Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ildó
4.5/5

​Befejeztem az olvasást, és nehezen megy, hogy bármit is írjak róla. Ennyire komor történetet is meg lehet írni csodálatosan.
Két megtört lélek egymásra talál, és egymásban keres vigaszt, kalandot, vagy azt, amire épp szükségük van, de arra csak későn jönnek rá, hogy igazából egymásra van szükségük. De nem csak a halál árnyéka áll az útjukba, hanem a saját önfejűségük, és valamennyire az önzőségük is.
Olyan nyomasztó az egész hangulata, hogy még a szerelem is nyomasztó. Egy háborút megjárt férfi, egy szanatóriumbeli élet, hogy mindenki elveszít valakit, vagy valamit, minden annyira lehangoló. Bennem, olvasóban is ott bujkált a félelem, hogy mikor fog bekövetkezni az az elkerülhetetlen, ami elől bárki is hiába fut.

Régebben ​valahogy jobban szerettem Remarque-ot olvasni… Így felnőtt fejjel nehézkesebb, fájóbb szembesülni azzal az élettel a lapokon, amiről az író már lehántotta az illúziók puha héját. Így minden megírt pillanat éles, karcol, és fáj.
Lillian tragédiája borítékolható, Clerfayt-é épp csak meglepő… A Hollman-nal kapcsolatos csavar pedig kiszámítható iróniája az egésznek.
Ha azt kellene megfogalmaznom, miről is szól ez a történet, azt mondanám, arról, hogy senki sem akar egyedül meghalni, és hogy élete utolsó heteiben-napjaiban még a legvadabb, leginkább lázadó szellemű ember is alázatossá válik.
Az igazi dráma nem is feltétlenül az a rengeteg halál, melyekkel ebben a regényben szembesülhetünk, hanem az, hogy Boris miként áldozza idejét, pénzét, energiáját egy olyan emberre, aki ezt az áldozatot becsülni képtelen.
Szomorú korrajz, szomorú regény. Az utolsó oldal után nem sok más marad az olvasóban, csak a végtelen kiábrándultság.


életem..:


Near
2.0/5

Én… ​én tényleg szeretni akartam! Megpróbáltam! Komolyan! Nem igazán sikerült… Le kell szögeznem, hogy egészen biztos vagyok benne, ez egy jó könyv. Csak sajnos nem nekem való. Száz oldal környékén jártam, amikor váltottam és csak úgy nagyjából olvastam, mert egyszerűen nem kötött le. Akkor jöttem rá, hogy ez nekem kevés. Értem én, szenvednek, jönnek-mennek, elmélkednek #őrült sokat, majd még többet#, meg jönnek a nagy közhelyekkel, aztán még jobban szenvednek, de azért boldogok, mert szerelmesek.
…és ennyi…
Értem, hogy miről szól, hogy van értelme, de nekem ez… ez nem.


Dengezik
3.5/5

Jó, ​kis szokásos Remarque, már túl az igazán nagy regényeken, de azokból még felvillantva a jobb pillanatokat, a jól megszokott fordulatokat, amiért igazán lehet szeretni – az egyik szereplő szerint szalonfilozófikus párbeszédekkel együtt.
A sztori maradt a régi, a díszletek változtak: adott egy férfi és egy nő, állandó kellékként egy orosz és valaki meghal, de addig még gyorsan és sokat élnek, töprengenek, szeretnek egy sort és közben elgondolkodtatnak engem is.


judienn
5.0/5

Egyik ​kedvencem. Nagyon szeretem Remarque “romantikázását”. Nem idealizálja a szerelmeket,az aztán biztos!!


kispocok
4.0/5

Olyan ​Remarque-os volt. Finoman érzelgős, gondolkodtatós. A vége nekem kicsit hollywoodira sikerült… pikk-pakk kinőtt a földből a “megoldás”. Hiányérzet maradt bennem a lezárással kapcsolatban. Szépen elemzi az érzelmi szálakat, aztán hirtelen elvágja és 2 oldal alatt befejezi a történetet.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

6.7
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók