Ráadás

Janikovszky Éva - Mosolyogni ​tessék!
Mosolyogni ​tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.

Janikovszky Éva - De ​szép ez az élet!
A ​fenti megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjas korúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel. Janikovszky Éva

Janikovszky Éva - Örülj, ​hogy fiú!
Van, ​amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe sem jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!

Janikovszky Éva - Az ​úgy volt...
"Az ​úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi." Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy "semmi-szerű" választ ad, pedig... például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig... az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő... Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a _kamaszság_ komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Janikovszky Éva - Már ​megint
"Ha ​nálunk festés van, akkor apukám is mezítláb mászkál, és anyukám is négykézláb csúszkál a padlón, és ha véletlenül fellököm a vizesvödröt, akkor nem kiabálnak, hogy mit csináltál már megint, hanem azt mondják a Borinak, hogy látod az öcséd legalább igyekszik segíteni." Nehezen ismeri kis magát az ember az élet dolgaiban, ha hét-, nyolc-, tíz vagy tizenötéves. Janikovszky Éva mindig a gyerekek segítségére van ezekben a kérdésekben, minden könyvében eligazítja kicsit a gyerekek gondolatait - de talán a felnőttekét is. Réber László pedig mulatságos tükröt tart mindenki elé, miközben abban bízik, hogy a tréfa mögött lappangó igazságot is felfedezik.

Janikovszky Éva - A ​Hét Bőr
A ​7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is köszöni szépen, inkább egyedül menne moziba? Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.

Dolák-Saly Róbert - Madáretető
Dolák-Saly ​Róbertnek ez nem a másik oldala, hanem az egyik, ahogy Boborján nevű alteregója mondaná. Az egyik a sok közül. Nem a zenész, nem a dalszerző, nem a tanár, nem a színész, hanem az író, akit a nyolcvanas években a L'art pour l'art tagjaként ismert meg a nagyközönség. A társulattal új műfaj tört be a szórakoztató műsorok világába: megszületett a magyar abszurd humor, az egyetemisták kabaréja. A futuristák meglepetéselvével rokon, szójátékokra épülő, politikamentes, öncélú (?) nevettetés - olykor a halandzsa Karinthy által szentesített rangján. Példa rá a Lila liba, a Winnetou, A három testőr és a jeti vagy a legutóbbi Rigoletto avagy a rotterdami toronyőr. A Madáretető Dolák-Saly Róbert koholmány- és kacsagyűjteménye. Újságírói stílusparódia, ötletakrobatika, többszörös nyelvi bravúr. Abból indul ki, hogy egy elsüllyedt kontinens - az Agyatlantisz - kutatása során a régészek a távoli jövőben felbecsülhetetlen dokumentumok birtokába jutnak: három épen maradt napilapszám kerül a kezükbe i. e. 2002-ből. A lapszámok belföldi és külföldi tudósításokat, riportokat, kultúrrovatot, ételrecepteket, rendőrségi- és sporthíreket, divatot, mesét, képregényt, apróhirdetést, horoszkópot tartalmaznak - az agyatlanság végső határáig. A "lelet" fergeteges szórakozást ígér mindenkinek, aki tud és szeret magán, magunkon nagyokat röhögni.

Janikovszky Éva - Bertalan ​és Barnabás
Az ​ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Boldizsár bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető kis olvasókat is.

Kiss Ádám - Szütyiő
Nem ​untatnálak unalmas bemutatkozással, kissádám vagyok nagydávid stand up komedista. Szórakoztatom a népet általában a Dumaszínházban, országszerte és Budapesten, illetve a Showder Klub című műsorban az RTL Klub-on, valamint az interneten.

Janikovszky Éva - Felnőtteknek ​írtam
"Az ​én nevemről a kedves olvasónak - ha egyáltalán valami - hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudja, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam. Az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére. Valóban érdekli Önöket, hogy mit írtam felnőtteknek? Én összegyűjtöttem, fogadják szeretettel."

Dolák-Saly Róbert - Szászi Móni - Boborján
Tisztelt ​Olvasóbíróság! Minősített bűnesettel állunk szemben. Engedelmükkel ismertetem a tényállást. Elsőrendű vádlott Pandacsöki Boborján már évek óta megfigyelés alatt áll. Felszólításunkra nem volt hajlandó igazolni magát, azzal az olcsó kifogással, hogy nincs személyi igazolványa. Súlyosbító körülmény, hogy - mint mondja - őt ez nem is érdekli, merthogy a szóban forgó okmány nem ehető (sem céklával, sem csokiöntettel). Pedig Boborján kézzel foghatóan valós személy: Dolák-Saly Róbert álnéven fejti ki színpadi és írásos tevékenységét. Tettestársa, Szászi Móni másodrendű vádlott bujtogatásban, bűnpártolásban marasztalható el. Az elkövetők írásaikban nem átallottak a humor eszközeihez folyamodni. Sőt: aljas szándékkal illusztrációkat csempésztek az önmagukban is botrányos szövegek közé. Mi több: ártatlan, védtelen állatokat rajzoltak és fényképeztek le! Kérem a tisztelt olvasóbíróságot, hogy a felsorolt vádpontok figyelembevételével a kiszabható legsúlyosabb büntetést rója ki az elkövetőkre: irgalmatlanul olvassa és nézegess őket, ahol éri! (A szerkesztőügyész)

Bálint Ágnes - Frakk, ​a macskák réme
„Hol ​volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kis kertes ház. Abban lakott két kövér macska. Rajtuk kívül ott lakott még Károly bácsi és Irma néni is." A kövér macskák boldogan éltek a szép kertes házban, igaz, hogy Irma néni nagyon elkényeztette őket. Ebből lett a baj. Károly bácsi addig álmodozott egy olyan kutyáról, amelyik macskát reggelizik, ebédel, vacsorázik, amíg egyszer csak valóban egy eleven kutya jelent meg a házban: Frakk, a macskák réme. Így kezdődött a kutya-macska háború, amelynek minden epizódját jól ismeri tévénézők apraja és nagyja. Irma néni és Károly bácsi, Lukrécia, Szerénke és Frakk, a macskák réme személyes ismerősként köszöntik az Olvasót.

Lázár Ervin - Berzsián ​és Dideki
Lázár ​Ervin meséinek széles és minden korosztályt felölelő olvasótábora most új hősökkel ismerkedhet meg: Berzsiánnal, a költővel s barátaival: Sróf ezermesterrel, Violinnal, a fülrepesztő zenésszel meg a locska-fecske Zsebenci Klopédiával, aki mindig tud valami okosat mondani. A négyük barátságáról, összeveszéséről, kibéküléséről és a kedves Didekivel, no meg a sötét Áttentő Redázzal való találkozásáról szólnak ezek a hasonlíthatatlan Lázár Ervin-mesék, amelyeknek világát Réber László ragyogó, színes illusztrációi elevenítik meg.

Janikovszky Éva - Felelj ​szépen, ha kérdeznek!
"Amíg ​kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni... Amióta nagy vagyok... sokszor nem tudom, hogy mit feleljek...És ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájuk szólnom, felelj szépen, ha kérdeznek"

Laár András - Laár ​Pour L'art
Sokáig ​nem gondoltam, hogy majd könyvet írok, sőt a verseket se kiadásra szántam eredetileg. Komoly művészi tevékenységnek magamra vonatkozólag csak a zenélést éreztem, illetve a festést, amibe időnként belemerültem. A versek hülyülésből születtek, de ennek a hülyülésnek az idők során lett mélyebb értelme is. Bár már 17 éves koromban is írtam egy-két, néhol viccesebb, néhol komolyabb költeményt, az igazi kezdet csak későbbre tehető. Az itt olvasható versek nagy része 1975-től kezdődően egy „kottagrafikus költészeti kommandó" inspirációjára jött létre. Erről a következőket érdemes tudni abban az időszakban kottagrafikusként dolgoztam a Zeneműkiadónál, ahová mindennap rendesen, kora reggel be kellett menni. Itt másokkal együtt kollégám volt Bornai Tibor és Orosz Barna is. Tiborral már akkor is együtt zenéltem, Barnát pedig ott ismertük meg mindketten a „kottagrafikán". Sorokba rendezett rajzasztaloknál ültünk, hárman egymás mellett, épp beszélőtávolságban, és munka közben, vagy épp munka helyett, kis rajzokat küldözgettünk egymásnak, barkochbáztunk, rejtvényeket adtunk fel egymásnak, vagy akár egy-egy új verset hoztunk a másik két „művész" döntőbírósága elé. Nemegyszer hármasban mászkáltunk el munka után délután, estébe vagy akár éjszakába nyúlóan is verset írni.

Varró Dániel - Akinek ​a foga kijött
Az ​Akinek a lába hatos (Szép Magyar Könyv-díj, 2010) páratlan sikere után itt a folytatás: tréfás mondókák azoknak a szülőknek, akiknek már nem kisbabája, hanem kúszó-mászó, gügyörésző csemetéje van. Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, mondjuk, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat ám mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát.

Janikovszky Éva - A ​lemez két oldala
Milyen ​lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll: (A feleség szövege este otthon.) „Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig állok a lábamon, és ledolgozom a nyolc órát, aztán bevásárolok, cipekedek, főzök és mosogatok, és sose látom a krimi elejét de ha megkérdezem, hogy melyik volt az áldozat, akkor én vagyok, akkor én vagyok a hülye. Hát az is vagyok, legalább is ti annak néztek engem.” Ugye mennyire igaza van? Csakhogy ezeknek a lemezeknek van másik oldaluk is. És a másik oldalon más a szöveg is. De az előadó ugyanaz. Például: (Ugyanaz a feleség, otthon a vendégeknek.) „Mi az, hogy győzöm? Ezt a kis vacsorát? Nincs ebben semmi boszorkányság. Délután, ha hazafelé jövök, úgyis útbaesik a hentes, a zöldséges… Hát igen, vannak problémák, amelyekkel szembe kell néznünk… Erre vállalkozik Janikovszky Éva vidám „lemezgyűjteménye”.

Varró Dániel - Akinek ​a lába hatos
Varró ​Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek - ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert "Varró Dani" mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Maros Krisztina illusztrációival. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Janikovszky Éva - Már ​óvodás vagyok
"Amikor ​Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét - amely számos külföldi kiadást is megért - Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

Vavyan Fable - Kedves, ​mint egy kéjgyilkos
A ​Rossz ómen, jó ómen hőse kényszerneurotikus módon számolgat, és furcsa növényágyásokat gondoz a kertben. A Seggfejben szereplő férfinak emberfej nőtt a farán, ám ő elutasítja az operációt, jobb ötlete lévén. A Jó Tündér frissen elvált főalakja elakad az autópályán a hóviharban, és beteljesül, amit kívánt. Nem menekülhet a katarzis elől! A Padlógázban egy asszony felbőszül férje válási szándékától. Szuicid célzattal elköt egy kamiont, és az éjszaka kellős közepén feldönget az autópályára, forgalommal szemben. Útjába kerül a kedveséhez igyekvő lány, az ünnepelt politikus, a szerelmes zsaru, az Ördögűző néven elhíresült gyilkos, a gyermeket váró leszbikus pár. A pokoli csattanás pedig kapóra jön valakinek. A Kedves, mint egy kéjgyilkos hősnője észreveszi, hogy voyeur leskelődik utána. Távollétében bejár a lakásába, fürdik a kádjában, használja fogkeféjét. A lány nem rémül meg, inkább úgy dönt, levadássza a kukkolót. Ehhez régi ismerősök segítségét venné igénybe. Ám ekkor támad a múlt, nem csak képletesen. A Halálgyári képek és a Valahol Európában - Új fejezet című írások jóval többek, mint "megfelelő sorrendben egymás mellé illesztett betűk". Jelenetek a mészárlós időkből. Leonardo da Vinci így látta ezt: A háború bestiális őrültség. A Démoni főfigurá ja azt hiszi, amiről nem tud, azt nem ő követte el. Életét sok más mellett egy szériagyilkos-specialista zsaru is keseríti. Pedig micsoda versíró lehetne belőle!