Molière ​összes drámái I-II.

Tennessee Williams - Drámák
Csak ​nyolcvan-egynéhány éve született, még két évtizede sincs, hogy meghalt, mégis többször visszatért már a színpadokra. A Tennessee Williams néven ismert drámaírónak (eredeti neve: Thomas Lanier Williams) ma ismét nagy divatja van. A második évezred legvégén, a harmadik legelején Budapesten és országszerte, Magyarországon és az egész világon újra játsszák e "múlt századi" szerző érzelmes-indulatos fülledt darabjait. Vajon miért? Sok egyéb ok mellett talán azért, mert van bennük titok - a szó szoros (és leghétköznapibb) értelmében. Ha túl sokat tudunk, néha úgy érezzük, jobb volna kevesebbet tudnunk. Ahol (és amikor) bármit (és szinte bárhogyan) ki lehet mondani, fölértékelődhetnek az olyan történetek, amelyek középpontjában valamely ki-nem-mondható, fel-nem-fedhető tény, emlék vagy élmény áll. A szereplők folytonosan körbetáncolják azt a valamit, amiről nem beszélhetnek, amire nem kérdezhetnek rá, amit nem vallhatnak be (még önmaguknak sem). Az érzelmek és viszonyok ilyen pofonegyszerű bonyolultsága hálás feladatot ró a színészre (föl kell mutatnia, hogy rejti, amit föl nem fedhet); a néző ugyanakkor lelkes rejtvényfejtővé válik: boldog, ha beleláthat a figurák lelkébe, örül, ha okosabbnak hiheti magát náluk. A tönkrementek, a lecsúszottak, a megfáradt lázadók, a makacs öncsalók, a magukat és egymást gyötrők, a másokon hatalmaskodók, a saját árnyékuktól rettegők, a szorongók, a szexualitásukkal küzdők - egyszóval a Williams-panoptikum mitikus figurái - helyettünk vergődnek a színpadon. A szerző nem csap be: túlérett szimbólumai, teátrális gesztusai nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, nem a valóság. De a történetek éppannyira valószerűek, a hősök épp úgy esendőek, hogy akár tetszik, akár nem, szurkolnunk kell - értük vagy ellenük. Ez pedig a hagyományos színpad-néző-tér viszony egyik legerősebb pillére, a hatás egyik legalapvetőbb eszköze. Williams titka, hogy ezt tudja. A kötetben szereplő drámák: Üvegfigurák A vágy villamosa Macska a forró bádogtetőn Orfeusz alászáll Az ifjúság édes madara Aranybogár Vajon mit hoz a holnap Válogatta és szerkesztette: Upor László.

Johann Wolfgang Goethe - Vonzások ​és választások
"... ​azok a cserebomlások a legjelentősebbek és a legfigyelemreméltóbbak... amelyekben négy, idáig kettesével összekötött lény érintkezésbe kerül, eddigi egyesülését elhagyja, és új kapcsolatokba lép. Ebben az elválásban és összetapadásban, ebben a menekülésben és keresésben az ember igazán magasabb rendeltetést vél látni; az ember az ilyen lényeknek akaratot és választást tulajdonít, és esetükben a választott rokonság szakkifejezést teljesen indokoltnak találja."

Wm. Paul Young - A ​viskó
Végre ​magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.) Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Friedrich Dürrenmatt - Drámák
A ​modern dráma nagyjai közül Brecht után a svájci Dürrenmatt hódította meg szinte feltétlenül a magyar közönséget. 1957-ben jelent meg először Dürrenmatt-mű magyarul a "Nagyvilág"-ban - az Írói élmény c. rádiójáték -, s ezt csapatostul követte a többi, könyv alakban, folyóiratban, színpadon, rádióban, tv-ben, sőt legutóbb a Bábszínházban. Nagy népszerűségének nincs hangzatos "titka"; eredeti, szellemes író, aki nem restell bármiféle eszközt mondanivalójának szolgálatába állítani. Történelmi persziflázs, biblikus bohóctréfa, véres valóságba torkolló szatíra - Dürrenmatt világa végtelenül tág, és mégis áttekinthető, vezérmotívuma pedig, morbid vonásai, keserűsége, látszólagos cinizmusa mögött és fölött: a humánum. Ez csendül ki antik tárgyú komédiáiból csakúgy, mint A fizikusok eszelős kvartettjéből; ennek a mély emberségnek nevében ítéli el Az öreg hölgy mohó és álszent kisvárosát, s ennek jegyében támasztja A meteor esendőségében magasztos, gyarlóságában is környezete fölé magasodó hősét új és új életre. Bertolt Brecht, Arthur Miller, Eugene O'Neill és Tennessee Williams drámáinak kötetei után Friedrich Dürrenmatt műveiből készítettünk reprezentatív válogatást a modern dráma kedvelőinek.

Henrik Ibsen - Drámák ​I.
A ​norvég klasszikus összes színpadi műve két kötetben jelenik meg új fordításban. Ez a könyv a Babaház, A Vadkacsa, a Rosmersholm, a Hedda Gabler, a Solness építőmester, a John Gabriel Borkman és a Ha mi holtak feltámadunk című drámákat tartalmazza.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Ismeretlen szerző - 1001 ​könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Egy ​remek és bátor kézikönyv a világ képzeletét megragadó regényekről és szerzőkről. Hasznos kalauz a könyvekhez, amelyek - akár kritikai sikerként, akár kultuszműként - hatást gyakoroltak ránk. Az írókból, kritikusokból, tudósokból álló nemzetközi szerzőgárda eklektikus válogatása új megközelítést ad a régi klasszikusokhoz, és eligazít a kortárs szépirodalom hatalmas dzsungelében. Több mint 600 színes illusztráció – könyvborítók, plakátok és fakszimile oldalak -, a regényekből vett idézetekkel kiegészítve: íme az ideális segédkönyv az olvasás szerelmeseinek.

Ismeretlen szerző - Őszi ​álom
Ez ​a kötet a jelenkor skandináv drámairodalmát mutatja be három svéd, egy-egy dán, norvég és izlandi szerző színművének segítségével. Per Olov Enquist és Lars Norén már színpadról is ismertek Magyarországon. A tribádok éjszakájá-val világsikert arató Enquist ezúttal is a művészet és az élet között tátongó szakadékról ír, a Nobel-díjas Selma Lagerlöf alakját állítva a cselekmény középpontjába (Képcsinálók). Lars Norén - nálunk eddig elsősorban Az éjszaka a nappal anyja című művét játszották feltűnő érdeklődés mellett - a jóléti társadalom érzelmileg megnyomorított, hitet és célokat kereső nárcisztikus emberét szólaltatja meg kíméletlen s mégis költői drámájában (Az idő a mi otthonunk). Niklas Radström hatásosan mutatja be, hogy milyen morális fertőzéssel jár a diktatúra még az áldozatok esetében is (Kvartett). A norvég Jon Fosse szereplői egyszerű, esendően komikus emberek, akiknél a nyelv csak eltitkolja az igazi mondanivalót, akik várnak valakire vagy valamire, de még addig sem jutnak el, hogy a Godot nevet oda tudnák biggyeszteni várakozásuk tárgya elé (Őszi álom). A fiatal dán Line Knutzon a hippi szülők gyermekeiről ír, akiknek a megkapott korlátlan szabadságban már nincs lehetőségük ki és mi ellen lázadni. Hősei óriásbébik, akik nem tudnak és nem is akarnak felnőni (Közeleg az idő). A virtuóz izlandi Arni Ibsen Mennyország című keserű komédiája egy frappáns dramaturgiai ötletre épül, és izgalmas történetet mesél el a kallódó fiatalok életéről.

Yann Martel - Pi ​élete
Pi ​Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel - valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna - és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit? A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is.

Murakami Haruki - Kafka ​a tengerparton
A ​Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket. Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi" alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Ismeretlen szerző - Mai ​finn drámák
Napjaink ​egyik kiváló finn rendezője a létezés tüneteként fogalmazta meg a mai finn drámaírást, amely a nemzet számára éppoly természetes és alapvető, mint a lélegzetvétel. Ilyen természetességgel születtek meg a kötetben szereplő remek darabok is, melyeket hatalmas sikerrel játszanak a finn színházak. A szerzők, kitapintva az érzékeny pontokat és bátran élve a műfaj kínálta lehetőségekkel, hol „rém víg játék”, hol pedig megrendítő történelmi tragédia formájában tárják elénk a mai finn társadalmat foglalkoztató kérdéseket. A Finnagora és a Polar Alapítvány közös kiadásában megjelenő kötettel a finn színházművészet kiemelkedő alkotásaira szeretnénk ráirányítani a magyar nyelvű színházak és a színházkedvelő olvasók figyelmét.

F. Scott Fitzgerald - Az ​utolsó cézár
"Az ​utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (...) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak" - írja előszavában Edmund Wilson.

Gárdonyi Géza - Pöhölyék
részlet ​a könyvből: Egy szeptemberi napon a szokottnál vastagabban füstölt a Pöhölyék kéménye. - Viszik az iftyurat a városba, - mondották a faluban. S valóban János uj ruhát kapott azon a napon. A ruha nem volt se piros, se zöld, sem aranyos; egérszin szürke posztóból készült, és a nadrág buggyot vetett a térdén, de azért János megelégedéssel szemlélte. Az igaz, hogy nem sokáig. Mert az uj ruha csak első betűje volt annak a sok mindenféle zavaros irásnak, amely a sorsa könyvéből most zúdúl reá. Az iniciálék is mindig szép szinesek, de a többi betü már fekete. János fázott. Még csak egy alvás, azután Isten tudja, mi következik? Elviszik őt a városba, messzire, még vasuton is mennek majd. Olyan messze lesz, hogy még karácsonkor se térhet haza. Lám az öccse, a Péter milyen gondatlan vidámsággal válogatja a tarka babot. Abból nem lesz úr. Annak nem kell tudnia, hogyan nevezik az urak a babot latinul? János szeretné neki mondani: - Játszszunk Péterke lovasdit: légy te a pej, én leszek a kocsis. De érzi, hogy illetlenség volna az efféle játék ezen az utolsó napon, s éppen az uj ruhában. Búsan nézeget a lábán szürkéllő pötyögős nadrágra. Hova megy az a nadrág? Istenem, hova megy?

Alessandro Baricco - Történet
A ​regény Ultimo Parri sorsát kíséri végig. Az olvasó kisfiúként ismeri meg őt a könyv első részében, valamikor a 20. század elején, a legendás múltba vesző hőskorszakában automobilnak és csodálatos férfiaknak. De távoli országokban öregszik meg, különös kalandokban, miközben még akkor is az az egyetlen célja: rendet teremteni a világban. Ötéves, amikor megpillantja az első automobilt, tizenkilenc a caporettói áttörés napján és huszonöt, amikor találkozik a szerelemmel. Az ő története ez a megrendítő regény, mely több hangra íródva mesél egy világról, amelyben az automobil, a sebesség- és versenyszenvedély párosul egy életen átívelő, rejtélyes szerelemmel és a konok tenni akarással, a szavak és formák mögött rejlő jelentések felfejtésével. Baricco újra rátalált arra az elbeszélői hangra, amely a Selyem című regényében ejtette először rabul a magyar olvasót, de a Történet szélesebb ívű, több epizódot hömpölygető. Hősei sokáig az olvasóval maradnak - és segítenek élni.

Nádas Péter - Emlékiratok ​könyve
Új ​kiadásban jelenik meg Nádas Péter egyik legjelentősebb műve, az Emlékiratok könyve. Az először 1986-ban napvilágot látott, többszólamú regény fülszövegében írja a szerző: "Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy - Isten ne adja! - bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben - ha más tekintetben nem is - kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani." "Ezidáig is azért hallgattam minderről, azért nem beszéltem minderről soha, senkinek, hogy ne válhasson kalandos elbeszéléssé, ne legyen mese abból, ami nem mese, ne szelídíthessem fabulává szavakkal; elevenen kellett inkább eltemetni az emlékezet kriptájában, és egyedül ott van jó és háborítatlan helye."

Michel Houellebecq - Elemi ​részecskék
A ​szerzõrõl: Houllebecq a kortárs francia irodalom legújabb felfedezettje, második könyvét, az Elemi részecskéket a legjobb francia regénynek választotta a Lire nevû folyóirat szerkesztõsége. "Ez a könyv az európai Psycho" - írta a regény egyik méltatója 1999-ben, amikor Houellebecq mûve megjelent Franciaországban. Az Elemi részecskék kegyetlen regény egy testvérpárról. Michel híres tudós, Bruno irodalomtanár és író. Bruno a szexben keresi az élet értelmét, Michel pedig a tudományba zárja magát. Kapcsolatokkal vagy kapcsolatok nélkül, az eredmény végtelen magány. Az író a magány laboratóriumi körülményei közé helyezi hõseit, és tanulmányozza az egyedüllét és szeretet nélküli gyerekkor hatásait. A testvérek beszélgetéseikben a 20. század második felének társadalmi változásait, az emberi kapcsolatok változását elemzik, megpróbálják megfejteni sorsuk titkát. Houellebecq kiváló humorérzékkel festi le new age-s világunkat, a hitek, filozófiák, ezoterikus tanok kavalkádját, megváltásunk megannyi elõfizethetõ segédeszközét. Az izgalmas, helyenként merészen naturális könyvbõl mégsem hiányzik a remény. Az utópiába csapó történetben Michel a mikrobiológiában megtalálja a választ az örök kérdésre: legalább elvileg van-e lehetõség normális emberi kapcsolatokra, lehet-e családban és szeretetben élni. Az Elemi részecskéket az év legjobb regényének választották Franciaországban.

Csiky Gergely - Csiky ​Gergely válogatott drámái
A ​kötet öt színművet tartalmaz.

Arthur Miller - Drámák
A ​jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága - írja Vajda Miklós Miller munkásságáról -, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege. Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását nem egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja. Miller szerint "a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet". Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig (A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichyben), vagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett (Édes fiaim, Alku), néha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik (Az ügynök halála, A bűnbeesés után).