Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Regényes ​orosz történelem, II. Miklós minden oroszok cárja, második legidősebb leányának, Tatjana Romanovának életéről, elsődlegesen (1914-1918 között). A regény annak ellenére megszerette velem Alexandra cárné leányát, hogy mindvégig sejtettem, hogy a könyvben leírtak nem teljesen fedik a valóságot. Bár a fiktív szereplők Mihail, Kerenszkij, Nyuta, Darja személye olvasmányosabbá, valószerűbbé tették az oroszországi forradalmi eseményeket, Miklós cár és családjának elpusztítását/kiírtását. Bár a cári család úgy vélem a legvégsőkig bízott benne, hogy a német, angol “rokonok”, az uralkodói ház tagjai közül valaki segítségükre siet, és kiszabadítja őket fogvatartóik karmai közül. Mindez csupán fényes képzelet, ábránd és megvalósulatlan álom maradt csupán.


Krumplicsku
3.5/5

Kicsit ​önkényesnek éreztem a választást, hogy nem Anasztázia éli túl a mészárlást, hanem a második legidősebb cárlány (tényleg, vajon miért a cárNÉ lánya, mikor nincs is jelentősége, hogy az anyja lánya lenne, tehát nem hasonlít, az anyja sorsa nem igazán determinálja őt) menekül meg.
Nem azért, mert bajom van az alternatív történelmet* író regényekkel, hiszen ez most divat is, hanem azért, mert tkp. semmi nem derül ki belőle, nincs célja a választásnak. (pontosabban azért ő, mert nagyjából annyi idős, hogy lehessen egy jó kis (nagyon) romantikus szerelmi kalandregényt kanyarítani belőle)
Ennek megfelelően Tatjána karaktere elnyom minden más karaktert a regényben, senkiről nem tudunk meg semmit (max. néhány durván felskiccelt alaptulajdonságon kívül, pl. hogy a cár teszetosza, Anasztázia falánk**) De maga Tatjána sem lett egy bonyolult jellem, még olvasás közben is (amit egyébként élveztem!) felmerült bennem, hogy annyira tiszta, annyira jó, és legfőképp annyira nyitott egy olyan világra, ami hirtelen rászakad és ami tökéletes ellentétben áll az addig ismert saját kis paradicsomával, ahol mindenki jól él, szereti és tiszteli a cári családot, hogy tényleg csak csodálkozni tudtam rajta.
Magyarán, nem volt egy bonyolult történet, egy mese, ahol nem a király legkisebb lánya, hanem a második legidősebb a főhősnő, és ahol számtalan megpróbáltatáson át elnyeri a boldog jövőt a vőlegényével (akivel boldogan él, amíg meg nem hal) Amit a szerző világossá is tesz, amikor az idős Tatjána levelével (nem azzal :-D) nyit, ami kvázi előszava a mesének.

Ahogy egy fél mondatban írtam, a fentiek ellenére élveztem az olvasást, illetve az első fejezetekben még kevésbé, akkor még féltem, hogy nem fogom szeretni a könyvet, mert kicsit messziről indít, és kicsit túl sokat is mesél, de aztán megindul a cselekmény, és onnan, ha tényleg csak egy meseként kezeljük, akkor magába mesél, és az ember nehezen szakítja meg az olvasást, mert mindig megtudná, hogyan tovább.

Összességében lehetett volna egy igazán jó regény, nem csak egy egyszerű romantikus limonádé (ha pl. a környező valóságnak kicsit bővebb teret ad annál, hogy épp csak háttere legyen a romantikának, ha a szereplők gondosabban kidolgozottak, kevésbé egy vagy két dimenziósak és ha magán a love storyn és a romantikán túl valami magasabb cél/tanulság is bele lett volna titkolva a nagy mesébe. Mert simán elvitte volna a hátán a dolgokat.
Így “csak” egy sima szórakoztató könyv (amit persze a Szomszédok Janka nénijének szavajárásával) még meg kell köszönni, hiszen vannak olyanok is, amik nem is tudnak még a meséjükbe se belemesélni minket.
Illetve egészen biztosan nem feltétlen igazságos tőlem, hogy egy számon kérem a fentieket, ha a szerző csak szórakoztatni akart…. erre csak azzal tudok védekezni, hogy csak azért tettem szóvá, mert érzésem szerint meg lehetett volna az ötletben a lehetőség a többre is. De persze nem tudom, milyen író Erickson, soha semmi mást nem olvastam tőle, biztonsági játék volt-e ez neki, vagy tényleg ez a magasság, amit biztonsággal át tudott ugrani (és ezt nem lenézően mondom, mert az is erény, ha valaki tudja, mennyit tud) .

utóirat: épp most láttam egy ismeretterjesztő filmet a szerencsétlen sorsú orosz hercegnőkről, és meglepett, hogy mennyi minden NEM kitaláció a regényből. Pl. ki hitte volna, hogy a két legidősebb lány TÉNYLEG kijárt dolgozni a Sándor palotából és szerelmesek is voltak? Vagy hogy tényleg volt a cári szolgálók körében egy olyan félelem, hogy Raszputyin megrontja a lányokat (a film szerint nem volt alapja, csak a lányok a részben képzelt beteg anyjuk helyett őt fogadták bizalmukba, és Raszputyin bejárt a hálószobájukba)
De mondjuk, ezért szeretem, ha van a könyvek végén egy utószó, amiben a szerző elmondja, hogy kb. mik a tények amikre ő egy ruhát varrt és történetet kerekített köréjük… Így egy fokkal jobban becsülöm a könyvet (kevésbé romantikus lózungnak…. bár persze alapvetően az marad, de akkor is értem, hogy MIRE lódult meg a fantázia)
*
ugye, ezért lenne jó ha lenne függelék a tényekről: pl. a filmecske szerint Marija, a harmadik lány volt duci és falánk, nem is Anasztázia…. (ez megbocsátható összemosása a tényeknek és a fikciónak, csak érdekes, nem?)


Hiranneth
5.0/5

Engem ​nagyon megfogott a történet, annak ellenére, hogy tudjuk, eltér a valóságtól. Kifejezetten kedveltem Tatyjana alakját, azt, hogy mindig, mindenkivel szemben próbálta megvédeni a családját. Nem tudom, a valóságban vajon a család többi tagja mennyire próbálta meg elhessegetni maga mellől a baj egyre nyilvánvalóbb jeleit, mint ahogy itt tették. Kicsit furcsa volt, hogy egy 14 éves jobban érti, jobban figyeli a történéseket, mint az édesanyja. Mindezek ellenére nagyon olvasmányos volt.


koan12
5.0/5

Több ​filmet is láttam a Romanov családról. Ezek kizárólag Anasztáziáról szóltak, és teljesen más szemszögből közelítették meg az Orosz Birodalom és a Romanov-ház utolsó éveit, utolsó napjait. Ebben a regényben sokkal több történelmi esemény van, még akkor is, ha több csak kitalált. Tánya szemén keresztül láthatjuk, hogyan élt a cár és a családja, valamint hogyan élt a nép Pétervárott. Könnyen, gyorsan olvasható regény, de azt ajánlom, hogy akit komolyabban érdekel a történelmi háttér, akkor nézzen utána, ne hagyatkozzon erre a könyvre.
Nem tartzik ide szorosan, de nagyon nem tetszik a könyv borítója. Előnytelen, nem jó képet választottak az igazi Tányáról, ő ettől sokkal szebb volt.


SzVera
3.5/5

A ​Romanov korszakot és a ráépített legendát nagyon kedvelem, így mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet. Némi keserű szájízem van, valahogy az írónő stílusa nekem nem jött be. Mindenesetre jó volt újra olvasnom a cári családról…
Nálam ez most csak 3,5 csillag.


Nymeria994
2.5/5

Attól ​tartok, hogy túlzottan magas elvárásokkal kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Valami olyasmire számítottam, hogy (értelemszerűen) a végkifejletet kivéve a regény adta kereteken belül, egy kicsit jobban megismerhetjük Tatyjana nagyhercegnőt, illetve az ő szemszögéből a cári családot, illetve az ő tragikus sorsukat.
Tény, ami tény, valóban bepillantást nyerünk a Romanovok életébe, viszont erre csak meglehetősen felületesen van módunk. Nekem az a benyomásom támadt (amelyet néhány molytárs is felvetett már korábban), hogy ez a könyv alapvetően egy romantikus lányregény, némi történelemmel fűszerezve. Örültem volna, hogyha egy picit több valós elemmel operál az írónő, sokalltam Tatyjana fiktív pasi ügyeit {{ és azok kifutását – félreértés ne essék, nem vagyok prűd, de azok alapján, amiket eddig Tatyjana személyiségéről olvastam, kevésbé férnek bele ezek a nem csak plátói viszonyok }} (voltak neki igazi udvarlói, inkább írták volna őket bele – fun fact.: a valóságban az egyik udvarlójától, Dimitrij Malama-tól kapta kiskutyaként Ortipo-t, aki, ha jól sejtem a könyvben az öreg Artipo-ként jelenik meg), ezért rendkívül hálás voltam amikor végre valahára nem (csak) róluk volt szó, hanem például a pétervári közhangulatról vagy a háború alakulásáról. Ha már pasi ügyek, e tekintetben érdemesebb lett volna Marija nagyhercegnőről írni, akinek vélhetően tényleg szerelemi viszonya lehetett az egyik őrükkel Jekatyerinburgban (legalább is arról szól a fáma, hogy a nagyhercegnőt félreérthető szituációban találták a férfival, aki ráadásul kevesebb, mint egy hónappal a család kivégzése előtt egy tortával lepte meg Marija-t a születésnapján). Amondó vagyok, hogy ebből sokkal érdekesebb történetet lehetett volna kerekíteni, ráadásul ennek még némi valóságalapja is lehetett volna.
Amit még hiányoltam, az a családtagok árnyaltabb bemutatása, Tatyjana szoros kapcsolata Olga-val (nem véletlenül emlegették őket a “nagy párnak”, míg Marija-t és Anastasija-t a “kis párnak”) szinte meg sem jelenik a regényben, ráadásul nagyjából minden családtag leírható egy, maximum két jelző mentén, ami lássuk be, nem a legjobb arány. Bár azt pozitívumként ki kell emelnem, hogy örültem, hogy hangsúlyosabb szerephez jutott, hogy Miklós teszetoszasága, illetve Alexandra nehéz természete és a spiritizmus iránti fogékonysága {{ mondjuk azt meg kell említenem, hogy Freud megjelenésén erőteljesen ráncoltam a szemöldökömet :-) }}, milyen szerepet játszott a sorsuk ilyentén alakulásában. Akinek már némileg kidolgozottabb személyiség, sőt mi több, némi személyiségfejlődés jutott, az Darja volt. {{ Bár rendkívül bosszantott az elején, hogy milyen tiszteletlen volt Tanyja-val, amikor az a szerencsétlen lány segíteni szeretett volna neki, viszont az önfeláldozása azután a nevetséges és teljesen fikción alapuló szökési jelenetet követően, kimondottan tetszett. }}
Összességében azt kell hogy mondjam, hogy viszonylag egyszerű, olvasmányos regényről van szó, ami összességében kellemes kikapcsolódást jelenthet a romantikára vágyóknak, viszont, aki most kezdi az ismerkedést a Romanov nagyhercegnők életével vagy a velük kapcsolatos tudásának elmélyítésével foglalatoskodik, inkább keressen más, velük kapcsolatos könyvet. Sajnos Carolly Ericksonnak szerintem nem sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt (ami persze mindenkinél teljesen szubjektív), amely a történelmi regények esetében a szükséges fikció és a valóság megfelelő arányához kapcsolódik.


Nibela
3.5/5

Egy ​mi lett volna ha történet ez, ami azon túl, hogy bemutatja a Romanovok mélyrepülését, Raszputyin jelenlétének következményeit, néha elárulja magáról, hogy mese. Mese, mert néha a gyermek Tánya nem gyermek szókészletébe illő szóval narrál, és az is szép leányálom, hogyha valakik nagyon szeretik egymást, akkor a szexben is egyszerre élik át a gyönyört.
Sajnáltam, hogy nem derült ki, Olga miért olyan, amilyen, és Alexandra carina származásának utálata sem vált előttem világossá.


incsucsunna
4.5/5

Az ​orosz történelem, és a Romanovok mindig is érdekeltek. A könyv pedig egy jó történelmi regény, tényleg hihetőnek, hitelesnek tűntek a leírások…
Kár, hogy nem így történt. Mindenesetre érdekes volt olvasni, mi lett volna, ha valahogy megmenekül az egyik Romanov lány.


szindilu
5.0/5

Nagyon ​jó könyv. Bár az írónő is beismeri, hogy Tánya megmenekülése kitaláció és valójában ő is szörnyű halált halt a családjával, sikerült egy elég hihető történetet kerekíteni az ellenkezőjéről.
Plusz pont, hogy Darja, mint mellékszereplő karaktere mennyire jól meg lett alkotva. Az hogy Tányának mennyi mindent meg kellett tennie azért, hogy kivívja a bizalmát és tiszteletét (egy szolgálóét!), és hogy onnantól kezdve Darja hogy megváltozik irányába és mindent feláldoz érte…eszméletlenül tetszett.
Mindig aggódva veszem kézbe olyan író könyvét (történelmi regény esetében), akit még nem ismerek, mert sok esetben csalódás ér, nem azt kapom, amire számítottam stílus tekintetében. Szerencsére Carolly Erickson gördülékeny, cseppet sem unalmas stílusa, mely ezt a könyvet jellemzi meggyőzött, hogy érdemes tőle mást is elolvasni :)


csilla0923
3.5/5

Szerintem ​jó kis történet volt, nagyon izgultam Tánya sorsa miatt. Igaz, hogy kiszínezett a történet, azért én szerettem, izgultam nagyon. Azt hiányoltam, hogy ha már túlélte Tánya, akkor az utóéletét is elmesélhette volna az írónő.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

21.5
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók