Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


TiaManta
5.0/5

Folytatódik ​a Darwinisták, és Barkácsok története.
Az Oszmán Birodalomban barangolunk, ahol igaz hogy barkácsok lakják az országot, de gépeik inkább állat alakját viselik, vagy istenekét.
Deryn képességei elég hihetetlenek, de mivel ő is főhős ezért ezt elnézhetjük neki. Mivel ifjúsági regény, a főszereplők mindig jókor vannak jó időben ott ahol kell, és azokkal találkoznak kikkel szükséges. Így halad a történet.
Ha a főszereplőket megkedvelteti veled a könyv, továbbá az érdekes steampunk világ, a sokféle koholt lényével is bevonz a különleges atmoszférájával, akkor jól fogja magát érezni az ember olvasás közben. Elviselne még pár történetet más szereplőkkel ez az érdekes kitalált világ.
Egy egyszerű kalandos sztori, és bár mondhatjuk hogy kiszámítható sokszor, de nem unalmas. Én megvagyok vele elégedve.


vicomte
4.5/5

Westerfeld ​a trilógia második részében nagyjából ott folytatja a történetet, ahol a Leviatán abbamaradt.

A regény javarészben Isztambulban játszódik, ahol a hadban álló barkács és darwinista tábor illusztris figurái megjelennek, s a kozmopolita városban egymást érik az intrikák, sőt, a nyílt összeütközések, és a történet szereplői kibővülnek a török politikai élet és a regnáló hatalom ellen lázadást szervező Egység és Haladás Bizottsága tagjaival.
Mivel Isztambul javarészt barkács befolyás alatt áll, és a kultúrájára is inkább a gépek iránti lelkesedés nyomja rá a bélyegét, ezért ebben a kötetben szinte fejezetenként találkozhatunk egy-egy újabb mókás vagy épp roppant veszedelmes szerkezettel. Így ez a rész már sokkal inkább használja a steampunk kliséket, mint az előző – de Westerfeld jó érzékkel adagolja őket, és nem esik az öncélúság csapdájába. És sokak örömére itt végre megkapjuk az első igazán nagyszabású lépegető harcot is.

A történet kellően szövevényes és a szultán elleni lázadás, a barkács hajókon érkező németek által használt új, és veszedelmes fegyver, valamint a két főszereplő Dylan/Deryn és Sándor, valamint a hozzájuk csapódó örmény Lilit között kialakuló érzelmi háromszög is segít folyamatosan fenntartani a figyelmet és a feszültséget.

Összességében a folytatás is remekül sikerült, amiben csak minimálisan éreztem a trilógiák középső részére gyakorta jellemző átmeneti jelleget és még akkor is öröm volt olvasni, ha ez a könyv már kevésbé volt átütően új élmény, mint az első rész.


zamil
5.0/5

A ​trilógia szerintem legerősebb része, Isztambul és az ott történtek, ebben az alternatív világban, engem lebilincseltek. Megjelenik pár új szereplő, akikkel csak színesebb lesz a társaság. Talán itt tudunk meg a legtöbbeket a barkács gépekről, és a koholt lényekről.
Sándor kilép a “nevelők” árnyékából és bátran felvállalja tetteit, talán egy kicsit fel is nő ebben a részben.
Nagyon tetszett, és megint az a sok illusztráció.


Shanara
5.0/5

“Kicsit ​féltem tőle, hogy nem sikerül megismételni az első kötet által okozott élményt, de tévedtem, mert ez a rész még annál is jobb volt: már nem kellett a világfelépítéssel, az alapszituáció, illetve a karakterek leírásával foglalkozni, itt már csak a történelem aktuális történésein, a cselekményeken és a reakciókon volt a hangsúly.”

“Gyönyörű ez a könyv és fantasztikus a történet, imádtam az illusztrációit, amelyeket azért nézegettem kifejezetten sokáig, mert olyan ritkán van részem hasonlóban. Ez a történet továbbra is ifjúsági, de nagyon alaposan felépített, színes, kalandos és hibátlanul összerakott. Kategóriájának azon különleges példányai közé tartozik, amelyet a ifi éveimen jócskán túl is kifejezetten élveztem, olyan elbeszélés ez, ami szerintem mindenkihez szól, legyen az olvasója kilenc vagy éppen kilencven éves – a kalandok olvasása közben újra fiatalnak, szinte örökifjúnak érzi magát az ember.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/05/scott-westerfeld-behemot-leviatan.html


Szirmocska
5.0/5

Az ​egyik legjobban várt könyvfesztiválos beszerzésem volt ez a könyv és talán az jelzi leginkább nagyfokú türelmetlenségemet, hogy a hazahozott kupacból ennek ugrottam neki elsőként. A Leviatán egy olyan zsánert hozott vissza, nem csak leporolva, de a mai fordulatszámra felpörgetve, amit nagyon szerettem és hiányoltam a mostani fiatalabb korosztályt célzó palettáról. De ne tévesszen meg senkit az ifjúsági besorolás, mert ez bizony komolyabb fajta, felnőtt fejjel is maximális élményt nyújtó történet.
Igazából csak pozitívumokban tudok beszélni róla. Minden egyes részletében magas színvonalú. Az alternatív történelmi háttér – a darwinisták és barkácsok szembenállása – végtelenül eredeti, lehetőségek tengerét nyújtja és emellett Westerfeld a valós eseményekből kiválóan használja fel amit lehet és módosítja, amit kell. Teszi mindezt szellemesen és könnyedén, minden erőltetettségtől mentesen, amitől az alternatív és a valós szerves egésszé válik. Minden apró kis utalást külön öröm volt olvasni és felismerni.
A szereplők nem valami bonyolult jellemek, de főleg a két főszereplő nagyon szerethető és olyanok, akikkel lehet és érdemes is azonosulni. A Leviatánban Deryn volt szimpatikusabb, de most Sándor is felzárkózott mellé (csak látna a szemétől :D). Az új mellékszereplők hozzák az előző kötetből ismert, kissé vázlatos, de jól működő karaktereket.
Kalandból pedig sosem elég, folyamatos a pörgés és mindig történik valami váratlan, ezért és a rövidsége miatt is nagyon gyorsan lehet haladni vele.
A különlegességét adó szerkezetek és koholt lények néha bizarr, de ötletes sokfélesége ismét ámulatba ejtett. Durrell Belladonnája óta rajongok az olyan jellegű ökoszisztémákért, mint amilyen a Leviatán is, így azokat a részeket élveztem a leginkább, amik a fedélzetén játszódtak. De Isztambul is lenyűgöző volt sokféleségével, ahol végre testközelből, a földön is érzékelhetővé vált a darwinista-barkács világ mássága. Na és az új lényecske! Be kell szereznem egyet a sárkányok és tűzgyíkok, meg postabaglyok mellé.
A kiadás ismét pazar. Nem vagyok teljesen tisztában a kiadási költségekkel és jogdíjakkal, meg egyéb járulékos kiadásokkal, de ahhoz képest amilyen igényes, nem került sokba. Szóval akkor elgondolkodtató, hogy mindeközben sokszor ugyanennyiért mennyire pongyola fordításokat és vacak, ízléstelen kiadású könyveket sóznak ránk.
De a lényeg, hogy a Behemót gyönyörű! Köszönet érte! Nem pakoltam vissza a polcra, még egy darabig tapogatni és nézegetni akarom a térképeket és az illusztrációkat.
Tényleg csak megköszönni tudom, hogy olvashattam és újra tágra nyílt szemmel, kötélre mászva, időnként olajos kézzel merülhettem el a kalandokban! És most megyek és beállítok valami időzítőt, hogy lássam hány nap van még hátra karácsonyig.


pat
4.5/5

Igen, ​méltó folytatása az első résznek. Sőt.
Legalább annyira izgalmas, legalább annyira kidolgozott, legalább annyira nosztalgikus és újszerű egyszerre, és legalább olyan csodásak a képek. Tökéletesen koherens egészet képez az első résszel, ugyanakkor kellő mennyiségű újdonságot tartalmaz az érdeklődés töretlen fenntartásához.
De legjobban azért tetszett, mert nem esik bele néhány olyan gyakori csapdába, melyekbe a zsáner sok más képviselője rendszeresen. Például, gyakorlatilag nem használja a kétségbeejtőbb helyzetek megoldására a deus ex machina, vagy a hihetetlenül szerencsés véletlenek eszközét. Annál nagyobb szerepe van a rátermettségnek és a logikus gondolkodásnak. És van ugyan romantikus szál, de az ezen való nyavalygás nem uralja el a cselekményt. Sőt, hőseink képesek a helyén kezelni ezt a dolgot, romantikus érzelmeik nem szorítják háttérbe az igazán fontos és jelentős eseményeket.
Tetszett, egyszóval. De hun van még karácsony?


Piszkosul ​élveztem ennek a könyvnek az olvasását.

Bár először furcsa volt átszokni a magyar szövegre, hiszen az első részt angolul olvastam, miután ez megtörtént, már simán magába szippantott a történet. Én is ott ringatóztam Isztambulban egy barkács elefánt hátán, utaztam a Leviatánon, és nagyon szorítottam főhőseinknek. Szeretem ezt az alternatív világot, amelyet Westerfeld megálmodott, minden szépségével és visszásságával együtt.


Haarkon
5.0/5

Kezdem ​úgy érezni hogy Westerfeld teljesen mindegy miről ír, én arcomon gyermeki mosollyal és mély elégedettséggel habzsolom a sorait. Könyveinek hangulata réges-régi nyarakat idéz, mikor a világ a kertünkre, a napsütésre, friss gyümölcsre és Karly May, Verne vagy éppen Rónaszegi Miklós regényeire redukálódott számomra. Nem a történet összetettségével, vagy a karakterek árnyalt jellemével hódít, hanem a nagybetűs KALAND-dal, mely magával ragad az első oldaltól az utolsóig.

Hőseink története ott folytatódik, ahol a Leviatán végén magukra hagytuk őket, a cél Konstantinápoly, mely tökéletes helyszín a trilógia második része számára. A cselekményszál ezúttal nem lineáris, hanem több szálra bomlik, ez pedig kifejezetten jót tesz a regény dinamikájának. Lehetőséget ad az írónak hogy minden fejezet végét „meghúzza”, majd nézőpontot váltson így növelve a feszültséget. Bizonyos karaktereknek ebből következően ezúttal viszonylag kevés szerep jut, de ennyi kompromisszumra bármikor hajlandó vagyok.

Mindenki érdekes utat jár be a nagy múltú városban, Westerfeld remekül használja ki a helyszín által felkínált lehetőségeket, egyszer sem éreztem úgy hogy leült volna a történet, vagy hogy most inkább valaki másról olvasnék szívesebben. Itt érdemes ismét külön is dicsérő szavakkal illetni a szövegközi grafikákat: ezúttal is nagyon igényesek, hangulatosak, sokat dobnak az olvasmányélményen. Külön pirospont hogy szerelmi szál sem lesz giccses vagy csöpögős, sőt néhol kifejezetten komikus, ez talán a megcélzott korosztálynak is köszönhető, de a végső szóval ezzel kapcsolatban érdemes lesz megvárni a trilógia záródarabját.

Amit már tűkön ülve várok, hogy egy mind külcsíny, mind belbecs tekintetében kiemelkedően igényes trilógiát helyezhessek jól megérdemelt helyére: a könyvespolcomra.


gab001
5.0/5

A ​történet tovább bonyolódik; újabb színtér, újabb fordulatok. Izgalmas volt az Oszmán birodalom és azon belül is Isztambul világa, melyről az író igazán változatos képet festett. Érdekesek voltak az állatokra hasonlító gépszörnyek, melyeket még valószerűbbé tettek a gyönyörűséges illusztrációk. Teljesen el tudtam merülni ebben a fantáziadús világban. Tetszett Deryn csavaros észjárása és az újabb szörnyecskék felbukkanása. Az utószó pedig ezúttal is magyarázattal szolgál a valóságos és a kitalált események kapcsolatára, ami szerintem hatalmas pozitívum. Igazi ifjúsági regény, mely felnőtt fejjel is élvezhető.


Habók
4.5/5

Kihívásra, ​utolsó pillanatban választott ifjúsági regény, bizonyára egyszerű, kicsit didaktikus, de lesznek élvezhető részei… Aha. Tényleg ifjúsági, de érdekes, kalandos, ötletes – csak kapkodtam a fejemet a a különböző koholt állatok olvastán. És azok a barkács szerkezetek!! Persze, megint sikerült második kötethez hozzájutnom, így bizonyos kifejezéseket, kategóriákat magamnak kellett megfejtenem, de nem volt baj. Kis agytorna sosem árt. És külön pont Isztambul szerepeltetése miatt. Keresni fogom a másik két kötetet.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

69.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók