Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Epilógus
4.5/5

A ​sógoromnak örökölt, elkerített családi birtoka van a tóparton, őserdővel, tisztással, erdei úttal és némiképp már viseltes házikóval. Itt szokott nagyobb létszámú szabadtéri mulatságokat rendezni, úgymint családi ünnepek, ballagás, diplomaosztó, PhD-védés alkalmából, a Bubu nevű bárány halotti tora ürügyén, vagy csak egyszerűen a társasági együttlét öröméért.

Ha az úri közönség várható létszáma meghaladja az erdei lak befogadóképességét, olyankor többnyire bérelt lakodalmas sátrat emel a saját két dolgos keze által épített, homokos tollaslabda-röplabda-lábtengó-valamire_csak_jó pálya mellé.

E rendezvények külsőségei – a szerényebb költségvetés okán, valamint igény és érdeklődés hiányában – nélkülözik a mostanság elharapózott álarisztokratikus elemeket, mint libériás inas, felszolgáló személyzet, limuzinos és helikopteres érkezés, konzumhölgyek… Aki ilyesmire vágyik, gondoskodjon róla a maga erszényén; vagy a szépszámú vendégsereg szépszemű egyedei közül győzzön meg valakit, aki hajlandó kiegészíteni az élményeit – természetesen kölcsönös szimpátia esetén.

Ennek megfelelően a menü elkészítése is többnyire hevenyészettnek mondható, valamint meglehetősen egyszerű. Aki tömítő, szilárd ételekre vágyik, jobban teszi, ha a tópart valamelyik erre szakosodott objektumát ejti útba idejövet. Mivel ekkora népességet már nem lehet egy kis bográcsból kiszolgálni, bármily szerény is a kínálat, szükség van a nagyobb űrtartalmú készségekre, mint a paradicsom- és/vagy lekvárfőző üst és a hozzávaló tűzrakó alkalmatosság. Ezen ingóságok szintén a családi örökség részei, bármikor reaktiválhatóak a sufniból.

De lássuk végre a váltakozó menüt, a két ismétlődő főfogást, amely nem más, mint az örökzöld Fradileves (mindent bele), valamint hősünk, a kevésbé ismert és kevésbé sikeres Zilahy-leves. Ez utóbbiról sokáig magam is elhallgattam, hogy fogalmam sincs a mibenlétéről. Talán mintha kevesebb volna benne a vízkiszorító anyag. Mindegy is, mert a „csukjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk” filozófiával ültünk hozzá a legtöbben. Ne kérdezd mi az és honnan származik, ha tömheted vele a bendődet.

Hát kérem, szabad a gazda, a Zilahy-leves ihletője és névadója: e fenti könyvcím.*

__

  • Mélyebb kapcsolatot ne keressünk, mert
    {{ a) nincs}}
    {{ b) kicsit morbid volna}}
    {{}}
    {{ :) }}

mazsolafa
4.0/5

Valamit ​visz a víz:
Ez sem egy olyan könyv Zilahy-tól, ami boldog szerelmesekről szól. Nem is tudom, hogy van-e neki olyan?
Érdekes az alapfelállás, adva van egy boldog házaspár egy gyermekkel, és ebbe az idilli képbe csöppen bele egy nő, akinek nem ismerjük a múltját és aki felforgatja a család, de leginkább a férj életét.
Kellemes, borongós hangulatú a könyv, és úgy gondolom, ebben az esetben a film teljesen visszaadja a történet hangulatát. Hamarabb láttam a filmet és nem igazán tudtam elvonatkoztatni a filmtől, de keresve sem lehetett volna a szerepekre jobb embereket találni, mint Karády Katalin és Jávor Pál. (Utánaolvastam, Zilahy forgatókönyvíróként működött közre a filmben. Valószínű ezért is sikerült olyan jól a könyvből készült film.)


A ​kötet négy kisregényt tartalmaz, melyeken keresztül megismerhettem az író sokoldalú irodalmi tehetségét. A valamit visz a víz c. kisregénye, annak kiváló példázata, miként forgatja fel a semmiből, a vízből partra vetett, életre keltett asszony léte egy csendes nyugodtságban élő család mindennapjait, mindemellett fájdalmat okozva, egy másik embernek, akit szintén megismerünk a történet során. Ahogyan a megáradt víz hozta az asszonyt, úgy el is vitte. Megnyerő, keser-édes, szép történet ez. A Csöndes élet nyugodt, szívet-lelket simogató, szép írás. Olvasmányos, se nem sok-se nem kevés pontosan amennyi elegendő, nem üli meg olvasója gyomrát a sok betű.
Nálam második helyre került: Zilahy: Szépapám szerelme c. valóságos alapokon nyugvó, hiteles történelmi háttérrel rendelkező kisregénye. Zilahy saját életéből merítette a történelmi hátteret. Sok humorral, szerelmi szállal átitatva, és a levegőben ott lóg a remény, a boldog végre, hiszen az író egyik felmenőjéről olvastam: és hogyan lehetne ez másképpen, mint így?!:)
Családi levelesláda lapjain személyes, önéletrajzi ihletésű vonást véltem felfedezni, érdekesek voltak a párbajról írott részek.

Zilahy Lajos jogász volt, erre több utalás is van a kötetben.


Régen ​el akartam olvasni. A könyvből 1943-ban készült filmet már nagyon sokszor láttam. Kicsit más volt, mint amire számítottam. Ma már porosnak és unalmasnak tűnik. Tény, hogy nem véletlenül lett elfelejtve, bár nagyon érdekes részei is vannak.


aliz_0817
4.0/5

Ismét ​egy könyv, ami elsőként a borítójával ragadta meg figyelmem, de szerencsére nem csak a külseje volt izgalmas. A négy történetből leginkább az első ragadta el a képzeletem és érzelmeim a könyvek izgalmas univerzumába.
A Valamit visz a víz erőteljes érzelmi hullámvasút volt számomra, a tiszta, őszinte és a vágyak vezérelte szerelem közötti erkölcsi vetélkedő. Mindkettő szépsége és igazsága megfogalmazódik benne, ugyanakkor fájdalmas realitással állította elém az új, elsöprő szerelem erejét és helyét. Szomorúsággal töltött el, hogy minden szerelem elmúlik. Az új, a régi, a tiszta és a buja is Mind. Szép szerelmi történet, de nagyon messze áll a boldogságot körülölelő vidámságtól és rózsaszínű ködfelhőtől.
A Csöndes élet ezután tényleg nagyon zajtalannak tűnt, egészen addig amíg napirendre nem került a fogyatékossággal való együttélés mai napig érvényes megítélése. A leginkább ironikus, és pont emiatt nagyon erős megnyilatkozás a félkezű hősünktől való. Aki bár tudja, hogy őrá is furcsa szemmel néznek, és sérti is, mégis elítéli és más lényként kezeli a némasággal együtt élő lányt. Nem tekinti teljes értékűnek. Nagyon izgalmas, és roppant kényelmetlen érzést adó történet, ami az előítélet és szánakozás helytelenségéről ad csodálatos példát.
Szépapám szerelme már nehezebben olvasható, és olykor kicsit lassabb lefolyású, de a végére szépen kikerekedő történet, mely a szerelemről és rangokról, egy réges-régi korszak emberéről szól. Érdekes betekintés a korabeli látásmódba. És ez a szó, szépapám, különösen elnyerte tetszésem. Méltóságteljes, érzelmekkel és tisztelettel teli. Egy apához illő (mindegy hány generáció különbséget is jelöl).
Az utolsó szöveget pedig nem igazán tudom értékelni, pár jó gondolattal megtűzdelt, számomra száraz leírása egy családfának. A Családi levelesláda nekem nem tartogatott különösebb üzenetet.


borkicor
4.5/5

Nagyon ​régóta volt a polcomon ez a könyv és talán sose vettem volna le onnan, ha nem hozza ki a Moly.hu random olvasatlanként és nem írnak róla olyan sok szépet mások. Nagyon örülök, hogy így alakult, mert az értékelések kíváncsivá tettek… és elolvastam. Nagyon tetszett Zilahy stílusa, tetszettek a régies szóhasználatok és jó volt visszarepülni egy-egy régebbi korba. A négy kisregény közül a Valamit visz a víz és a Csöndes élet volt a két kedvencem. Ajánlom mindenkinek!!


baroness
5.0/5

A ​kötet 4 kisregényt tartalmaz, melyeket nagyon jól leírnak a füljegyzetben. Nekem nagyon megtetszett Zilahy Lajos stílusa. A “Valamit visz a víz” és a"Csöndes élet" nagyon tetszettek, könnyed, olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató történetek, melyeket úgy fejez be, hogy az olvasó még szinte bármit hozzágondolhat.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók