Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


kaporszakall
1.0/5

Fuj!

Azt ​hittem, hogy Sartre ’A lét és a semmi’-jénél szarabb filozófiai munkát nem találok, de tévedtem. Ez az.

Mindig is utáltam a homályos szakzsargont, ahol pontatlan definíciókból még pontatlanabb állítások és következtetések erednek. Nos, Hegel papa épp ennek a műfajnak a nagymestere.

Kitalál egy csomó zavaros ’műszó’-t, majd nekikezd a zsonglőrködésnek. Az elején még lenne füle-farka, amit mond: hogy a logika a tartalom nélküli tudás, ha úgy tetszik, a megismerés módszertana. Eddig rendben. Utána várná az ember a módszertant, helyette jön a posvány. A bűzhödt szellemi mocsár.

A lét tana az első könyv. Itt a fizikai világ absztrakciójával kéne foglalkoznia, helyette elkezdi szakhablatyát a meghatározottság(minőség), a mennyiség(kvantitás) és a mérték kapcsán. Sehol egy érthető szavakkal leírt definíció, a fenti fogalmak az általa teremtett filoSZÓFOS szellemi univerzum homályában lebegnek: lehorgonyozni nem tudja vagy nem akarja őket.

A mennyiség (kvantitás) második fejezetében (kvantum), a matematikai módszerek (eléggé felszínes) elemzésekor kiderül, hogy fingja sincs a matematika elveiről. Az axiómákat bizonyítandó tételeknek tekinti, a szám fogalmára nem tud értelmes meghatározást mondani. Itt – végre számomra is bizonyíthatóan – felszínes és ostoba.

A második könyv a lényeg tana. Hogy mi is a lényeg, azt persze a szerző se tudja, de ez nem akadályozza meg abban, hogy locsogjon róla. ’A lényeg mint önmagára irányuló reflexió’ (netán Isten nézegeti önmagát a saját magából alkotott tükörben?), ’A látszat’, ’Az alap’, ’A jelenség’, ’Az abszolútum’, ’A valóság’. Csupa olyan szó, amit az ember hosszú évek során absztrahál, és ha használni akarja, konkrét dolgokhoz kell rögzítenie, hogy a hallgatósága képet alkothasson róla, mire gondol; nem pedig szétfolyó és (netán szándékosan) homályos fogaLOMTÁRból kapirgálja össze.

Végül a harmadik könyvben (A fogalom tana) sor kerül a formális logikára. Az első szakaszban (’A szubjektivitás’) tárgyal olyan dolgokat, mint ’A fogalom’, ’Az ítélet’, ’A következtetés’. Ez utóbbi fejezetben eljut egészen a szillogizmusok magasáig. A második szakasz (’Az objektivitás’) illusztrációkat próbál adni a logikai láncolatok megvalósulására a fizikai világban (mivel Hegel a szellem felől közelít az anyag felé, ’Kezdetben vala az Ige’). A harmadik szakasz (’Az eszme’) valamiféle ideatant kíván felvázolni (az ’eszme’ Szemere Samu fordításában az ’idea’ megfelelője).

Igazából egy ugrási táblát, vagy egy Excel-sheet-et kellett volna összeírnom Hegel fogalmairól, amikkel bűvészkedik. Egyfajta értelmező szótárt. Ekkor esetleg kiderült volna, hogy ahol ő azt írja: ’Pár láda zsír’ ott úgy érti: ’Vár rád a sír’. Csak az a baj, hogy eme szótár szócikkeihez nincs szilárd fogózó, már a kiindulópont is ködös. Ezért is labilis ez az egész szellemi kártyavár.

Szóval: szörnyen zavaros, poros és nehézkes. És – címével ellentétben – egyáltalán nem tudomány, hanem fárasztó spekuláció, és szófacsarás. A szerzőről pedig úgy vélem, hogy rendkívül szorgalmas, kitartó, és makacs, de nagyon buta ember.

Báár… Ha valaki nagyon ostoba, de el tudja hitetni magáról, hogy nem az, sőt okos, az már nem is annyira ostoba… Tessék, itt egy állítás, lehet logikailag elemezni!

Eddig nálam Sartre volt a ’Hülye Locsogás Világbajnoka’ cím birtokosa. Most átvette a vezetést Hegel, de Sartre továbbra is dobogós…


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók