A ​bizánci liturgia

Vanyó László - Az ​ókeresztény művészet szimbólumai
"Az ​ókeresztény művészet szimbólumai" 1988-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A kötet gyorsan elfogyott, de nemcsak ez indokolja a második kiadást, hanem a közben megjelent szakirodalom bedolgozása is. A szimbólumok és a szimbolizmus iránti érdeklődés már szinte "kórosan" megnövekedett, ami korunk szellemi koherencia utáni igényét jelzi. Ezt a második átdolgozott kiadást azonban nem ez motiválja, továbbra is távol tartjuk magunkat a szimbólumok pszichológiai elemzésétől és értékelésétől, "hasznosításától", csak az ókeresztény művészet szimbólumainak genezise foglalkoztat. Ami az első kiadás óta eltelt csaknem egy évtized fejlődését jellemzi: mind nyilvánvalóbbá vált az összefüggés főként a 4. század utáni ókeresztény művészet, a katekézis és liturgikus szövegek között, ami aktuálissá tette Jeruzsálemi Szent Kürillosz azóta magyarul megjelent katekézisének felhasználását. Ugyancsak fontosak az egyházatyák beszédei a 4-5. századból. Az érdeklődés és a vizsgálódás középpontjába kerültek olyan kérdések, mint az imperiális ikonográfia és az eszkhatologikus motívumok egymáshoz való viszonya a bazilikák nagy reprezentációs képein. (A címlapképen a római S. Prassede templom apszismozaikja látható.)

Alexander Schmemann - Liturgia ​és élet
Alexander ​Schmemann (1921-1983) Észtországi orosz családban született. Kisgyermekkorában az orosz emigrációval Franciaországba került. 1940-45 között elvégezte a párizsi Szent Szergiusz Orthodox Teológiai Akadémiát, ahol egyháztörténetből szerzett tudományos fokozatot. 1946-ban szentelték pappá. 1951-ben családjával együtt áttelepült az Egyesült Államokba. A Szent Vlagyimir Teológiai Szemináriumban (Crestwood, New York) tanított, 1962-től mint az egyetem dékánja. Vezetése alatt az ökumenikus körökben is elismert akadémiai intézet a liturgikus és eucharisztikus újjászületés központjává vált. Az egyház folyamatos érdeklődésének középpontjában állt: azt vallotta, hogy az egyház a liturgián keresztül él. Számos könyve és írása mellett, melyek elsősorban a liturgika és az egyháztörténet témakörét ölelik fel, lelkipásztorként is fáradhatatlanul járta Amerikát, előadásokat, prédikációkat tartott. Sokaknak (pl. Szolzsenyicinnek és családjának) volt lelkiatyja, tanítója és barátja, nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. Fáradhatatlan tevékenységének köszönhető, hogy az ortodoxia tanítása a nyugati világban is egyre szélesebb körben ismertté vált.

Ismeretlen szerző - Euszebiosz ​egyháztörténete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​II. Vatikáni Zsinat rendelkezései a Szent Liturgiáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kendeffy Gábor - Az ​egyházatyák és a szkepticizmus
"Mint ​mély, sűrű és magas erdőben, úgy vész el valaki örökre egy filozófiai rendszerben." Csodatévő Szent Gergely A könyv elsősorban arra a két kérdésre keresi a választ, hogy az első keresztény gondolkodók miért és miképpen vitatkoztak a szkeptikus filozófiával, illetve milyen antropológiai-ismeretelméleti kiindulópontból és milyen apologetikai célkitűzések érdekében alkalmazták a szkeptikus érveket. Az egyházatyák jelentős része amellett, hogy bírálta a szkeptikusokat, alkalmazta is érveiket mind a keresztény hit védelmére a filozófiai indíttatású kritikával szemben, mind a pogány filozófia hirdetett racionalizmusának leleplezésére. Emellett nem egy gondolkodó, túl azon, hogy apologetikus eszközként használja a szkeptikus érveket, valamiféle belső affinitást is mutat a szkepticizmus iránt, másokat pedig világképük lényegi vonásai rokonítanak ezzel az irányzattal.

Hans Urs von Balthasar - A ​három nap teológiája
A ​tíz éve elhunyt, hazánkban eddig kevéssé ismert svájci teológus hatalmas életművét napjainkban fokozott érdeklődés övezi. Jelen művének tárgya a keresztény teológia tulajdonképpeni szíve: a húsvéti három nap, Krisztus szenvedése, halála és feltámadása. Balthasar a kereszténységben kiemelt jelentőségű hagyomány és az újabb kutatások eredményeinek ütköztetésével lebilincselő egységben szólaltatja meg a krisztológiai kérdések mellett a teológia nagy témáit, kezdve az Arisztotelész nyomán kialakult istenkép létjogosultságának kérdésétől a szentségeken át a halál utáni "állapotok" problémájáig.

Dr. Timkó Imre - Keleti ​kereszténység, keleti egyházak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Otto Wimmer - Szentek ​szimbólumai
"A ​könyv nemcsak abban segít, hogy felismerjük az ábrázolt alakokat. Végső soron elmélyíti az ikonográfia megértését abból az ábrázolásmódból, amelyhez a szentek története és legendái adnak alapot. A jelkép és az ábrázolás mondanivalója akkor ragyog föl előttünk, ha több szent azonos tartozékait hasonlítjuk össze. Bárcsak felébresztené ez a könyv az érdeklődést és a szeretetet a szentek iránt, akik példaképeink és kísérőink a hit jelében, míg mi is elérjük a végső célt, ahova ők már eljutottak."

Ismeretlen szerző - Apokrifek
Különös ​világot nyitnak meg számunkra az apokrifek. Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gazdagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában az egyházra nézve. Az apokrifek részben az apostoli atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a koron, átívelnek a II. századba, de még a IV. században is keletkeztek apokrifek. Az ortodoxia mindig igyekezett elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjesztésén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresztényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. Az apokrifek szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak, legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket.

Steven Runciman - A ​bizánci teokrácia
Jelen ​kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza. "A bizánci teokrácia" több mint ezer év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégig tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten mennyei királyságának földi képmása. A kötetben olvasható másik esszében, a "Bizánci stílus és civilizáció"-ban a szerző az említett teológiai államkoncepció egy másik vetületét, annak a bizánci művészetben megnyilvánuló formáját vizsgálja. Így nemcsak a bizánci művészet főbb jellemzőit mutatja be, hanem ismerteti és értelmezi azokat az elméleteket is, amelyek e művészetet meghatározták. A művészet legfőbb feladatát Bizáncban az jelentette, hogy a fény, a színek és a formák segítségével valamiképpen megmutassa, közvetett módon érzékeltesse az istenit.

Alister E. McGrath - Bevezetés ​a keresztény teológiába
A ​keresztény teológusok nem kevés öngúnnyal "kánaáni nyelvnek" nevezik a maguk szakmai és a kívülállók számára nemigen érthető nyelvezetét. AIister McGrath szinte lehetetlen feladatot old meg könyvében, olyan bevezetést ad a keresztény teológia kétezer éves hagyományába, mely a "kívülállók", de legfőképpen a "kezdők" számára érthetővé és világossá teszi a legfőbb kérdéseket. A könyv három fő része gyakorlatilag külön-külön is ugyanazokat a témákat tárgyalja, eltérő megközelítésben. Az első rész a keresztény teológia történetét, fejlődését és változásait mutatja he a legjelentősebb teológiai iskolák, irányzatok és alkotók nézetein keresztül, a kezdetektől napjainkig. A második rész a keresztény teológia szerkezetét írja Ie (módszereit, forrásait, anyagát, stb.), a harmadik rész pedig a keresztény teológia kulcsfontosságú témáit (Isten, Szentháromság, Krisztus, bűn és megváltás, üdvösség, egyház és kapcsolat a többi vallással) tárgyalja.

Peter Brown - A ​szentkultusz
A ​szentkultusz áttörte azokat a képzeletbeli gátakat, amelyeket az ókor embere Ég és Föld, az isteni és az emberi, élő és halott, város és nem-város közé állított - csupán tajték volna mindez a "népi vallás" lomha óceánján?

Henry Chadwick - A ​korai egyház
A ​kötet a jeruzsálemi ősgyülekezetből megszülető és az 5. század közepén már nemcsak nyelvében, hanem teológiájában és hagyományában is két ágra: a nyugati és a keleti egyházakra szétváló kereszténység történetének fő vonalait mutatja be. A kiváló angol egyháztörténész arra a kérdésre keresi a választ, hogy Jézus követőinek kicsiny közössége hogyan vált az apostoli misszió, az üldöztetések, történelmi fordulatok, a teológiai és egyházszervezeti viták közepette világegyházzá, s mindeközben hogyan jöttek létre a későbbi évszázadokat meghatározó intézményei, a teológiai gondolkodást megalapozó dogmatikai döntései, a mindennapi életet átható sajátos hagyományai. Chadwick feltárja az egyház sokrétű és korántsem ellentmondásmentes kapcsolatát a zsidósággal, a hellén civilizációval, a római állammal és a pogánysággal.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Rózsa Huba - Az ​Ószövetség keletkezése I-II.
A ​Biblia (Ó- és Újszövetség) különböző korokból, különböző szerzőktől vagy iskoláktól származó írások gyűjteménye, amely végérvényesen csak a Kr. u. I. század végén zárult le, de eredete visszamegy a Kr. E. I. évezred kezdetéig, az írásbeliség Izráelben való megjelenéséig. Több írás hátterében álló szájhagyomány még ősibb, és a Kr. e. II. évezredből ered. A Bibliában kifejezésre jut a szerzők egyénisége, társadalmi helyzete és változó történeti körülményeik. Ha ismerni akarjuk Isten bibliai üzenetét, keresnünk kell azokat a konkrét viszonyokat, amelyekben az egyes könyvek létrejöttek. Az Ószövetség keletkezése című munkájában a szerző - a legújabb biblikus kutatások eredményei alapján - ennek az igénynek szeretne eleget tenni. A Törvény - Próféták - Írások - deuterokanonikus könyvek sorrendjében ismerteti az Ószövetség irodalmát. A bibliai szövegek végső kánoni formájából kiindulva, a történetkritikai módszer segítségével tárja elénk a könyvek keletkezéstörténetét. Kifejti az Ószövetség minden időkre szóló vallási üzenetét, de bőséges tájékoztatást nyújt azoknak is, akik elsősorban e kiemelkedő alkotás irodalmi sajátosságai és történeti értékei iránt érdeklődnek. Könyvéért a szerző 1998-ban Scheiber Sándor-díjat kapott.

Vermes Géza - A ​kereszténység kezdetei
A ​keresztény egyház megteremtése a világtörténelem egyik legfontosabb története, mégis sok félreértés és rejtély övezi. Vermes Géza, az idén májusban elhunyt oxfordi vallásprofesszor, utolsó könyvében brilliánsan elemzi a keresztény hit gyökereit, megvilágítja Jézus alakjának fejlődését, végigköveti, hogyan lett a prófétából egy jelentős, új vallás középpontja. Miközben három évszázad alatt Jézus tanításai elterjedtek a Mediterráneumban Pál apostol, János evangélista és követőik hathatós közreműködésével, a keresztény vallás teljesen átalakult. A kereszténység kezdeteiből lenyűgöző történet tárul fel előttünk: egy emberből Istennel egylényegű Fiú lesz, egy lázadó, forradalmi hevületű kis zsidó szektából pedig a Római Birodalom államvallása.

Dávid Katalin - A ​kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben
A ​nyugati kultúrkör legismertebb, egyetemesnek tekinthető szimbóluma a kereszt. Vajon hogyan vált a történelem során az ókori rómaiak kivégzésre szolgáló eszköze a megváltás szent jelévé, milliók által tisztelt ereklyévé? Hogyan változott és alakult az idők során a formája a katakombák Krisztus monogramjaitól a későbbi ábrázolásokig, s hogyan telt meg, mint jelkép, teológia tartalommal? A nemzetközileg elismert művészettörténész az apostoli időktől kezdve az első ezredév végéig sorra veszi a képzőművészeti alkotásokat, az írásos dokumentumokat és a szent hagyományt, hogy ezáltal rámutasson a kereszt ikonográfiájának, szimbolikus jelentésének és teológiájának összekapcsolódó jellemzőire.

John Meyendorff - A ​bizánci teológia
A ​bizánci kereszténység hosszú ideig "fehér folt" volt a nyugati olvasók tudatában: "misztikus homályba" burkolózott, s inkább egzotikumával ragadta meg a hozzá közeledőt. John Meyendorff, a néhány éve elhunyt neves New York-i ortodox teológus és egyháztörténész ebben a kötetben világos, áttekinthető képet rajzol történeti kibontakozásában a bizánci teológiáról. A görög atyáktól Bizánc elestéig a teológia egyik központi gondolata az ember "átistenülése" volt, amely nemcsak a vallási, hanem a világi életet is átjárta: a hittanítástól az istentiszteleten át a szerzetességig és az egyháznak a világban betöltött szerepéig. Kelet és Nyugat vitái ebben a perspektívában nyerik el igazi jelentőségüket.

Romano Guardini - Örökmécs
Az ​Egyház liturgiájának szerves összetevői a szent jelek és a liturgikus cselekvés különféle megnyilvánulásai. A harang, az oltár, a gyertya, a térdelés, a mellverés mind része a szertartásoknak, de csak az mélyülhet el igazán a liturgia világában, aki ismeri e szimbólumok jelentését és jelentőségét. "A liturgia a testet öltött szent és titokzatos történések világa, s így szentségi és szentelményi jellegű. Ezért mindenekelőtt azt az élményt kell megismernünk, mellyel a hívő a láthatalan kegyelem látható szent jeleit fölfogja, fogadja, gyakorolja... Útmutatást, egy kis indítást szeretnék adni a szent jelek élő nézésére és gyakorlására." Romano Guardini

O. Hallesby - Hogyan ​lettem hívő keresztyén
O. ​Hallesby A szerző világosan, egyszerűen mondja el saját hitrejutását, ezen túlmenően pedig hasznos gyakorlati útmutatást ad az igazi keresztyén életre.