda a Don-kanyarban, melyek voltak a vereség okai? Könyvünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Szabó Péter - Don-kanyar
A ​XX. századi magyar történelem egyik sokat idézett, politikai vitákat kiváltó eseménye volt a 2. magyar hadsereg tragikus története 1942-43-ban. Első ízben nyúl avatott szakember, a hadtudomány kandidátusa, a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa a témához, aki az elmúlt tíz esztendőben a téma legjobb magyar kutatójává, ismerőjévé vált, határainkon belül és kívül egyaránt. A szerző a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat feltárva, a még élő résztvevők jelentős többségét felkeresve, nem egy esetben a feledés homályába merült korabeli naplókat, feljegyzéseket mutat be. A könyv a 2. magyar hadsereg 1942-1943 közötti történetére fekteti a hangsúlyt, a hadsereg történetét, az adott kor politikai és katonapolitikai viszonyai közé beágyazva elemzi. Nem ad közre felemás, ellenőrizhetetlen, több kézen keresztülment legendákat, a forrásokból merít. A kötet szakszerűségével, a legapróbb részletekre történő kitekintéssel a magyar hadtörténetírás jelentős vállalkozása, napjainkig tudatunkban élő, az egész nemzetet megrázó tragédia őszinte és kritikus bemutatása. E fontos, múltunkat hitelesen ábrázoló kiadvány emléket állít mintegy 120 ezer katona és munkaszolgálatos soha nem feledhető tragédiájának.

Punka György - Sárhidai Gyula - Magyar ​Sasok
Először ​jelent meg Magyarországon egy kötetben a Magyar Királyi Honvéd Légierő technikatörténetének bemutatása. A könyv színes és fekete-fehér képekkel, részletes adatsorokkal, ritkaságszámba menő dokumentumokkal, szerkezeti- és géprajzokkal gazdagon illusztrált.

Hushegyi Róbert - Határőrök ​voltunk
Az ​írásos történelmi emlékekben általában a komoly események maradnak meg. A vidám történetek egy ideig megjelennek a szóbeli visszaemlékezésekben, majd örökre a feledés homályába merülnek. Ezeket a vidám epizódokat szedtem csokorba, megőrizve azokat a jövő nemzedékének. Mi határőrök ugyanolyanok voltunk, mint a többi fiatal, elszántak, vidámak, boldogok. A fárasztó fizikai és szellemi munka mellett igyekeztünk, hogy napjaink a lehető legjobb hangulatban teljenek. Bízom benne, hogy minden olvasót felvidít a könyvem, és megtalálják benne a saját múltjuk és jelenük egy-egy hasonló kis részletét.

Kozák Károly - Eger ​- A vár hadi története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ívás István - Az ​utolsó székely határőrök
A ​második világégéskor elszenvedett tragikus eseményeket főleg a népi emlékezet alapján rögízette e kötetben a szerző. Emléket állít a székelyeknek, akik '44 nyarán/őszén az Ojtozi szorostól Bélborig ugyan nagy véráldozat árán, de még a határzónában megállítoták a támadó szovjet csapatokat.

Kristó Gyula - Az ​augsburgi csata
Kristó ​Gyula új könyvének tárgya az Augsburg melletti Lech-mezőn 955. augusztus 10-én megvívott csata, valamint annak előzményei és következményei. A kötet képet rajzol a magyar kalandozásokról, bemutatja, milyen viszonyok uralkodtak a Kárpát-medencében a X. század első felében. Felvázolja az augsburgi összecsapás részletes, a forrásokból kikövetkeztethető lefolyását, melynek eredményeképpen a 955. évi kalandozó hadjáratban részt vevő magyarok súlyos, egész későbbi történetünkre hatást gyakorló veszteséget szenvedtek. A könyv utolsó fejezete az augsburgi csatavesztés következményeit tekinti át, amelyeknek fél évszázaddal később részük volt a magyar állam megalapításában.

Szakály Sándor - A ​magyar katonai elit
Memoárok ​és interjúk, könyvek és filmszalagok gyakori szeperlői voltak az utóbbi évtizedben a második világháború magyar tábornokai és tisztjei. Tárgyilagos megállapítások, szélsőséges nézetek, különböző előítéletek egyaránt kapcsolódnak e hatalmi csoport megítéléséhez. Szakály Sándor új módszerrel, a történettudomány és a szociológia határterületéről közelít a magyar katonai elit, a katonai felső vezetés kérdéseihez. A kötet az elithez számító 414 magas rangú katona eddig alig ismert életrajzi adatainak statisztikai vizsgálatával újszerű ismereteket ad a szűk körű társadalmi csoport tagjainak származásáról, mobilitásáról, összetételéről; új szempontokkal egészíti ki világháborús szerepük történeti értékelését.