Szerzetesek ​a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában II. Üldözött, ​börtönviselt jezsuiták, kapucinusok, karmeliták, keresztény iskolatestvérek, lazaristák, marianisták, maristák, mechitaristák, minoriták, piaristák szenvedéstörténete

Ismeretlen szerző - "Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi ​adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez. Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása) Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt. fr. Varga Kapisztrán OFM

Pierre Blet SJ - XII. ​Piusz és a második világháború
XII. ​Piusz pápát 1958. október 9-én bekövetkezett halála másnapján csodáló és elismerő tiszteletadások áradatával méltatták. Néhány évvel később sötét legenda hősévé vált. Eszerint a második világháború idején érzéketlenül és csöndben asszisztált az emberiség elleni bűntettekhez, amelyeket egyetlen elítélő nyilatkozattal megállíthatott volna. Ahhoz, hogy a fikciótól visszatérjünk a valósághoz, a legendáktól a történelemhez, csak egy eszköz létezik: az eredeti okmányok tanulmányozása. Ezek közvetlenül mutatják be a pápa tevékenységét. VI. Pál pápa ezért döntött úgy 1964-ben, hogy engedélyezi a Szentszék második világháborúra vonatkozó dokumentumainak publikálását. Az Államtitkárság archívumai valóban őrzik azokat a dossziékat, amelyekben gyakran napról napra, néha óráról órára nyomon lehet követni a pápa és hivatalai tevékenységét. Ezt a terjedelmes anyagot _A Szentszék második világháborúval kapcsolatos okmányai és dokumentumai_ címmel 12 kötetben Pierre Blet jezsuita atya és szerzetestársai 1965 és 1982 között gyűjtötték össze és jelentették meg. Ám e kiadvány tartalma, sőt puszta létezése is elkerülte sokak figyelmét azok közül, akik megjelenése óta a Szentszék háború alatti időszakáról írtak. A szerző ezért igyekezett a nagyközönség számára is hozzáférhető kötetben képet adni a dokumentumok tartalmáról. Ehhez híven ragaszkodva , az ítélkezést kerülve, minden anakronizmustól tartózkodva Pierre Blet e könyvével jelentős mértékben hozzájárul a történelemről alkotott képünk tisztulásához. Pierre Blet 1937-ben lépett a Jézus Társaságába. 1958-ban szerzett bölcsészdoktorátust a párizsi Sorbonne-on. Ezután Rómába hívták, ahol a Pápai Gergely egyetem egyháztörténeti tanszékén lett a modern kori történelem professzora. 17 éven keresztül tanított diplomáciatörténetet a Pontifica Accademia Ecclesiasticán. Az egyház és az állam kapcsolata XVII. századi történetének szakértőjeként műveiben és publikációiban jelentősen hozzájárult a Szentszék diplomáciájának kutatásához. Élete egyik fő műve közreműködése a fent említett 12 kötetes mű publikálásában.

Hetényi Varga Károly - Papi ​sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Rendkívül ​értékes történelmi dokumentumsorozat első kötetének _bővített, javított_ kiadását tartja kezében az olvasó. Egy -- reméljük, végleg -- letűnt világról, az elmúlt 50 év diktatúráinak koráról tudósít bennünket ez a könyv. Tíz egyházmegye 713 papjának, illetve papnövendékének meghurcoltatásáról szól, akik útjában álltak az istentagadás és az embertelenség terjesztőinek, akik arra törekedtek, hogy híveiket megvédjék az üldözéstől, a lelki és szellemi terrortól. Ezért kellett bebörtönzést, internálást vagy erőszakos halált elszenvedniük. Hetényi Varga Károly hatkötetesre tervezett munkája elsőként tett kísérletet arra, hogy több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a téma iránt érdeklődők elé tárja az elmúlt 50 évben üldöztetést szenvedett papok, papnövendékek és szerzetesek személyi adatait, meghurcoltatásuk részleteit. Könyvünk szeretne emléket állítani a hitvallóknak, akiknek helytállása megindít és büszkeséggel tölt el bennünket, akik a mának és a jövendőnek egyaránt példát adtak hűségre, bátorságra. Bízunk abban, hogy e kor történészei továbbviszik ezt a szellemet és felhasználják a könyvben szereplő szenvedéstörténeteket.

Szántó Konrád - A ​Katolikus Egyház története I-III.
A ​modern keresztény kultúra, vallási ismereteink egyik fontos segédeszköze ez a kiállításában is szép mű. De nemcsak a hívő számára jelent nagy segítséget, hanem a kulturált nem hívő számára is. Hiszen, hogy mást ne említsünk, Magyarország ezeréves történetének lényeges és ki nem törölhető része a kereszténység története. (Dr. Szilas László SJ) E könyv hosszú időre korszerű kézikönyv marad, amelyet csak a további kutatási eredmények nyomán lehet majd tovább fejleszteni. Tudományos színvonala, kézikönyv-jellege mellett stílusa nem száraz, fárasztó, hanem gördülékeny, világos. Feltétlenül ott a helye az egyházi műveltségére, tájékozottságára valamit is adó ember könyvtárában. (Rosdy Pál)

Johanan Aharoni - Michael Avi-Jonah - Anson F. Rainey - Ze'ev Safrai - Bibliai ​atlasz
A ​Bibliai Atlasz teljesen átdolgozott kiadása felhasználja a legújabb bibliai, történelmi és régészeti felfedezéseket a bibliai történelem térképek segítségével történő bemutatásához. A kétszínnyomásos térképek, a szöveg és az illusztrációk hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerhessük az i. e. 3000 és i. sz. 200 között eltelt időszak eseményeit. A szerzők nemcsak a bibliai tudományokból merítettek, hanem fölhasználták az egyiptológia, az asszíriológia, valamint az ókori Görögország és Róma kutatásának tudományos eredményeit is, melyek segítségével az alábbi területeket sikerült részletekbe menően megvilágítaniuk: - népvándorlások és letelepedések - a Bibliában szereplő hadjáratok és ütközetek - gazdasági fejlődés, kereskedelmi útvonalak és természeti erőforrások - a bibliai szereplők helyváltoztatása az egyes területeken és városokon belül - régészeti ásatások a Szentföldön a kő- és rézkorszakban, a kanaáni periódusban, valamint az izraelita időszakban - az egyház növekedése az i. sz. első és második században A térképeket és a főszöveget még szemléletesebbé teszik az eszközöket, pénzérméket, fegyvereket és műalkotásokat ábrázoló illusztrációk. Ezenfelül az atlasz számos értékes függeléket tartalmaz: a korai civilizációk részletes összehasonlító kronológiáját, a bibliai helyek szerint visszakereshető térképmutatót, valamint személynévmutatót, melyeknek köszönhetően a legrészletesebb és legalaposabb atlaszt veheti kezébe az olvasó.

Mózessy Gergely - Egyetemi ​lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében
Az ​1895–1945 közötti időszak a katolikus megújhodás kora volt hazánkban. Kiváló képességű papok tűntek fel, sokuk vezető pozícióba került. Megszületett a politikai katolicizmus, újjáéledt és megerősödött a katolikus sajtó. A változások felrázták a híveket. Az vallásosság visszanyerte régi fényét: végre ismét kitört a templomok szűk falai közül, ahová az előző évek szorították. A világiak fokozottabb bekapcsolódása az egyház életébe talán a legszembetűnőbb jelensége a jelzett időszaknak, különösen második felének. Tucatszámra jöttek létre laikusokat (is) tömörítő mozgalmak, egyesületek. A kezdetben csak hitbuzgalmi szerveződések átalakultak, de a harmincas években már a célirányú specializálódás folyamatát figyelhetjük meg: a templomépítéstől (Kisegítő Kápolna-egyesület) a karitatív munkán át (Szociális Misszió Társulat) a politikai szerepvállalásig mindenhol helyet kaptak a világiak. Az egyesületek jó része a ifjúság rétegspecifikus tömörítését és lelkigondozását célozta meg. Különösen nagy feladat volt az iskolapad védettségéből és a hittanár közeléből kikerültek lelkigondozása. Az agrárifjúság megszervezését a KALOT és KALÁSZ, a munkásfiatalság összegyűjtését a KIOE kezdte meg, míg a Szent Zita-körök a cselédlányokat célozták meg. A legmostohább helyzetben épp a legkiválóbb képességű ifjak voltak. A főiskolákra, akadémiákra, egyetemekre kerülők a legtöbb helyen kiestek mindenféle vezetés alól. Ráadásul a továbbtanulás sokuknál nem is szülőhelyükön történt, így a hagyományos egyházi keretek is eltávolodtak tőlük. Hazánkban elsőként a Pázmány Péter Tudományegyetemen született meg az egyetemi lelkészi állás, s annak sikerén felbuzdulva jelentek meg a lelkészek az ország többi egyetemén is a negyvenes években. A kommunista fordulat azonban gyorsan szétverte az ifjúsági lelkigondozás egyetemi bázisait. Könyvünk a magyarországi egyetemi lelkészségek történetét mutatjuk be.

Ismeretlen szerző - A ​Szentatya Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002
Európa ​és a világ többi része átélte a XX. század legnagyobb egyházi eseményét: a II. Vatikáni Zsinatot (1962-1965). A magyar egyház több évtizedig el volt zárva a zsinat megújító hatásaitól. Bár 1975-ben magyarra is lefordították a zsinati dokumentumok szövegét, de a rendszerváltás után 10-12 évvel is általános a tapasztalat, hogy a II. Vatikáni Zsinat szelleme még nem járta át megfelelően az oktatást, az igehirdetést és a katekézist. A magyar teológia és egyházi élet számára is hasznos kötet bepillantást ad a zsinati folyamatokba, illetve a dokumentumok utóéletének az Egyház gondolkodását és mindennapjait átformáló következményeibe. A zsinat tanításának hivatalos szövegei 2000-ben, a jubileumi esztendőben jelentek meg ismét a Szent István Társulat kiadásában. Jóllehet az egyes dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen, fontos azonban annak az útnak a követése is, amelyet az egyes zsinati megnyilatkozások az elmúlt 40 évben megtettek. Az új és napra kész magyarázatokat a legfelkészültebb magyar teológusok írták, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi szakirodalomra. Az egyes tanulmányokat ezért részletes bibliográfia követi, buzdítva a kutatás és az érdeklődés folytatására. A gyűjteményes könyv akkor éri el célját, ha a magyar egyház jövőbeli élete számára, a II. Vatikáni Zsinat tanításának továbbra is aktuális elemzése ösztönzést nyújt szellemi és gyakorlati téren egyaránt. A kötet szerzői: Karl Josef Rauber, Franz König, Walter Kasper, Beran Ferenc, Erdő Péter, Gaál Endre, Hafenscher Károly, Kránitz Mihály, Lukács László SchP, Nemeshegyi Péter SJ, Német László SVD, Orosz Athanáz, Pákozdi István, Seszták István, Szabó Ferenc SJ, Tomka Ferenc, Tomka Miklós, Tőzsér Endre SchP, Várnai Jakab OFM

Kahler Frigyes - A ​főcsapás iránya: Esztergom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Andrea Riccardi - Keresztények ​a vértanúság századában
2000. ​május 7-én a római Colosseumban II. János Pál pápa ünnepélyes imádságot tartott a XX. század vértanúinak emlékére. Az eseményt sokan a Nagy Szentév egyik csúcspontjaként tartják számon. A Szentatya kívánsága szerint a szertartás ökumenikus volt, híven tükrözve a pápának az éppen véget ért század tapasztalatain érlelődött meggyőződését: a szentek, mártírok ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. Katolikus, ortodox és protestáns résztvevők együtt emlékeztek meg azokról a keresztényekről, akik ezekben az új időkben életüket adták az evangéliumért. Az egyes kiválasztott tanúságtételeket valamennyi erre fölkért résztvevő oly módon olvasta föl, hogy nem a saját, hanem egy másik felekezethez tartozó hitvallóról emlékezett meg. Az imádságra a világ számos országából érkeztek olyan papok, szerzetesek vagy világi hívők, akik maguk is üldöztetést vagy rabságot szenvedtek hitükért. Magyarországról Regőczi István, Lőrinczy Ferenc és az időközben elhunyt Keglevits István atyák vettek részt a szertartáson. A könyv, melyet az olvasó kezében tart, eredeti, olasz kiadásában az említett colosseumbéli megemlékezéssel egy időben, arra időzítve jelent meg. Az emlékezet egyedülálló gyűjteménye. Értékét a világegyház - és nem csak a katolikus keresztények - számára jelzi, hogy a pápa - a mű és szerzője iránti megbecsülés jeléül - személyes ajánlásával ajándékozta a könyv egy-egy példányát a római megemlékezés résztvevőinek. A szerző, Andrea Riccardi egyik szándéka az volt, hogy a szélesebb közönségnek is megmutassa a keresztények XX. századi történetének egy mindeddig kevéssé ismert, mégis meghatározó oldalát. Munkájában nagyrészt a pápa által még a jubileumi év előkészítésekor létrehozott Új Vértanúk Bizottságához az egyházmegyéktől öt földrészről beérkezett anyagokra támaszkodott, de használt más forrásokat is, elsősorban a nem katolikus mártíriumok feldolgozásakor. A szerző a bevezetőben, majd a könyv egyes fejezeteiben többször hangsúlyozza, hogy a kutatás nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezártnak. A világ számos pontján a keresztények ma is üldözést szenvednek, vagy éppen csak megszabadultak alóla; helyzetük sok helyen továbbra is törékeny, veszélyekkel terhes, és mindez nehezíti a félmúlt szabad feltárását, magát az emlékezést. A lezáratlanságnak van azonban egy másik, mélyebb oka is: a vérzivatarosnak joggal nevezett XX. században a keresztény mártíromság ismét tömeges, földrajzi és lelki értelemben egyaránt egyetemes lett. A szerző annak a hívőnek az alázatával és reménységével közelít témájához, aki tudja: ha a bármennyire gondos emberi emlékezet számára ismeretlen marad is sok történet, Isten valamennyi hitvallójának és szentjének nevét följegyezte a mennyben.

Michael Hesemann - A ​pápa, aki szembeszállt Hitlerrel
Az ​1970-es években hazánkban is nagy propagandával terjesztették Rolf Hochhut: A Helytartó című drámáját nyomtatásban és színházban is, amely szovjet érdekből, de máig hatóan megrágalmazta az utolsó nagy zsinat előtti pápát, azt állítva róla, hogy kiszolgáltatta a zsidókat Hitlernek. Megállíthatta volna-e XII. Piusz pápa a hitleri szörnyűségeket, miközben nyíltan elítélte a háborút és a zsidóüldözést?Michael Hesemann (sz. 1964) német történész és író, számos magyarul is megjelent kötet szerzője, többek közt a Vatikáni Titkos Levéltárban végzett kutatásai alapján hiteles portrét rajzol XII. Piuszról. Könyvében bizonyítja: Eugenio Pacelli már pápává választása előtt, majd pápaként is megalkuvás nélkül állt ellen a diktátor ördögi politikájának, és felelős, körültekintő módon – mindig szem előtt tartva a Hitlernek kiszolgáltatott emberek sorsát – küzdött a náci terror ellen.A kötet teljes életrajzot ad a "tiszteletreméltó" címmel felruházott pápáról.

Csorba Csaba - László János - Kolostorok ​Magyarországon
László ​János és Jászai Balázs földi és légi fotóival, Csorba Csaba rövid kolostor-történeteivel jelent meg egy hazánk legjelentősebb rendházait bemutató kötet. Időben Pannonhalmától Majkig, azaz a 10.-től a 18. századig, térben pedig Soprontól Sátoraljaújhelyig terjed a könyvben tárgyalt 23 klastrom. Mint az előszóból megtudjuk, mai kolostor szavunk nyelvújítási kifejezés 1784-ből. A hazai bencés főapátságot, Pannonia szent hegyén, még Géza fejedelem alapította, több mint ezer évvel ezelőtt. Kiváltságokkal már fia, I. István látta el 1002-ben. Ugyanő alapította Pécsvárad és Bakonybél bencés monostorait is. Utódai sem maradtak el tőle: I. Endre 1055-ben a Balaton mellett, Tihanyban. A későbbi Szent László pedig 1091-ben Somogyváron hozott létre apátságot. Bemutatja a könyv a kevésbé közismert Kaposszentjakabot, az egyik legrégebbi magánkezdeményezést, Győr nembeli Ottó nádor 1061-es alapítását. A további monasztikus rendek kolostorai közül szerepel a könyvben a monumentális türjei premontrei rendház is, a hasonló nevű nemzetség monostora. Egyik legszebb Szent László-freskónk csodálható meg benne. A ciszterciek kolostorai közül például a középkori bélapátfalvit láthatjuk a kötetben. Az ország egyik legjelentősebb középkori épületegyüttese volt a IV. Béla által alapított margitszigeti domonkosrendi apácakolostor. Képei között láthatunk egy felvételt a sziget helyreállított premontrei kolostor-templomáról is (erről a szövegben nem esik szó). Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosok voltak. Hét kolostorukat is bemutatja a kötet Pécs-Jakabhegytől, a IV. László király által alapított Pilisszentléleken át, az alapítója, Kinizsi Pál sírhelyének is helyt adó Nagyvázsonyig. A ferencesek városi kolostorai általában a középkortól napjainkig fennmaradtak Soprontól, Jászberényen át Szegedig. A világ zajától elvonult kamalduli remeték majki barokk épületegyüttese a bemutatott kolostorok legfiatalabbika. Persze az Árpád-kori klastromok némelyikét is komolyan átépítették, mint azt a világörökség részeként nyilvántartott Pannonhalma esetében láthatjuk. Az esztétikus megjelenésű, csodálatos képanyaggal illusztrált áttekintés részletes és színes képet nyújt a hazai kolostorok múltjáról. Jó szívvel ajánlható a történelem és a műemlékek iránt érdeklődők figyelmébe.

Edith Stein - Utam ​a kölni Kármelba
Edith ​Stein (Wrocław, 1891. október 12. – Auschwitz, 1942. augusztus 9.) német filozófus, karmelita apáca, katolikus szent, Európa, az árvák és a mártírok védőszentje. 1934-ben belépett a karmeliták kölni rendházába és felvette a Teresa Benedicta a Cruce (Keresztről nevezett Benedicta) nevet. A növekvő náci fenyegetés miatt a rendje áthelyezte Hollandiába, az echti karmelita kolostorba. Hollandiában sem volt biztonságban: a holland püspöki konferencia 1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet; az állásfoglalást az ország összes templomában felolvasták. Válaszként 1942. július 26-án Hitler elrendelte Hollandiában is az áttért zsidók letartóztatását, akiket addig megkíméltek. Edithet és Rosa nővérét letartóztatták és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. 1942. augusztus 9-én mindkettőjüket elgázosították. 1987. május 1-jén Kölnben boldoggá avatták. 1998. október 11-én II. János Pál pápa szentté avatta Teresa Benedicta a Cruce' néven.

Jean-Pierre Moisset - A ​katolicizmus története
"Hányszor ​is temették már el az egyházat az elmúlt kétszáz év során? Egész könyvet lehetne erről írni. És ami a többi vallást, a 'vetélytársakat' illeti: a múltban velük kapcsolatban szintén az a nézet vált uralkodóvá, hogy a katolikus egyházhoz képest lényegesen előnyösebb helyzetben vannak. Győztesnek lehetett volna kikiáltani annak idején a római kori Mithrász-kultuszt, a fényes gyarapodásnak örvendő középkori iszlámot, vagy a 16. században hódító protestantizmust. Ugyanígy az e világi reménységeket is, ha a 20. századi tragédiák ki nem oltották volna az ilyen jellegű reményeket tápláló optimizmust vagy éppen elvakultságot. Vajon az e világi üdvösséget hirdető ideológiák hanyatlásából fakadó szkepticizmus vallási megújulást eredményez-e napjainkban? Az ebben reménykedők hajélamosak bízni benne, hogy így lesz. A fogyasztói társadalom boldogságra vonatkozó, cseppenként adagolt, hamis ígéreteinek szertefoszlásából születő frusztráció vajon csírájában magában hordozza-e annak a vágyát, hogy érdemes másfelé keresgélni? Hiszen az ilyen jellegű vágyban valamiféle vallási megújulás ölthetne testet... Ahhoz, hogy a katolicizmust a 21. században újból életerő járja át, alapvető arculatváltásra lesz szükség." Jean-Pierre Moisset biztos vezetőnek mutatkozik a kautolikus egyháztörténelem ösvényein. Az új történésznemzedék e kiváló képviselője 1965-ben született, a Michel de Montaigne Egyetem előadója. E művét több nyelvre lefordították, s 2006-ban elnyerte a Nouveau Cercle de l'Union "Histoire"-díját.

Mehrle Tamás - Szent ​Domonkos életének tanítása
"Elmélkedésünk ​alapjául P. Petitot: _Vie de Saint Dominique_-jét vettük. Módszerünk általában az volt, hogy Szent Domonkos élettörténetének egy-egy szakaszához fűztük reflexióinkat. E megfontolásokat egyrészt P. Petitot-nak említett műve sugallta, de mégsem kötöttük magunkat e könyvhöz, hanem egészen szabadon, a szükségnek és a körülményeknek megfelelően fűztük gondolatainkat. Ha most újra átolvasnám a sorokat, bizonyára feltűnnék, hogy mennyire tükröztetik vissza a mi életünket, küzdelmeinket, problémáinkat. Szent Domonkos élete alkalmasnak mutatkozott arra, hogy alkalomszerű megjegyzések, reflexiók, lazán összefüggő sorozatát kapcsoljuk hozzá." - - - - - - - - - - - "Kövessük Szent Domonkos Atyánkat: tartsuk magunkat Rendünk haszontalan tagjainak, Isten haszontalan szolgáinak. Viszont ha jóakaratú munkánknak sem lesz eredménye, alázattal dolgozzunk tovább. Áldozzuk rá és tegyük fel egész életünket szent célunk érdekére, bízva abban, hogy Isten a megfelelő órában majd megadja a sikert, a növekedést. Örüljünk annak, ha azt, amit mi vetettünk el, mások majd learathatják! ... Hiszen, sem nem az valami, aki ültet, sem nem az, aki öntöz, hanem Isten, aki a növekedést adja! Aki pedig ültet, és aki öntöz mindegyik a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. (1.Kor. 3,7-8.)"

Ralph M. Wiltgen - A ​Rajna a Tiberisbe ömlött
Ez ​a rendkívüli könyv a II. Vatikáni Zsinat krónikája. Nem száraz történelmi mű - bár történeti hűségre törekszik -, inkább lebilincselő olvasmány, mely feltárja az olvasó előtt a zsinat "kulisszatitkait". A nagyközönség számára többnyire ismeretlen, hogy a zsinati dokumentumok milyen kemény viták során születtek meg, s hányszor kellett megküzdeniük a különféle áramlatoknak. Az Egyház arculata a zsinaton gyökeresen átformálódott, nem csoda tehát, ha ennek az újjászületésnek voltak borús pillanatai is. A verbita atya, Wiltgen - egy független zsinati hírszolgálat vezetőjeként első kézből kapott információk alapján tényfeltáró őszinteséggel, ugyanakkor messzemenő objektivitással ismerteti a három év eseményeit. A mű középpontjában a német nyelvterület püspökeit összefogó ún. Rajna-csoport áll, mely sokak szerint a zsinat legmeghatározóbb szellemi műhelye volt, s javaslataik rendszerint puskaporként robbantak az egymást követő ülésszakokon. A nyugaton számos kiadást megért könyvet bátran ajánljuk az egyháztörténelmet kedvelőknek és azoknak, akik a zsinati dokumentumokat tanulmányozva szeretnék megismerni keletkezésük háttértörténetét. "A II. Vatikáni Zsinatról szóló könyvek közül kevés állhatja ki az összehasonlítást "A Rajna a Tiberisbe ömlött" gondos, objektív beszámolójával, melynek stílusa örömet okoz a laikusnak és amelyet könnyen megért..." (Catholic Digest Book Club, New York)

Puskely Mária - Árpád-házi ​szent Margit és Ifjabb szent Erzsébet tössi legendája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szántó Konrád - A ​meggyilkolt katolikus papok kálváriája
A ​hírhedt lehallgatási botrány következtében lemondásra kényszerült Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium egyházakkal is foglalkozó III/III-as ügyosztályának főnöke, a kommunista hatalom főszereplőinek egyike. A rendőrtábornok mindvégig láthatatlanul, a háttérből irányította az eseményeket, amelyeknek célja az egyházak elsorvasztása volt. 34 katolikus pap -- akik halálukkal fizettek ennek az esztelen tervnek a megvalósulásáért -- tragikus sorsát dolgozza föl a könyv. Közülük talán Brenner János tragédiája a legmegrázóbb. A 24 éves korában felszentelt papot Rábakethelyre helyezték káplánnak. A fiatal és tettre kész lelkészt a felnőttek, főleg azonban hittanos diákjai szerették meg nagyon. Ezért is kellett elpusztulnia. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök az ÁEH helyi megbízottjától, Prazsák Mihálytól azt az utasítást kapta, hogy helyezze el a faluból Brenner káplánt. Miután a püspök erre nem volt hajlandó. a megbízott csak ennyit mondott: -- Lássák a következményeket! Ezután gyorsan peregtek az események. 1957. december 14-én éjfél körül a 16 éves Kóczán Tibor azzal kopogtatott be a plébániára, hogy a káplán atya azonnal jöjjön vele haldokló nagybátyjához, és lássa el a betegek szentségével. Mivel a pap jól ismerte a fiút, semmi rosszat sem sejtve teljesítette a kérést. Útközben Kóczán arra hivatkozva, hogy haza kell mennie, elvált a káplántól, aki egyedül is tudta az utat. Alig tűnt el azonban a fiú, a lesben álló bérgyilkosok a fiatal papra támadtak, és 32 késszúrással végeztek vele... Erről és sok hasonló esetről szól a könyv.

Puskely Mária - A ​keresztény Európa szellemi gyökerei
Emberi ​szellemi, lelki értékek? Mélységi támgyökerek? Élnek-e még ezek a kétezer éves keresztény Európában? És ha igény értékeik gyümölcsözők-e? Elérhetők? Tapinthatók? Kik azok, akik életében tetten érhetőek az örök emberi és emberen túlmutató értékek? Kik azok, akik hordozták, gyarapították, örökségként ránk hagyták? Európa századainak ismert, ismeretlen és anonim keresztényei. Öreg földrészünk viharos történetét át- meg átragyogják ezek a szent életű keresztény ifjak, nők és férfiak. A krisztusi Örömhír örök értékeit építették az Európa-házba. Nélkülük nincs európai értékrend, nincs kultúra, nincs európai történelem! Európa történelmének véres porondján diktátorok, gátlástalan politikusok váltogatták egymást, játszadoztak emberéletek millióival; fontosságuk tudatában profitorientált pénzimádók áldoztak a vérszívó mammonnak: ezeket a gyökérvesztett figurákat, korhadt lelkű perc-emberkéket szívesen felejti a közösségi emlékezet, vagy küzd meg velük a jelenkor. Egy szentéletű szülőpár, egy békét sugárzó keleti szerzetes, titkok terepén kutató tudós s magát a gyógyító Krisztus eszközének tekintő orvos, embernemesítő nevelő vagy tisztaságát védő fiatal - nem beszélve az ismert és ismeretlen vértanúk számolatlan millióiról bevilágítják ezt a önzéstől szabdalt európai színteret. A REMÉNY, az ÉLET üzenetét hordozzák, közvetítik. Létkérdés, hogy ma 2000 év mélységeibe pillantsunk, s átkarolva népeket, nemzeteket, kultúrákat, megismerjük őket, s általuk sajátos európai azonosságunkat, a ránk bízott küldetést