|
1945. A pályák egykor oly üde gyepét bombatölcsérek csúfították, üszkös-füstöt maradványok jelezték a lelátók helyét. Lerombolt öltözők, kiégett tornacsarnokok, üresen tátongó szertárak…
Volt valami nagyon felemelő abban, hogy a munkára való mozgósítás ama nagy pillanataiban nem kellett külön felhívni a figyelmet a sportélet élesztgetésére. Sokan tudták, hogy az is része korunk egyszerű embere mindannapjának.
Az bizonyos, hogy a felszabadulás előtti magyar sportélet nem teremtette meg – nem is akarta megteremteni – a széles tömegek igényeivel, vágyaival való teljes összhangot. Így hát a sport haladó gondolkodású hívei – elsősorban a munkás sportolók – régtől óhajtották a változásokat. A társadalmi viszonyok elszabadulás utáni változása lehetővé tette, hogy az új élet új formái között, az új szükségleteknek és céloknak megfelelően alakuljon át hazánk sportélete is.
Azok, akik a sportélet beindítására, újjászervezésére és a szükséges változások véghezvitelére vállalkoztak, vagy minderre megbízást kaptak, többségükben olyan emberek voltak, akik egyrészt komoly sportszakmai ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeztek, másrészt pedig azok sorából kerültek ki nagyszámban, akik a két világháború között és alatt sokat tettek azért, hogy a társadalmi változások bekövetkezzenek. Mivel Magyarországon népszerű volt a sport, sikerült maguk elé állítaniok a becsületesen gondolkodók jelentős tömegét. Idősebbeket és fiatalokat egyaránt.
Kapcsolódó könyvek
Dénes Tamás - Real Madrid
A Real Madrid-könyve, amely valójában egy új kötet, támaszkodik az egyébként már régen az utolsó példányáig elfogyott elsőre. A történeti fejezet nagy része ugyan - a dolog természetéből adódóan - változatlan maradt, de kiegészítettük a Florentino Pérez elnökké választásával kezdődött új korszak eddigi históriájával, amelybe huszonhét hónap alatt három nagy siker, a hazai bajnokság, a Bajnokok Ligája és az európai Szuperkupa megnyerése, valamint három világklasszis, Luís Figo, Zinedine Zidane és Ronaldo leigazolása is beletartozik. Jelentősen átalakult a játékoskeret, felerészt kicserélődött az akkori állomány, s ez természetesen e könyveben is nagy hangsúlyt kap.
Ismeretlen szerző - Az UEFA bajnokok ligája nagy könyve
1534 mérkőzés jegyzőkönyve, 3755 játékos és 203 edző statisztikái, 368 csapatkép.
A számok nyelvére lefordítva ezt tartalmazza Az UEFA Bajnokok Ligája nagykönyve. Persze a felsorolás korántsem teljes, hiszen a kiadó eddigi legnagyobb vállalkozását jelentő kiadványban összegyűjtöttünk mindent, amit a rendkívül népszerű sorozatról tudni érdemes. Márpedig hisszük, hogy sok mindent érdemes tudni a BL-ről, amely már oly sok emlékezetes mérkőzéssel, megannyi felejthetetlen góllal, csellel, védéssel ajándékozta meg a labdarúgás szerelmeseit. Emlékeznek Dejan Szavicsevics zseniális emelésére az 1994-es döntőben? Vagy a Manchester csodahajrájára? Esetleg arra a gólra, amelyet a néhány nappal korábban műtött Élber szerzett a Bernabéuban? Akár igen, akár nem a válasz a feltett kérdésekre, ezt a könyvet érdemes fellapozni.
Kertész István - Ez történt Olümpiában
Négyévenként a világ figyelme a felé a város felé fordul, ahol a nyári olimpiai játékokat megrendezik. 1896-tól napjainkig az olimpiai versenyek jelentik az emberi civilizáció egyik legnagyobb ünnepét. Az önmaguk erejét, bátorságát és tehetségét a világbéke, a faji, nemi, vallási egyenlőség, a barátság, a szolidaritás és az egymás értékeinek elismerése jegyében összemérő sportolók seregszemléjének színhelye két héten át bolygónk fővárosának számít. Ha van sikerágazata a magyar történelemnek, ha van olyan része nemzeti tudatunknak, amely növeli önbizalmunkat és e nép minőségébe vetett hitünket, akkor a nyári olimpiai játékokon elért kimagasló eredményeink nyomán az olimpiai mozgalom minden bizonnyal az. Amikor a francia Pierre de Coubertin 1894-ben létrehozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), többek között hazánkfia, Kemény Ferenc részvételével és aktív támogatásával, egy csodálatos antik hagyományhoz nyúlt vissza: az ógörög olümpiai versenyekhez.
Jan Parandowski - Olimpia tüze
A lengyel irodalom egyik kiválóságának, Jan Parandowskinak soporttárgyú művét akkor kapja kézhez az olvasó, amikor a világ sportközvéleményének figyleme egyre fokozódó érdeklődéssel forduk Tokió, a XVIII. Olimpiai Játékok színhelye felé. Amikor a minden eddiginél nagyobbszabású, szervezettségben páratlan tokiói olimpia előkészületeiről, a versenyek várható izgalmairól hallunk, egy visszapillantás a múltba, az ókori olimpiai játékok eseményeinek felidézése mindenkképpen szórakoztató, de egyúttal elgondolkoztató olvasmány. Mert az Olimpia tüze a versenyek előzményei, a sokéves hagyományokon alapuló ünnepélyes szokások, a résztvevők és kísérőik színes felvonulása, a nézőket lázbahozó, izgalmas versenyek leírása révén az érdekes riportkönyv erejével hat. Jan Parandowski olyan szemléletesen, pontosan és nagy megjelenítő erővel adja visza az eseményeket - hosszú, alapos történeti kutatómunkájának eredményeként -, hogy szinte úgy érezzük: a 76. Olimpiai Játékokra kiküldött munkatárs szermélyes élményeit olvassuk. és ugyanakkor meglepődünk, mert az évszázadokkal ezelőtti események eszmei mondanivalója, végső tanulsága olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a mai, modern sportszemlélet is magáénak vall: csakis a tudományos megalapozottsággal felkészült a szellemileg és fizikailag egyaránt megedződött sportember számíthat sikerre, arathat olimpiai babért. Ezt tükrözi a két főhős, a Tarantóból származő két olimpikon, Szotion és Ikkosz küzdelme. Az Olimpiai Játékok főszáma, az öttusaversenyek során ikkosz nagy meglepetésre legyőzi Szotiont, megkapja a győztesnek járó koszorút, Diadalában olyan - a felkészülési időszakban Szotion és társai szerint nagyképűségből fakadó - tényezők játszottak döntő szerepet, amelyeket azóta is nélkülözhetetleneknek tartunk: módszresen, pontos időbeosztással, egyre fokozódó megterheléseket adagolva edz, ügyel az erőnlétét növelő táplálkozásra, ellenfeleit figyelve más-más taktikát dolgoz ki ellenük, s a legfontosabb pillanatokban minden erőtartalékát latba tudja vetni. Jan Parandowski könyve, amellyel a szerző az 1936-os berlini olimpia szellemi versenyén díjat nyert, nyilván mindazoknak a tetszését megnyeri, akik a nagy mérkőzések és versenyek, az újabb és újabb világcsúcsok forgatagában is szívesen időznek el a sport kezdeti, de a jelenkor nagyszerű eredményeinek csíráit magábanhordozó időszakának eeményeinél, az ókor Olimpiai Játékoknál.
Csiffáry Gabriella - Az aranyérem másik oldala
Emlékezetes pillanatok, feledhetetlen győzelmek elevenednek meg a magyar sporttörténet legizgalmasabb krónikájában. A kötetben megszólaló élsportolók a legnagyobbak, akiknek neve mind a mai napig megdobogtatja a szurkolók szívét, s győzelmüket mi magunk is személyes győzelemként éltük át. Mert velük örültünk, és velük sírtunk egykor – életük megannyi példa, megannyi küzdelmes harc. S e harcot ők sikerrel vívták meg… Kötetünkben olyan sportóriások szólalnak meg, mint Hegedűs Csaba, Schmitt Pál, Grosics Gyula, Albert Flórián, Egerszegi Krisztina, Kokó, Erdei Zsolt, Kőbán Rita, Benedek Tibor…
A fotókkal gazdagon illusztrált, különleges könyvben Csiffáry Gabriella a magyar sportélet kiemelkedő alakjait mutatja be megkapó önvallomásaikon keresztül.
A gyűjteményes kötet sportágak szerint ismerteti sporttörténelmünk több mint 100 évének leghíresebb magyar olimpikonjait, világbajnokait. A kiemelkedő élsportolók legbensőbb titkaikról, érzelmeikről, a világról, a sportról és a pályakezdésükről, küzdelmeikről vallanak. Így ahány sportoló, annyiféle világnézet és sors tárul fel előttünk.
A vallomásokon keresztül nemcsak jeles sportolóink pályafutását kísérhetjük nyomon, hanem izgalmas sporteseményeknek is tanúi lehetünk. A nagy Öregek emlékei mellett természetesen az ifjabb nemzedék visszaemlékezései is sok-sok érdekességet rejtenek. Elbeszéléseik nyomán felidéződnek például Nagy Tímea tőrvívó, Hegedűs Csaba birkózó vagy Wichmann Tamás kenu-világbajnok egy-egy versenyének legemlékezetesebb pillanatai.
Közel 250 fotóval illusztrált sporttörténeti különlegesség – nem csak sportrajongóknak!
Schmitt Pál, a MOB elnökének – 2010 nyarától a Magyar Köztársaság elnöke – előszavával.
Éremtáblázattal!
Vándor Kálmán - Futballvilágbajnokok A-tól Z-ig
A sportvilág legértékesebb trófeáját a labdarúgók mondhatják magukénak. A futballjáték már az 1900-as, párizsi olimpián győzelmet aratott. Igaz, akkor még félve, titokban, inkább csak bemutatószerűen rúgták a labdát, de a football már belopta magát a nézők szívébe. S négy évvel később, 1904-ben megalakult a FIFA, ami nagy lökést adott a sportág fejlődésének. Az 1908-as londoni olimpián már hivatalosan is szerepelt a nyári játékok műsorában, de a NOB nem nézte jó szemmel, hogy a hivatásos és amatőr labdarúgók egymással versengjenek az olimpiai Coubertin-i szellemében. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1921-ben a francia Jules Rimet lett a FIFA elnöke, a nemzetközi szövetség minden erejét latba vetette, hogy a futballvilág saját hatáskörében építse fel sikercsúcsait. S hogy ez a törekvés, amely közel tíz éves harc után jutott el a megvalósulásig, kirobbanó sikert arathasson, a ladrúgás szerelmeseként tisztelt Jules Rimet felajánlotta a Világ Kupát, amely halála óta az ő nevét viselte egészen addig, amíg 1970-ben a brazilok végleg el nem nyerték. A francia Abele Lafleur, 4 kg színaranyból megformált igen értékes trófeája azóta Rio de Janeiróban, a Brazil Labdarúgó Szövetség kincsestárát díszíti. A Rimet Cup helyett 1974-ben a World Cup-ot állította a FIFA a labdarúgók elé, s az olasz Silvio Cazzaniga 36 cm magas és 4,97 kg súlyú trófeája ma minden válogatott álma. A magyar labdarúgók két ízben - 1938-ban és 1954-ben, a franciaországi és a svájci VB-n - karnyújtásnyira voltak a Világ Kupától, de elnyerniök mindmáig nem sikerült. Talán Mexikóban...
Vitray Tamás - Hivatásos sportrajongó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Vándor Kálmán - Üllői úti kapufák
A címben szereplő „Üllői úti kapufák”-tól indult el Sárosi György dr., az egykori csodacsatár tündöklő pályafutása egészen az 1938-as párizsi világbajnokság döntőjéig és – mondhatjuk – a világhírig.
Mert Sárosi György – vagy ahogy a lelkes szurkolók biztatták: a „Gyurka, Gyurka!” – egyike volt a világ legjobb futballcsatárainak. Hatvanegyszer öltötte magára a válogatott címeres mezt, és ő volt a magyar csapat kapitánya a fél évszázaddal ezelőtti világbajnoki döntőn is.
Sárosi egy nagyszerű futballtörténeti korszak főszereplőjeként és egyben tanújaként idézi az egykori drámai futballcsaták hiteles történetét és kevésbé ismert „kulisszatitkait”.
Az ünnepelt gólkirály azonban minden zajos sikere ellenére megmaradt józan, szerény, igazi sportembernek. Ezért nem engedte meg eddig, hogy kivételes sportpályafutását, példamutató életét könyvben is megörökítsék.
Most azonban az 1938. június 19-i párizsi döntő ötvenedik évfordulója alkalmából végre igent mondott.
A jelenleg Genovában élő nagy játékos és elismert edző szavait Vándor Kálmán, több nagy sikerű futballkönyv szerzője, avatott tollal és krónikási hűséggel örökítette meg az emlékezni tudó és a „régi dicsőségünkre” kíváncsi szurkoló-olvasó örömére.
S. Tóth János - Jégre születtek
Ők az igazi sztárok: a magyar jégkorong-válogatott korszakos kiválóságai, akikért egy ország rajong, és akikért egy nemzet könnyezett a 2011-es budapesti jégkorong-világbajnokság alkalmával. Kötetünk e nagyszerű társaság előtt tiszteleg: visszapillant a szapporói csoda óta eltelt időszakra, kiemelve az áprilisi budapesti vb eseményeit. Ezen kívül a csapat tíz legkiválóbb és legkarizmatikusabb egyéniségének karrierje elevenedik meg az olvasók előtt: a játékosok meglepő nyíltsággal és őszinteséggel beszélnek sportpályafutásuk és magánéletük örömeiről és bánatairól egyaránt.
A magyar jégkorongsport "szapporói csoda" óta eltelt történései, a 2011-es budapesti világbajnokság, a magyar jégkorong-válogatott 10 legnépszerűbb játékosának exkluzív interjúja, az elmúlt esztendők részletes statisztikája, és több mint 300 eleddig még nem publikált színes fotó.
Thiery Árpád - A gólzsák
"Gyerekkoromban a futball még tömegjáték volt. Iskolából jövet minden nap találtunk magunkban teret, parkot, zsákutcát, és rúgtuk a teniszlabdát, a rongylabdát, a kavicsot - ami éppen akadt. Bajnokságokat szerveztünk. Egy iskolaközi mérkőzés jelentőségével semmi sem ért föl.
Miénk volt a salak, az aszfalt, a gyep, a park.
Bizonyos, hogy vége a legendáknak. Átalakulóban van vagy már át is alakult az életünk, s vele együtt a játékhoz való viszonyunk. Átalakult a labdarúgás is. A grundoktól a stadionokig, a mezítlábas kisfiúk viselkedésétől a profivá lett világsztárokéig. A grundok megszűntek. A tereken autók parkolnak. A lakótelepek aszfaltozott játékketreceiben legfeljebb nyolc-tíz gyerek "döngeti" a labdát. Több nem fér el a ketrecben. Ma már más a divatsport, a szülők előkelőbb sportágakat választanak, a fiúk szakszerűen irányított edzésekre járnak. Az életük beosztva, szinte óraműszerűen zajlik.
Van ebben valami lehangoló. S talán aggasztó is."
Ismeretlen szerző - Aranycsapat
Volt egy nagy vágyam, álmom. Gyermekkorom mítosszá nemesült hőseit, az Aranycsapat játékosait szerettem volna újra látni a Népstadion gyepszőnyegén.
A múló idő könyörtelen. Sokan már elmentek közülük, sokan messze élnek Budapesttől. Amikor tervemhez támogatást kaptam a Mafilm Hunnia filmstúdiójában, még magam sem tudtam, milyen hatalmas munka vár rám és munkatársaimra.
Hónapok múltán elkészült a film, és - Hernádi Miklós közreműködésével - a könyv is, amelyet azzal a reménnyel nyújtok át most az Olvasónak, hogy maradandó élményt ad arról a korról, amelyben az Aranycsapat mítosza megszületett.
Úgy gondolom, a felszabdulás utáni sport és a társadalmi folyamatok kapcsolatáról érdemes sokat és közösen gondolkodnunk. Az Aranycsapat mitológiája társadalmi tudatunk szerves része: idegsejtjeinkben hordjuk, együtt az elmúlt harmincegynéhány év sok más mítoszával és realitásával.
A könyvben közölt interjúk - eltekintve a Pelével készítettől, amelyet 1980 júniusában vettünk filmszalagra - 1981 áprilisa és októbere között készültek, számos helyszínen.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a kollégáknak, szakembereknek és barátoknak, akik áldozatkész segítségükkel lehetővé tették, hogy közös önismereti túrát tegyünk és szembenézhessünk 1945 utáni történelmünkkel.
Zsolt István - A pálya közepén
Örömmel jelenteti meg a Magvető Kiadó Zsolt Istvánnak, a kitűnő, világszerte ismert labdarúgó-játékvezetőnek irodalmi értékű emlékezéseit több évtizedes sportpályafutásáról, amelyről így vall könyvében: "Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmozgató sportot, mint én, és annyira szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak ott találkozhatunk: a pálya közepén... Itt senkihez nem tartozni, itt mindenek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek."
Tulajdonképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek? Némi öngúnnyal válaszol a kérdésre A pálya tartozéka című fejezet: "Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető." A könyv lapjain egymás után elevenednek meg a magyar labdarúgás felejthetetlen - néha kellemetlen - epizódjai: az 1954-es svájci világbajnokság, ahol szó esik a Sztárokról, "akik szerették a pénzt, de rajongtak a labdáért", no meg rólunk is, a Szurkolóról...; a Fapálcikás mozaikok című fejezetben az 1964-es tokiói olimpia: "...egy ország, több mint százmillió emberrel, ahol nincs egyetlen szék, ágy, kés, villa..." És a 6:3.
Ismeretlen szerző - Sportlexikon
A Sportszerkesztőség eddigi legnagyobb, úttörő jellegű vállalkozása a kétkötetes Sportlexikon.
Megtalálhatók benne mindazok a széles érdeklődésre számot tartó ismeretek, amelyek tágabb értelemben a sporttevékenységgel összefüggésben vannak. tartalmazza a népszerű és kevésbé ismert sportágak részletes leírását, szabályait; a kiemelkedő eredményeket elért hazai és külföldi sportolók edzők, szakemberek életrajzát; az egyetemes és a magyar sporttörténet kiemelkedő alakjait, eseményeit; valamint a testnevelés- és sporttudomány alapfogalmainak magyarázatát. A száznál több szerző munkája felöleli a sport és testnevelés szinte teljes ismeretanyagát. A fényképekkel illusztrált és ábrákkal színesített lexikont mindenki haszonnal forgathatja, akit a sport bármelyik területe érdekel.
Ismeretlen szerző - Sportlexikon dupla
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
.jpg?1645654345)
Hoppe Pál - Szabó Ferenc - Labdarúgó bajnokságaink (1945-1986)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Dr. Istenes Vilmos - Az atlétikai Európa-bajnokságok története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Schwarcz Sándor - A halál árnyékának völgyében
Birkenau, Auschwitz, Gross-Rosen, Dachau, Mühldorf... 1944-45. A földi pokol öt tornáca milliónyi zsidónak, akiket erőszakkal kiragadtak az életből és beledöngöltek az értelmetlen elmúlásba. Ez a dokumentum egy túlélő nyomasztóan hiteles elbeszélése élete legdrámaibb és legfélelmetesebb éveiről. Schwarz Sándor 1964-ben a holokauszt hatására vetette papírra visszaemlékezéseit. Az idő itt nem szépített semmit. Lágerélményei betolakodnak szívünkbe.
Christopher Hilton - Ayrton Senna
A. Senna autóversenyző az 1988. évi versenyidényben került a FORMA-1 élvonalába. Azt szinte mindenki elismeri, hogy Jim Clark óta ő a legjobb vezető. A Keith Sutton fotóival illusztrált könyv Senna és a hozzá közelállók szemén keresztül rajzol hiteles portrét a FORMA-1 géniuszáról.
Megjelenik a gyermek, aki dzsipet vezet kuplung nélkül. Megismerjük azt a fiatalembert, aki bámulatba ejtette a Forma Ford 1600 verseny mezőnyét és nézőközönségét.
Az egész könyvet át- meg átszövi Senna személyiségének sokoldalúsága, filozófiája, küzdelme önmagával és a világgal. A lebilincselő regény egy rendkívüli ember rendkívüli portréja.
Nicola Chandler - Hajas Attila - Az Olimpia világa
2008-ban Pekingben lesz a nyári olimpia. A Murray Books és a Nemzeti Tankönyvkiadó az olimpiai aranyéremre emlékeztető különleges formájú albummal jelentkezi, melyben feltűnnek a leghíresebb magyar olimpikonok is.
Mező László - Rekviem egy csapatért
Nem szoktam előszót írni, nincs gyakorlatom. Kedvem sem volt hozzá, amikor Mező Laci barátom felkért, hogy írjak előszót ehhez a kis kiadványhoz, amit Ő hozott össze, a rá jellemző szívóssággal és a labdarúgáshoz fűződő szerelemmel.
Aztán kezembe vettem a borítóra tervezett illusztrációt, a könyvbe szánt fényképeket és megjött a kedvem, a hangulatom, mert előtűntek az emlékek. Négy évtized emlékei.
A fényképekről sportolók, katonasportolók néznek vissza: mosolyogva, félszegen, komolyan, ki hogyan? De valamennyien katonák, a Miskolci Honvéd focistái, az "én" sportolóim, barátaim, bajtársaim.
Ezzel az előszóval tisztelgek emléküknek, akár élnek - hál Istennek a többségük igen - akár a túlvilág pályáin kergetik a labdát.
Teljesítették a kötelességüket a laktanyában, amelyet a törvény írt elő számukra és a zöld gyepen - gyakran vörös salakon - amelyet önként vállaltak.
Tisztelgek Kedves Fiúk előttetek, akik megmaradtatok emlékezetemben olyannak, amilyenek voltatok: komolyak és mosolygósak, félszegek és vagányak. Katonák és sportolók.
Miskolc, 1999. február
Ondrasek Iván
nyugalmazott sporttiszt
