Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Niki_
3.0/5

Csalódott ​vagyok. Arra számítottam, hogy a középpontban a túlvilági élménye lesz, de összességében nézve a könyvet, igazából elhanyagolhatóak voltak az arról szóló beszámolók. Pár mondatban össze tudnám foglalni, hogy mit tapasztalt, de oldalakban lehetne kifejteni, hogy mi történt a hozzátartozókkal az ágya mellett, a szervezetével, stb. Engem nem ezek érdekeltek volna, hanem a túlvilági élmény.


Sytka
4.0/5

Nem ​tagadom, kifejezetten kerülöm a “mennyben” vagy a “pokolban jártam” típusú irodalmat. Azt gondolom, mára szinte önálló műfaj lett a túlvilágot bizonygatni akaró kötetekből, melyek ráadásul sokszor egymásnak ellentmondó, egymást kioltó módon szólnak elvileg ugyanarról a halál utáni létről. Dr. Eben Alexander könyve azonban egyetlen ok miatt mégis átlépte nálam az ingerküszöböt. Még nem hallottam korábban olyat, hogy egy alapvetően szkeptikus tudós ennyire meggondolja magát – még akkor is, ha korábban azok táborába tartozott, akik szerint a HKÉ (halál közeli élmény) csupán az agy bizonyos funkcióival áll összefüggésben, mely hozzátartozik a meghalás processzusához.

Eben Alexanderrel azonban történt valami, ami valóban rendkívülinek, minden szempontból különlegesnek nevezhető. Először is, olyan e.coli fertőzést kapott, mely brutális agyhártyagyulladást okozott nála és kómába is esett tőle: Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ebben a kómás állapotban “álmodott valamit”. Ahogy ő maga írja, több évtizedes idegsebészi karrierje során épp eleget tanulmányozta, figyelte és operálta az agyat, szakmailag referált lapokban publikált is róla. Az ő agykérge azonban nem beteg volt, a kóma ideje alatt nem rendellenesen működött, hanem tulajdonképpen leállt, egyáltalán nem működött. Mondani sem kell, egy ilyen állapotból felépülni orvosi szempontból lehetetlen. Dr. Eben Alexander egy hét kóma után azonban – szinte varázsütésre – magához tért, megszólalt és mindenféle agykárosodás nélkül talpra állt. Mindezt a könyv “A” függelékében írásban is közli az őt vizsgáló Dr. Scott Wade.

Az orvosi csoda mellett azonban Alexander azt állítja, egy sokkal nagyobb csodát is átélt. Bár ez teljes képtelenségnek tűnik, HKÉ-n esett keresztül és egy olyan létezés részévé vált, ami sok paraméterét tekintve egybevág mások halál közeli élményében szereplő elemekkel. Nagyon tetszett a könyvben, hogy a szerző nyomatékosan megemlíti: “visszatérése” után is tudós maradt, és ehhez mérten nem kezdett el “összeolvasni” mindenfélét mások halál közeli élményeiről. Sőt, elzárta magát az ilyesféle irodalomtól egészen addig, míg amennyire tudta, papírra nem vetette saját utazásának emlékeit. Alexander sokszor említi a könyvben, hogy a túlvilágon szerzett tapasztalatai sokkal realisztikusabbnak tűntek számára, mint bármilyen érzékelés itt a Földön – de képtelen normálisan szavakba önteni. Ez sajnos a könyv idevágó részeire is igaz, néha kicsit olyan, mintha az ember a Jelenések Könyvét olvasná: sok a hasonlat, a szókép, tényleg azt érezni, hogy az író küszködik azzal, miképpen fogalmazza meg a megfogalmazhatatlant.

A könyv második függelékében a szerző neurobiológiai hipotéziseket is megemlít, melyek esetleg megmagyarázhatják saját élményeit – de rendre arra jut, hogy egyikük sem kielégítő. Nos, én nem tudhatom biztosan (nem vagyok orvos és nem is értek hozzá), hol járt Dr. Eben Alexander, de könyvének néhány megjegyzését megkapónak tartom. Így például tetszik az a bátor szókimondás, amikor kijelenti: “… velem két dolog történt meg egyszerre és egyidejűleg, és ezek együtt megtörik a reduktív tudomány utolsó erőfeszítéseit is, amellyel azt hirdeti a világnak, hogy csak a materiális birodalom létezik, és hogy nem a tudat vagy a lélek – a miénk és az enyém – univerzumunk legnagyobb, központi misztériuma. Erre én vagyok az eleven bizonyíték.”

Összefoglalva, ez a könyv tényleg más, mint az összes eddigi “túlvilági panoráma”, amit eleve elfogult, egy adott világnézetnek elkötelezett emberek alkottak. Számomra sokkal hitelesebb ember műve, azonban a kiadó és/vagy a szerkesztő itt-ott sajnálatosan hatásvadász elemmel dúsította fel a sztorit. Egyrészt a cím is megtévesztő: nem a mennyországról – különösen nem a keresztény változatról – szól a kötet, másrészt nekem nem úgy tűnt, hogy itt tudományos bizonyítékot mutatott volna be a szerző a túlvilág létezésére. Mindez a harsányság és a szörnyen manipulatív megjelenés levon a könyv értékéből és elriaszthat tőle olyanokat is, akik talán szívesen elolvasnák. Szerintem megéri a fáradtságot, megéri az átgondolást!


blianhun
3.5/5

Meglepően ​olvasmányos (párhuzamos történetszálak vezetése, fejezetvégi cliffhanger, stb.), de nem mond túl sokat az egyébként izgalmas témáról.
(Apropó: feltámadáskor a nagymamám 60 éves lesz, ahogy én szeretném, vagy 20, ahogy ő? Ilyesmiken jól el lehet gondolkozni.)


Naphta
4.5/5

Az ​ember agya teljesen leállt, 0 mértékben mutatott tevékenységet, ennek ellenére egy hiperreális élményben volt része, ami sokkal több annál, mint hogy az emberi agy felfoghatná, Mégis mi ez, ha nem annak a bizonyítéka, hogy van tudat a fizikai test létezésén kívül is? És hogy a tudatunk független az agyunkban lejátzódó fizikai folyamatoktól? Persze mondhatjuk azt, hogy mégiscsak valamennyire aktív volt még az agya, és hogy az agy a halál előtt DMT-t szabadít fel, hogy elviselhetőbbé tegye a halált, és ezek a fantasztikus élmények a DMT hatásának tudhatóak be… De aki ebben a redukcionista materialista világnézetben hisz, az Istenben sem hisz, és azt gondolja hogy ezek az “önvédelmi” mechanizmusok hosszú évmilliárdok alatt jöttek létre a puszta véletlen folytán, mutációk útján. Ennek viszont akkora az esélye, mint annak, hogyha egy legapróbb darabjaira szétszedett óra alkatrészeit elkezdem rázni egy dobozban néhány milliárd évig akkor összeáll egy Patek Philippe-pé. Vagy ha végtelen számú majom leül kalimpálni egy írógép mellé, akor évmilliárdok alatt legépelik Shakespeare összes művét. Szóval valószínűtlen, hogy a véletlen műve lennénk. És akkor ez az élmény se lehetett véletlen. És még ha a DMT műve lenne az egész, akkor se lenne véletlen. Lehet, hogy Isten a DMT-t választotta ki a “szent molekula”-ként, amely megnyitja a kapukat a dimenziók között, és így tervezte meg az egészet. Soha nem értettem meg, hogy a jelenségek tudományos folyamatokkal való leírásából miért az következik, hogy nem teremtette senki ezt a rendszert, hiszen az ellenkezője lenne logikus. Ha ránézek egy Bentleyre, ami egy rendkívűl bonyolult rendszer, egyértelmű, hogy áll mögötte egy designer. Egy emberi lénynél, akinek az agya ezerszer és ezerszer bonyolultabb műszer, ez miért nem logikus?


Gabye
3.5/5

Telefonról ​nyomtam be mikor elkezdtem olvasni, de nekem nem olyan szuper a mobil alkalmazás, így sikerült egyből 3.5 csillaggal illetnem a könyvet..Hát sajnos elolvasás után sem adok rá többet..
Érdekel a téma, és kíváncsi voltam, hogy egy talán kevésbé laikus, egy orvos hogy látja ezt a témát..Hát zavarosan..A könyvet két részre tudom osztani, az egyik amikor az eseményeket meséli el, bemutatja kicsit az életét, a családját..És ezek a részek váltakoznak a halál közeli élmény leírásával..Namost a hétköznapi részek jól megírtak, érdekesek, tetszettek. Viszont ami a másik rész illeti – lehet elég ha csak annyit mondok, hogy kétszer aludtam el azokon a részeken??? Nekem az rettenetesen unalmas volt, egy nagy katyvasz, néhol elment filozofálgatásba máshol meg telenyomta orvosi dolgokkal..Elhiszem, hogy nehéz megfogalmazni mit tapasztalt, de ha már tollat ragad emiatt, akkor legalább próbálja meg!! Viszont egyszer hangosan felröhögtem, mikor arról értekezik, hogy milyen érdekes az agy bla bla..Észrevettem, hogy olvasok, de közben tök máson gondolkoztam..Szóval igen, az agy tényleg nagyon érdekes! :-)


gabeyramone
5.0/5

Úgy ​látom mindenkit lázban tartott a téma, és csalódtak a könyv elolvasása után. Engem teljesen hidegen hagyott a téma, és csalódtam a könyvben -de nagyon is kellemesen.

A titkot titkát, a rejtélyek rejtélyét akarjuk felfedve látni, de az nem véletlenül marad elrejtve előlünk. Néhányunk pedig két dimenzió között lebegve akaratlanul is átlibben a másik oldalra és betekintést nyer egy előttünk teljesen ismeretlen világba; a tapasztalatokon túli tapasztalás.

Vagy elfogadjuk hogy az író csupán megközelítően írhatja le az általa átélteket, vagy olvashatunk egy lenyűgöző, jól megfogalmazott, minden részletre kiterjedő leírást a túlvilágba való utazásról, melynek legnagyobb része valószínűleg kitaláció lesz.


vigili
3.5/5

Milyen ​érdekes, hogy mindenki többet akart olvasni a túlvilágról, s kevesebbet a családról.
Mennyire szeretnénk bizonyosságot szerezni, többet tudni a mennyországról. Szeretnénk, ha létezne, hiszen az ember legnagyobb fájdalma, hogy egyszer elhagyja az árnyékvilágot, s milyen jó lenne, ha ilyen csoda várna minket is.
Végig úgy éreztem,hogy ez túlzás. Ennyi mindent, s ennyire tisztán nem láthat az ember.
Érezhet dolgokat, de ez sok volt nekem, még akkor is, ha hiszek a klinikai halál állapotában átélt élményekben. Egy sokat mondó cím-hatásvadász.


Wik
-/5

Kevés ​az a könyv, amit félbehagyok… de ez olyan. Hogy miért? Valahogy nem azt adta, amit vártam, unalmassá vált, nem ragadott meg…


Nem ​gondoltam volna,hogy tetszeni fog ez a könyv,de tévedtem. :) Nagyon érdekes volt,bár néhány helyen a túlvilági élményeinek a leírása kissé zavaros volt.Valahogy jobban lekötött az amikor arról írt,hogy mi történt a családjával,és milyen volt a betegsége, ezért a 4 csillag.Viszont örülök,hogy olvashattam, mindenképpen elgondolkodtató könyv volt. :)


Snowberry
1.0/5

Ez ​a könyv egy csalódás. 1 csillagot kap azért a kevés kis mennyország leírásért ami nyomokban fellelhető a könyvben.

1. alig volt benne szó a “másik oldalról”. Engem egyáltalán nem érdekelt a “húszezer rokona”, meg a hosszas és fárasztó kórházi leírások, szakszavak a betegségről, meg a vírusról.

2. Sok a magyarázkodás… Minden fejezetben elmondja, hogy ő régen ,mennyire nem hitt ebben, és nagyon racionális ember volt. (minek?) aki eljut odáig, hogy elolvassa ezt a könyvet, az úgyis hisz benne valamilyen szinten és nincs szükség folyamatos magyarázkodásra.

3. Vártam volna, hogy a halál közeli élményeit részletesebben írja le. Szó volt más univerzumokról, különböző szintekről… stb. ezekről szinte semmit nem tudtunk meg.
Mindez lehet koncepció a könyvben, csak akkor ne legyen ilyen félrevezető a címe.

Ennek a könyvnek inkább olyasmi címet adnék, hogy Egy ritka betegség túlélője nyomokban látott valami nem evilági dolgot … :)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

32.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók