Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Suba_Csaba
4.0/5

Két ​rákbeteg kamasz szerelmének kibontakozását követhetjük végig ebben az ifjúsági regényben. Összességében tetszett a könyv, de néhol azért hatásvadásznak éreztem. Az egész történetet átjárta a mérhetetlen szomorúság, nem volt egy szívderítő olvasmány. Tetszett, mert voltak benne jó megoldások, fordulatok, de nem valószínű, hogy valaha is újraolvasnám. A belőle készült filmet nem láttam, talán egyszer majd sort kerítek rá.


Mazsidrazsi
5.0/5

Erről ​a könyvről most csak tényeket fogok írni, mivel nem tudom összefésülni a gondolataimat. Olyan vagyok, mint Gus.
“A gondolataim csillagok, és nem tudok belelátni a csillagzatokba.”

- Szépen megfogalmazott metaforáim elúsztak abban a folyóban, melyet elejtett könnyeim és tehetetlen dühöm táplál. Még mindig.
- Elkezded olvasni, azt mondod, ennek tudod a végét. Vársz valamit, és totálisan mást kapsz! Ez nem volt szép!
- Szerelmes vagyok Augustusba.
- Csak akkor olvasd, ha szeretsz sírni egy könyvön. Ha szereted, mikor fáj.
- Egyik oldalon apró kis darabokra szaggatta a szívemet, a következőn pedig szépen összerakta. Csak hogy kibírjam az utolsó oldalig.
- Green, olyan voltál, mint Van Houten. Mondat közepén fejezted be.
- Nem, nem és nemnemnemnemnemNEM!
- Még mindig szorongatom a könyvet. Azt hiszem, pár napig még mellettem fog aludni.
- Fogalmam sincs, mit olvassak Ez Után, mert Gus és Hazel akkora lyukat hagytak maguk után….

És végül:
Imádtam minden betűjét. Még a pontokat is.


csillagka
3.0/5

Kemény ​harc lesz ez az értékelés, talán még reménytelenebb mint a könyv amit olvastam.
Nem szeretek szőrös szívűnek tűnni, az viszont tény, hogy a könyveket általában nem csak a tartalmuk, hanem egyéb szempontok miatt is pontozom. Egy megveszekedett könyvcseppet sem ejtettem, végig túlságosan megkomponált, kimódolt mesének tűnt, ahol minden mondat pontosan a helyén található, ha a tinik érzelmeire akarunk hatni. Gyorskaja mellé lassan felsorakozik a fogalomként a gyorskönyv is. Reklámszakemberek nézik át pontról-pontra, betűről-betűre, meddig lehet elmenni és mivel tudjuk a legnagyobb hatást és olvasótábort elérni, a legkisebb munka és fantázia befektetéssel.
Megint előjött a pozitív betegség kép, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sajnos ápoltam rákos beteget, igaz nem gyereket (szerencsére), neki már az utolsó hónapokban minden mindegy volt, még a TV bekapcsolásáig vagy egy újság olvasásig se jutott el, a harc és a fájdalom minden egyebet kivert belőle.
Rákbónusz pedig egy gondolom valós fogalom, ettől még jobban elborzadok, főleg a természetességén ahogy ezek a fiatalok kezelték, nekem aztán biztos nem kellett volna, utáltam azokat a részeket ahol kicsit fellengzősen természetesnek vették a létezését. Házel még meg is sértődik, mikor nem kiemelt lényként bánnak vele.
Akikkel együtt tudtam érezni azok a szülők őket főleg anyát nagyon megkedveltem, bámulatos kitartással egyengette a lánya útját.
Ez pozitív volt, a sok negatív élmény mellett, amihez hozzá vehetjük a rossz, pongyola fogalmazás és a valóságtól elrugaszkodott szereplőket.
Megint egy olyan könyv amit nem értek, mármint mitől is lett ennyire felkapva.
Megyek filmet nézni hátha megvilágosodom.
Ui: Filmet megnéztem okosabb nem lettem, viszont értetlenül állok hogy a kövér pocakos író milyen jóképűvé vált a vásznon :P


ncsn87
5.0/5

Csak ​ennyit mondok, aki olvasta, érti:
Oké?
Oké!
Kicsit le vagyok sokkolva még most is… Nehéz írnom bármit is… Néha pihennem kellett olvasás közben.
Nagyon rosszul viselem az ilyen témájú könyveket és filmeket, de annyian dicsérték nekem ezt a könyvet, hogy muszáj volt elolvasnom.
Nem mondom, hogy mindenkinek való, mert nem így van. Nagyon szívfájdító. És így utólag, lehet nekem sem kellett volna… De ahogy ezt leírtam, már meg is gondoltam magamat, mert megérintette a szívemet, a lelkemet. Persze megsirattam, de megérte, mert gyönyörű volt! Ha mindenkinek csak ennyi jutna, mint nekik 16-17 évesen, akkor mindenki boldogan halna meg.
Tinikről van szó, de ahogy olvassuk, ezt rögtön el is felejtjük, mivel szinte úgy beszélnek, mint a felnőttek csak gyerek bőrben, hiszen, amiken átmentek, rákényszerítette őket, hogy felnőjjenek. Augustust és Hazelt is csak imádni lehet! <3 Nagyon jó a könyv stílusa, néhol vicces és ez sokat enyhít a szívettépő témán.
A vége meg… Hát nem erre számítottam, az biztos!
Számomra ez volt az üzenete a könyvnek: ÉLJÉTEK AZ ÉLETETEKET, MERT RÖVID! HASZNÁLJATOK KI MINDEN ÉRTÉKES PERCET, ÉLVEZZÉTEK KI ÉS NE ÉRDEKELJEN, KI MIT GONDOL!!!!! SZERESSETEK!!!!
Sírtam, nevettem és szenvedtem, de közben gyönyörű és megható volt!
A filmet meg biztos megnézem, de addig is még rá tudok pihenni, most egy vidám könyvre van szükségem.


nibooklett
5.0/5

Elég ​nehéz erről a könyvről írni bármit is, úgy, hogy közben nem tudom abbahagyni a sírást.
Bevallom sosem szerettem volna ezt a könyvet elolvasni, illetve a filmet sem megnézni, mert túl volt anno hypeolva. De egyik barátnőm neked ajándékozta ezt a könyvet, és hát mondom miért ne.
Teljesen értem, hogy mi miatt volt felkapott ez a történet..:)
Imádtam a szereplőinket, és utáltam John Greent, hogy ennyire szívszaggató mégis csodás történetet írt.
Nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is:)❤️


Roni_olvas
5.0/5

Félreértés ​ne essék: ez a könyv éppen olyan szomorú, ahogy azt a fülszöveg ígéri. Az utolsó oldalakat nagyon hosszú ideig olvastam, mert egyszerűen nem láttam a betűket a könnyeim tengerétől…és mégis: bár elhasználtam egy doboznyi zsepit, az orrom eldugult a vissza nem fojtott sírástól, a szemem bedagadt, a fejem zsong a kusza érzésektől, legbelül mégis mosolygok. Megkönnyebbültem, biztossá váltam. Biztossá magamban, másokban és a Sorsban. A feledés – bár általános -, mégsem tényszerű. Hiszen most már biztos, hogy nyomot hagyok. Ha nem is a világmindenség valamennyi tagjában, egyvalakiben biztosan. És ha így van, akkor már megérte. Már volt értelme. És ha úgy érezném, vagy Te úgy éreznéd, hogy ez nem elég – az sem baj. Egyszerűen csak tudd: nem bennünk van a hiba. Csillagainkban a hiba…
Most ennyi futja…bővebben és értelmesebben majd a linkeknél…


Ottilia
5.0/5

A ​történetben nincs semmi különös, bemutatja, ahogyan két rákbeteg kamasz szerelme kibontakozik, meglepő fordulatokkal, megható pillanatokkal. Pont egyszerűségétől, és a két főszereplő intellektusától, gondolataitól, humorától lesz igazán szép és értékes alkotás.

A két fiatalnak kevés időt szánt az élet, de ők megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni belőle. Korukhoz képest érettebbek, elszánt és mély gondolataik, érzéseik vannak, tudják humorral, iróniával szemlélni küzdelmes életüket.

John Green kiemelkedőt alkotott, nem véletlenül ez a könyv hozta meg számára az igazi népszerűséget, ismertséget, és még film is készült belőle. Sok éve láttam, az is tetszett.

Olvasmányos, könnyen lehet vele haladni, de keményem megdolgozza a lelket. Érdemes elolvasni, mert szellemes és egyben megható, nem utolsó sorban még erőt adó is a történet.


Klodette
4.0/5

Második ​olvasásra már kevésbé tetszett, mint elsőre és rájöttem, hogy ebben az esetben a filmet jobban szeretem.
Persze teljes mértékben együtt érzek a szereplőkkel és tiszta szívemből sajnálom őket, de nem viselt meg annyira, mint mondjuk anno a Nicholas Sparkstól A leghosszabb út.
Hazel és Gus mindketten kedvenceim, ők teszik ezt a történetet nagyszerűvé. A hozzáállásuk példaértékű és csodálatraméltó.
A Csillagainkban a hiba tipikusan egy olyan könyv, amiről bármit írhatok, akkor is népszerű és sikeres, szóval nem is mondok többet, inkább csak őrizgetem a szép emlékeket és a kevésbé szépeket is, ennyi. :)


vmonika_
5.0/5

Ebben ​a pillanatban fejeztem be és…és nem tudom, mit mondhatnék. Fáj. Nagyon, nagyon fáj.
Egyre csak kérdezgetem magamtól: miért? Miért kellett ennek így történnie? Ez a könyv ez… annyi érzelmet váltott ki belőlem, mint soha egyik sem. Képzeljétek, volt olyan, hogy nevettem! Mosolyogtam. Egy Ilyen könyvön! Értitek? Hogy csinálta ezt John Green? Hogyan? És azt, hogy az egyik pillanatban még vigyorogjak, egy sorral lentebb pedig már behunyt szemmel és összeszorított fogakkal meg kellett álljak egy pillanatra, mert arcul csapott az igazság, a realitás és én ezt utáltam. Vagy szerettem. Nem, egyszerűen nem tudom…Nem is akarom most tudni…Csak azt tudom, hogy ez a könyv képes arra, hogy meghatározza az ember hangulatát. Egyszerűen rátelepszik, de annyira, hogy perpillanat nem is tudom mihez van kedvem…Semmihez.
De egyet azért tudok: örökké. Oké? Oké.


Pandalány
5.0/5

Másodszori ​olvasásra is imádtam! ❤
Szerintem ez egy különleges, édes-bús történet, amivel John Green örökre belopta magát a szívembe és szeretném mindegyik regényét elolvasni. Érzelmeket közvetít, ugyanakkor a történet szomorúsága ellenére sem érzed azt, hogy nyomasztó lenne a könyv, hiszen maguk a szereplők sem mélabúsak és elkeseredettek.
Hazel a maga szerény módján egy olyan karakter, akit nagyon meg lehet kedvelni. Augustus pedig a humorával veszi le a lábáról az olvasót. Hihetetlen szövege van, megmosolyogtat és várod, mikor jön a következő okfejtése. :D Kettejük párosa fantasztikus, képtelen vagyok nem elfogultan beszélni róluk. :)

Három éve, első olvasáskor már tudtam, hogy ez a könyv örök darab lesz a polcomon. A borító pedig egyszerűen meseszép. :*


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.6/5

Statisztika

50.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók