Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ‘’Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.’’
Értékelések 4.7/5 - 3 értékelés alapján
Kapcsolódó könyvek
Sirokai Mátyás - A beat tanúinak könyve
Sirokai Mátyás új versei mintha régészeti leletek lennének egy eljövendő civilizáció szent irataiból: nehéz eldönteni, vajon hétköznapi mozdulatainkat írják-e le egy poszthumán sámán lézerpontosságú figyelmével, vagy épp a megváltás felé vezető ösvényt álcázzák egyszerű gyakorlatoknak. De akár a tajga közepén, akár egy intergalaktikus mentőkapszulában érezzük magunkat olvasás közben, egy dolog biztos: költészet ritkán van ilyen közel a csillagokhoz.
Erdős Virág - Ezt is el
Az év egyik legjobban várt könyvében a közéleti témákra reagáló, a magyar költészeti hagyományt játékosan használó, szociálisan érzékeny verseket olvashatunk. Berzsenyi-remix és József Attila-rap.
Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.
Ismeretlen szerző - Tetovált mementó
„Vér és hús
a festék,
s a vászon
– ne keressék –
itt feszül
belül.”
„Nagyon-nagyon szépek… mit szépek, gyönyörűek, hangulatosak az illusztrációk. Öröm kézbe venni, olvasni, megismerni a sok tehetséges moly gondolatait
örömről, bánatról, az életről. Jó, hogy megjelent ez a kötet.”
@robinson – http://www.gaboolvas.blogspot.hu/
„…egy igazán színvonalas kiadványt foghatunk a kezünkbe, amely hűen tükrözi azt, hogy milyen is, amikor olvasó emberek írnak.”
@Nita_Könyvgalaxis – http://konyvgalaxis. blogspot.hu/
„A tinta a papíron hagy nyomot, a szavak az elménkben.
A Tetovált mementó olyan szavakkal van tele,
amelyeknek nyomát még sokáig viselnünk kell.”
Benyák Zoltán
Háy János - Valami nehezék
_(Tartalom, szerkezet)_
A tornatanárnak hiába is magyaráznánk, hogy M.-nek L. mellett volna a helye, hiszen ők barátok. A tornatanár szerint M. a magasak közé kerül, L. az alacsonyak közé, ahogy a tornasor rendje megköveteli. Az egymás mellett állók emelkedő íve nem csupán szemet gyönyörködtető, de praktikus is. Kevésbé kell tartani a rendbontástól (sugdolózástól, lökdösődéstől).
E kötet összeállításakor szerettem volna kizárni azt a lehetőséget, hogy a versek sorrendjével egy verseken túli jelentésre utaljak (mint tettem ezt korábbi köteteimnél). Ehhez a kézenfekvő megoldásként adódott a versek tornasora.
A _Valami nehezék_ költeményei hosszúság szerint követik egymást. Ha elölről kezdjük olvasni, a hegynek fölfelé baktatás megdobogtatja a szívet, az utolsó grádicsra is fellépve már levegőért kapkodunk, magunkkal húztunk valami zsákot. Ha hátulról kezdjük, föntről indulunk, esetleg túl gyorsan görgünk végig a lejtőn, s a saját nehezékekkel töltött zsák többször is végiggurul a testünkön. De lehetne-e más megoldás: vagy húzzuk magunkkal, vagy ránk nehezül, senki nem ugrik hozzánk, hogy leemelje rólunk.
_Háy János_
Baka István - Versek
Baka István életműsorozatát indítjuk ezzel a kötettel. Terveink szerint évente jelenik majd meg egy-egy könyv; jövőre a Próza, dráma, majd a Műfordítások és a Publicisztikai írások.Az első kötet Baka István költeményeinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza. A versek gerincét a Tájkép fohásszal 1996-os kiadása alkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. Kötetünk függeléke a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát és zártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint a hagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével.
Háy János - Egy szerelmes vers története
Vajon kik szerepelnek ebben a könyvben? Férfiak és nők? Vagy csak egy férfi és egy nő? Feleségek, férjek, szeretők, házasok és házasságtörők, vagy csak egy érzés, mondjuk, a szerelem, ami hol itt, hol ott felüti fejét, hogy a szívbe karmoljon?
___Vajon létezik az a vers, amelynek történetéről ez a könyv szól? Ha létezik, hol van? Ebben a könyvben? Vagy az a vers a valóság? Mindannyiónk valósága?
___Ha belehallgatsz ebbe a könyvbe, megtudod, ha mégsem, akkor legalább megforgatod, s közben, ha hagyod, ő is megforgat téged, s társad lesz kis időre, hogy elfelejtsd az időt.
Háy János - Meleg kilincs
Háy János költői útját – az utóbbi évek átütő sikerű prózaköteteinek és drámáinak (Xanadu, A Gézagyerek, a Házasságon innen és túl, A gyerek) árnyékában - kevesebb figyelem kíséri. A két és fél évtized lírai terméséből készült válogatás a Háy-olvasókat ismerős világba kalauzolja, poétikailag izgalmas meglepetésekkel.
Székely Szabolcs - Kilenc másodperc reggelente
Mindig nagy öröm, ha tehetséggel találkozunk, szebb lesz a világ, s szebb lesz a lelkünk is. Nagy örömmel ajánlom hát Székely Szabolcs verseit, amelyek meglepően érett és kiforrott tehetséget sugároznak. Azért meglepően, mert igen fiatalon jelentkezett s most is fiatal, de már saját hangja van, mesterien uralja a versformákat, biztos hallással muzsikál, meghökkentő képekkel, hasonlatokkal jeleníti meg a hétköznapi látomásokat. Mert az is nagy erénye, hogy a földről rugaszkodik el, egy óbudai utcáról, egy dunai hídról, egy álmos ébredésből; mert ez az igazi repülés! Fanyar és ironikus a mesterséggel szemben, szinte már koraéretten. Azt is örömmel írom le, hogy kész költő, mindent tud, most már csak rajta és az Istenen múlik, hogy milyen nagy költő lesz.
Erdős Virág - A Trabantfejű Nő
Erdős Virág a játékos szigorúság sziporkázó költője, aki korábban is a szatíra, a paródia, az abszurd iránti fogékonyságával tűnt ki pályatársai közül. Most Tiborc és Tatyjána, a Nyugat-osok és József Attila maszkjában beszél a „való világ” traumáiról, vagy éppen Örkény István egyperceseinek variációval él, címlaphőse pedig a Trabantfejű Nő, Szilágyi Lenke komikus fotográfiájának modellje.
Csobánka Zsuzsa - Bog
„Termékeny beszélgetéseket kívánok!” — ezzel zártam úgy három éve Csobánka Zsuzsa verseihez írt ajánlómat, rámutatva, hogy e szövegvilág elsősorban nem egyszeri, egyszerű olvasást kíván meg, hanem folytonos párbeszédet, kölcsönös és produktív viszonyt befogadójával. E versek, amellett, hogy már magukban is valami megejtő, olykor akár törékeny szépséget hordoznak, mégis a teljességet hívják párbajra a leírás eszközeivel, minden egyes verssornak valódi tétje van; Csobánka Zsuzsa a legfontosabb, a végső dolgokról ír csak: szerelemről, életről, halálról — arról próbál beszélni, amiről nem lehet, amiről tehát hallgatni kell. Magam sokat beszélgettem e versekkel, nemcsak a kötetszerkesztés ideje alatt, hiszen többnyire már megszületésükkor, szinte azon melegükben olvastam mindet (majd újra meg újra). Sőt azóta is rendszeresen beszélgetünk, hogy ebbe az elsőre talán különösnek tetsző szerkezetbe rendeződtek, mely számomra immár egyfajta „versregény” formáját ölti; egy háromdimenziós koordinátarendszerét, melynek origója maga (a) Bog.
(k.kabai lóránt)
Cselényi László - Kiegészítések Hérakleitoszhoz
"Újfajta írás jelenik meg, amit először megvetéssel és gúnnyal fogadnak; azt hallják, hogy it fittyet hánynak a hagyománynak, hogy eljött a káosz ideje. Idővel kiedrül, hogy az újfajta írás nem romboló, hanem újrateremtő. Nem arról van szó, hogy elvetettük a múltat, amiként ezt mindenféle új mozgalom csökönyös ellenségei - de legostobább hívei is - szívesen hiszik; és annak fényében, ami új, a múltat új körvonalaiban látjuk" - írja a modern líra egyik szülőatyja és teoretikusa, T. S. Eliot, s szavai teljes mértékben egybevágnak azzal a törekvéssel, amely Cselényi Lászlónak, a csehszlovákiai magar líra legelszántabban kísérletező költőjének az új kötetét életre hívta. Gazdag kultúrtörténeti és irodaomtörténeti hagyományanyag: mítoszok, legendák, népballadák, széphistóriák, epikus és értekező művek gondolatai, motívumai ágyazódnak bele egy mai, XX. századi életérzést kifejező, a filmművészet montázstechnikáját és a zene polifonikus szerkesztésmódját egyaránt felhasználó, sokrétű szövegstruktúrába, amely múltat és jelent, közelt és távolt, archaikus és modern elemeket igyekszik eggyé olvasztani egy "világegészt" átfogni akaró költői indulat kohójában.
Nádasdy Ádám - Verejték van a szobrokon
1947-ben születtem Budapesten. A Toldy Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE-n angol-olasz szakot végeztem. Angoltanár és nyelvész lettem, már sok éve a pesti bölcsészkaron tanítok angol nyelvészetet. Később színdarabokat kezdtem fordítani (főleg angolból és főleg Shakespeare-t), ez eléggé elhatalmasodott rajtam. Angolul jól tudok, de sose jutott eszembe, hogy angolul írjak: a magyar sokkal izgalmasabb. Fiatalon sokáig nem akartam írni, mert meleg vagyok és nem mertem ezzel előállni, pedig a szerelemről van a legtöbb mondanivalóm. A világról, országról, boldogulásról sokmindent gondolok, de ezek nekem ritkán verstémák. Istenről is szoktam írni, úgy érzem, van vele kapcsolatom (remélem, ő is így érzi). Első versem 35 éves koromban, 1982-ben jelent meg. Eddig hat verseskötetem volt, mind elég vékonyak. A jelen kötet ezek válogatott anyagát tartalmazza, megtoldva egy adag olyan verssel, amelyek kötetben itt jelennek meg először.
Kabar Vivien - Suhanó magány
Kabar Vivien 1981-ben született Debrecenben. Nehéz, rövid gyermekkora után magára utaltan élt. Egész Európát bejárta, lakott Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban. Megtapasztalta a lét mámorát és borzalmát.
12-13 éves kora óta ír, fest és rajzol. A gyermekkoráról napjainkig felgyülemlett versek mindegyike megtalálható ebben a könyvben, a festményeknek csupán töredéke.
Vigasza ma is az írás és a festés, s ez összegyűjtve, ebben a kötetben, többet ad, mint betűk és színek halmazás.
Balázs Tibor - Kék sirályok
Balázs Tibor 1958. április 13-án született. Aranyosgyéresen. Szilágysomlyón járt középiskolába. A Babes-Bolyai Tudományegyetem román-francia szakán végzett 1986-ban. Nagyváradon él, helyettes tanárként dolgozik Sárszegen. 1976 óta jelennek meg versei, aforizmái, recenziói a romániai magyar lapokban. Szerepelt az "Alapművelet" című antológiában is. "Matrózok, kőtörők, költők, kalózok, tanítványok találkahelye lett e könyv - nekik ajánlom."
Marosits József - Vadszőlő a sziklán
Marosits József, a nemesrempehollósi remete, szobrász és rímfaragó korán eljegyezte magát a múzsákkal, a szépmesterséggel. 75 válogatott verset tartalmazó verseskötete, a _Vadszőlő a sziklán_ tulajdonképpen életmű válogatás, már ha lehet egy 54 éves képzőművész és lírikus esetében életműről beszélni...
Ismeretlen szerző - Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulóján, 2000 őszén a Petőfi Irodalmi Múzeum verspályázatot hirdetett "Ment-e a könyvek által a világ elébb" címmel. Vörösmarty költeménye, a Gondolatok a könyvtárban 99 kortárs művészt ihletett meg, akik összesen 106 verset küldtek a pályázatra. Műveikből 2000. október 27-én rendhagyó vers-tárlat nyílt a felújított Károlyi-palotában. Kötetünk válogatást ad közre a beérkezett legszebb költeményekből, s a versek kéziratát hasonmásban is közzéteszi.
Vasadi Péter - Fahíd
"Ez a henye mondat: - A költészet ma nem aktuális!, az én fülemnek úgy hangzik, mintha valaki azt hirdetné, hogy a szívdobogás kiment a divatból. Egyáltalán: maga a szív ma már említésre sem méltó. Ugyan, s miért nem? - kérdezném. Mert - mondaná X., s tüneményes riporteri-zsurnaliszta golyóstollát könnyedén forgatná az ujjai között - mert a komputerizált világban mások a szempontok, másról van szó, másképp élünk, mások az igények, mást tartunk fontosnak!... Híg általánosságok a konkrét költészettel szemben. Az életszerű elvadult fogalmazási ingere, szemben "az" élet egyszerű, nyílt és valóságos tényével. A köd azonban átmegy a kerítésen: a költészet tény, bizonyítékai a művek; az értetlenség ténytelen, hallomásra épít és szeszélyes.
A költészet esszencia. Nem azért, mert aki nem költő, az nem is "lényeges", hanem mert legbenső élete szerint - ír vagy nem ír - mindenki költő. Így élünk, mi emberek, így érzünk, ilyen (koltői) mély és titkos lelki hátországot keresünk napjaink homokhoz hasonlóan pergő múlásában. Nem igaz, hogy nem kell nekünk "valami ünnepi", ami a költészetben lehet akár a leghétköznapibb is. Nem igaz, hogy nem akarunk túllátni a falként előttünk magasodó látóhatárunkon vagy katatóniánkon. Nem igaz, hogy ne akarnánk bensőleg kiterjeszkedni, befogadva a szellemiekből (is) azt, ami nem vagyunk.
Nem azt mondom, hogy az emberek az én verseimbe foglalt világ törvényei szerint akarnak élni. Nekem is nehéz mindaz, ami másnak. De az én verseimben is van valami fontos (mint ahogy minden igazi költő művében), amiről nem tudni - veszteség. Amit nem átbocsátani magunkon egy nagy mosakodás vagy a megértés aktusának elmulasztását jelentheti. Ezek a versek elfordulást mutatnak valamitől, és egyben odafordulást valamihez. Különbséget és azonosságot. Egy tónust. A figyelem egy irányát. Több irányát. Csillagszerű szétszóródását. Valakinek a jelenlétét. A szó, a jelkép, a gondolat uralkodását, elmúlását, fölizzását. Akkor azt. Akkor azért kellett őket megírnom."
V.P.
Ármos Lóránd - Apám a Holdig
Ármos Lóránd új verseskötete a fiatal költő szabályos formákba rendezett, de ezen túl erősen személyes hangvételű verseit tartalmazza. A finoman önironikus, néhol gúnyos megszólalásmód elevené teszi a verseket.
Ármos Lóránd 1980-ban született Nagykárolyban. Első verseskötete Rózsahús címmel 2005-ben jelent meg.
(Közös kiadás az Erdélyi Híradó Kiadóval.)
D. Németh István - Tájképek és történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.