Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Én ​annak olvastam ami: teniszmemoárnak, és bizony nagyon jól szórakoztam rajta. Igazán jó olvasmány, várja az ember a következő fejezetet, onnan lehet tudni, hogy jó. kicsit többet is olvastam volna abból, hogy miért hagyja abba, de amúgy semmi hiányérzetem nincs. Maros András jól ír és pontosan. A nyolcvanas évek így teljes most már a fejemben, tenisz-szemszögből is.


Yorgos
5.0/5

Kötelező ​olvasmány mindenkinek, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt kamasz/fiatal, aki a legvidámabb barakkból lett vadkeleten szocializálódott, aki teniszezett vagy bármi mást sportolt vagy szerette a teniszt vagy más sportot, vagy csak érdekli, hogyan éltünk, éreztünk és gondolkodtunk mi, akikről ez a zseniális, magával ragadó hangulatú könyv szól.


Ildixx
5.0/5

Sosem ​teniszeztem, a versenysport miatt mégis a magaménak érzem ezt a világot. 9 évvel később születtem, mint a Szerző, de talán a fővárostól való távolság arányában érthető, hogy szinte ugyanazt az innen nézve már egyértelműen bizarr, groteszk és valószínűtlen világot éltem meg én is gyerek- és fiatalkorom Magyarországán, mint a Szerző – a fischeri “béka segge alatt”. Amennyire a tenisz konkrétum, annyira metafora is, és amennyire egy felnőtté válás általános emberi története a könyv, olyannyira körkép egy abszurd társadalom abszurd rendszereinek abszurd dilettantizmusáról – amely részben bizony valóban megakadályozhatja a tehetség kibontakozását, és hozzájárulhat nagy tervek és célok kerékbe töréséhez.
Maros Andrást szerencsésnek tartom amiatt, hogy a kiváló tenisztehetsége mellett – a várt siker elmaradása után – más területen, az írásban is kiemelkedőt tud alkotni. Biztosan rengeteg munka áll mögötte, ahogy az elvetélt felnőtt teniszkarrier mögött is, de a regény – utószó előtti – végkicsengése nekem mégis arról szól, amikor az abszurd körülmények között útját vesztő ember végül éppen abba csömörlik bele, ami számára a legfontosabb és a szívéhez legközelebb álló. Igen, ez is ismerős. És előfordul – úgy gondolom, igen gyakran előfordul -, hogy nincs más kiemelkedő képesség, amelyhez nyúlni lehet, ha az “egyik” valamilyen oknál fogva ellehetetlenül. A befejezés – az utószó előtti befejezés – miatt jut eszembe Fischer, és “A béka segge alatt”. Csak éppen Maros utószava helyett ott választ kapunk arra is, hogy milyen lehetőség marad akkor, amikor az összes puskaport ellőttük.

Zseniálisan vicces, tragikus, bicskanyitogató és lehengerlő, szomorú és felemelő egyben. Csak ajánlani tudom, ha valaki szereti a teniszt, vagy meg akarja érteni, milyen volt egy abszurd világban felnőni, és abból a perspektívából megpróbálni alkalmazkodni egy új világ kihívásaihoz.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók