Szent ​Ildefonso bálja

Kosztolányi Dezső - Furcsa ​dolgok
"Kötetünkben ​Kosztolányi Dezső önmagáról, műveiről, alkotói hitvallásáról, írói módszeréről szóló vallomásainak válogatott gyűjteményét lapozhatja fel az olvasó. Önéletrajzait, melyeket különböző kiadványok számára készített, időrendben adjuk, miként a napló, vallomás, emlékezés műfaját már címükkel is jelző publicisztikai írásait s egyéb, apró életrajzi elemeket is tartalmazó cikkeit. Az időrendet némiképp megbontva, külön ciklust alkotnak az író családját, rokonságát felidéző kisportrék. A "Furcsa dolgok" összeállításakor nagy segítségünkre volt, hogy a folyóiratbeli, hírlapi megjelenések erősen megrostált töredékét már Kosztolányi néhány vegyes műfajú kötetébe felvette, Hátrahagyott műveiben a cikkekből Illyés Gyula bővebb válogatást adott, a mindmáig legteljesebb életműsorozatban pedig Réz Pál kutatómunkájának eredményeként az író publicisztikájának túlnyomó többsége megtalálható. Ily módon szinte a maradéktalan egészből válogathattunk kötetünk tematikus szempontjainak megfelelően. A publicisztika elsősorban köznyelvi stílust igényel, ezekben a tárcákban alig-alig fedezhetünk fel egyéni szóalkotásokat, ritkán használt, elavult és tájnyelvi szavakat. A szöveget alapvetően mai helyesírással közöljük, egyes esetekben megtartva azonban Kosztolányi sajátos írásmódját, különösen az idegen eredetű szavak közlésekor." (Fráter Zoltán)

Füst Milán - Konstantin ​úrfi fiatalsága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél kalandjai
Kosztolányi ​Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: "Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk... - írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. - Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta." Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi ​Dezső összes novellái I-II.
Kosztolányi ​Dezsőnek - ha nem számítjuk a vegyes műfajú köteteket - életében, pontosabban 1908 és 1936 között 11 novelláskötete jelent meg. Különös, hogy életében Kosztolányinak nem jelent meg gyűjteményes vagy akár válogatott novelláskötete - ez bizonyára a korabeli kiadási viszonyokkal magyarázható. Az Osiris Klasszikusok sorozatban több Kosztolányi-kötet után most összes novelláit adjuk közre. Ez a gyűjtemény magában foglalja Kosztolányi valamennyi novelláját, a kötetben megjelenteket kiegészítve azokkal, amelyek az író életében csak folyóiratokban, napilapokban láttak napvilágot. A novellákat időrendben közöljük.

Krúdy Gyula - Rákóczi ​harangja
Hajdanában ​a könnyelmű Zsigmond király zálogba csapott tizenhat szepesi várost, s ezeknek még jó évszázad múltán is adózniuk kell, méghozzá nem is akármivel, hanem egy-egy hajadonnal. A mohácsi csatatéren elpuszul II. Lajos és Magyarország színe-virága, a nem is távoli erdők homályában pedig ott vonul a leendő árnyékkirály. A címadó elbeszélés már Rákóczi korában vezeti el az olvasót, aztán Martinovics apát baljós és legendás alakja is fölbukkan korszakának sötétjéből, majd a napóleoni háborúk idejéről eleveníti föl érdekes történetét a szerző.

Kosztolányi Dezső - A ​rossz orvos
A ​rossz orvos Kosztolányi első regénye. Anyagát egy költőtársának családi drámája szolgáltatja, noha később azt írja: "Hősnőjéről mindössze annyit tudok, hogy nyáron fehér kalapot visel cseresznyedísszel..." Kosztolányi kevésbé ismert és viszonylag ritkán kiadott munkái közé tartozik, bár drámai cselekménye, szuggesztív hangulata, finom lélekábrázolása a későbbi nagy regények és elbeszélések világát ígéri.

Krúdy Gyula - Kisvárosi ​bohémek és más figurák
Krúdy ​Gyulát nem kell bemutatni olvasóinknak: "a magyar prózastílus egyik legeslegnagyobb művésze" (Hegedűs Géza) egyre szélesedő olvasótábort mondhat magáénak. Annál meghökkentőbb, hogy klasszikus értékű novelláinak egy része ma is hozzáférhetetlen, hogy számtalan remekműve nem jelent meg kötetben. Magyarázatul szolgálhat az a tény, hogy Krúdy számlálatlanul szórta tehetsége termékeit a különféle irodalmi és nem irodalmi lapokba. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs a századelő korszakának valamirevaló orgánuma, melyben nem szerepelne neve. Az emlékezés nagy művésze, a nosztalgikus hangulatok lírai álmodója, a kulináris örömök és a test szépségének nagy ábrázolója negyvennégy gyönyörű írással lép elénk e kötetben. Szindbád és Rezeda Kázmér, pesti kisasszonyok és vidéki úrilányok, finom polgárhölgyek és élettől kicsattanó menyecskék alakjai tűnnek elő az emlékezés fátyola mögül, joviális táblabírák, pepitanadrágos gavallérok, vadászpuskás dzsentrifiúk, sőt, a kurucvilág sarkantyús-kacagányos hősei és Kossuth daliás honvédei társaságában, hogy azután nyomtalanul enyésszenek el az idők ködében. Századunk minden bizonnyal legtermékenyebb magyar írója nyírségi legendákkal, parlamenti anekdotákból, örökzöld történetekből, közszájon forgó adomákból építi fel összetéveszthetetlenül és utánozhatatlanul eredeti világát, mely gazdagságában csak a legnagyobb művészek univerzumához hasonlítható. Krúdy írásainak sorát az írónak egy nyíregyházi kisasszonyhoz intézett nosztalgikus hangulatú fiktív levele zárja. A kötethez a sajtó alá rendező Urbán V. László írt utószót.

Kosztolányi Dezső - Aranyfonál
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Horoszkóp
"A ​valóság egyetlen pillanata, impulzusa, mozzanata sokkal sűrűbb, hevesebb, káprázatosabb, semhogy bármivel is mérhető volna. Kosztolányi a létezésnek ebből a sértetlen, absztrakciókra nem bontott alaprétegéből ragad meg és ad át mindig valamit, abból a nevenincs teljességből, amit tényleg átéltünk. Valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk mind tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni. (...) Segít visszatalálni a saját életünkbe, a mindennapjaink eredeti teljességébe, ahol a mérhető adatoknak, megfogalmazható tényeknek, vagyis mindannak, amiről azt hisszük, hogy e világban történik, velünk vagy körülöttünk, igen csekély a fontossága." (Ottlik Géza)

Kosztolányi Dezső - A ​léggömb elrepül
Könnyednek, ​elegánsnak, szellemesnek tartja az irodalomtörténet Kosztolányit, aki a forma szépségét - ezen ő elsősorban a kifejezés pontosságát értette - mindennél többre becsülte. Joggal. De az idézett vallomások arról, hogy miért ír, kiknek ír, csakúgy jellemzők rá, mint stílusának elbűvölő ereje.

Kaffka Margit - Lázadó ​asszonyok
A ​Színek és évek és a Hangyaboly írónője rövid elbeszéléseiben is a századforduló és századeleji évek asszonyainak jellegzetes problémáit, a pusztuló dzsentri életét, a kiszolgáltatottságot, és önállóságra törekvést, a babaotthon sivárságában vergődő, és a munkájából élő, igaz méltóságért harcoló női lélek érzésvilágát mutatja be. Jellemábrázolásának plaszticitása, az események, cselekmények bravúros megformálása, s nem utolsó sorban kíméletlen őszintesége, szenvedélyes bírálata mindmáig legnagyobb asszonyírónkká emeli.

Kosztolányi Dezső - Boldogság
Közelről ​nézni - Kosztolányi titka: közelről nézve kibontja százszínű ábráit a valóság, s az ábrák furcsák, hökkentők, elgondolkoztatók, mulattatók lesznek, akár a perzsaszőnyeg cirádái. Tárgyilagos felsorolásuk leleplezésnek érződik, csodálkoztat és csiklandoz, rejtett jókedvünket izgatja, nevethetnékünk támad, hogy Candide-dal ne kelljen sírnunk felettük... Túlozni a lélekben, a képzeletben, az emberek iránti jóindulatban, az élőlények elvarázsolásában, az élettelenek feltámasztásában, a mindennapok tündéri átvilágításában, a különcségek, furcsaságok, a lehetetlen érzékelésében, és sohasem, egy árnyalattal, egy hibás hangsúllyal, egy félrecsúszott, erőltetett jelzővel sem túlozni a szavakban - ebben áll Kosztolányi humora, vagy ha jobban tetszik, költészete.

Kosztolányi Dezső - Esti ​Kornél / Esti Kornél kalandjai
"Kosztolányi ​költészete kétségkívül gyönyörűséges, megrendítően mély, odakacsintóan aktuális, léha és sírós.. mindehhez alig ötven évet élt, mégis mindent megcsinált, ami neki adatott." Kiadónk gondozásában megjelenő, talán legismertebb, legszeretettebb műve az Esti Kornél, melyet most Esti Kornél kalandjaival egy kötetben, Tandori Dezső előszavával ajánlunk az irodalmat szerető közönség figyelmébe.

Juhász Gyula - Könyvek ​és könnyek
"Se ​nem hangos, se nem hatalmas, se nem hibátlan, és mégis olykor szívesebben nyúlunk érte a polcra, mint a nagyokért. Vidéki költészet, nem nagy skálájú, és szürke, mint a tanyai homok. De a homok fölrepül az érzelmek forró szelében, szállni tud, mint a felhő, s néha egy homokszem megcsillan, mint a gyémánt. Juhász Gyula verseiből nem könnyű választani, mert nem az egyes darabok tökéletessége a döntő nála, hanem a homokszemek szállongása. Szinte azt mondhatnám, nem a legjobb versei a legjobbak, és hogy a költő jobb, mint a versei. A versek rövidek, könnyűek, édesek. A költő azonban nehéz lelkű és keserű." - Az ifjúkori barát, Babits Mihály ajánlotta ezekkel a szavakkal 1938-ban Juhász Gyula verseit a rádióban. Aligha lehet találóbban megfogalmazni, miért kedves ma is oly sokaknak ez a sajátos életmű, amelyből most egy újabb válogatást nyújtunk át a fiatal olvasóknak.

Szabó Magda - Mézescsók ​Cerberusnak
Az ​ókor nagy hőskölteményei nem tartották lehetetlennek, hogy élő is átléphesse a halottak titokzatos világának érckapuját, a mondák állítják, járt odalenn Theseus, járt más hérosz is, vagy kivételes szépségű lantpengetése miatt a feleségét visszakönyörgő Orpheus. Még Dante is alászállt az Isteni színjátékban, maga a szelíd Vergilius volt az úti kalauza. A rege helyhez kötötte az alvilági bejáratot, nyílt oda út Nápoly közelében, Athén vidékén, Taenaron hegyfokánál, s azt is rögzítette, nemcsak megrendítő élmény a holtakkal való találkozás, de az odajutást feltételek szabályozzák. Az alvilági révész, Charon pénzt kíván, fuvardíjat, a három torkon üvöltő sárkányfarkú őrkutya, Cerberus varázsfűvel illatosított mézes süteményt. Ha az obulust kifizette, az eb megkívánta csemegét átadta az utas, szabad a közlekedés a Babits olyan jól ismerte aszfodéloszligetek közt, s az elszánt földi halandó meglelheti a maga halottját a Jajgatás tavánál, csak szorítsa, szorítsa az aranyágat.

Kosztolányi Dezső - Aranysárkány
Novák ​Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Fekete István - Karácsonyi ​látogatók
Olvadásszagú ​tavaszban hazalátogat szülőfalujába a már húsz éve távol élő író, és találkozik öreg dajkájával, Rozi nénivel. Régi húsvétok emléke kavarodik fel a múltból, nagy harangozások története, amikor a padlás résein át ájtatos vénasszonyokat riogatott a rosszcsont kölyök. A kezdő borkóstolók csodálatos élmények részesei a pinceszerben egy bátor és lehetetlen délutánon. Szépséges, ragyogó őszidőkön szárnyakat kap az elmenekült szúrt disznó, s a gazda meg a böllér meglöveti a vadásszal a szomszédék kocáját, a gazdasszony mélységes kétségbeesésére. Hogyan akadt össze nagymama kislánykorában Király Ferkóval, a környék leghíresebb betyárjával? Hogyan szerezte meg előnevét „Könyves” Berta Jancsi? Erről és még sok más érdekes és szívmelengetően szép, megható vagy vidám eseményről szól a híres író új novellagyűjteménye, amelyben csupa kötetben még napvilágot nem látott elbeszélés jelenik meg.

Bartis Attila - A ​kéklő pára
(...) ​Bartis Attila karizmatikus író. Ezen kívül - ha a történelemből nem nyomtalanul fog kiesni a kommunizmus negyven éve - megírta a magyar irodalom egyik halhatatlan novelláját: Károly avagy az irodalom története. Ha nyomtalanul esik ki, akkor sok minden más is ki fog esni. Akkor nemigen lesznek majd válaszok az ilyen kérdésekre: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy besúgó, és mi köze volt a díszmagyarhoz meg "ehhez a nyomorúságos román időhöz"? Mi volt az, hogy Marosvásárhely? Mi volt az, hogy vendégbarátság? Miféle morál tette természetessé, hogy egy család öt és fél évre befogadjon egy vadidegent? És így tovább. Az egy más világ lesz. Akkor a Károly... csak egy lesz azok közül a novellák közül, amik egy könnycseppel jobbak a tökéletesnél. (...) Az irodalmat rendszerint elrontja, ha az irodalomról szól. A Károly avagy az irodalom története a ritka kivételek egyike. Az alcím nem kevesebbet ígér, mint hogy ebből a novellából - mintegy mellékesen - megtudhatjuk az irodalom értelmét. És megtudjuk. A legutolsó mondatnál nem lehetne tisztábban, fehér-feketébben kimondani, minek is ír az író: "Mit segíthetek? - kérdeztem, de Károlynak elfogytak a kettesei, a nővér sem akart több pénzt adni egy bolondnak, és már csak annyit hallottam, hogy: kérlek, írjál..." Igen, ezért ír az író: mert tartozik ennyivel egy bolondnak. Kemény István

Lengyel József - Igéző
Hogyan ​lehet az igazságtalanság fájdalmas érzését, a történelmi és az egyéni tragédiát megérteni, "megemészteni", áthasonítani úgy, hogy a tragikus élményt feloldás kövesse? András magányos, keserű, kemény. Páncélt von köré az igazságtalanság, az értetlenség érzése. Szinte alig észlelhető, éppen csak kitapintható hajszálrepedéseket, réseket üt a magány e látszólag áthatolhatatlan falába Misa, az öreg szénégető s a kutya, Najda, "aki" több mint egyszerűen vegetáló élőlény: az emberi feloldódás és közeledés lehetséges szimbóluma

Karinthy Ferenc - Szellemidézés
Apám ​mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes módon felmutató, sajátos nyelvet teremtő művész varázslatos műve. Irigylem érte az apámat. Jó lett volna, ha fiatalon én is ilyen könyvet tudtam volna írni. Karinthy Márton