Kis ​magyar stílustörténet

Ismeretlen szerző - Magyar ​szókincstár
A ​Magyar szókincstár az anyanyelvoktatás, a szókincsfejlesztés hasznos segédeszköze. Az anyanyelv szabatos, színes, helyes használatához nyújt segítséget, amely gazdag tára a rokon értelmű szavaknak, más néven szinonimáknak, és feltünteti a szavaknál nagyobb lexikai egységeket (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat) is. A magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét, antonimáját. A szótár 25 500 vastag betűs címszót tartalmaz. A szócikkekben található szavak száma 80 600. Szerzői 14 400 szónak, szinonimasornak adták meg az ellentétét. Több mint 3 800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek benne régies, nyelvjárási és idegen hangzású szavak, de nem maradtak ki a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések sem. Háromszor több szót tartalmaz minden korábbi szinonimaszótárnál. Tudományos igényű kínálati szótár, amelyben használója megtalálja és kiválaszthatja egy-egy címszó tágan értelmezett szinonimái közül a legmegfelelőbbet. A többéves gyűjtőmunka során nyelvészek, egyetemi és főiskolai tanárok 28 korábban megjelent szótárt dolgoztak fel. Az összegyűjtött gazdag nyersanyag elrendezése a nyelvészet és azon belül is a lexikológia és a jelentéstan legújabb eredményeinek figyelembe vételével, korszerű eszközök (számítógép, célprogramok) alkalmazásával történt. Szótárunk a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, haszonnal lapozhatják a hivatásos tollforgatók (az újságírók, a fordítók, a szerkesztők) is.

Bárczi Géza - Benkő Loránd - Berrár Jolán - A ​magyar nyelv története
A ​mű nyelvünk történetét tekinti át a nyelvészeti eszközökkel kitapintható legrégibb időktől napjainkig. Bár érinti a magyar nyelv előtörténetét, a rokon nyelvi együttélés idejét, a fő súlyt nyelvünk önálló történetének megrajzolására fekteti. A magyar nyelvtörténet forrásainak bemutatása és felhasználásuk módszerbeli kérdéseinek tárgyalása után sorra veszi a nyelvrendszer különféle részlegeinek történetét: nyelvünk hangfejlődését szókincsbeli és szerkezeti változásait. Mindezen részlegek összefoglalásaként általános áttekintést is ad a magyar nyelv életének egészéről, népünk történetéhez, a gazdasági, társadalmi, művelődési változásokhoz fűződő viszonyáról. A mű végén a magyar nyelvtörténetírás rövid áttekintése található. - A munka elsősorban egyetemi tankönyvnek készült, de haszonnal forgathatja a nyelv kérdése iránt érdeklődő művelt olvasó és különösen a magyar szakos pedagógus.

Ismeretlen szerző - Magyar ​nyelv és irodalom
A ​kiadvány tartalmából: - A nyelv alapjai - A magyar nyelv története - A mai magyar nyelv rendszere - A nyelvhasználat kérdései - A nyelvi műalkotás - Irodalmunk kezdetei - Három évszázad irodalma - Felvilágosodás, romantika, realizmus - Századvég és megújulás - A két világháború között - Irodalmunk a második világháború után - Az ezredvég irodalma - Nyelv, irodalom, kommunikáció

Szathmári István - Stilisztikai ​lexikon
A ​Stilisztikai lexikon közérthető formában részletesen ismerteti a stilisztikai kategóriákat, illetve a stílussal összefüggő fogalmakat. Tárgyalja az olyan széles körben ismert szakszavakat, mint az ellentét, hasonlat, megszemélyesítés stb. A szaktudomány körébe tartozó kevésbé ismert terminusokat is magyarázza, pl. antonomázia, enallagé, metalepszis. A funkcionális stilisztika szemléletének és eljárásmódjának megfelelően közli egy-egy stílusjelenség meghatározását, felsorolja lehetséges fajtáit. Megadja a jelenségek stilisztikai funkcióit, azaz stílusértékét. Hatásukat szépirodalmi példákkal, próza- és versrészletekkel gazdagon illusztrálva. A lexikon segíti a szépirodalmi és egyéb művek megértését, valamint elemzését, esztétikai értékelését. Fogalmazás közben támogatja a hatásos és szép kifejezésmód kialakítását. A Stilisztikai lexikont haszonnal forgathatják az érettségire készülő diákok, a főiskolák és az egyetemek magyar szakos hallgatói, a tanárok és mindenki, akit a stilisztika egy-egy kérdése érdekel.

D. Mátai Mária - Nyelvünk ​élete
Szende ​Aladár tankönyvének nyelvtörténeti fejezetei képet adnak a magyar nyelv életének, fejezetiről, egyes nyelvi jelenségek alakulásáról stb. - Az e témához kapcsolódó kiegészítő füzettel arra szeretnénk rávilágtani, hogy miért érdemes és miért szükséges anyanyelvünk történetét, változásának törvényszerűségét minél mélyebben megismernünk. A kötet a nyelvi változások okaira, összefüggéseire, szabályszerűségeire, lefolyásának sajátos körülményeire világít rá. Mindezt konkrét magyar nyelvtörténeti eseményeken, példákon keresztül érzékelteti (hasonló elemzési feladatokhoz is ötleteket, szempontokat adva). - A nyelvi változások konkrét és általános kérdéseit tárgyaló részeket három fejezet követi: "Nyelvtörténet és mai nyelv", "A nyelv története és a művelődés története", "Nyelvtörténet és irodalom". - A füzetet érdeklődő diákoknak szánt szakirodalom zárja.

Bíró Ferenc - A ​felvilágosodás korának magyar irodalma
A ​18. század második fele a hazai irodalmi kultúra történetében talán a legnagyobb változásokat hozó időszak. Az irodalom addig nem ismert presztízst vív ki magának: a nemzet fogalmát a század végének művelt magyarjai körében már elsősorban nyelve és irodalma határozza meg. Ezekben az évtizedekben több mint kétszer annyi kiadvány jelenik meg hazai földön, mint a megelőző századok során összesen. Olyan új műfaj honosodik meg, mint a nagy jövő előtt álló és az olvasóközönségét máris megteremtő regényé; felbomlik a hagyomány teátruma, az iskolai színjátszás, és az évszázad utolsó évtizedében színre lépnek az első hivatásos „aktorok”. Ekkor alakul ki az a rendkívül gazdag verselési formakultúra, amelynek közegében mindmáig lélegzik a magyar költészet. Nagy, de legalábbis élvonalbeli alkotók egész sora lép elő, akik a mindenkori magyar olvasó asztalára klasszikus értékű műveket helyeznek. E tanulmány a korabeli irodalmi élet olyan modelljét vázolja fel, amely e korábban elképzelhetetlen dinamizmus egy lehetséges és hiteles magyarázatát is magában foglalja.

Ismeretlen szerző - A ​szecesszió
Nem ​is olyan régen még csak a tudatlanság vagy a rossz ízlés vádját vallva lehetett beszélni a szecesszióról, de manapság izgató tudományos téma, a hatvanas évek elejétől pedig magának a szecessziós formavilágnak a divatját is éljük. Európa és Amerika nagyvárosaiban lépten-nyomon szembetűnnek az emberek öltözködésén éppúgy, mint a plakátokon vagy a hippiközösségek ábrándvilágában, irodalmi és képzőművészeti alkotásokon a századforduló szecessziós éveinek motívumai. Természetesen nem a szecesszió rehabilitálására van szükség, akár az anakronisztikus divat, akár apologenetikus szakkönyvek segítségével, hanem a kétségtelen eredmények és a szemléleti-formai zsákutcák megvilágítására. Erre a feladatra vállalkozott Pók Lajos könyve. A bevezető esszé a szecesszió történeti szerepét és esztétikáját tárgyalja, minden művészetet magával ragadó mozgalomnak tekintve a szecessziót. A kötetben közölt antológia, nemzetközi vonatkozásban is először, igyekszik átfogó képet adni ennek az annyit vitatott mozgalomnak a szándékairól és valamennyi ágra szétáradó eredményeiről.

Ismeretlen szerző - A ​klasszicizmus
A ​szerző tulajdonképpen 2000 éven kalauzolja végig az olvasót ebben a művében, hogy a klasszicizmusról világos és átfogó képet adhasson. Míg a futurizmus, az expresszionizmus vagy a modern irodalmi irányzatok legtöbbje időben pontosan körülhatárolható, s mindössze egy-két évtizedet foglal magában, a klasszicizmus a nagy görög tragédiaírókig és Arisztotelészig nyúlik vissza, a reneszánsz görög ihletésű irodalmi törekvésein keresztül a XVII. század francia irodalmában bontakozik ki, és Goethe és Schiller nagy századáig terjed. A klasszicizmus nem is stílus vagy irodalmi mozgalom, sokkal inkább írói, etikai magatartás, amely a jelenségek rendezésére, harmóniában, egységben láttatására törekszik, a nemes tisztaságot, a lényeg megragadását és kifejezését tekinti feladatának. Rónay György kitűnően érzékelteti munkájában a klasszicizmusnak ezeket a sajátosságait, s nagy világirodalmi tájékozottsága lehetővé teszi számára, hogy sokoldalúan és híven tárja az olvasó elé a klasszicizmus gazdag tartalmát.

Balogh József - Devecsery László - Irodalomország
"Irodalomország ​tehát létezik. Azóta, amióta van irodalom, amióta megszületett az írás, az embernek a szép utáni múlhatatlan vágya. Irodalomország lakói az írók-költők - akik maguk is olvasók - és az olvasók. Irodalomország házai a művek, amelyekkel együtt élünk, s amelyek bennünk is élnek. Reményünk szerint: örökké. Kószáljunk, csavarogjunk egy nagyot Irodalomországban! Ehhez igyekszünk kalauzoló kezet nyújtani kicsiknek-nagyoknak egyaránt." (A szerzők és a kiadó)

Ismeretlen szerző - A ​romantika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fenyő D. György - Poétai ​iskola
Első ​Rímes, furcsa játék című része a hagyományos poétikát és a stilisztika egy részét öleli fel, a költői nyelv eszközeivel ismerteti meg a tanulókat. Szellemes, olykor tréfás feladatok segítik a diákokat afelé, hogy önállóan is próbálják alkalmazni a költői nyelv eszközeit, a költők fejével próbáljanak gondolkozni a tárgyalt jelenségekről. A Milyen a jó vers? című második rész a verselemzésbe vezeti be a tanulókat. Külön fejezet tartalmazza a nehezebb feladatok megoldását. Végül a tanárok számára fejti ki röviden a szerző, mi is a célja a tankönyvvel és módszereivel. 13 és 17 éves kor között bármikor lehet használni a könyvet, amely valóban gazdag anyag segítségével igyekszik felkelteni a tanulók érdeklődését a költészet iránt.

Ismeretlen szerző - A ​neoavantgarde
Számos ​olvasónk régi kívánságának tesz eleget kiadónk ezzel a kötettel és a sorozat többi kötetével, amelyek a világirodalom legjelentősebb irányzatainak, áramlatainak, stílustörekvéseinek - a barokk, szentimentalizmus, romantika, futurizmus, szocialista realizmus stb. - összefoglaló ismertetését, mintegy feltérképezését tűzték ki célul. Természetes, hogy a világirodalmi stílusirányzatokkal kapcsolatban szóba kerülnek más művészetek stílustörekvései is. A kötetek nagyjából azonos felépítésűek: a bevezető esszé ismerteti a tárgyalt irányzat keletkezésének körülményeit, társadalmi alapját, jellemző stílusjegyeit. Ezt követik az egyes irányzatok megalapítóinak és reprezentáns képviselőinek kiáltványai, programművei, legjelentősebb elméleti megnyilatkozásai.

Szilágyi Ferenc - A ​magyar szó költészete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Nyelvművelő ​kéziszótár
A ​Nyelvművelő kéziszótár az igényes nyelvhasználatra törekvők nélkülözhetetlen kézikönyve. A szótár 5000 szócikke népszerűen közli azokat a nyelvhelyességi, helyesírási, nyelvtani, stilisztikai stb. tudnivalókat, amelyekre a művelt embernek önmaga szó- és írásbeli kifejezéséhez szüksége lehet. E kötetet nemcsak a nyelvművelés hagyományos kedvelői forgathatják haszonnal, hanem az anyanyelvvel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek (magyartanárok, kiadói és lapszerkesztők, fordítók, tolmácsok stb.) is. A szerkesztők és a kiadó abban a reményben bocsátják útjára ezt az ismeretterjesztő munkát, hogy az el fog jutni az ifjabb nemzedékhez is, amelynek különösen nagy szüksége van arra, hogy a nyelvhasználati szokásokkal, szabályokkal, tudnivalókkal alaposan megismerkedjék. A Nyelvművelő kéziszótár a mai nyelvhasználati szokásokat, a legújabb nyelvi jelenségeket is feltérképező munka. A kisebb-nagyobb szócikkek tömören, de árnyaltan igazítják el az olvasót a magyar nyelv használatának minden lényegesebb kérdésében s ezáltal segítenek eloszlatni a napjainkban is bőven tenyésző nyelvhelyességi babonákat. A szerzőknek és a szerkesztőknek az volt a szándékuk, hogy egy olyan gyakorlati célú kézikönyvet adjanak az érdeklődők kezébe, amelytől azok nemcsak fogalmazás közben kérhetnek tanácsot, hanem amelyet szükség esetén szellemi fegyverként szegezhetnek szembe mind a türelmetlen "nyelvtisztítókkal", mind a nyelvművelés létjogosultságát kétségbe vonó szkeptikusokkal. A Nyelvművelő kéziszótár az ezredforduló korának korszerű nyelvhelyességi és nyelvhasználati lexikona, amely betűrendben tárgyalja a leggyakrabban felvetődő kérdéseket a következő tárgykörökben: - új szavak és szójelentések (magyarok és idegenek); - idegen elemek befogadása, a szómagyarítás lehetőségei; - nyelvtani kifejezőeszközök, szövegalkotási technikák; - nyelvi illemtan (köszönés, megszólítás, tegezés-magázás stb.). Hogyan tükröződnek a nyelvhasználatban a rendszerváltás korszakának és az azt követő másfél évtizednek a gazdasági, politikai, életmódbeli stb. változásai? Hogyan bánjunk anyanyelvünkkel, hogy az segítségünkre legyen ebben a megváltozott és napról napra változó világban? Ebben nyújt tájékoztatást és kézzelfogható segítséget az érdeklődő olvasónak a Nyelvművelő kéziszótár.

Tótfalusi István - Vademecum
"Vademecum ​(ejtsd vademékum) - régi magyarítása szerint "velemjáró könyvecske": zsebkönyvszerű útikalauz. Vademecum, szükséges segédkönyv mindennemű utazók számára (1843-ban Pesten kiadott könyv címe). - Hasznos gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvecske, zseblexikon. - Kisalakú, zsebben hordható könyv feljegyzések számára. Latin kifejezésből: vade mecum annyit tesz: "járj velem". Egy XVII. századi lipcsei zsebkönyv használta először címként. Választékos, régies szó." Tótfalusi István a szellemi kalandozók, az olvasó fiatalok számára készített útikalauzt, amelyben az általuk nem jól értett, vagy már csak egyes jelentésárnyalatokban ismert szavaknak kívánja visszaadni jelentésük teljes gazdagságát. Igaz, ez a szószedet minden létező és elképzelhető zsebet kinőtt. Ám a könyvespolcról még könnyen leemelhető és Hegedűs István rajzaival kiegészítve, nemcsak hasznos, hanem egyben igen szórakoztató olvasmány is.

Ismeretlen szerző - A ​naturalizmus
Tartalom A ​naturalizmus Fogalmak Bábele Naturalisztikus jelenségek a naturalizmus előtt. A prenaturalizmus A naturalista irány érlelődése Tudományos előzmények Zola és a naturalizmus megfogalmazása A kísérleti regény. A naturalista regény-elmélet Naturalizmus és erotika A társadalomkritikai igényű naturalizmus A naturalizmus Németországban. A naturalista dráma Naturalizmus a színpadon Verizmus. A naturalizmus Olaszországban Naturalizmus és képzőművészet A naturalizmus Kelet-Európában A századforduló magyar naturalizmusa A naturalizmus utóélete A naturalizmus dokumentumai Jean Francois Millet: Levél Alfred Sensie-hez Gustave Courbet: Előszó kiállítási katalógusához Jules és Edmond de Goncourt: Előszó a Germinie Lacerteux első kiadásához Vittorio Betteloni: G. L. Patuzzinak 1868. nov. 1. Émile Zola: Előszó a Rougon-Macquart ciklushoz Edmond de Goncourt: Előszó a Zemganno-fivérekhez Émile Zola: Naturalizmus. Az 1880. évi Salon Émile Zola: A kísérleti regény Giovanni Verga: Gramigna szeretője Émile Zola: A naturalista regényírók Bródy Sándor: Előszó a Nyomor első kiadásához Kabos Ede: Ajánlás az Elzüllöttekhez Guy de Maupassant: A regény. Előszó a Péter és Jánoshoz Émile Zola részére. Az Ötök Manifesztuma Wilhelm Bölsche: A költészet természettudományos alapjai August Strindberg: Előszó a Júlia kisasszonyhoz Conrad Alberti: A realizmus tizenkét jellemzője Otto Brahm: Beköszöntő Arno Holz: A művészet lényege és törvényei Julius Hart: Új regények Hamlin Garland: A veritizmusról Thury Zoltán: Alázatos kérés Vittoroi Betteloni: Előszó a Crisantemi című verseközethez Theodore Dreiser: Az igazi művészet egyszerű Max Liebermann: Fantázia a festészetben Hevesi Sándor: A szavalás és színjátszás harca P. D. Boborikin: A világ fővárosai André Antoine: Emlékeim a Théátre Libreről Gerhart Hauptmann: Ifjúságom kalandja Réti István: A nagybányai művésztelep Nagy Lajos: A lázadó ember Írások a naturalizmusról Brandes: Émile Zola Szomaházy István: Magyar naturalisták Jules Huret: Ankét az irodalmi fejlődésről Franz Mehring: A mai naturalizmus Franz Mehring: A naturalizmus és a modern munkásmozgalom Ady Endre: Strófák Georgij Valentyinovics Plehanov: Művészet és társadalmi élet Ambrus Zoltán: Zola Roger Sherman Loomis: A naturalizmus védelme Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij: A XIX. és XX. század realizmusa Rabinovszky Máriusz: Naturalizmus a képzőművészetekben Erwin Piscator: A politikai színház történetéhez Lukács György: Elbeszélés vagy leírás? A naturalizmusról és formalizmusról szóló vitához Bertolt Brecht: A naturalizmus Lukács György: Harc a naturalizmus túlhaladásáért Malcolm Cowley: Az amerikai naturalizus természetrajza A. I. Burdov: A naturalizmus antirealista jellege a művészetben Thomas Mann: Gerhart Hauptmann Henryk Markiewicz: A realizmus kérdései. A naturalizmus értelmezése Wolfgang Kayser: A naturalista dráma dramaturgiájához Mácza János: A valóság másolása és a naturalizmus Függelék A szemelvények forrásai Irodalom Eligazító a szövegekhez

Ismeretlen szerző - Magyar ​grammatika
A ​Magyar grammatika olyan, teljességre törekvő összefoglaló magyar nyelvtan, mely a hagyományos grammatikák megszokott és bevált rendszerében és az elmúlt harminc év újabb kutatásainak eredményeit figyelembe véve tárgyalja nyelvünk jelenségeit. Jellemzi a nyelvi elemeket, bemutatja a nyelvi szabályokat és működésüket, valamint gyakorlati tanácsokat, útmutatást is kínál az olvasóknak a nehezebben elemezhető nyelvi szerkezetek megítéléséhez. A könyv szerzői az ELTE oktatói, akik elméleti ismereteik és oktatási tapasztalataik birtokában vállalkoztak arra, hogy modern, megújult klasszikus grammatikát írjanak. A Magyar grammatika elsősorban egyetemi tankönyv, hasznos segítőtársa lehet azonban minden magyar és idegen nyelvet tanító, valamint tankönyvírásra vállalkozó tanárnak is.

Ismeretlen szerző - A ​manierizmus
A ​manierizmus is azok közé a művészeti mozgalmak és stílusirányzatok közé tartozik, amelyek - akárcsak századunkban a szecesszió - hosszú időn át viselték az igaztalan és méltatlan elítélés bélyegét. Manierizmus! - maga a szó is megbélyegző, hiszen jelentése: mesterkéltség, modorosság. Legalábbis ezt értették rajta a XVII. század klasszicista kritikusai, minden rendhagyó, bizarr, fantasztikus, ádáz ellenfelei. Csak a XX. század ismerte fel, hogy korábban mesterkéltnek hitt művészi megoldások sok esetben korukat megelőző zseniális felismerések, olyan művészi vívmányok, melyeket igazában csak korunk szemlélete és ízlése tud értékelni és hasznosítani. A reneszánsz utolsó szakaszában, annak kései áramlataként kibontakozó manierizmusban már a reneszánsz válsága jut kifejezésre, e válság ideológiai, pszichológiai, művészeti-irodalmi szimptómái sűrűsödnek egybe. Képviselői "szomorú emberek", tragikus életútjuk, életművük azt példázza, hogy a reneszánsz humanizmusának bealkonyult. Eszményeik elbuktak vagy eltorzultak, de üzenetüket ma embere újra meghallotta - immár a maga valóságos jelentésében, tisztán. Ennek tanúsága ez a könyv.

Szende Aladár - A ​magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak
A ​tankönyvjegyzéken szerepel. A magyar nyelv tudósa és a nyelvtantanítás doyenje olyan nyelvtankönyvet állított össze, amely egy kötetben tartalmazza a gimnáziumok és a szakközépiskolák négyévi tananyagát. E tankönyv és a hozzá tartozó kiegészítő tematikus füzetek, illetve a tudós szerző által készített, nívós gyakorlatokat tartalmazó tanulói segédlet annak az elgondolásnak az alapján születtek, hogy az alaptankönyv nem évfolyamokra bontottan, hanem tematikus elrendezésben, tömören összefoglalva, de magas szintű pedagógiai szervezettséggel és tudatos felépítéssel foglalja magában egyetlen kötetben az érettségire készülő diákok számára az alapismereteket. Az alaptankönyv a nyelvelmélet rövid áttekintését, a hangtan, a szótan, a mondattan, a szövegtan, a stilisztika, a retorika szükséges alapjait tárgyalja, s bepillantást enged nyelvünk életébe.

Ismeretlen szerző - A ​rokokó
Mi ​a rokokó? Nevének hallatán kecses, finom formák, hajlékony és rafináltan könnyed vonalvezetés, míves gonddal alkotott miniatűr remekek ötlenek föl bennünk. Légies, pikáns báj, nimfák és pásztorlánykák, pasztellszín tájak, a tündérmese világa. De valóban csupán ez a rokokó? Baróti Dezső a neves irodalomtörténész, A XVIII. századi francia és magyar művelődés kutatója e művében arra vállalkozik, hogy fölfedje a dekoratív felszín alatt rejlő mélyebb tartalmakat. Nagyigényű bevezető tanulmányában foglalkozik az udvari-arisztokratikus művészet végső hajtásaként jelentkező rokokóval, de bemutatja az új polgári életérzések friss hajtásaként jellemezhető törekvéseket is. Az antológiában szereplő dokumentumok - a rokokó esztétikáját , ars poeticáját kifejtő és a rokokót mérlegre tevő írások-, valamint a páratlanul gazdag irodalmi szemelvényanyag meggyőzően támogatják a szerző abbeli törekvését , hogy régit és újat vegyítő , sokszínű, vibráló egészként mutassa be ezt a XVIII. századi Európa valamennyi régiójában elterjedt, érzéki és szellemi élvezetet egyaránt bőven kínáló művészeti irányzatot.