Inkognitóban ​Budapesten

Háy János - Egymáshoz ​tartozók
A ​viharos sikert és fölzaklató vitákat kavaró regény, A gyerek, valamint összegyűjtött versei, a Meleg kilincs után ismét kisprózakötettel jelentkezik Háy János. Kik és mik is tartoznak egymáshoz? Családtagok és családi történetek. Azután az irodalmi „család” tagjai, hajdani írókollégák és az irodalomtörténeti emlékek. Valóságos utazások szóló naplók. Képzeletbeli utazások kortársaink indulatainak és elfogultságainak vidékén. Ahogy a szerző írja előszavában: „olyan viszonyokról van szó, pl. apa-anya-gyerekek, író-írás-irodalom, amelyek természetükből adódóan egymáshoz tartoznak”.

Háy János - A ​Gézagyerek
Háy ​János A Gézagyerekről: "Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hosökrol fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok - engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szereto után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem. De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hoseim. Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a fejét: összevissza ráncolja a homlokát, meg borzolja a szemöldökét és annyira komoly képet vág, hogy a gyerekek átmennek a túloldalra, ha meglátják. Így koslattam az utcán, mikor kilépett a Banda Lajos, meg a Herda Pityu a kocsmából. A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert ha szarabb lenne, akkor már rég fölrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi történt vele. Néztem a Bandát, meg a Herdát, ahogy beszélnek a Gézáról, a Gézagyerekrol. Igazi hosök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a görög tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska munkáskabátban jártak."

Fejes Endre - A ​hazudós
Fejes ​Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.

Rott József - Megszállók ​és megszállottak
Rott ​József az újabb magyar próza egyik - tehetségét már eddig is nyomatékosan bizonyított - , legizgalmasabb alkotója. Olyan realista hajlamú modern író, aki elbeszéléseinek, kisregényeinek világát éppúgy képes konkrét tényekkel, vaskos életanyatokkal hitelesíteni, mint hangsúlyosan atmoszférikus, lírizált nyelvezetével, helyenként balladisztikus szerkesztésmódjával már-már mítoszivá emelni. Kötetben eddig csak tematikus válogatásai jelentek meg, a bányászvilágot, a kemény, embert próbáló bányászsorsot illúziótlanul és a XX. század átívelve megidéz elbeszéléskötetei, a dél-alföldi nehéz sorsú emberek jelenkori, hétköznapi életének és általánosabb érvényű sorsképleteinek mély valóságismeretéről tanúskodó irodalmi igényű tablói. Új kötetében a szerző különböző történelmi korokban és helyeken vizsgálja az ellentétes erők között őrlődő egyén cselekvési lehetőségeit. Úgy jutunk el a hol feszes ívű, hol lassúbb folyású történetek során az azték birodalomból, a második világháborús olasz kisvároson át az ezredforduló Magyarországáig, hogy fokról fokra tartalmat nyer előttünk e két baljós kifejezés: megszállók és megszállottak és a mögéjük gondolt emberek, üldözők és üldözöttek bonyodalmas viszonya. /Elek Tibor/

Göncz Árpád - Kő ​a kövön
A ​könyvben szereplő írások: Hazaérkezés A gyerek Öregek Találkozás Sarusok Pesszimista komédia Kő a kövön

Bradányi Iván - Bűz ​és bűnhődés
"1956 ​őszén új korszak kezdődött az életemben: huszonhat esztendősen elhagytam Magyarországot. Ausztriában, Angliában, Franciaországban s végül Spanyolországban kerestem a boldogulás lehetőségeit. Az írásról nem tudtam lemondani, viszont nem rendelkeztem azzal az állandóság adta türelemmel, ami egy hosszabb lélegzetű regény megírásához szükséges lett volna. Néhány novella és számtalan vers maradt abból a tizenhat évből, amit Bécsben, Londonban, Aix-en-Provence-ban és Barcelonában töltöttem. Gabriel Garcia Marquez akkor még nem volt a tanítómesterem, de tudtam, hogy minden írásban az első bekezdés a legnehezebb, s ha ezen túl jutok, tisztába jövök azzal, hogy mit is akarok mondani. Az ebben a kötetben közölt történetek nem a legfontosabb alkotásaim, ám írói fejlődésem fontos lépcsőfokainak tekintem őket. Elnézést a poraimért! - ezeket a sorokat vésette Dorothy Parker amerikai költőnő a saját sírkövére. Én csak a merészségemért kérek elnézést, hogy ezeket a régi próbálkozásaimat előrángattam évtizedes rejtekhelyükről." (a szerző)

Grendel Lajos - Vezéráldozat
“Kedvem ​volna ismeretelméleti gubancnak nevezni a fiatal sakkmester, L. P. esetét, mert a legnehezebb végjáték-feladványoknál is bonyolultabb. Pedig maga a történet hétköznapiasan banális, és úgy indul, mint egy krimi. Egy ködös januári estén L. P.-t leütötték a Széplak utcában, barátnőjét, Esztert, pedig megerőszakolták.” Grendel Lajos 1948-ban született Léván. Szülővárosában érettségizett, a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-angol szakos tanári képesítést szerzett 1973-ban. 1990-ig a pozsonyi Madách Kiadó szerkesztője, illetve főszerkesztő-helyettese, később az Irodalmi Szemle főszerkesztője, majd 1993-tól a Kalligram alapító főszerkesztője. Jelenleg a Kalligram Könyvkiadó kiadóvezetője. Pozsonyban él. Munkásságáért többek között a Szlovák Írószövetség díjával, Madách-díjjal, József Attila-díjjal, Déry Tibor-jutalommal tüntették ki.

Darvasi László (Szív Ernő) - Összegyűjtött ​szerelmeim
Szív ​Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik - ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

Ismeretlen szerző - Körkép ​87
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szegedi László - Városi ​mesék
Egy-egy ​nagyobb városnegyedben több tízezer ember él egymás árnyékában. Dolgoznak, főznek, tévéznek, takarítanak, elolvassák a híreket, aggódva várják a benzinár-emelkedést, bámulják egymás teraszát kezükben a hajnali kávéval, alszanak, izzadnak a paneldzsungel forró levegőjében, hallgatják a város lüktetését, pletykálnak a neten, szeretnek, szenvednek, álmodoznak és gyűlölnek. Van, aki mindenáron megtenne valamit, és van, aki teljesen tehetetlen. Legtöbbjük boldog szeretne lenni. És mindannyiuknak megvan a saját meséje, még ha nem is mindig igaz teljesen, néha pedig csak úgy megtörténik az emberrel.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Nádas Péter - Talált ​cetli
Ezek ​az írások lettek. Újságokban és folyóiratokban jelentek meg, vagy irattartóban hevertek. Harminc év alatt sok minden felgyűlik. Általában az alkalom igénye szerint születtek, megrendelésre, vagy csak úgy. Riportok, jegyzetek, naplók, kiállítási megnyitók, halotti beszédek, köszöntő szavak és elemző feljegyzések, csupa olyasmi, ami kétségtelenül az írásos kultúrához tartozik, mégis mellékesként kezelendő. Egyszer egy fafaragó műhelyében álltam, néztem, ahogy dolgozik. A forgács a térdéig ért. Kérdeztem, miért nem viszi ki minden este. Mondta, titkos időszámítás. Vannak írások, amelyeknek megkegyelmezek, nem vetem tűzre őket, s még annak se vagyok megmondhatója, hogy a legérdemesebbeket őrzöm-e meg. Békés, derűs estéken mindenesetre összeraktam, ami megmaradt. Így került egymás mellé a tegnapi és a harminc év előtti, s még annak se láttam szükségét, hogy ezeket az egymástól távoli időket évszámokkal megjelöljem.

Csurka István - Nász ​és pofon
Első ​megjelent írása, a Nász és pofon vihart kavart. Ma a válogatott kötet az "inkriminált" elbeszélés címét viseli. Írói rangját - az elfogulatlan olvasó számára - éppen agyontámadott művei bizonyították: a Nász és pofon groteszk drámája, a Százötös mellék csípős szatírái, feledhetetlen hangulatú és erős intellektuális töltésű novellái. Az idő, amelynek - mint tudjuk - vasfoga van, Csurkát igazolta. Kritikusai ellentétekkel jellemzik: látszólag közömbös, "blazirt", mégis harsányan nevettető, fantasztikus kitalálásaiban is megrendítően realista, komoly játékos, fanyar humorista.

Háy János - Házasságon ​innen és túl
Női ​sorsok, vélemények, létkérdések, mindennapi gondok együttesét járja körül a könyv, természetesen – címe is sugallja – leginkább a párkapcsolatokat vagy épp azok hiányát illetően. Ebből következik, hogy férfiúi jellemeket is megismerhetünk az írásokból: gyors vonásokkal rajzolt, női szemszögből ábrázolt, mintegy a nők „mellékleteként” megjelenő alakok, akik jelentősen és leginkább rossz irányban befolyásolják a nők sorsát. Majdhogynem minden írás negatív képet fest a férfiakról: lelépnek, csak a „szeplő” érdekli őket. Ezért is juthatott az egyik szereplő arra a következtetésre, hogy „egy nőnek nem a férfi a társa, hanem a gyerek”. Anya–lánya kapcsolatok ábrázolása is ilyen hirtelen vonásokkal készül, sorsfordító pillanatokat jelenítve meg, és ezek is éppen az árnyoldalak. A családon belüli, „házasságon túli” kapcsolatok visszásságait pedig a rutintól unalmassá, idegesítővé degradálódott szerelmesek mindennapjainak, ünnepeinek fáradt szomorúsága, lihegő pénzhajhászása és szeretők miatti hazudozások kusza hálójaként láthatjuk a kötetben. Helyzetképek, belső örlődések megjelenítése, mindig lányok, nők szájába adva a mondandót: férfi és nő „házasságon inneni és túli” kapcsolatának sivárságáról, sekélyességéről, felületes érzelmekkel töltött és képmutató voltáról.

Moldova György - Tökös-mákos ​rétes
"Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe." "Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam... Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; - Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit tehetünk."

Gulyás Miklós - Gyülevész ​történetek
Gulyás ​Miklós Óbudai utcák című 2007-ben megjelent könyvében személyes élményeiről mesélt. A Gyülevész történetekben is jóakaratúan cseveg és komédiázik, a megszólítás és a téma azonban más. A másságról ír: népcsoportokról, nemzetiségekről -svéd, indiai, néger, zsidó, lengyel, olasz, de még a holland királynő is-, azok vallási, kulturális, szexuális különbözőségeiről. Gyülevész szemszögből láttatja a gyülevészeket, azok számára, akik máshogy kíváncsiak és azok számára, akik másként is szívesen olvasnak.

Kertész Ákos - Kasparek
Új ​könyvéről mondja az író: "Öt nagy regényt szeretnék megírni - így gondoltam valamikor, kezdő íróként -, a többi csak tréning. Aztán megtanultam, hogy a művészet, mint annyi másban, sajnos ebben is hasonlít a sporthoz: az edzés magánügy. Nincs ujjgyakorlat és nincs tollpróba, nincs kis kompozíció és nincs nagy kompozíció; és mindegy, hogy novella vagy nagyregény, elbeszélés, színmű vagy forgatókönyv, mikor az író kapcsolatba kerül az olvasóval, tágabb értelemben a közönséggel, akkor nincs mentség, az vérre megy. És nincs könnyű műfaj sem: a komédia semmivel sem vidámabb dolog, mint a tragédia, mert az a tragédia fonákja. A kisszerűben, a nevetségesben mindig van valami szomorú és lehangoló, míg a nagy formátumú hősök sorsa fölemel. De mit tegyek, ha nagy formátumú hősökkel mostanában nem találkozom? Az írónak az a dolga, hogy fölmutassa, amit tapasztalt, beszámoljon arró, amit tud. És nemcsak hitelesen; ez kevés. Őszintén, mert ez a legtöbb, amit az író tehet. Még egy információval is tartozom az olvasónak. A kötetben közölt Özvegyek című drámámat két változatban írtam meg. A második, amit a József Attila Színház Berényi Gábor rendezésében mutatott be, hitem szerint jobb színház. Az itt közölt első változat viszont talán - jobb irodalom."

Rott József - Csaposok, ​cselédek, csavargók
Ha ​volt is valaha köze hozzájuk, hó évszázada messzire elkerülik a romantikus-nosztalgikus képzetek a sárrétet. Hol van már az érintetlen természet ábrándja, s hol a legendákat éltető patriarchális világ? A történelem kevésbé volt ötletes és hangulatos, mint a titkos erőktől, ártó szellemektől félő parasztember babonás fantáziája, viszont sokkal kézzel foghatóbban hagyta ott mindenen a keze nyomát. A szikes, nehezen termő föld, a rideg állattartás, a cselédsors, a háborúk pusztítása, a téeszesítés, a "kaparj kurta" mentalitás eluralkodás, a viszonylagos "jóléttel" járó hagyományvesztés, majd az újabb kisemmizés, a perifériára szorulás mindez alig néhány emberöltő hozadéka. Rott József történeteinek szereplői e táj szülöttei. Alföldiek, de hordoznak magukban valamit a másik őselem, a víz alapelvéből is. Két lábbal állnak a földön, mégis a vízhez hasonlóan tudnak idomulni bármihez, betöltik kínálkozó érseket. Masszívak és mozdíthatatlanok, akár a marasztaló rög, ugyanakkor képesek rombolva elhagyni gátak közép szorított "medrüket" vagy aszály sújtottan kiszáradni. Időnkét olyanok, mint a makacs öszvér, mely a saját feje után akar menni, de mintha az Isten is szoros istrángon tartaná őket... Az író elbeszélései nagy ábrázoló erővel mesélnek erről az emberfajtáról, feltárva lelküknek a külvilágtól - oly jellemzően - elzárva tartott mélyvilágát. Líra és balladai feszültség, dráma és a társas kapcsolatok, az egymás felé fordulás feloldozó és újrakötöző reménye ötvöződik a novellák láncolatában magyar sorstörténetté. Papp Endre

Debreceni Boglárka - Bébikommandó
Mondjon ​valami kedveset és szépet egy nő a másik nőről. De őszintén ám. Esetleg próbálkozzunk azzal egy lépéssel beljebb igyekezve/kerülve -, hogy egy írónő ajánlja az Olvasó figyelmébe egy másik írónő kötetét. Első önálló kötetét. Én most ezt teszem. Kérem, olvassa el a Bébikommandó című könyvet, mert így lehetősége lesz arra, hogy szembetalálkozzon rég elfeledett vágyaival, újra felfedezze azokat az apró moccanásokat, amik nélkül a mindennapokat el sem volna érdemes kezdeni. És azt is megtudhatja ebből a könyvből, mitől indul be a férfivásárlók fantáziája, minek örülnek a leányanyák, és hogyan zajlik egy legénybúcsú. Rezdülések, megfigyelések. Kételyekkel, ugyanakkor bátorsággal vállalt világ. Egy olyan hang, amitől örömet érez az Olvasó. De ami talán ennél is több: önmagának is megörülhet. Mert a Bébikommandó ezt akarja. És higgyék el, el is éri.

Garaczi László - Gyarmati ​nő
A ​posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentéssel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a hagyományos értelemben vett prózai műfajok megszokott szabályai átértékelődnek, a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek \\(a mai média-zsargon kifejezései, klasszikus- és kortárs irodalmi közhelyek, közmondások, kocsmai beszélgetések foszlányai stb.) alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik. Az olvasót magával ragadja az író szarkazmustól és öniróniától duzzadó igényes elbeszélésmódja, amit kiegészít a kötet különleges tipográfiája is. A fejezetek elején elhelyezett, a szövegeket bevezető, az egyes fejezeteket egymástól markánsan elválasztó fotók és üres felületek jelzik, hogy a kötet szerzője követi a befogadók vizualitás iránti igényét és szokását, ugyanakkor ezzel a látvány-elemmel az olvasó figyelmét a fogalmi gondolkozás új, friss tájai felé tereli.