További értékelések

Ez ​volt a sorozat eddigi legjobb kötete, ez is végig izgalmas volt, és már kezd kirajzolódni az is, hogy hova tart, van ami letisztul, de bőven vannak még nyitott kérdések. Morfajetet nagyon megszerettem, viszont a hercegnő nagyon idegesítő, Felice-t sokkal jobban kedvelem. Toba is kezd felnőni, végre Zolta kilétére is fény derül, viszont a Porladó király ereklyéi kezdenek elveszni. Nagyon várom az utolsó részt, valószínűleg azzal kezdem a következő évet. Eredetileg csak a Héttorony ostromát akartam olvasni, de azt a tanácsot kaptam, hogy olvassam el előtte a Nomádkirály-ciklust, hogy teljesen értsem. Nagyon jó tanács volt, eszméletlen jó sorozat. Remélem, hogy többen olvassák majd.

Úgy ​tűnik ennél a sorozatnál mindig nehezményezek valamit. :)
Végre elmaradtak a narrátori jövendölések, de már arra rájöhettünk, hogy csak az hal meg, akinél konkrétan írva vagyon, hogy meghalt – és legalább 2 szereplő is tanusíthatja, aki látta, esetleg meg is tapogatta – biztos, ami biztos.
Ezért nyugodtan el lehetne mondani, ki az a fogoly, akit hurcibálnak a gonoszok, vagy épp bújtatva ápolgatják a másikat.
Az előző értékelésnél felvetettem a hölgyszereplők közötti párviadalt Zolta figyelméért, és végülis ez az a szál (mármint az érzelmi-szerelmi), ami igazán esetlenre sikeredett (szerintem).
Továbbá meggondolandó, hogy a sorozat után akarok-e az írótól olvasni, ennyi szemléletes leírást hullacafat, csöppenő ember – és minden más maradványokról, azt hiszem nem akarok tudni a közel – és ha lehet, a távoli jövőben sem. :D

Nomádia ​a nomádoké…..

Bán immáron igazán elemében érzi magát a nomádok uralta végeláthatatlan rengetegben, azok mondái, tradíciói és életképei között. Ebben ismét erős a regény – ahogy az egész sorozat is – ám mostanra nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a végítélet utáni világ, a keletről özönlő mongóólok, és az erődjükből gonoszkodó Hor “templomos” papok szinte csak alibiül szolgálnak ehhez a laza kiránduláshoz, annak veszélye nélkül, hogy túlzott lazaságot a történelmi hitelesség kárára felróhatnák az írónak.
Betekintést nyerünk újabb rejtélyekbe – mondjuk anélkül, hogy a régeiket feloldaná a szerző – ez pedig idővel mind inkább maga alá temeti az effektív történetet, de a Vérszemű csillag veszteség listája után végre pozitív tételeket is elkönyvelhetünk a “jók” oldalán. Fontos megjegyezni, hogy Bán ebben sorozatban nem bánt erősen az árnyalatokkal karakter szinten, sajnos. Ahogy sajnálatos az is, hogy a kötetnek megint csak nincs igazi, önálló főszála és így az olvasó figyelme egyre inkább az érdekes, de amúgy lényegtelen mellékszállak felé fordul, mint a Góliátcsont erődök kurta története, vagy a Csete törzs párbaja és hasonlók.
Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy sokkal jobb lett volna ha négy helyett 2 kötetben adják ki a sorozatot, mert úgy lenne egy fajta le-fel íve, melyet mégiscsak egyben kapnánk meg. Így viszont a Hadak Ura picit alibi, mert annyira készül már a Gadur kapuira, hogy a kötet harmadik harmada voltaképpen az is…

Ennek ​a résznek szó szerint se eleje, se vége, de a három nap, amelyet elmesél, a történet fordulópontja. Sajnos a szerző egy kritikus pillanatban mintha kifogyott volna az ötletekből: a legfontosabb fejezet eseményeit jól láthatóan a Winnetou-ból és az Utolsó mohikánból tákolta össze. A javára kell viszont írni, hogy ilyen gyors fordulaton pörgő cselekmény mellett is képes árnyalni a főszereplőin.

A ​Nomádkirály ciklus harmadik könyve sem okozott csalódást, mégis kicsit keserű a szám amiért négy csillagot adok rá. Ennek oka pedig a befejezés. Túl hirtelen lett vége. Illetve az zavart, hogy a vége felé nagyon felgyorsultak és kicsit összezavarodtam, hogy akkor most kiről szól adott fejezet rész és hol is járunk.

De ettől függetlenül imádtam a könyvet :) Kíváncsian fogom belevetni magam a befejezésbe is.

Néha ​az az érzésem Bán Mórral kapcsolatban, hogy a könyveiben éli ki az összes elfojtott szadista hajlamát és jobban vonzódik a VÉR-hez, mint Tarantino… :)
Voltak a regénynek mélypontjai, de az kétségtelen, hogy a csatajelenetek megkomponálásában nem tehetségtelen a szerző. Főleg a “befejezés” volt pörgős.

Nagyon ​vitt magával a történet, tényleg a sorozat legjobb darabja volt eddig. Várom a finálét :)

Ez ​a kötet is igen izgalmas volt, remek történetvezetéssel, szinte alig bírtam abbahagyni. Sokmindenre fény derült, de sokminden még várat magára. Mindössze egy apróság zavar, remélem valahogy majd ez megoldódik.