Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


mate55
5.0/5

A ​több szálon szövődő történet sok meglepetést tartogatott. Elsőre például elcsodálkoztam azon, hogy az írónő mit akar egy házaspár (ők találják meg a nyolc éves fiú holttestét) széthullóban levő házasságával. Másodszor Sejer és Skarre nyomozása (az eddigi könyveitől eltérően) viszonylag jelentéktelen karakterek a történetben. Aztán ott van az egyedülálló édesanya, aki annyira belehabarodik egy férfiba, hogy szinte tudomást sem vesz súlyosan elhízott fiáról. Ráadásul a fiú csak az evéssel képes megvigasztalni magát, az anyai figyelem (szeretet) hiánya miatt. Fontos szereplő még a meleg tanár. Pedagógus létére fel sem fogja, milyen súlyos következményei lehetnek, ha tanítás után felhívja magához tanítványait. Minél tovább értem a történetbe, annál inkább „szorult a könyv marka a nyakam körül”, ennek ellenére szabadulni képtelen voltam tőle. Pedig a történet nyugtalanító, fájdalmas kérdésekkel foglalkozik, ámde irigylésre méltón árnyaltan teszi ezt, miközben végig képes volt a legbelsőmet nyomasztani. De ez nem az a fajta nyomasztó érzés, ami után rosszabbnak látnám a világot, vagy rémálmaim lennének tőle, hanem érdekes módon épp ellenkezőleg: örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. Ünnepelni tudom. Köszönöm!


_natalie_
4.5/5

lehet-e ​bocsánat, létezik-e feloldozás.
a másságok könyve. belekapar a festék alatt a fába, és hagyja, hogy szúrjon a tüske. engedélyt ad, hogy belenézz, aztán hirtelen rácsapja mégis a fedelet, és tudod, hogy ott, a feneketlen mélységben valami szaggatja önmagát. hangok szűrődnek át. nem éles sikolyok, inkább a falak mentén feszülő tompa jaj. a szégyen könyve. a megbélyegzéstől való félelem ördögi vigyora, mint egy mindig újra felvillanó vészfény. az ösztön ereje, mint egy hullám.
a kiszolgáltatottság könyve. a gyermeki léleké. ki, hol, hányszor üt ököllel, vagy mással oda, ahol finoman érinteni is alig szabadna, mert kezeink között roppanhat össze a vékony, üveg falú, áttetsző apró csoda.
a fájdalom és veszteség könyve. sikolyok és könnyek könyve.
a piros az élet színe. itt most minden más, és majdnem mindenki {{mást szeret}}


ViraMors
3.5/5

Egy ​halott kisfiú, egy eltűnt gyerek, egy problémás házasság és egy problémákat rejtő kisváros… tulajdonképpen minden adott egy újabb, ütős Fossum-regényhez, ezúttal valahogy mégsem áll össze. A pszichológia – mint Fossum többi könyvében – itt is a helyén van, de mag a történet darabos, döcögős. Kicsit foglalkozik ezzel, kicsit foglalkozik azzal, néha Sejer és Skarre is nyomozgatnak egy kicsit, de összességében nekem olyan volt, mint egy kapkodva összedobott LEGO ház.
Kár érte, mert lehetett volna egy igazán hideglelős darab… Kár érte, mert olyan témákkal foglalkozik, amik mellett manapság nem kell, és nem is lehet szó nélkül elmenni…


StJust
4.0/5

Második ​Fossum könyvem elfogyasztása után az az érzésem, hogy az írónő történeteiből hiányzik valami. Adott egy denaturált felügyelő, aki nyomozgat a végtelen fjordok birodalmában és a végén a történet kikerekedik valahogy. Sejer felügyelő igazából nem is létezik, úgy sikerül Columbo feleségének lennie, hogy mindvégig jelen van. Ami felfogható egyfajta bravúrnak is, de hát ez, mint ahogy Béla bá’ mondaná a Szomszédokból: zsebhoki. Meglepő volt a pedofilok emberi arcának láttatása, az, hogy nem úgy nyúl a témához, hogy bűzölgő sz@rkupacként kezeli őket, hanem – szimpátia tanúsítása nélkül – megfelelő írói empátiával viszonyul hozzájuk. Ilyet eddig még nem tapasztaltam.
Színvonalasabb lektűr kategóriába sorolnám sommásan.


Azt ​hiszem, nagyon régen olvastam ilyen mélységesen szomorú és kilátástalan könyvet. Ennyi erővel sziklákat is görgethetnék a mellkasomon. Az egyetlen szerencse, hogy van benne egy-két jó ember.


Maya
4.5/5

(…) a ​legtöbb ember úgy nő fel, hogy valamilyen terhet hord magával.
Azzal kezdeném, ami nem tetszett. Az új kutya. Bár nem tudom, mi történt azokban a részekben, ami nincs magyarra lefordítva, de aki igazi kutyás, az nem fogad el ilyen gyorsan egy új “társat”, annak évekig hiányzik a régi.
Sok minden be van zsúfolva kevés helyre.
Senki nem beszél a problémáiról. Nem kér segítséget, hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok.
Nem jó ez így sehogy sem, (…) semmi sem úgy történt, ahogy kellett volna, minden félresiklott. Hogyan eshetett meg?
Egy végnapjait járó házasság.
Gondolataikat nem akarták megosztani egymással vagy bevallani egymásnak. De azért együtt kirándultak, ahogy megszokták. A szokásokra szükségük volt, a szokások rabul ejtették őket, és ettől kiszámítható lett a világ.
Ha akarunk valamit egymástól, miért nem mondjuk ki nyíltan. Egy váratlan esemény fura szenvedélyeket ébreszt az emberben. Egyik fél talál egy új (fura) elfoglaltágot, amitől a másik félni kezd. Vagy már ezelőtt is félt, csak most vallotta be magának? Nem ismerjük egymást, nem ismerjük önmagunkat. Kinek a hibája? Mit teszünk ennek érdekében?
Egy halott és egy eltűnt gyerek. A hiány, ami utánuk maradt. Mindkét anya egyedül neveli a fiát. De amíg egyik tényleg csak rá figyel, addig a másik egy új szerelem miatt teljesen megfeledkezik a gyereke neveléséről. Persze szereti meg minden, de mással van elfoglalva. Megéri?
Gyerekek, akik félnek. Családon belüli erőszak, amit csak sejteni lehet, nincs igazán kimondva. És a következményei.
A játék elfajul. Meg lehet állítani a legördülő köveket? Teszünk valamit, ha észrevesszük, hogy maguk alá temettek valakit? Vagy csak várunk? Mire? Hogy valaki más megtegye helyettünk?
A nyomozók egy helyben járnak. Emberek ők is. Várják a csodát. És a csoda meg is történik. Kettő is, majdnem egyidőben.
(Egy sorozat 5. és 8. részét sikerült elolvasnom. Az ötödiket véletlenül vettem le a polcról a könyvtárban. Ezt feladatként kaptam. Meg kellene ismerkednem az előző részekkel.)


Ennek ​a kriminek a központi témája a pedofília, és az, ahogyan megközelíti, szokatlan. A főszereplő pedofilt egy sajnálatra méltó emberként mutatja be. Aki alapvetően ezzel egyetért, annak jobban fog tetszeni a könyv, mint azoknak, akik a kasztráció és egyéb büntetések mellett kardoskodnak. Ebben a könyvben az írónő egyértelműen a “megértő” és “elnéző” álláspontot képviseli.
A könyvvel azonban nem a hozzáállás a fő problémám, mert bizonyos szinten egyet tudnék vele érteni, de mindezt csak sejteti, és nem foglal egyértelműen álláspontot. Sajnos nincs túl jól megírva. Egyrészt a terjedelem is túl rövid, másrészt pedig (és ez egy ördögi kör) túl felszínes. Hiába próbálja a tettes élettörténetét bemutatni, és magyarázatot adni elhajlásának kialakulására, ez kevés. Mert a nyomozók párbeszédeiben több helyen is felvillant társadalmi, erkölcsi, tudományos és egyéb kritikákat a pedofília kérdésével kapcsolatban, de nem mélyed el egyikben sem, és ha már itt tartunk, még azt sem tudjuk meg igazán, hogy mit gondol maga a két nyomozó. Egy kicsit olyan benyomást kelt, mintha az írónő lusta lett volna kutatást végezni a könyvéhez, vagy csak nem talált volna olyan kutatásokat, melyek az ő véleményét támasztják alá, tehát inkább kihagyott minden ilyesmit. (pedig szerintem talált volna)
Krimi szempontból sem túl ütős a mű, nagyon sokat foglalkozunk egy mellékszállal (a holttestet megtaláló házaspárral), aminek őszintén szólva nem sok köze van a témához. [spoiler] Mintha csak az utolsó fejezet fenyegetése kedvéért kerültek volna be, ami lássuk be, elég hatásvadász. [/spoiler] Azon kívül a nyomozást sem viszik túlzásba, a zakkant szemtanú többet nyomoz, mint a két rendőr, aztán szól nekik, és meg van oldva minden.

Nem ismerem Karin Fossum más műveit, de itt úgy érzem, egy rázós témát akart bedobni, nevet szerezni vele, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy jól írja meg. Szerintem ezzel nagy hibát vétett, és egy komoly potenciált magában rejtő regényt rontott el vele.


Gabye
4.0/5

Szeretem ​az író műveit, mert kissé máshogy közelít a dolgokhoz, nem egyszerűen kivülállóként követjük a nyomozás menetét, hanem paralell megismerjük az összes érintett szereplő gondolatait, érzéseit.
Mégis ez a rész azt kell mondjam nálam nem szerepelt olyan jól. Nem az zavart, hogy az elejétől tudtam ki a gyilkos, hiszen ez a történet így van felépítve. Inkább a két rendőr szájába adott párbeszédek nem kötöttek le, valahogy kivül estek a történet fonalán. És az előző könyvektől eltérően most valahogy olyan távoliaknak tűntek, mintha csak asszisztáltak volna az egész történetben, de nem lettek főszereplők..És mi ez a kutyás dolog, Sejernek nem másik kutyája volt a többi részben???


papeerzsepi
4.5/5

Érdekes ​volt, de mostanában mindig belefutok azokba a krmikbe, mint amilyen ez is volt. két gyilkosság, de nem egy gyilkos, bár hasonló a két ügy.
Pont ettől lett izgalmas ez a történet.


A ​szerző nagyszerű író. De ez mégis mintha a pedofíliát mentegető kötet lenne. Sok gonoszság van ugyanis: még csak nem is a pedofília a legrémesebb…


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

26.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók