Farkasok ​órája

Sz. M. Eizenstein - A ​filmrendezés művészete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Egri Lajos - A ​drámaírás művészete
AZ ​ÍRÓK BIBLIÁJA ELŐSZÖR MAGYARUL! A drámaírás művészete – mely eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült – a XX. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar származású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzetközi filmírásban. A drámaírás művészete több mint hat évtizeddel első, New York-i kiadása (1942) után most jelenik meg először magyarul – azt is mondhatnánk, közkívánatra. Reményeink szerint a kiadó égető hiányt pótol az utóbbi időben új életre kapó magyar forgatókönyvírás területén, és egy nemzeti kultúrkincs is elnyerheti végre méltó helyét – szerzőjével együtt – a magyar irodalom pantheonjában. A közhely ez esetben hatványozottan igaz: Egri könyve egyetlen íróember polcáról sem hiányozhat, minden kommunikációval, szövegírással és természetesen filmezéssel foglalkozó szakember számára megkerülhetetlen alapmű. EGRI LAJOS (1888-1967) Egerben született. A harmincas években íróiskolát alapított New Yorkban. A tanítás mellett színdarabokat írt és állított színre szerte Európában és Amerikában. Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte a filmipar tanácsadójaként.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Ismeretlen szerző - Alfred ​Hitchcock
Alfred ​Hitchcock (1899-1980) munkásságát meg-megújuló legendák, kifürkészhetetlen titkok, megfejthetetlen rejtélyek övezik. A feszültségteremtés elsőszámú mestere a filmvásznon, s immáron klasszikus lélektani-bűnügyi filmek alkotója. Ez a kötet Hitchcock írásaiból, interjúiból - Sidney Gottlieb állhatatos kutatómunkájának eredményeképpen - nyújt át egy csokorra valót az olvasónak. Hitchcock, akinek "a nyilvánossághoz való érzéke Salvador Dalíéval vetekedett", tiszteletben tartja olvasóját: nem bocsátkozik látványos elméleti fejtegetésekbe, írásainak értéke tapasztalati jellegükbõl fakad. Olykor anekdotikusan, de mindig érdeklõdést keltve elemzi saját filmkészítési gyakorlatát, olykor saját filmjeit. Nem tér ki a kor kihívásai elõl sem: érzékletesen világítja meg az angol, az amerikai, a német filmgyártás erényeit és hibáit, a producer és a rendezõ változó viszonyát, a közönség és a cenzor rendezõre gyakorolt hatását vagy éppen a hatáskeltés, a filmes fogalmazásmód legkülönfélébb variációit. Magas fokú szakmai tudás, intelligencia s iróniával elegyített derű jellemzi írásait, újságírói kérdésekre adott válaszait Egy ismerõs arc (eddig) ismeretlen vonásai tűnnek fel e könyv oldalain - megerõsítve nagyrabecsülésünket a mester-rendezõ, Alfred Hitchcock iránt.

Ingmar Bergman - A ​legjobb szándékok
"A ​legjobb szándékok", mint Bergman minden műve, önéletrajzi ihletésű, de egészen példátlan módon: szülei kapcsolatát írja meg benne, a saját születését megelőző szűk tíz évüket, 1909-től 1918-ig. A nagypolgári családból származó, elkényeztetett ápolónő anya és a szegény sorból kiemelkedő, félszeg, félénk lelkész apa minden ízében, testi-lelki valójában bemutatott szerelme maga az élet - s egyben merő kitalálás. Ők a századelő svéd társadalmának konvenciói ellen lázadnak szerelmükkel, de a magánélet náluk sem marad boldog sziget az ellenséges közegben. Az uppsalai polgári lét nyílt és begyöpösödött világa; az egyetemi városka középkoriasan életvidám diáksága; az isten háta mögötti északsvéd egyházközség magába forduló népe; a háború; az erejüket tétován próbálgató munkások; a rezignált, anakronisztikus vidéki arisztokrata; és nem utolsósorban a sötét és a hideg - megannyi próbának vetik alá a Bergman szülőket. Rájuk is érvényes, ami az egész társadalomra: megvannak bennük "a legjobb szándékok", ami az értelmes és hasznos élet alapja, de ezek valahogy mindig kicsorbulnak... "A legjobb szándékok" több, mint remek forgatókönyv, több, mint krónika és dokumentumregény, több, mint amolyan igazi, olvasmányos realista regény, több, mint rafinált ál-elő-önéletrajz, több, mint irodalmi kísérlet: nagy mű.

Ingmar Bergman - Hűtlenek
Partitúra ​képmédiumra" - ezt a talányos alcímet viseli a Hűtlenek, Ingmar Bergmannak e különös műfajú, 1997-ben született alkotása, amelyet Liv Ullmann vitt filmre, és amelyet 2000-ben a Cannes-i filmfesztiválon mutattak be először. "Semmilyen köznapi szerencsétlenség - betegség, csőd vagy szakmai sikertelenség - nem kelt olyan fájdalmas és mély visszhangot a tudattalanban - olvassuk a Botho Strausstól származó mottóban -, mint a válás." És létezik-e olyan író-rendező, aki három művész " egy nő és két férfi -szerelmi háromszögének ábrázolása során mélyebbre képes ásni, mint Ingmar Bergman? - Ha légörvény vagy fuvallat támad, még a kihunyt érzelmek is mozogni kezdenek"- A légörvényt egy Marianne nevű nő (szelleme?) okozza, aki rendszeresen megjelenik az öregedő szerző dolgozószobájában, és elmeséli a két férfihoz fűződő, tragédiába torkolló kapcsolatát.?Arra gondolok, hogy amíg hazugságban éltem, állandóan beszéltem, most viszont, amikor valószínűleg igaz életet élek, alig bírok megszólalni" - vall a kötet második, 1972-es írásában, a Lelki ügy-ben az egykor gondtalan életet élő professzor-feleség, aki most egy tébolyda lakója. Viktoria lassacskán beleőrült a semmittevésbe és a szexuális kielégületlenségbe, s most a rácsok mögött kénytelen szembenézni a kietlen valósággal. A tragikomikus monológot 1990-ben mutatta be a Svéd Rádiószínház.A Szerelem szeretők nélkül címet viselő filmnovella a maga nemében kuriózum. A mű 1978-ban keletkezett, és azóta számos producer visszautasította, mondván: -Ebből az anyagból nem lehet filmet csinálni. Anyagi csőd lenne. Katasztrófa. Öngyilkosság.- Valószínűleg az e kötetben való megjelenése az első és utolsó "ősbemutatója". Két történet zajlik párhuzamosan a műben: az egyik egy forgatókönyv nélküli, töredékekből álló, látszólag összefüggéstelen monstre filmanyag földolgozása, valamint a "földolgozók", a fiatal Anna és az idős Albert tétova kapcsolatának históriája, amely mögött sötét árnyként ott lebeg Marco, a film szertelen, fiatal rendezőjének alakja-

Akutagava Rjúnoszuke - A ​vihar kapujában
Akutagava ​a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.

Kazuo Ishiguro - Ne ​engedj el...
Különös ​körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg. Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan. A _Napok romjai_ szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait. A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a _Time_ magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Jonathan Safran Foer - Rém ​hangosan és irtó közel
Mit ​tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama? Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál "egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak." Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.

Sidney Lumet - Hogyan ​készül a film?
Sidney ​Lumet (született 1924. június 24.) neve bizonyára ismerős a mozikedvelők számára, hiszen olyan, mára klasszikussá nemesedett filmeket rendezetett, mint A domb, a Tizenkét dühös ember, a Bűnben égve, vagy a Gyilkosság az Orient expresszen. Hogyan készül a film? című könyvével bevezeti az olvasót a filmkészítés rejtelmeibe – nem vállalkozik se többre, se kevesebbre. Kicsit meglepődtem az olvasottak alapján, mert ennyire összetett művészetre nem számítottam; oké, eddig is tudtam, hogy sokan dolgoznak a háttérben, meg hetekig, hónapokig tart a forgatás, ami sok-sok millióba is kerülhet, ám valamiért egyszerűbb folyamatra gondoltam. Lumet lépésről lépésre haladva elmondja a szükséges technikai tudnivalókat, és megemlít pár szempontot, melyeket figyelembe kell venni az adott pillanatban. Műve persze ettől még lehetne egy jól, ámde szárazon megírt kézikönyv, de szerencsére nem erről van szó. A bonyolultabb részeknél ugyanis példákat hoz fel saját filmjeiből, melyek érthetőbbé teszik mondanivalóját (s nem utolsó sorban érdekes adalékok az életművéhez). Közben nem csupán a filmrendező Lumet alakja kerül közelebb hozzánk, hanem megismerjük véleményét a film világában előforduló színészekről, rendezőkről, producerekről és nem utolsó sorban a sofőrökről. Személyéről Báron György így ír utószavában: „Sidney Lumet nagyon amerikai filmrendező, a régi motorosok közül. Egy utolsó mohikán. Fanyar, bölcs túlélő, az európai törzs New Yorki-i ágából, az új-hollywoodi rezervátumban. Egyike azon keveseknek, akik még emlékeznek rá, hogyan kell mozit csinálni. Szórakoztatót és megrendítőt, látványosat és gondolatébresztőt, harsányat és kifinomultat, művészit és nyereségeset.”

Krasznahorkai László - Megy ​a világ
Megy ​a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy _„egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik."_ A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: _„hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."_

Békés Pál - Semmi ​baj
Hány ​évet és hány életet élt meg könyvünk hőse, ha 1956-ban született, az "októberi sajnálatos eseményeket" csecsemőként némasági fogadalomban töltötte, és első iskoláit, munkahelyeit, első reményeit és vereségeit a közép-Kádár kor tompa éveiben érte meg? A hosszabb elbeszélésekből és a kafkai-örkényi rövidtörténetekből az derül ki, hogy hősünk elidegeníthetetlen osztályrésze az egész elmúlt évszázad, hogy ott volt ő már Ülő Bika és Ady Endre városligeti találkozóján és ott a megsemmisítő táborok barakkjaiban is. Békés Pál életrajzi regénnyé összeálló írásainak ez a kitágult idő a terepe.

Bíró Yvette - Profán ​mitológia
A ​film és a mágikus gondolkodás Bíró Yvette úgy lett filmesztétikai könyvek népszerű szerzője, hogy közben egy jottányit sem engedett a minőségből: nemzedékek nőttek fel a film formanyelvéről és dramaturgiájáról írott könyvein. A Profán mitológia új, izgalmas témák felé kalauzolja az olvasót: létezik-e a filmművészetben metafora, szimbólum? Hogyan képes a filmnyelv elvont fogalmak megjelenítésére, hogyan képes kapcsolatba lépni az ember ősi vagy éppen jelenkori mítoszaival, teremt-e önálló, csak reá jellemző mitológiát? A kötetet a filmelmélet egyik klasszikusaként tartják számon szerte a világon.

Kovács András Bálint - A ​modern film irányzatai
A ​Modern film irányzatai című könyv az első olyan összefoglaló munka, amely átfogóan dolgozza fel az európai film hatvanas-hetvenes évekbeli nagy korszakát. Nem tételes filmtörténet, sokkal inkább összehasonlító forma- és eszmetörténeti áttekintés, gazdag képi illusztrációval és részletes filmográfiával. Kovács András Bálint úttörő vállalkozása az elmúlt évtizedek kiemelkedő filmművészeti törekvései és teljesítményei közt segít tájékozódni.

David Bordwell - Elbeszélés ​a játékfilmben
David ​Bordwell a kortárs amerikai filmtudomány egyik legjelentősebb alakja. Elméleti munkásságának jelen kötet kiemelkedő darabja, amennyiben - először a filmelmélet történetében - átfogó igénnyel dolgozza föl a filmes elbeszélés problémáját és hoz létre olyan elméleti keretet, amely a filmtörténet egészére kiterjed. Elmélete kettős gyökerű: egyrészt a kognitív pszichológia "konstruktivista" felfogásán, másrészt a század eleji orosz formalista iskola által kialakított kategóriákon nyugszik. Bordwell szerint a film elbeszélése alapvetően a néző aktivitásán alapul. A film "kulcsokat" ad a néző kezébe, amelyek segítségével következtetéseket vonhat le a történetre vonatkozólag. A film történetét, a "fabulát" valójában nem a film, hanem a néző "hozza létre" azoknak a jelzéseknek az alapján, amelyeket a filmben talál. A film története nincs sehol megfogható módon jelen - mondja Bordwell -, nekünk kell, egy bonyolult hipotézisalkotó folyamat során felépítenünk azt. A könyv kitűnő, aprólékos elemzésekkel mutatja be, hogyan működik ez az újraalkotó folyamat, s hogyan változnak szabályai a különböző műfajokban és korszakokban. A mű második része a sajátos elbeszélőmódokat tárgyalja. Bordwell szerint a filmelbeszélői "etalont" a klasszikus hollywoodi film hozza létre - ez a par excellence elbeszélő filmtípus -, s ehhez képest beszélhetünk a különféle filmművészeti irányzatok, alkotásmódok elbeszélőtechnikáiról. Bordwell könyvének különös erénye ez a nagyon érzékeny módszer, amellyel a filmek narrációs felépítését, fogásait, "trükkjeit" elemzi. A mű ezáltal válik revelatívvá a filmteoretikusok szűkebb körén túl a film iránt érdeklődő diákok és tanárok számára is.

Kovács András Bálint - A ​film szerint a világ
Kovács ​András Bálint új könyvét olvasva akárha egy filmklub lebilincselő előadás-sorozatán vennénk részt. A szerző a filmesztétikai alapfogalmak feltérképezése után a film noirtól az elmúlt negyedszázad magyar filmvilágáig kalauzol, egy-egy kiemelkedő rendező (Jancsó Miklós, Jeles András, Tarr Béla és mások) portréját is fölvázolva.

Edgar Allan Poe - Rémtörténetek
Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művész sorsát testesíti meg. Ezt a különös tehetségú, fantomokat kergető, fantomok űzte írót negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Nagy képzelőerejű elbeszélő volt, fantasztikus és rémtörténeteivel, képtelen novelláival új műfajt teremtett: tőle indul a „krimi”, a detektívregény. A jelen kötetben szereplő négy, „tapintatosan megcsonkított” elbeszélése – A fekete macska, A Vörös Halál maszkja, Az Usher-ház pusztulása és a Hoppsza-béka – az általa „groteszknek és arabeszknek” nevezett, azaz a nevetségest az ijesztővel egyesítő, szeszélyes írásai közül való. Jól ismert történetek ezek, most mégis újszerűnek hatnak, nem csak mert új fordításban olvashatóak, hanem mert akadt egy rokon lelkű grafikusművész, Gris Grimly, akit hosszú éveken át megbabonázott Poe géniusza, s aki most mintegy társszerzőjének szegődve vizuálisan ábrázolta az író hajmeresztő képtelenségeit.

J. G. Ballard - Karambol
Kocsik ​és szex - első pillantásra ezek a főszereplői a tavaly elhunyt, kiváló angol író, J. G. Ballard kultuszkönyvének, a Karambolnak, de nem abban az értelemben, amint azt elsőre gondolná az ember, hanem szélsőséges, perverz, már-már aberrált formában, hogy így hívja fel a szerző a figyelmet a modern társadalom rejtett veszélyeire.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Szabó Z. Pál - Lázadás ​a halál ellen
Mit ​takar a botrányos látvány: a beretvával átvágott szem, a hangyákkal ellepett kéz, a zongorában heverő döglött szamarak? A könyv radikálisan új megvilágításban mutatja be a szürrealista művészet zseniális alkotását. A film ismeretlen mélységeibe vezet a szerző: zárt, hermetikus világba, hogy választ adjon a nyugtalanító kérdésekre.