Rotterdami ​Erasmus diadala és tragédiája

Stefan Zweig - Balzac
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Brigitte Hamann - Rudolf
"Bizonyos, ​hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties "operett bölcsesség" és a heurigerek melankóliája. Bécs "vidám apokalipszise" szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz)" - írja Brigitte Hamann könyve előszavában. A szerző jól ismert hazánkban, ő írta a néhány éve megjelent nagy sikerű életrajzot Erzsébet királynéról is. Rudolf trónörökösről szóló könyve - mely előbb készült el, mint az Erzsébet-életrajz - már büszkélkedhet mindazokkal az erényekkel, amelyek Hamann későbbi munkásságára is jellemzők: rendkívül könnyed, élvezetes stílus, a hatalmas anyag fölényes, magabiztos kezelése és nem utolsósorban témájának az előzőekhez képest egészen egyéni, eredeti megközelítése. Így nem törekszik arra, hogy mindenáron megfejtse a mayerlingi titkot és megválaszolja a megválaszolhatatlant: öngyilkos lett-e Rudolf vagy gyilkosság áldozata. Elfogadja azt a sajnálatos tényt, hogy a "dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg." A véget illetően marad tehát a nagy kérdőjel, de Rudolf nem mindennapi életét, jellemét, a császári és királyi család konfliktusait és ritka örömeit e monográfia alapján mégis megismerhetjük közelebbről.

Lénárd Sándor - Családtörténeteim
Lénárd ​Sándor író, költő, fordító és orvos (1910-1972) élete az örökös újrakezdés jegyében telt el: háromszor cserélt hazát és nyelvet, amikor az első világháború után szülővárosából, Budapestről Bécsbe, onnan az Anschluss elől menekülve Rómába, végül a hidegháborús Európából egy brazíliai faluba, Donna Emmába került. Magyar olvasói a hatvanas évek végén ismerték meg. Megjelentek a brazíliai remeteségéről hírt adó memoárregényei - Völgy a világ végén; Egy nap a láthatatlan házban -, melyekben az őserdő peremén levő kis falu orvos-patikusaként megélt mindennapjairól számol be, illetve a Római történetek, melyben az olaszországi háborús éveket rajzolja meg. Ám ezekben a művekben csak töredékesen esik szó élete első éveinek két színhelyéről . Ez a hiánypótló, a Lénárd-képet kiegészítő, magyarázó és sokban megvilágító kötet, a fiaihoz írt két levelét, és néhány versét mutatja be. Fényt vet Lénárd életének első, a nagyközönség előtt ismeretlen időszakára, a gyermekkorra, a családi legendákra, egyszóval az író gyökereire.

Kassák Lajos - Egy ​ember élete
"Kassák ​életét és korát...önéletrajzi verseiből s még inkább önéletrajzi regényéből, az Egy ember életé-ből ismerhetjük meg legjobban - mondja Gyergyai Antal Kassák válogatott versei elé írott tanulmányában. - Ez a könyv több okból is fordulót jelentett Kassák pályáján: nemcsak a hang, a felfogás, a téma bámulatos eredetisége, nem csak az író meghökkentő, sőt féktelen őszintesége miatt, hanem, mert Kassák akkor jutott első és osztatlan sikeréhez, neve akkor vált ismeretessé az egész magyar közönség előtt... Ma már, negyven év távlatában kissé másképp szemléljük e kivételes könyv sikerét, s joggal vethetjük fel a kérdést, le tudna-e úgy kötni bennünket, ha csak egy akármilyen szerző akármilyen érdekes önéletírásának nézhetnénk, nem pedig Kassák, a költő megrendítő pályaképének?... Kassák elsősorban költő, s legtöbb prózai írásművét, ha persze nem is kizárólagosan, az ő költői pályája legjobb magyarázatainak tekinthetjük, vagyis Kassák - a prózaíró - Kassáknak, a költőnek első és legjobb értelmezője." Vitathatatlanul tény, hogy az Egy ember életé-nek éppúgy, mint minden önéletírásnak megkülönböztetett jelentőséget ad a szerző személye, mondhatni, a könyv értékétől független jelentőséget, pusztán az a tény, hogy Kassákról van szó. De az Egy ember élete nem egyszerűen emlékezés, nem csupán élettények rögzítése az idő rendje szerint; igazat kell adnunk Komlós Aladárnak: "nem emlékezés ez, újjáteremtés". S ez már-már függetlenné teszi az Egy ember életé-t a szerző személyétől. Megértett és megalkotott élet története ez, tehát nem egyszerűen önéletírás, hanem regény, méghozzá nem regény, melynek szuverén valósága nem szorul az élet valóságának igazolására, csak éppen felfokozott jelentőséget kap tőle. Regény- és életvalóságának teljes egysége teszi az Egy ember életé-t hőskölteménnyé, Komlós Aladár szavai szerint: "a tiszta és felfelé törekvő szegénység hőskölteményévé, s aki olvassa, úgy érzi, hogy maga is tisztább és keményebb lett tőle". Magvető Könyvkiadó, 1974

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Arundhati Roy - Az ​Apró Dolgok Istene
Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Italo Svevo - Zeno ​tudata
Italo ​Svevo (1861–1928) Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít. A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején. Új kiadásban évtizedek óta most jelenik meg először. A fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Barna Imre.

Thomas Bernhard - Önéletrajzi ​írások
Egy ​kötetben összegyűjtve, új fordításban olvashatók a felbecsülhetetlenül értékű irodalmi dokumentumok: Bernhard önéletrajzi írásai, az Egy gyerek, Az ok, A pince, A lélegzet és A hideg, a bernhardi életmű talán legérettebb, leggazdagabb munkái. Thomas Bernhard (1931–1989) a Bécsben, Seekirchenben, Traunsteinben és Salzburgban töltött gyermekéveket, életének meghatározó időszakát idézi fel ötrészes önéletrajzi művében az emlékezés kezdeteitől a grafenhofi tüdőszanatórium végleges elhagyásáig. Figyelemmel kísérhetjük az író nagyapa (Johannes Freumbichler) hatása alatt felnövő fiatalember sorsát: a háború, a kollégium, a gimnáziumi tanulmányok, a kereskedősegédi munka, a betegségek, a kórtermek, a szanatóriumok viszontagságait. Bernhard a rá jellemző sajátos iróniával adja elő ifjúságának, életfilozófiája kialakulásának történetét.

Stefan Zweig - Stuart ​Mária
Stuart ​Mária és Angliai Erzsébet, a középkori önkényuralom és az alkotmányos monarchia, a katolicizmus és a protestantizmus 400 év előtti küzdelme bontakozik ki az emberek fantáziáját évszázadok óta foglalkoztató skót királynő életrajzának lapjain. A hatalom, a pompa ragyogó magasságaira emelkedő és a szenvedély sötét mélységeibe zuhanó élet eseményein átérződnek a történelem e forrongó korszakának hajtóerői, amelyek az egyén sorsának is irányt szabnak. Egy régmúlt kor harcai, szenvedélyei, brutális erőszakosságai tárulnak fel az olvasó előtt, s az egész történetet áthatja a középkor bilincsét lezáró reneszánsznak, a Machiavellik, Rabelais-k, Erasmusok, Calvinok korának diadalmas előretörése.

Kertész Erzsébet - Vilma ​doktorasszony
A ​zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” –­ a bőröndjén felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek, évtizedek küzdelme, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! –­ háborog a kultuszminiszter. ­ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!”

Alekszandr Szergejevics Puskin - Puskin ​titkos naplója
"Kortársaim ​nem ismerhetnek engem úgy, mint amilyen betekintést engedek a jövendő nemzedékeknek. Ügyelnem kell N. tisztességére és a gyermekeim becsületére, hogy miattam életükben ne érje őket gáncs. Mégsem tudom megállni, hogy papírra ne vessem azt, ami a lelkemet nyomja: talán leküzdhetetlen grafomániám nyilvánul meg e késztetésben. Az írás utáni vágy gyakran végzetes: kortársaim megölnének, ha kinyilvánítanám mindazt, ami lelkemben kavarog, ha megismernék igazi énemet, ha megsejtenék, mi az, amit leírni készülök. Ám a következő nemzedékek úgysem tehetnek velem semmit, de még az ükunokáim sem, mert az időbeli távolság elveszi a dolgok élét, történelemmé simít mindent." Így kezdődik Alakszandr Szergejevics Puskin titkos naplója, amelynek első magyarországi kiadását tartja kezében a kedves olvasó. Az orosz író-költő eredetileg francia nyelven papírra vetett, titkosírással készült műve az 1970-es években bukkant fel a Szovjetunióban, ám a szigorú cenzúra elől kimenekített kézirat csak bő egy évtizeddel később, az Egyesült Államokban kezdhette meg világhódító körútját. A titkos napló lapjain nem a hatalmas műveltséggel rendelkező, ünnepelt művész, és nem is az Anyegin révén méltán népszerűvé vált, biztos kezű verselő tárulkozik fel az olvasók előtt, hanem az esendő ember, aki megállíthatatlanul száguld előre megjósolt végzete felé.

Tony Sciacca - Ki ​ölte meg Marilynt?
1976-ban ​Tony Sciacca, a híres New York-i szerkesztő _Ki ölte meg Marilynt?_ című dokumentum-regénye időzített bombaként robban, hiszen már címében is elveti az öngyilkosság gondolatát, és csupán azt a kérdést teszi fel: ki ölte meg az akkori idők egyik legizgalmasabb szexszimbólumát? A szerző az eredeti boncolási jegyzőkönyvet is közzéteszi (ezt is közli a most először megjelenő magyar változat!), s eszerint csak külső beavatkozás útján juthatott a filmsztár szervezetébe a kábítószer és csak a halál beállta után. 1962. augusztus 4-én halva találták Marilyn Monroe-t, a tízezrek által bálványozott amerikai filmsztárt. Öngyilkos lett! - írta akkor a világsajtó. Ám gyorsan kiderült, hogy a rendőrnyomozó, aki a bejelentésre megjelent a helyszínen, olyan körülményeket észlelt, amelyek gyilkosságra utaltak. Köztudott, hogy a Kennedy-testvérek: John, az USA akkori elnöke és öccse egyidőben álltak intim kapcsolatban az ellenállhatatlan filmcsillaggal. Tudtak-e a gyilkosságról a Kennedyek? Akik a mocskos munkát elvégezték, biztosra akartak menni. Csaknem sikerült is nekik, de a gyanú árnyékát teljesen nem sikerült eloszlatni. Tony Sciacca dokumentum-regénye, miközben végigkíséri egy filmcsillag erőszakos haláláig elvezető életútját, hiteles kor- és társadalomrajzot is nyújt a korabeli Amerikáról. S az, ha csak a titkos ügynökökre és az elhárítással kapcsolatos hírekre gondolunk, aligha különbözik attól, amelyet ma ismerünk. Tony Sciacca könyve azokba a titkokba avat be, amelyek közelébe csak nagyon kevesen juthattak.

Sting - Széttört ​zene
Miután ​életem nagy részében dalszerző voltam, rövid, rimes versszakokba sűritettem gondolataimat és érzéseimet, és zenét irtam hozzájuk, sohasem jutott eszembe, hogy könyvet irjak. De amikor eljutottam a számvetésre késztető ötvenéves korba, azt vettem észre, hogy most először kedvem támadt hosszú prózai szövegeket irni, ami éppannyira ösuztönzőnek és izgalmasnak bizonyult, mint amilyen a dalszerzés volt valaha is. És igy kezdett formát ölteni a Széttört zene. Ez a könyv életem korai szakaszáról szól, a gyermekkoromtól a serdülőkoromon át majdnem egészen a Police-szal aratott sikereim kezdetéig. Ezt a történetet nagyon kevés ember ismeri. Nem volt kedvem a hagyományos önéletrajzok szabályai szerint mindent elmesélni, ami valaha történt velem. Ehelyett az vonzott, hogy megvizsgáljak bizonyos pontokat, egyes embereket és kapcsolatokat, konkrét eseményeket, amelyek ma is nagy erővel rezonálnak bennem, miközben próbálom megérteni a gyereket, aki voltam, és a felnőttet, aki vagyok. Sting

Stefan Zweig - Marie ​Antoinette
Stefan ​Zweig a tényeknek megfelelően írja le Mária Antoinette érzéketlen pazarlását, könnyelműségét, ugyanakkor mentséget is talál számára. Az asszony emberi nagyságát., erkölcsi erejét a nagy fordulat utáni megpróbáltatások hozták felszínre. Az író itt már egyértelmű részvéttel és nagyrabecsüléssel ábrázolja az egyre méltatlanabb körülmények között fogva tartott és a sikertelen szökési kísérlet után perében kegyelmet nem is remélhető királynét, aki a feldühödött francia nép vérszomjának áldozataként guillotine alatt végezte.

Umberto Eco - Loana ​királynő titokzatos tüze
A ​kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...

Garamvölgyi László - Hogyan ​halt meg József Attila?
Dr. ​Garamvölgyi László ötéves kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely bizonyíthatóan állítja, hogy József Attila nem öngyilkosság, hanem baleset áldozata lett. "Halálát nem lehet elegáns nagyvonalúsággal vagy lexikoni tömörséggel elintézni. Szomorúan tapasztaltam, hogy még az autentikus forrásnak vélt dolgozatok is kozmetikáznak, a felületesebbje pedig fenntartások nélkül fogadja el az öngyilkosságot. Holott már a halálakor - igaz, az egyszerű falubeli emberek - megfogalmazták a nikodémuszi szkepszist: lehet, hogy tényleg baleset volt?! (...) Eretnekségnek tűnhet, hogy zsaru létemre kotnyeleskedem, de semmilyen merényletre nem készülök az irodalomtörténet ellen, pusztán kriminalistaként iparkodom rekonstruálni a történteket, ami ilyen idő távlatában kevés sikerrel kecsegtet. Ám, ez most már nem is lényeges, mert - József Attila után szabadon - kutattam, de mit érdekel a kutatás maga! Gyermeki áhítattal vettem kezembe személyes tárgyait, lapozgattam noteszét, fecnikre írt gyöngyszemeit, elhalványult fotóit... Ez maga a beteljesülés: a kezdet és a vég." (Dr. Garamvölgyi László)

Stefan Zweig - Magellán
A ​tragikus véget ért, nagysikerű német író egyik legnépszerűbb könyve kerül új kiadásban az olvasóközönség kezébe. A Föld első körülhajózásának drámai története ez a mű. A kiváló szerző régi okmányok alapján írta meg Magellan páratlan hőstettének történetét, s az elsárgult régi papírokon a hősök lelkét is megtalálta és megfejtette. Stefan Zweignek egyik legjobb és méltán világhírű könyve a Magellan.

Lénárd Sándor - Egy ​nap a láthatatlan házban
A ​ház a világ végi völgyben felépült már; a kertet áthatolhatatlanul sűrű mandarinsövény veszi körül; a ház lakója csengő és óra nélkül éli napjait; de van saját forrása és zongorája meg könyvtára. Betegek ritkán zavarják - arrafelé az emberek csak végszükségben fordulnak orvoshoz, és az író bőségesen megoszthatja idejét orvosi teendői, kertje, tanulmányai, könyvei és a muzsika között - nem háborgatja senki. De nem igazi magány ez: a szerző, aki tizenhárom nyelven ír és beszél, és a fél világot beutazta, korunk kultúrájának legjelentősebb képviselőivel tart fenn levelezést, könyvének legmegindítóbb részlete az az alkonyi kép, amint a kanyargós úton közeledő autóbuszt várja, szívszorongva: "Az utolsó lejtőn felkapaszkodva, a felhőket keresi a fénycsóva. Most már csak két lehetőségre gondolok: vagy megáll majd a kapu előtt vagy sem. Ha lassít, valószínűleg megáll. Ha megáll, valószínűleg jött posta. Ha jön, talán jó híreket hoz! Megáll! Még nincs egészen vége a napnak: visszamenet még jöhet erre műhold, a fényes Echo II. a hunyorgató Anna... még lezuhant egy kései repülőgép, nekimehet a Serra falának, lehullhat egy meteor, mint az, amely az időknek előtte egy csíknyi vasdarabot szórt végig a völgyön úgy, hogy földemen is néha égitestbe botlok... még jöhetnek betegek, vendégek, még csaphat villám az eukaliptuszfába, fakadhat forrás a szőlőhegyen, szellemek szállhatnak az éjszakában, halottak jöhetnek búcsúzni, meghalhatok... de tudom: fontos, döntő dolgok ma már nem történhetnek."

Andrew Morton - Diana ​igaz története - saját szavaival
Az ​1992-ben megjelent Diana igaz története óriási felzúdulást váltott ki az angol uralkodói családban. Később aztán még a kételkedők számára is nyilvánvaló lett, hogy valóban ez a hercegnő igaz története. Akkoriban, amikor a könyv íródott. Diana csapdában érezte magát a királyi családon belül, és nem volt hatalma az események felett. A hercegnőt azonban a könyv megjelenése ahhoz is hozzásegítette, hogy élete új irányt vegyen. Ez az új, boldogabb élet azonban tragikus hirtelenséggel ért véget. Dianáról 1997-es halála után számtalan könyv jelent meg (magyarul is), melyek igen különböző módon, gyakran elfogultan meséltek a hercegnőről. Az évek során azonban beigazolódott, hogy Andrew Morton kötete kiállja az idő próbáját.