|
A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című kiadványsorozat életrehívását az a felismerés vezérli, hogy a magyar filozófiai kultúra viszonyát saját tradíciójához szinte teljes egészében az esetlegesség jellemzi, a filozófia magyar nyelvű művelésének története tematikusan alig-alig vált ki érdeklődést. A történelmi és ideológiai cezúrák miatt filozófiai kultúránk nem élhette meg saját hagyományait a folytonosság jegyében, így XX. századi történetét nem a folyamatos és szerves építkezés, hanem az állandó újrakezdés jellemzi. A sorozatnak tehát elsődleges célja, hogy elemző feldolgozások és monográfiák formájában olyan, a legtöbb esetben “elfelejtett” szerzők szövegeit, illetve életmű-értékeléseit tegye közzé, akik nagy hatást gyakoroltak a magyar filozófiai múlt egy-egy kitüntetett szakaszában. Ugyanakkor viszont arra is vállalkozik a sorozat, hogy pótolva az ebben a vonatkozásban meglévő hiányosságokat, a XIX-XX. század során született magyar nyelvű filozófiai publikációk bibliográfiai adatait jelentesse meg tematikus és életmű-bibliográfiák formájában. A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című kiadványsorozat tehát a XIX-XX. századi magyar nyelvű filozófiai, eszmetörténeti és társadalomelméleti irodalom monografikus értékelésére és publikációs adatainak közzétételére törekszik, forrásközlés jelleggel szövegeket, dokumentumokat, filozófus személyiségek életmű-bibliográfiáit, filozófiai folyóiratok repertóriumait és tematikus bibliográfiákat tesz közzé.
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Tér-rétegek
A tér kutatása a fizika szempontján túlmenően a 20. század építészetelméleti és filozófiai kutatásainak egyik központi tartalma, amely az építészeti gyakorlat valóságában is befolyásolta térrel való kapcsolatunkat. A kutatási téma filozófiai mélységű (Heidegger, Bollnow, Derrida, Deleuze, Virilio és sokan mások) felvetését és megalapozását követően a század közepétől sorra-rendre alakultak ki azok a kutatási területek, amelyek egy-egy tudományág szempontjából vizsgálták a témát. Ezek közül feltétlen kiemelést érdemel a környezetpszichológia, amely önmaga által definiált folyamatos határhelyzetben van, lételeme az interdiszciplinaritás. Ennek a tanulmánykötetnek is ez a célja: összekötni a földtudományok ezen belül a geológia és a társadalomföldrajz vizsgálati területeit a környezetpszichológiai térkutatással, így gazdagítva az egyes önálló diszciplínák sajátos szempontrendszerét, és segítve a tudományközi kommunikációt is.
Cságoly Ferenc, Kossuth díjas építész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
A tér rétegei és kölcsönhatásuk elemzésére különösen alkalmasnak tűnik a város mint tanulmányterület. Az évszázadok vagy akár évezredek óta egymásra települt társadalmak jól elemezhető, ma már föld alatt lévő rétegeket hoztak létre. Ezek egyben a geológiai közelmúlt történeti emlékeket is tartalmazó rétegsorai. A mélybeli és a földfelszíni jelenségek kitűnően dokumentálják az eltérő földtani adottságok társadalmi hasznosítására irányuló törekvéseket. A kötet a különböző tudományterületek közötti kommunikáció fontosságát is hangsúlyozza. Nemcsak a földtudományokon belüli ezért egymással határos területek (városföldrajz és -geológia) eltérő megközelítése eredményezheti új gondolatok születését, de a földtudományi látásmód megtermékenyítőleg hat a bölcsészettudományok vagy a társadalomtudományok számára is.
Mindszenty Andrea geológus, DSc, egyetemi tanár
Márai Sándor - Füves könyv
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.
E. M. Cioran - Történelem és utópia
A válságot a modern Európában Spengler tette tudatossá. De kétségtelen, hogy Nietzsche ütötte meg az alaphangot. Sorban születtek meg a prófétikus művek, Ortega y Gasset, Hamvas Béla, Péguy, Valéry, Giulio Evola munkái. Az 1937 óta Franciaországban élő Cioran Történelem és utópia című esszékötetének mottójául Valéry szavait választhatta volna: „rettenetes borzongás futott végig Európa agygerincén… érezzük, hogy a civilizáció éppen olyan múlandó, akár egy élet”. Cioran is vallja, hogy a vallás az élet transzcendens csúcsa, Nietzsche nyomán meggyőző képet fest a vallás nélküli életről, mely terméketlen és tarthatatlan. A „malum metaphysicum” tünetei: államok felbomlása, társadalmi zavarok, gazdasági válság, morális törvények semmivé válása. Ez fűti a modern technokráciát, a terrorisztikus államalakulatokat, a korrupciót, a közönyt, a türelmetlenséget és a züllést. Cioran esszéiben a rontás természetét elemzi, ezt határozza meg: az ókori világ hanyatlása, pusztulása, elenyészése váltás volt: átváltás a barbárok hozta új világba. A Nyugat nem fog fennmaradni örökké, a nyugati civilizáció a végét járja. Cioran a sodródó, a helyzetet fel nem ismerő értelmiségit, az örök kételkedőt, a lecsúszott képrombolót ostorozza az életerő, az akarat elapadásáért. A kereszténység romjain Cioran felteszi a kérdést: van-e erőnk rá, hogy ne legyünk se kételkedők, se barbárok, egyszerűen „civilizáltak” legyünk? Vagy egy hanyatló kor dekadensei vagyunk, a nyersesség bűvöletében, akik készek a züllésre? A keserű kérdésekhez vezető fogalmakat Cioran meghatározta, kérdéseire a választ nekünk kell megtalálni
Mircea Eliade - Az örök visszatérés mítosza
Az 1949-ben írott mű az archaikus társadalomban élő és a modern ember világmindenséghez fűződő viszonyát tárgyalja. Az archaikus ember egyetlen olyan mozdulatot nem tesz, amelyet korábban ne tett volna már egy felsőbb szellemi lény, egy démon, egy istenség. Élete így mások cselekedeteinek szakadatlan ismétléséből áll. Ezáltal a mindenséghez kötődik, melynek "történelmét" végtelen szertartásokban éli át újra meg újra, s melyhez az idő szokványos folyásáról megfeledkezve, örökké visszatér.
Wass Albert - Józan magyar szemmel I-II.
Remekmívű esszék, igazságkereső védő- és vádbeszédek magyar jövőnk érdekében. Erdélyi helyi lapokból és a magyar emigráció sajtójából 1934-től 1997-ig gyűjtötte össze Beyer László könyvtáros-irodalomkutató Wass Albert hírlapi írásait, amelyek mélységes hitellel tükrözik azt az embert, akit hol a magyar Don Quijoténak, hol a magyar emigráció lelkiismeretének neveztek."Ha az igazságról beszélsz, vigyázz. Ne a magad egyéni érdekét, vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteikben különböznek egymástól, lényegükben azonosak." WA.
Martin Buber - Én és Te
Martin Buber író, fordító és filozófus, német és héber nyelven író gondolkodó, a felvilágosodással kezdődött és a II. világháborúval véget ért német-zsidó szellemi szimbiózis utolsó nagy alakja. A huszadik századi gondolkodás számára új utakat nyitó perszonálfilozófiájának alapműve, az Én és Te című esszé 1923-ban jelent meg. Ekkor találta meg gondolkodásának kristályosodási pontját, a dialóguselvet. Filozófiai munkássága abból táplálkozik, hogy az embernek a világ dolgaival találkozván nyitottnak kell lennie minden "másik"-ra, minden "Te"-re, nem lehet merev szokások és rituálék közé zárkóznia. Buber munkássága nemcsak zsidó és keresztény teológusokra volt hatással, gondolataiból természettudósok, pszichológusok és művészek egyaránt merítettek.
Bertrand Russell - A filozófia alapproblémái
"Az itt következő oldalakon jobbára a filozófia azon problémáinak tárgyalására szorítkoztam, amelyekre nézve lehetségesnek tűnt számomra határozott és konstruktív véleményt mondani, mivel a pusztán negatív kritikát nem láttam helyénvalónak. Ily módon ebben a kötetben az ismeretelmélet nagyobb helyet foglal el, mint a metafizika s bizonyos, a filozófusok által gyakran felvetett kérdések csak nagyon röviden vagy egyáltalán nem kerülnek tárgyalásra." A Szerző
Karl R. Popper - A tudományos kutatás logikája
Adósságot törleszt a magyar könyvkiadás, amikor Karl Popper eredetileg 1934-ben megjelent - azóta számos kiadást és a legkülönbözőbb nyelvekre való fordítást megért - művét végre magyar nyelven is hozzáférhetővé teszi. Mára Popper munkája a filozófia klasszikus alapműve lett. A tudományelmélet megalapozója szembeszállt az induktivista hagyományokkal. A korábbi felfogás szerint a tudomány - szemben a metafizikával - tapasztalati alapon nyugszik, s innen jut el induktív következtetésekkel az általánosításig. Popper ezzel a felfogással szemben azt állítja, hogy a tudományos elméletek nem tapasztalati úton jönnek létre, hanem hipotézisekből születnek. Előzetes hipotézis nélkül azt sem tudnánk, hogy mit akarunk és mit kell megfigyelni, valamint azt sem, hogy milyen kísérleteket kell elvégezni az elmélet ellenőrzése céljából. Egy elmélet tudományos voltának a kritériuma pedig a megcáfolhatóság. Épp ezért nevezi Popper saját eljárását hipotetikus-deduktív módszernek. A tudományos kutatás logikája - egyetemi hallgatók és oktatók számára nélkülözhetetlen, az új filozófiai diszciplína alapműve a művelt nagyközönségnek is izgalmas, élvezhető olvasmány. A munkát Petri György ültette át magyar nyelvre.
Michel Foucault - Nyelv a végtelenhez
Michel Foucault munkássága kétségkívül a század legnagyobb hatást kiváltó szellemi teljesítményei közé tartozik. Az utóbbi években Magyarországon is jól láthatóan megélénkült a Foucault iránti érdeklődés; a mind nagyobb számban megjelenő fordítások és értelmezések egyértelműen jelzik, hogy a francia gondolkodó munkái témájává és ösztönzőjévé váltak a honi szellemtudománynak.
A Nyelv a végtelenhez című válogatás átfogja Foucault harmincéves kutatói pályának az egészét, kezdve az 1954-es híres Binswanger-előszóval, egészen A szexualitás története 1984-ben megjelent második és harmadik kötetének programját meghatározó tanulmányokig.
Heller Ágnes - A szégyen hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Max Scheler - Az ember helye a kozmoszban
A történelem során sohasem vált még az ember olyan problematikussá a maga számára, mint manapság. Ezért fogtam bele, hogy a legszélesebb alapokon megkíséreljem egy filozófiai antropológia kidolgozását. A következőkben csak néhány olyan pontot szeretnék megtárgyalni, amelyek az ember lényegét a növényekhez és az állatokhoz való viszonyában, tovább az ember metafizikailag különleges helyzetét illetik, és az általam elért eredményeknek csak kis részére fogok utalni.
Martin Heidegger - Útjelzők
Martin Heidegger gondolkodói útja meghatározó állomásainak, mérföldköveinek előszámlálását ebben az 1967-ben összeállított gyűjteményes kötetben, az _Útjelzőkben_ végezte el a legátfogóbb módon: az 1927-ben megjelent _Lét és időt_ követő bő harminc esztendő termését mutatta be a koncepcionális okokból befejezhetetlenné vált főmű utáni útkereséstől a második korszak léttörténeti prespektívaváltásán át a kései, a szakirodalomban léttopológiainak nevezett korszakig. A könyv teljes anyaga most jelenik meg először magyarul.
Hamvas Béla - Szarepta
"A szentendrei kert életrendjének fel kellett bomlania, mert túl keveset akartam. Aki képességén alul választ, válságba kerül. A világtörténeti bömbölés és a rendszerek brekegése, mint Kierkegaard mondaná, erkölcstelen neuraszténiának bizonyult. Meg kellett ismernem az életet abban az alakjában, ahogy az a megváltatlanok támolygása, tudva, hogy ugyanakkor és ugyanaz az élet a történet minden pillanatában megismételhetetlenül szakrális.
Később - szólt mesterem több mint tizenhat évvel ezelőtt – egyszer majd reá is sor kerül. Álmommal kapcsolatban Dürer metszetéről, a Ritter, Tod und Teufelről beszélgettünk, az élet arca halál, a halálé élet, mint Hérakleitosz mondja – athanatoi thnétoi, thnétoi athanatoi. Az ördög belső lénye angyal, az angyalé ördög. A lovag kivonul, de csak akkor győz, ha felismeri, hogy a halál és az ördög élet és angyal. De csak akkor győz, ha életet és halált, ördögöt és angyalt látomásában felszámolva önmagát is felszámolja. A lovagra is sor kerül. Mi marad meg?, kérdem. Semmi se vész el, volt a válasz."
Hamvas Béla - Arkhai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Karl Popper - Szüntelen keresés
Karl Popper századunk legjelentősebb filozófusainak egyike, aki igen világos stílusa, érthetőségre törekvése miatt szakmai körökön túl is ismert és olvasott szerző. Első könyve (A tudományos kutatás logikája, 9726008) a Bécsi Kör kiadványai közt jelent meg, így sokáig - tévesen -, a logikai pozitivizmus képviselőjeként tartották számon, holott a logikai pozitivizmus egyik legfőbb és legeredményesebb bírálója volt, aki mind az ún. protokolltételek, mind a verifikációs stratégiák kapcsán szemben állt Carnapék nézeteivel, sőt, a tudományelméletben azt a maga sokkal rugalmasabb, ún. falzifikációs elméletével helyettesítette. A későbbiekben a kritikai racionalizmus Kanton és Russelen tájékozódó vezérképviselője lett (irányát ma Hans Albert képviseli a legintranzigensebben, többek közt a hermeneutikai filozófia ellenében). De tevékeny részese volt mind az angolszász, mind a német nagy filozófiai vitáknak is, így Adorno és Habermas fő vitapartnere volt az ún. pozitivizmus-vitában. Sokan tartják számon úgy is, mint Wittgenstein egyik legfőbb ellenlábasát, egyúttal azonban úgy is, mint a Wittgenstein inaugurálta analitikus filozófia nagyját. Utolsó korszakában - elsősorban szféra-elméletével - a szellemi valók ontológiájával foglalkozott, szakítva mind a hagyományos metafizikával, mind a kritikai ontológiával, de tematikailag azok tradícióját folytatva, újraértelmezve. Szellemi önéletrajzában, amelyet 1974-ben adott ki először, valóban csak szellemi, filozófiai fejlődésével foglalkozik (még a zenéről, mint másik legnagyobb szenvedélyéről emlékezik meg érdemben), könyve tehát nem "érdekes", színes önéletrajz, hanem egy filozófiai pálya belülről való bemutatása, amely természetesen feltételezi, hogy az olvasó jártas századunk filozófiájának alapkérdéseiben és alapkontroverziáiban. - Kitűnő könyv, de csak filozófiailag iskolázott, lehetőleg Popper életművében is járatos olvasóknak ajánlható.
Albert Camus - A pestis
Egy csendes kisvárosban pestisjárvány tör ki, s egyre inkább elhatalmasodva, egyre több embert legyilkolva hatalmába keríti a várost. A főhős, Rieux doktor, Camus leghíresebb korai esszéjének - Sziszüphosz mítosza - irodalmi megtestesülése, aki nem hajlandó tudomásul venni a vereséget, újra és újra lázad a könyörtelen sorssal szemben, s az emberi lét értelmét a küzdelemben keresi, mely bármennyire reménytelen is, az ember győzelmét képviselheti a vak végzettel szemben.
A regény egyike a legnépszerűbb műveinek, a járvány teremtette sajátos világ kiválóan alkalmas a legkülönbözőbb magatartásformák bemutatására.
Popper Péter - Különben jól vagyok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Arthur Koestler - A jógi és a komisszár
Amikor Arthur Koestler 1983-ban meghalt, egy korszakos remény szállt vele sírba. Későbbi látványos kiábrándulása ellenére személyében jelképezte a századdal egyidős forradalmi reményeket, azt a hitet, hogy az igazságos, az embernek valóban emberhez méltó körülményeket biztosító társadalom csupán karnyújtásnyira van...
Koestler a század egyik legterjedelmesebb s - nyugodtan hozzátehetjük - gondolatiságában egyik legellentmondásosabb életművét hagyta az utókorra. Közel harminckötetnyi írásról van szó, amelyek a való világ szinte valamennyi jelenségét, eszméjét, mozgalmát érintik: kommunizmus, cionizmus, halálbüntetés, a csillagászat története, pszichológia, jóga, Zen-buddhizmus, kvantumfizika, parajelenségek...
A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hőse, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös végpontját igyekeznek "összeházasítani". Még tágabban értelmezve, a jógi és a komisszár a szabadság és determinizmus között meglévő örök ellentétet is kifejezi. A végtelennel állandó kapcsolatban álló jógi és a zárt rendszerben élő s annak fenntartásában érdekelt komisszár között kibékíthetetlen ellentét feszül...
Erdélyi Ágnes - Max Weber Amerikában
Az itt közölt szöveg első négy fejezete 1987/88-ban keletkezett. Akkoriban úgy gondoltam, a munka érdemi része ezzel tulajdonképpen készen van: csak egy rövid bevezetővel és a tanulságokat összegző konklúzióval akartam kiegészíteni a kész szöveget. Másképpen alakult.
Az 1988/89-es tanévben az Egyesült Államokban dolgoztam. Az ott tartott előadásaimat követő viták és az amerikai kollégákkal folytatott beszélgetések ráébresztettek, hogy a munkát folytatnom kell. Az első négy fejezetben a weberi eszmék német gyökereit, valamint Weber hatástörténetét (e hatástörténet kerülőútjait) vizsgáltam az angolszász világban, de az angol-amerikai társadalomtudomány Weber-recepcióját - a weberi eszmék termékeny hatását az amerikai szociológiára - nem tárgyaltam. Be kellett látnom, hogy e nélkül írásom egyoldalú. Ezt az egyoldalúságot próbálja leküzdeni a második rész két történeti fejezete.
A történeti fejezeteknek természetesen nem az a céljuk, hogy a korábban elemzett torzításokat illusztrálják: a második részben egyszerűen megpróbáltam nyomon követni Weber hatását és az amerikai Weber-irodalom kibontakozását a kezdetektől egészen a 60-as évekig (ami időben nagyjából egybeesik az első fejezetben tárgyaltakkal). A 60-as évektől máig terjedő időszak részletes bemutatására nem vállalkoztam: csupán a fő irányokat jeleztem az utolsó - konklúziókat és kitekintéseket tartalmazó - fejezetben. Tudom, hogy ezzel még korántsem teljes a kép, de nem is törekszem teljességre. Munkámmal semmiképpen nem a Weber monográfiák számát kívánom szaporítani: a szövegben szereplő Weber-értelmezések fordítói munkám melléktermékei - annál nem többek, de nem is kevesebbek. (a szerző)
E. M. Cioran - Füzetek 1957-1972
Cioran 1957 és 1972 között afféle naplót vezetett. A harmincnégy füzetben, amelyeket soha senkinek sem mutatott meg és amelyeket halála után az íróasztala fiókjában találtak meg, alkalomszerűen rögzítette reflexióit a rá jellemző aforisztikus tömörséggel. A feljegyzésekben szó esik filozófiákról és filozófusokról, írókról, politikáról, zenéről és persze Cioran közismert obszesszióiról: a nyugati civilizáció hanyatlásáról, az álomtalanságról-álmatlanságról, a haladás káros rögeszméjéről, a "román átokról", hitről s hitetlenségről, egyszóval a világ és az ember minden dolgairól. És mindez tömör, megragadóan tiszta, gondosan árnyalt, szellemes, sziporkázó stílusban megírva.
