Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Bur3sz
4.5/5

Érdekes. ​Néhol kicsit zavaros volt a rengeteg név miatt, de végül is sikerült kihámoznom. A déli temperamentum végig érezhető. A gondolatmeneti csapongások megoldása volt furcsa, de nem élvezhetetlen. Más, mint amihez eddig szoktam, de nem bánom, h olvashattam.


tgorsy
3.0/5

Erős ​túlzás a Száz év magánnyal egy napon emlegetni. De nem is szappanopera.
Ez az a könyv, amit bárki megírhatna, ha lenne kedve, türelme, kitartása végighallgatni felmenői visszaemlékezéseit, anekdotait. Minden családban vannak legendák. Van, aki leírja, van, aki nem.
Ennyi.


Az ​első gondolat, ami olvasás közben kikristályosodott bennem, az az, hogy ennek a könyvnek zamata van. Kesernyés-bús, egy kis napsütötte édességgel vegyítve. A szereplőknek, és egész Grottelének ilyen íze van.
Életképek peregnek a szemünk előtt, 100 év története pillanatokban. Nem látjuk mindig az egészet, csak mozzanatokat, fontosakat és lényegteleneket egyaránt. Sorsok fonódnak össze, hogy aztán hirtelen mégiscsak szétváljanak az utak, és párhuzamosan fussanak tovább a végtelenbe.
A Falcone család történetének zamata még sokáig itt fog maradni a számban, a lelkemben, ebben biztos vagyok.


Greywind
4.0/5

Titkok, ​szerelmek, elvágyódás, gyűlölet, álmok, féltékenység – emberi sorsok, melyek középpontja, forgatótengelye Grottola. A falu, ahova még a történelem is csak úgy hallatszik, mint egy távoli mennydörgés mormogása, mert szinte időn kívül, szigorú szemek őrizte szokásaiba dermedve kuporog a lankák közt. Embert próbáló feladat lehetett itt minden korban többre vágyni, konok vasakarattal megpróbálni kitörni, elérni valamit – és hihetetlen az a tartás, amit a századok asszonyai mutattak, mikor mégis visszahulltak a hagyományok kőlabirintusába. De a nemzedékek bénító béklyóját lerázva a szabadság íze csupán keserédes. Színes, zajos, de személytelen és magányos. És a nagy kérdés, amit a mesélő tesz fel: vajon mennyit veszíthet az ember az életéből, mielőtt önmagát is elveszti?


deardurr
4.0/5

Szép ​lehetett a 20.század Olaszországa is. A szegénység ebben a könyvben, annyira magától értetődő, hogy szinte vágyik rá az ember.
Érzem még azt is, hogy a jelen és a múlt nem sokban különbözik. Csak mi velünk akarják elhitetni, hogy lehet múlt nélkül élni, de ez kizárt, nem csak a gyökértelenség miatt, hanem mert emberek vagyunk. Lehetetlen, hogy ne legyen ezer év mögötted, hogy legyen legyél ma.
A végére egy kicsit bezavarosodott a mondanivaló, talán a fentieket akarta érzékeltetni az írónő… De szép volt.


Miamona
4.5/5

Elvesztem ​a torlódó időben, térben és kultúrában. Belevesztem. Odavesztem a Falcone család történetébe/ történelmébe, és közben minden porcikámmal élveztem. Az élményt egy vágatlan, extra, bővített, rendezői változatú Tornatore filmhez tudnám hasonlítani.

Elvesztem, de annyira nem is tettem erőfeszítéseket, hogy újra megkerüljek. Jó volt ott nekem, épp ahová sodort a szél, szoknyáról szoknyára, családi titokról titokra.
Ezerszer is igent mondanék újra erre a könyvre, mert jó érzés odaveszni…

Kicsit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/07/a-torlodo-ido-orvenyeben.html


szallosas
3.5/5

Nem ​is tudom… A nevek miatt nehéz volt követni, hogy ki, mit, mikor, de alapvetően nem szórakoztam rosszul, míg olvastam. Bár mély nyomot sem hagyott bennem.


Miestas
3.0/5

Amennyire ​akartam olvasni, annyira csalódott vagyok! ( Persze te buta Miestas, mert neked, mindig nagyobbak az elvárásaida valóságnál:-)P )
Olyan ez a könyv, mint egy nagyszabású brazíl szappanopera olasz szereplőkkel. Egy család három generációján keresztül robog át az olasz történelem, mint egy sebesvonat, bizonyára van súlya ennek a történet szempontjából, de sajnos engem nemhogy az olasz, de még a magyar politika sem érdekel igazán, így nem is tudtam megszeretni ezt a könyvet.


Pistacchio
5.0/5

Fantasztikus, ​tökéletesen ábrázolja Dél-Olaszországot. Minden sora nagyon tetszett, kedvenc könyv lett.


Edit91
5.0/5

“De ​most, hogy újra meghallgatta őket, kezdte megérteni, hogy ezek a mesék együtt tesznek ki egy kerek történetet (…). Ahogy teltek-múltak a napok, Candida egyre jobban elmerült történeteiben. Már nem tudta mi a múlt és mi a jövő, minden összefonódott a fejében.”

Valahogy úgy éreztem magam a regény olvasása közben, ahogy Candida, ahogy haladtam előre a történet olvasásában, egyre jobban elmerültem benne. Az elején sokat küzdöttem, hogy ne veszítsem el a fonalat, hogy megjegyezzem a neveket, de aztán elengedtem magam, csak a szavakra és a gondolatokra koncentráltam. Nem tudnám visszamondani a cselekményt, de azt gondolom nem is az a lényeg. A regény 100 év története, mely életképek, pillanatok sokaságából áll. Különleges, magával ragadó a hangulata, kiérződik belőle az olasz temperamentum. Tetszettek a történelmi utalások is, mindenképp a könyvespolcomon a helye ennek a könyvnek!

ui.: valóban érződik rajta, hogy a szerző táplálkozott a Száz év magányból. Az Ezer éve itt vagyok nyomába sem ér Marquez klasszikusának, de ha ettől el tudunk vonatkoztatni (és én el tudtam), akkor ez utóbbi kapcsán is varázslatos és nem mindennapi olvasmányélménnyel lehetünk gazdagabbak.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.5/5

Statisztika

32.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók