Hírünk ​a világban

Ismeretlen szerző - A ​Magyar Királyság kincsei és történelmi emlékei
Az ​európai kultúrába Magyarország a kereszténység fölvétele után, Szent István korában kapcsolódott. E kötet innen kiindulva kíván ízelítőt adni a magyar műremekekből. Számba vesszük a hadtörténeti, egyházi tárgyi emlékeket, az építészet, szobrászat és az ötvösművesség főbb remekeit, nem feledkezve meg természetesen az irodalomról sem. Kultúránk emlékeiből nyújtunk át egy csokrot az olvasónak a magyar állam létrejöttétől az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnéséig. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik a magyar művészettel foglalkoznak akár az iskolában, akár azon kívül. Reméljük, aki e képes utazáson részt vesz, igazán kedvet kap a magyar kultúrához, a magyar művészethez.

Lengyel Dénes - Régi ​magyar mondák
Lengyel ​Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le - ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.

Kertész-Bakos Ferenc - Politikai ​okkultizmus
Kertész-Bakos ​Ferenc a New York-i Pro Deo State University politikatudományi karának tanára, az egyetem közép-európai tudományos alapítványának dékánja. Politikai okkultizmus, avagy hamisított történelem az Arvisuráktól a pálosokig - című tanulmányában apologetikus céllal vizsgálja a különböző alternatív magyarságkutatásokat, mint a nemzeti önkifejezés eszközeit. Bár érezhetően nagy a kísértés, ennek ellenére vizsgálódásai közben sem teológiai, sem dogmatikai vitákba nem bocsátkozik. Sőt egyáltalán nem bocsátkozik vitákba; mindössze a tárgyalt tanítások és az azokat felhozó jelenségek belső logikai ellentmondásait mutatja be. Ezzel az eljárással aztán nem tesz mást, mint kérdez, kérdéseivel pedig érvel. A szabadkőművesség és a globalizmus szorításában vergődő nemzet jövőjét a keresztény értékekhez való, megalkuvások, egyben ábrándok nélküli ragaszkodásban jelöli meg. A kérdésekbe öltöztetett, a magyarság sorsáért aggódó, indulattal fűtött érvelése ellenére a tanulmány tárgyilagossága és szigorú logikája lenyűgözi az olvasót. A precízen szerkesztett gondolatmenet óriási területet foglal be térben és időben egyaránt; minden egyes lap egy-egy külön tanulmány összefoglalója, mely percenként kényszeríti állásfoglalásra olvasóját. „Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van! – ne higgyétek. Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Mk13, 21-23.” A tanulmány az Evangélium tömör figyelmeztetését a napi események bemutatásával illusztrálja. (Czuh János)

Pap Gábor - "Nézz ​egy kicsit a fejembe"
„Tisztán ​kell végre látnunk. Ugyanaz a kéz metéli le rólunk - az árpádi tett túldicsőítésével - a honfoglalást megelőző kárpát-medencei történelmünket (amelyet krónikás hagyományunk egészen a múlt század végi akadémikus hiteltelenítésig magától értetődőnek vett), mondom: ugyanaz a kéz teszi ezt, amelyik a nyelvünket is - ráadásul éppen ugyanebben az időben - innen-onnan összelopkodott, belső, szerves összefüggéseket nélkülöző szóhalmazzá szabdalja szét. Ahogy mi magunk »jövevényeknek« minősíttettünk a saját téridő-rendszerűnkben (hazánkban és történelmünkben), ugyanúgy minősíttetnek »jövevénnyé« szavaink légiói is, ugyanakkor, ugyanannak az érdekeltségnek a parancsszavára."

Doros Gábor - A ​magyarság életereje
Milyen ​faji, biológiai, élettani tulajdonságokkal rendelkezik a magyarság? Melyek a magyar faj más fajokétól eltérő fizikai, lelki készségei? Veszélyezteti-e a magyarság megmaradását a vérkeveredés, a vegyes házasság, az asszimiláció? Milyen egészségügyi és családvédelmi intézkedésekkel biztosítható az egészséges népszaporulat Kárpát-Európában? Ezekre a sorsdöntő kérdésekre válaszolt az orvostudomány, a népélettan, az eugenika és a statisztika eredményeinek ismertetésével Székelyföld szülöttje, Doros Gábor (1892-1980) budapesti főorvos és egyetemi tanár, a bőr- és nemibetegségek kutatója. 1945-ig számos cikke, tanulmánya jelent meg a magyar faj- és családvédelem feladatairól, a népszaporodás feltételeiről és védelméről, a gyermekhiány történelmi kialakulásáról, a házassággondozásról, az egyke és a nemi betegségek elleni küzdelem módszereiről. Család- és faj védelmi tanulmányait 1945-ben az „Ideiglenes Nemzeti Kormány" bezúzásra ítélte, éppen úgy, mint 1944-ben kiadott fő művét, „A magyarság életerejé"-t. Doros Gáboron kívül soha senki nem írt a magyarság antropológiájáról, eugenikájáról tudományos igényű munkát. Míg Németországban Hans F. K. Günther írt hasonló tanulmányokat (a görögök, rómaiak, németek és a zsidók fajképéről), addig Magyarországon egyedül Gáspár János „Fajismerete (1928), Kausz János „Az emberfajok élete és jövője" című tanulmánya (1928), valamint Méhely Lajos írásai foglalkoztak érdemben a fajvédelem céljaival. De a Kárpát-medence magyarságának faji összetételéről csak ő tudott írni enciklopédikus munkát. A közkézen forgó kézikönyvekben a fajtudomány szinte egyetlen magyar képviselőjének tekintett Bartucz Lajossal ellentétben világosan tisztázta a faj fogalmát. Felfogása szerint a faj nemcsak antropológiai, élettani és biológiai sajátosságok összessége, hanem mindezekkel együtt lelki-szellemi egység is. Ez az, amit korunk materialista kézikönyvei és katedrái makacsul tagadnak. Ma ugyanis az antropológusok reszketnek az ember esetében a „faj" szónak pusztán a kimondásától is, nem is szólva a faji tulajdonságok különbségeinek kimutatásáról. Doros Gábor számára nem volt a faj fogalma „senki földje": a nemzetnevelés értékhordozó kategóriái közül ezt tekintette elsőnek. Nem lehet eléggé méltatni ezt a hatalmas művet: belőle megismerhetjük a magyarság páratlanul gazdag fizikai, szellemi és lelki tulajdonságait, amelyek következtében a kultúra- és birodalomalkotásra képes fajok közé sorolandó. Ezért műve nélkülözhetetlen mindmáig mind az oktatásban, mind az ismeretterjesztésben.

Horváth Zsolt - Mátyás-Kulcsár Éva - Mátyás Szabolcs - Kulcs ​a történelemhez
Hosszú ​évek óta váratott már magára a kiadvány, melyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hiánypótló. Hiánypótló, mivel ezidáig sajnos nem született olyan könyv, mely az íjászat alapjaival ismertette volna meg az íjászkodni vágyókat. Sajnos ennek következtében sokan helytelenül használják fegyverüket, még többen pedig nem az erejüknek megfelelő íjat választottak. Ami pedig talán a legszomorúbb, hogy sok gyermek az íj erősségének helytelen megválasztása miatt vesztette el kedvét és lelkesedését az íjászat iránt, a korábban féltve őrzött íj pedig a lakás egy porosodó tárgyává vált. Ebben próbál segíteni a könyv, hogy milyen íjat válasszunk és hogy tegyük meg akár önállóan is az első lépéseket. Megfelelő iránymutatással az íj kezünkben valóban ,,kulcs a történelemhez", mely kinyitja előttünk történelmünk kapuit.

Harsányi Ildikó - Kostérítő
"Dr. ​Nagy Sándornak hála, már tudjuk, hogy nem ki-zárólag a honfoglalók leszármazottai vagyunk, akik-nek az idegen megszállók kiverését köszönhetjük, hanem a pannon őslakosságéi is, akiknek például a nyelvünket köszönhetjük." /.../ "Pannon voltunkra nem emlékszünk. A székelyek nemzetsége is a pannonok közé tartozott, amire természetesen ők sem emlékeznek, őket azonban Attila fia már korábban megkötötte, s ezt az Árpádok mágiája sem tudta fölülírni."

Szabó László - Magyar ​múlt Dél-Amerikában (1519-1900)
Ha ​a magyar történész - akár kiküldetésben, akár csak pihenésképpen - külföldön jár, és szakmája parancsának engedelmeskedve betér bármelyike európai főváros levéltárába vagy kézirattárába, előbb-utóbb szinte ösztönösen rábukkan régen ott járt, ott élt különös életű magyarok nyomára, akikről egykori híradások hallgattak, s akiknek életútjára réges-rég rárakódott a méltók és méltatlanok emlékezetét sokszor egyaránt elborító por. Hiszen a múlt tarlóján tallózó kutató nemcsak a maradandóság jegyében támasztja fel messzire vetődött honfitársaink emlékét. Nemcsak a régi vagy az új haza szabadságának, haladásának, kultúrájának hősei kelnek életre, hanem azok is, akiknek neve és pályája inkább a "fekete krónika" lapjaira kívánkozik. A "híresek és hírhedtek" - e műfaj sajátos törvényszerűségének engedelmeskedve - Szabó László könyvében is egymás szomszédságában sorakoznak fel.

Beke György - Atlantisz ​harangoz - A magyarság sorsa Erdélyben 1918-1992
Beke ​György (1927) irodalmi riportokkal kezdte pályáját, ezekben szépirodalmi eszközökkel mutatta be a romániai magyar települések és szórványok életét. Egész könyvsorozatban dolgozta föl Erdély magyarlakta vidékeinek köznapi életét, riportsorozatokban számolt be a csángó-magyarok nehéz helyzetéről. Szépirodalmi munkássága riporteri tevékenységével párhuzamosan halad: a "valóságirodalom" híve, az irodalom nemzetiségi elkötelezettségét hirdeti. Beke György az utóbbi három évben - Budapestről, de állandó erdélyi fizikai és lelki jelenlétben - ugyanezt a szociográfiai fölmérést folytatta szülőföldje néha-néha tragikusan alakuló mai valóságáról. Mostani kötetete a Magyar gondok Erdélyben szerves folytatása, új körülmények és új veszélyek közepette. Szerzőnk ezekre a buktatókra, a fortélyosabbá vált elnyomatásra szeretné felhívni a nemzet figyelmét. Erdélyi íróként, miként egyik nyilatkozatában mondotta: "Mikor 1991-ben szülőföldem, a háromszéki Uzon népe megtisztelt azzal, hogy díszpolgárává választott, tehát a magáénak tart továbbra is, azt mondtam: Én úgy érzem magam, mint hajdanában Mikes Kelemen. Annyira szeretem már Budapestet, hogy el nem feledhetem Uzont." (Holnap 1993. március) Beke György könyve fejezetről fejezetre újabb és újabb izgalmakat tartogat a magyarságot újra tanuló olvasónak.

Erdélyi István - Bevezetés ​a magyar őstörténetbe
Könyvemben ​a magyar őstörténetnek nem minden szakaszát és részletét sikerült érintenem. Ugyanakkor tudatosan törekedtem arra, hogy lehetőséget adjak hallgatóimnak a tágabb földrajzi-politikai-népi környezet megismerésére, ahol népünk születése és vándorlása végbement. A magyar őstörténet bonyolult folyamatának bemutatására és vizsgálatára több lehetőség kínálkozik. Az egyik a feltételezett őshazából kiindulva követni őseink útját, a másik pedig a honfoglalás utáni képből (régészeti emlékekből, helynevekből, később keletkezett, de távolabbi időkre vonatkozó írásos forrásokból stb.) kiindulva nyomozni keleti irányban. Erre a kettőre nézve felvillantottuk a lehetőségeket, de a bizonytalansági tényezőkre is utaltunk. Egyéni, önálló véleményünk kifejtésére ritkán kerítettünk sort (ilyen pl. az etelközi helyzet labilitásának a kérdése), helyette inkább bizonyos véleményekhez történt csatlakozásunkat hangsúlyoztuk (így pl. Ólma kijevi udvara, vagy Julianus barát útja, Magna Hungaria mint "őshaza" vonatkozásában). A tárgyalás során az 1957-ben megkezdett és kisebb-nagyobb szünetekkel egészen 1988-ig folytatott helyszíni tanulmányaink és ásatásaink eredményeit is felhasználtuk, legalább utalásként (helyszíneken elsősorban a Baskír és a Tatár Köztársaságokban, a Kaukázusban és Ukrajnában tett tanulmányútjainkon felkeresett területeket értjük). Tudatosan nem érintettük viszont az ún. kettős honfoglalás hipotézisét.

László Gyula - Góg ​és Magóg Népe
Amióta ​eszemet tudom minden este elhatároztam, hogy másnap mit tegyek. Eszmélésem óta több mint 25000 napot éltem, ami annyit jelent, hogy nagyjából ennyi intéznivalóm akad (írás, festés, faragás, levélírás, stb. stb.), így tetemes mennyiségre gyarapodott "hagyatékom". Több kötet jelent meg eddig apróbb tanulmányaimból, s ezekhez kapcsolódik jelen munkám. Elsősorban őstörténeti, régészeti tanulmányaimból áll, kevesebb művészeti írást közlök s még kevesebbet a velem készült beszélgetésekből. Gondolom ezekből kirajzolódik egy XX. századot majdnem végigélt magyar ember gondolat világa és életvitele. László Gyula Az Örökségünk könyvsorozat élő irodalmunk legjavát a szerzők kézjegyével hitelesítve őrzi meg az időnek. Idősebb íróink, összeálló gazdag életművükből személyesen válogatják ki legkedvesebb, általuk legtöbbre értékelt, legsikerültebbnek tartott s - mintegy szellemi hagyatékként - az utókornak leginkább ajánlott írásaikat.

Rozsnyai Ágnes - Ősök ​könyve
"Járt-e ​Gilgames-Nimród a Kárpát-Medencében? Mit jelent a kettős özönvíz? Rokonaink-e a szumérok és a babiloni kassziták? Honnan származik ugur nevünk? Kik voltak a fehér mágusok? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken túl, a krónikák nyomán haladva a messzi ókorba, előnépeink mezopotámiai kultúrájába nyerünk bepillantást. Mindig új néven és új alakban bukkantunk fel a történelem országútján. Ragozó nyelvünk és előnépeink - a szabír, ugur törzsek, továbbá a kumánok, turkok - bölcsőjéhez vezet el a szerző." Rozsnyai Ágnes Budapesten született. Magyar-történelem és rajz szakos diplomával újságíró lett. Később Németországban és Kaliforniában folytatta tanulmányait. Ma Magyarországon él. Antropozófiával és a magyarok különleges karakterének forrásaival és történetével foglalkozik.

Balassa Iván - Ortutay Gyula - Magyar ​néprajz
A ​két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek, az érdeklődő nagyközönség igényeit egyaránt szem előtt tartva ad átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágazatáról, a társadalmi, az anyagi és a szellemi kultúráról. (...) Minden fejezethez rövid bibliográfia csatlakozitk, amely útbaigazítást ad azok számára, akiket egyik vagy másik kérdés közelebbről érdekel. A kötetet gazdag képanyag, 319 fekete-fehér, 65 színes fénykép és 231 rajz, térkép, kotta illusztrálja.

Kolozsvári Grandpierre Endre - Anonymus ​titkai nyomában
Kolozsvári ​Grandpierre Endre módszere pontos, aprólékos és lényegre törő. Kiindulási pontja egyszerű és roppant rokonszenves, merészsége emlékeztet egyik világhírű kollégájára, a német Schliemannra, aki abból a feltevésből kiindulva, hogy Homérosz eposza nem merő kitalálás, hanem valóságos történelmi cselekmények költői formába öntött, de mégis történethű rögzítése, megtalálta és kiásta Tróját. Kolozsvári Grandpierre Endreugyanígy találta meg nekünk és tárta fel a nagy Névtelen, Anonymus gesztáját, a Gesta Hungarorumot, amit döbbenetesen kevesen ismernek ahhoz képest, hogy a magyarság egyik legértékesebb kultúrkincsei közé tartozik, majdhogynem olyan kincsünk és ékességünk, mint a Szent Korona.

Hamp Gábor - Horányi Özséb - Rábai László - Békés Gellért - Bölcskei Gusztáv - Magyar ​megfontolások a Soáról
1998 ​őszén számos keresztény és zsidó egyházi szervezet részvételével rendeztek kétnapos konferenciát Pannonhalmán, Magyar megfontolások a Soáról címmel. A tudományos konferencia a vonatkozó legfontosabb vatikáni dokumentumok megállapításait vizsgálta, illetve a magyarországi viszonyokat mutatta be. Az előadás-sorozat valódi, élő keresztény-zsidó párbeszéd újbóli elindulását tette lehetővé, jeles teológusok, történészek és társadalomtudósok közreműködésével. A Bencés Kongregáció és a Magyar Pax Romana Fórum kötete is a konferencia célját szeretné szolgálni: a kiengesztelődést és a társadalmi megbékélést.

Csabainé Szántó Judit - A ​Mesztegnyői Honismereti és Természetvédő Egyesület a magyarságtudomány szolgálatában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Halász Péter - Nem ​lehet nyugtunk
Több ​mint egy emberöltő, 1966 óta tanulmányozom a moldvai csángómagyarok hagyományos műveltségét, politikai helyzetüket, emberi sorsukat. Néprajzi tanulmányaim javát tartalmazó kötet Bokrétába kötögetem vala címmel nemrég jelent meg az Európai Folklór Intézet kiadásában. Emellett számos publicisztikai és ismeretterjesztő írást, esszét is közöltem az elmúlt évtizedekben a moldvai magyarok művelődéséről, tragikus sorsukról, megalázó emberjogi helyzetükről hazai és határontúli lapokban, folyóiratokban. Ezekből állítottam össze a Nem lehet nyugtunk! című kötetet. A könyv anyaga hét nagy fejezetből áll. Az Etelköz címűbe a moldvai csángók történelmi gyökereit bemutató írások kerültek. A második fejezet Az álmuk még magyar címet viseli, ebben beolvadásukkal és erőszakos beolvasztásukkal, "asszimilációjuk kálváriájának stációival" foglalkozó írásokat olvashatnak. A harmadik egy készülőfélben lévő, moldvai testvéreink településeiről szóló Csángó helytörténeti lexikonból nyújt bemutató anyagot. Hagyomány címet viseli a moldvai magyarok hagyományos műveltségét feldolgozó publicisztikai írásokat tartalmazó fejezet, itt kaptak helyet a nem moldvai (hanem gyimesi, hétfalusi, bukovinai) csángókról szóló cikkek is. A következő rész (Főhajtás) néhány, a moldvai csángómagyarokkal törődő, valamint közülük való jeles személyiségnek állít emléket. A csángók életében az utóbbi években bekövetkező változásokról szólnak az Új szelek fújnak a Szeret völgyében című fejezet írásai. Végül Moldvai útjaim során készült naplóimból adok ízelítőt, hogy érzékelni lehessen az egykori Etelközben járó, s a csángókat számontartó néprajzgyűjtő érdeklődését meghatározó élmények, különböző előjelű benyomások négy évtizedes változásait.

Földi Pál - Turul ​népe
Ezen ​könyv célja nem kevesebb, minthogy gazdag tényanyagokra támaszkodva - írásos autentikus kútfők, régészeti leletek és máig is élő néphagyományok alapján - mutassa be a magyarság valós őstörténetét. A kétségtelen észak-mezopotámiai őshazát, hun-avar-magyar rokonságot, a honfoglalás nagyszerű művét és "találkozásunkat" Európával. Eközben megismertet bennünket őseink kultúrájával, nyelvével, hitvilágával és szakrális ereklyéinkkel a Turultól a Szent Koronáig.

Bárdosi Vilmos - Magyar ​szólások, közmondások
A ​Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára évtizedes gyűjtőmunka eredményeképpen több mint 14 000 szólást (kivágja a rezet), szóláshasonlatot (szegény, mint a templom egere), helyzetmondatot (Most ugrik a majom a vízbe.), közmondást (Ki korán kel, aranyat lel.) tartalmaz, és közreadja azok pontos magyarázatát, értelmezését. Nyelvünk irodalmi, népies vagy ma már kissé régies, de még közérthető fordulatain, szokásmondásain kívül legnagyobb számmal természetesen a mai köznyelvre jellemző állandósult szókapcsolatok szerepelnek benne. E gazdag gyűjteményből nem maradtak ki a diáknyelv szlenges kifejezései sem. A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára az alábbi két részből áll: A betűrendes értelmező szótári rész a szólások, helyzetmondatok és közmondások magyarázata mellett megadja azok időbeli (régies, ritka), csoportnyelvi (szleng) és stiláris (pl. bizalmas, gúnyos, népies, tréfás, választékos, vulgáris) minősítését, használati körét is. A fogalomköri szótári rész a szólások, helyzetmondatok és közmondások aktív használatát segíti elő azok számára, akik egy-egy fordulatot nem a bennük előforduló egyedi szavak, hanem a sokkal általánosabb fogalomkörök (pl. BUTA, BUTASÁG vagy MUNKA, MUNKAVÉGZÉS) alapján kívánnak megtalálni. A Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára anyanyelvünk oktatásának nélkülözhetetlen eszköze az általános és a középiskolákban. Haszonnal lapozgathatják a hivatásos tollforgatók (írók, újságírók, fordítók, szerkesztők) mellett mindazok, akik beszédjüket, írásukat képszerűbbé, színesebbé kívánják tenni. Mindenkinek segítséget nyújt a gyakran ismeretlen vagy homályos jelentésű szólások, közmondások értelmezéséhez és megmutatja azok pontos használatát. A kötet szerkesztője Bárdosi Vilmos, az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára, az MTA Szótári Munkabizottságának tagja.

Vönöcki Schenk Jakab - A ​magyar őshaza solymászmadarai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.