Kun ​Béla

Szabad György - Kossuth ​politikai pályája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Wass Albert - Adjátok ​vissza a hegyeimet!
A ​második világégés poklát követően nem csak mozdítható kincsek, de hazák is gazdát cseréltek. A szerző megkísérli bemutatni, hogyan lehet ezt az elviselhetetlenség kínzó helyzetét emberien, méltósággal megélni, túlélni.

Péter Katalin - Esterházy ​Miklós
A ​tizenhetedik század egyik legtragikusabb korszaka nemzetünk történetének. A három részre szakított országban szüntelenül folyt a harc, s e század magyarjainak bonyolult kérdésekre kellett választ adniuk az élet minden területén. Az első ötven év vitathatatlanul kiemelkedő egyénisége Esterházy Miklós. Kortársa Bocskai Istvánnak, Bethlen Gábornak és Pázmány Péternek. Politikáját meghatározta a Habsburg-dinasztia abszolutisztikus uralomra törekvése, a törökök elleni védekezés és a virágkorát élő Erdély fejedelmeinek fegyveres fellépése. Péter Katalin, a Történettudományi Intézet főmunkatársa elsősorban hősének egyéniségét mutatja be. Stílusa színes és könnyed, a képek pedig jól egészítik ki a mű mondanivalóját.

Ordas Iván - Hadik ​András - A királynő tábornagya
Gróf ​Futaki Hadik András tábornagyról, a hosszú életű és sikeres hadvezérről nem sok mű szól, pedig ő az a vakmerő lovastiszt, aki példátlan módon megsarcolta Berlint Nagy Frigyes háta mögött. Ő az a magyar hadvezér, aki Mária Terézia és II. József császár idején a legmagasabb katonai rangra jutott a birodalomban. Nyolcvan évet élt, ebből ötvennyolcat töltött egyenruhában. A budai várbeli lovas szobra az ország egyik legszebb katonaemlékműve, de félő, hogy sokan nem tudják, kinek az emlékére emelték. Ezt a hiányt pótolja ez a rendkívül érdekes, izgalmas és tanulságos regényes történelmi életrajz.

S. Lengyel Márta - Egy ​tévelygő Habsburg-alattvaló a 19. század derekán
E ​könyv hőse egyszer Joseph Chowanetz, másszor Julian Chownitz néven állt a nyilvánosság elé; egyszer a metternichi rendszer bírálójaként lépett fel, másszor pedig a Metternichtől kapott kegyelemkenyéren tengette napjait; egyszer élesen támadta Bachot, másszor megpróbálta elnyerni a nagyhatalmú belügyminiszter támogatását; egyszer egyházellenes kirohanásaival vonta magára a figyelmet, máskor klerikális sajtótermékek publikálásából élt; s mindeközben 1848 tavaszán megalapította a magyar forradalom legérdekesebb, legradikálisabb és legolvasottabb német nyelvű lapját. Kivételesen kacskaringós életutat állít tehát elénk a hazai és külföldi források teljes ismeretével felvértezett szerző, de úgy, hogy a különös életút rajza a kor emberpróbáló viszonyaira is éles fényt vet.

Bánki Vajk Emil - Attila ​hun király élete
Attila ​és korának történelmi leírását kutatva még csekély részletekre alig támaszkodhatunk. Rendkívül elfogult és rövid mondatokat találunk és ezek is időbeni rendezés nélkül láttak napvilágot. Mintha csak úgy lélektelenül íródtak volna. Apróbb tények, szájhagyományok, mondák több igazságot tartalmaznak, mint a körülötte elburjánzott gyomnövény. És ki ne látná meg a csobogó kis források értékét, ha az ember önmagában tisztázza, hogy mit keres a múlt irodalom sűrű erdejében. Ezeket észrevettük. E munka szerzője nem akar elhitetni semmit, ami fel nem tételezhető Attila és környezete történetéből. Az óriási kiterjedésű hun birodalom tartalmazta a nagy nemzetek országait. Kétségtelenül, hogy nagy meglepetések várnak még ránk, ha ezen nemzetek történetébe ezt a száz évet kutatjuk. Történelme túlélte a tizenhat századot, mert személye hatalmas benyomással volt a korra, melyet felejteni nem lehet. Attila századának történelmére való emlékezés egyre erősíti a szívhangokat és kezet nyújt a világ emberének a kora iránti megbékélésre.

Pusztay László - Trianon ​1920. június 4.
Vitéz ​Pusztay László honv.őrgy. tanár, közlekedési szakemberként ment nyugdíjba. A II. világháború idején bejárta egész Európát, fiatal katonaként, illetve fogolyként, – Bécstől Berlinig, Berlintől Párizsig, Párizstól Ukrajnáig. A magyar nemzetet sokszor kifosztották, a földdel egyenlővé tették, lakóit lemészárolták, elhurcolták, börtönbe vetették. De mindig magára talált, felemelte fejét, megacélozta erejét, mélyebbé és termőbbé vált a nemzeti érzés. A nép ősi tehetségei izmosították a nemzeti kultúrhagyományokkal rendelkező magyar nemzetet, nem tudták népét kiirtani. Sokszor éltek vissza a történelem folyamén a vendégszeretetükkel ugyanannyira, hogy végül kitúrtak minket saját országunkból, okozva ezzel a jelenben is meglévő tragédiák egész sorát. A legsúlyosabb amit tettek nemzetünk ellen az a Trianoni szerződés, melyet a magyar nép soha, de soha nem tud elfelejteni, mert igazságtalan volt. Jó volna, ha Strasburg felfigyelne, hogy ma is embertelen magyarverések vannak szlovákiában, kárpátalján, erdélyben, s délvidéken, (szerbiában) csak azért mert magyarok. A háborús bűnök nem évülnek el.

Szabó András - "Téged ​Isten dicsérünk" - Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme
Ki ​volt Bocskai István? Hogyan lett a lázadó bihari uraságból Erdély első fejedelme, s általa az Erdélyi Fejedelemség a magyar államiság és a magyar protestantizmus védőbástyája? Ennek bemutatására vállalkozott a szerző, akinek, saját bevallása szerint, s ahogyan a kötet rövidsége is mutatja, nem az volt a szándéka, hogy a korábban Benda Kálmán és Nagy László által megírt nagy monográfiákat felülmúlja. E gazdag és szép fotóanyaggal kiegészített kötetben inkább arra vállalkozott, hogy a nagy fejedelem életútját népszerűsítő, ismeretterjesztő formában összefoglalva, egy olyan ember példáját állítsa az olvasók elé, aki politikai, művelődés- és egyháztörténeti szempontból egyaránt meghatározó személyisége volt történelmünknek. A könyvnek kiemelten aktualitást ad, hogy ebben az esztendőben ünnepeljük Bocskai István halálának 400. évfordulóját.

Bene Sándor - Borián Gellért - Zrínyi ​és a vadkan
Vadkan ​vagy orgyilkos áldozata lett-e Zrínyi Miklós? Ezt a kérdést igen sokan felteszik manapság is, noha ismerik a történettudomány válaszát. Pedig e problémakörben nem csupán a halál okának tisztázása a fontos, hanem a különféle mendemondák eloszlatása is. A nemzeti köztudatba szilárdan beépült "magyar hős - Habsburg orgyilkos" eszmei panele gyakran elfedi a régenvolt események valódi lefolyását, megakadályozza a reális történelem- és nemzetszemléletet. Ezért érdekes és időszerű az a legendaeloszlatás, amire a Labirintus sorozat új kötetének két fiatal tudományos kutatója vállalkozott, akik munkájuk során nem csupán arra az önmagában eldönthetetlen kérdésre koncentrálnak: hogyan halt meg Zrínyi Miklós, a kiváló politikus, hadvezér és költő, a szigetvári hős dédunokája? Tovább lépnek: az események aprólékos, szinte nyomozói szintű feltárása és rekonstruálása mellett a hátteret is pontosan megrajzolják, felmérik a "Magyar Mars" halálának jelentőségét, számba veszik az Udvar elleni gyanú kialakulásának politikai körülményeit, az egykorú nemzetközi közvélemény reagálását is. Sőt a hazai és külföldi dokumentumok, oklevelek, emlékiratok tükrében - melynek egy része a Zrínyi-kutatók előtt is alig ismert - egy minden eddiginél árnyaltabb és hitelesebb Zrínyi-portré felvázolására is kísérletet tesznek.

Kemény János - Kakukkfiókák
A ​Kakukkfiókák az elmúlt esztendőben elhunyt Kemény János több kötetre tervezett önéletírásának elkészült része. Gazdag és hasznos életről való számadásba kezd az ismert író, a marosvécsi helikoni találkozók szervezője és szíves házigazdája. A Kakukkfiókák gyermekkori emlékeket idéz: az Amerikából kegyelemkenyérre hazavándorolt kis család gyökérverését, diákcsínyeket és gyermekszerelmeket, halász- és vadászkalandokat, kedves vagy éppenséggel ellenszenves rokonokat és ismerősöket - de egyben a személyiségalakító tényezők és körülmények szenvedélyes, "retrospektív" nyomozása is. Mindebből a huszadik század két első évtizedének hű képe rajzolódik ki. A könyv az első világháború és az őszirózsás forradalom olyan megrázó képével zárul, mely nemcsak a Kakukkfiókák serdülőkorú főhősének, hanem egy egész nemzedék számára meghatározó, döntő élményt jelentett. Kemény János elbeszélő művészete, szelíd és bölcs humora, moralizáló hajlama és ízes stílusa, de mindenekelőtt az életanyag könyvbe foglalt gazdagsága és közérdekűsége teszik emlékezetes olvasmánnyá a Kakukkfiókákat.

Gosztonyi Péter - A ​kormányzó Horthy Miklós és az emigráció
A ​mű eredetije a hetvenes évek elején jelent meg az NSZK-ban. Az 1990-es első magyarországi kiadás nagy űrt töltött be. Igyekezett elfogulatlan képet rajzolni Horthy Miklósról, beállítottságáról, cselekedeteiről. Erényei, pozitív tulajdonságai mellett a szerző hibáit, rossz döntéseit is számba vette. 1992-ben az emigrációban eltöltött időszakot tárgyaló fejezettel bővítve újra kiadták a könyvet.

Nagy László - A ​rossz hírű Báthoryak
Báthory ​István híre-neve sem képes feledtetni a család „rossz hírű" tagjainak emlékét, amely a szerző szerint - torzkép. Négy szereplője van a könyvnek, s az első mindjárt a csejtei vár úrnője, Báthory Erzsébet, aki asszonyi szörnyként él az utókor emlékezetében. De mi történik akkor, ha a korabeli dokumentumokkal szembesítjük a legendákat? Mi más oka lehetett, hogy a holdsarlóvá fogyott királyi Magyarországon a nádor parancsára elevenen falazták be Nádasdy Ferenc, „az erős fekete bég" özvegyét ? És Báthory Zsigmond meg Gábor is fejedelmi zsarnokok, továbbá aberrált személyiségek? Ismét a szálkás betűkkel rótt eredeti okmányokban keressük a választ. Végül az „ecsedi boszorkány", Anna is másként jelenik meg előttünk, mint akár a „Tündérkert", akár az „Ördögszekér" lapjain. A korabeli Magyarország és Erdély erkölcstörténetébe ágyazott négy portré vitairat. Vita a köztudattal.

Bárdos László - A ​dzsidás kapitány
"Hajnalban ​orosz őrjárat közelíti meg a magyar arcvonalat. Az őrjáratot lengyel dzsidás tiszt vezeti. Kérem a magyar parancsnokot, hogy honvédei ejtsék foglyul az orosz patrult. Az őrjárat nem fogja védeni magát. Rulikowski kapitány." - Bárdos László regényének főhőse valóságos történelmi alak, a cári hadsereg lengyel származású húszéves dzsidás tisztje, aki át akar állni a magyar szabadságharc oldalára, hogy a lengyel légióhoz csatlakozhassék.Az 1848-49-es szabadságharc sok idegen származású tisztje és katonája között különlegesen rokonszenves ez a fiatal lengyel, aki egy nagyváradi temetőben, egyszerű sírkő alatt nyugszik.

Domonkos László - A ​megfigyelt tanú
P. ​Ábrahám Dezső (1875-1973) egyike a legújabb kori magyar történelem legizgalmasabb és legelfeledettebb alakjainak. Letűnt korok páratlan tanúja ez a kiváló, hazájához mindvégig konok következetességgel hű magyar férfiú - közel egy évszázados, nagy élet izgalmas tanulságaival a háta mögött.

Kosáry Domokos - Széchenyi ​Döblingben
Száz ​éve foglalkoztatja a történészeket. Megőrült-e Széchenyi 1848 nyarán? Meggyógyult-e a döblingi tébolydában? Mennyire mérte föl személyes helyzetét, Magyarország 48 utáni lehetőségeit és az európai erőviszonyokat, volt-e új mondanivalója az öreg Széchenyinek? Valóban összeesküvés színhelye volt-e dr. Görgen elmegyógyintézete? S végül: mi okozta Széchenyi végső, a halálba vezető összeomlását?

Méray Tibor - Nagy ​Imre élete és halála
A ​könyv nem tartozik a hagyományos életrajzok kategóriájába, aránytalanságaira a szerző is utal. Általában véve keveset foglalkozik Nagy Imre életének első négy évtizedével, még kevesebbet ifjúságával, a Szovjetunióban eltöltött 17 esztendejével. Sőt, közvetlenül a felszabadulás után kifejtett politikai tevékenységéről sem tudunk meg sokat, éppen hogy csak említés történik "földosztó" miniszteri működéséről, belügyminiszterségéről stb. Méray voltaképpen in medias res kezdi: 1953. június 13-ával, amikor az SZKP Központi Vezetőségének elnöksége kijelölte Nagy Imrét Magyarország miniszterelnökének. Bővebben foglalkozik viszont az 1953. júniusa után megkezdett "Új szakasz" politikájával, Rákosi ellentámadásával, mesterkedéseivel, Nagy Imre meghurcoltatásának, leváltásának és belső száműzetésének a körülményeivel, majd az írók és a Petőfi Kör harcával párhuzamosan népszerűségének fokozódó növekedésével, végül párttagságának helyreállításával. A könyv második - a népfelkelésnek szentelt - része az október 3-i eseményekkel kezdődik. Részletesen szól az október 23. és november 4. közötti időszak eseményeiről, az ismét miniszterelnökké lett Nagy Imre küzdelmeiről, az SZKP küldöttségének budapesti tárgyalásairól, majd a szovjet csapatok beszivárgása okozta feszültségnövekedésről, végül a november 4-i eseményekről. Az "utolsó felvonás" eseményeit viszonylag röviden írja le, nagyon kevés helyet szentel a november 4-ét követő "utóvédharcnak" (Méray maga is elhagyta az országot), szól viszont a jugoszláv követségen eltöltött 22 napos menedékről, a romániai deportálásról, befejezésül a Nagy Imre-perről. A Nagy Imre-irodalom olyannyira megszaporodott, hogy a harminc évvel ezelőtt született mű ma már kevés újat képes nekünk mondani.

Nagy Imre - Viharos ​emberöltő
Nagy ​Imre mártír miniszterelnök Kaposváron, Somogyország székvárosában született paraszti származású, városivá lett szülők gyermekeként. A gimnázium alsó négy osztálya után kitanulta a lakatosmesterséget és megkezdte felsőkereskedelmi iskolai tanulmányait, melyeket félbeszakított az l. világháború. Az olasz fronton harcolt, megsebesült, majd 1916 nyarán ismét megsebesülve esett orosz fogságba. A kaposvári szociáldemokrata mozgalomban szerzett élményei ész az orosz forradalom hatására lett az oroszországi bolsevik (kommunista) pártnak. Sok ezer magyar hadifogollyal egyetemben tért haza. 1921--ben biztosítási tisztviselőként talált megélhetést. Tevékeny részese volt az újjáéledő szociáldemokráciának 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt helyi csoportjának egyik vezetője. Ekkor kötött házasságot Égető Máriával, 1927-ben született meg gyermekük. Erzsébet. Rövidesen hajsza indult az új párt tagjai ellen. Nagy Imrét többször letartóztatták. Ettől kezdve az illegális kommunista párt falusi szervezkedését irányította. 193-ban emigrálni kényszerült előbb Bécsbe, onnan pedig a Szovjetunióba. Az itt töltött évek alatt szakértőjévé vált a magyar mezőgazdaságnak, a demokratikus földreform ügyének. Nézetei miatt éles viákat folytatott egyes pártvezetőkkel, akik ellenezték a földosztást. A háború alatt a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője és egyben bemondója volt. Nagy Imre 1944-ben tért haza, megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, majd kinevezték az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi miniszterének. A következő hónapokban irányító szerepe volt a radikális földreform végrehajtásában. 1946-47-ben néhány hónapig a köztársaság belügyminisztere. 1947-1949 között az országgyűlés elnöke. Tiltakozott a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása ellen, amiért kizárták a pártvezetésből. Kényszerű önkritika után miniszteri és miniszterelnök-helyettesi megbízást kapott az ötvenes évek elején. 1948-tól egyetemi tanár volt a Közgazdaság-tudományi Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az MTA akadémikussá választotta. Nagy Imre 1953. július 4-én nehéz politikai és gazdasági helyzetben lett Magyarország miniszterelnöke. Kiemelkedő szerepe volt az általa meghirdetett "új szakasz", az életszínvonal-emelés, a gazdasági és szociális reformok megvalósításában, a demokratikus törekvések érvényesítésében, a kitelepítés, az internáló- és kényszermunkatáborok megszüntetésében, a törvényesség helyreállításában. A Rákosi-diktatúra felülkerekedésekor minden tisztségtől, még párttagságától is megfosztották. Ekkor lett Magyarországon szellemi vezéralakja a sztálinizmus elleni küzdelemnek, a szocializmusnak a nemzeti sajátosságok és a demokrácia jegyében fogant reformjáért küzdő ellenzéknek. Tanulmányaiban leleplezte a magyarországi sztálinizmus vétkeit, kiállt a békés egymás élés világpolitikai elve mellett. 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc Nagy Imrét miniszterelnökként az ország élére emelte. Azonosulva a forradalmi követelésekkel arra törekedett, hogy békés úton, széles nemzeti összefogással valósuljon meg a független, semleges és demokratikus szocialista Magyarország. A világtörténeti helyzet azonban nem volt kedvező egy ilyen politikai célkitűzés számára. A forradalom és szabadságharc leverése után véres megtorlás következett. Nagy Imre sorsa tragikusra fordult. Nem volt hajlandó megtagadni a forradalmat, elárulni népét. 1956 novemberében a menedéket adó Jugoszláv Nagykövetségről romániai fogságba hurcolták, ahol még volt ereje és lehetősége a zaklatott körülmények ellenére tanulmányokat írni és papírra vetni a "Viharos emberöltő" c. vázlatos önéletírás 1918-ig terjedő részét, melyet az olvasó most hasonmás kiadásban a kezében tart. Nagy Imrét 1958. június 15-én koholt vádak alapján államellenes összeesküvés címén a vérbíróság kötél általi halálra ítélte. Kegyelmet nem kért. A perben elmondott utolsó szavaival sorsát "a nemzet kezébe" helyezte. Június 16-án mártírtársaival együtt kivégezték. Nagy Imre a magyar nemzet világhírű hőse jelképévé vált a magyar népi ellenállásnak, világméretekben pedig az antisztálinista harcnak. Szimbolikus temetése 1988-ban történt Párizsban, A Pére Lachaise temetőben. Jelképes sírjánál a világ szabadságharcosai tisztelegtek. A magyar demokrácia létrejöttének ünnepi pillanata volt Nagy Imre és mártirtársai újratemetése 1989. június 16-án. Példamutató emlékét a magyar országgyűlés 1996. június 25-én törvényben ökökítette meg. Magyarországon és szerte a világban szobrok, utcák, terek, intézmények, szervezetek és a róla szóló művek sokasága őrzi, elemzi életútját, példáját. A "Viharos emberöltő" személyes módon, megragadóan mutatja be egy nagy magyar, szocialista hazafi ijfúságát. Sajnos, még ezt is befejezetlenül...

Csonka Emil - Zita ​története
A ​sorompók kinyíltak Nem szívesen fogok tollat, ha Csonka Emil művét kell kiegészítenem. A szomorú tény azonban kényszerít. Hiszen Csonka nem élhette meg Zita utolsó hódítását. 1989. március 14-én a királyné befejezte földi pályafutását. A szocialista osztrák vezetés megnyitotta határát, s Bécs kitárta kapuit az utolsó uralkodó hitvesének koporsója előtt. A Monarchia diadala volt e temetés. Százezrek jöttek a birodalom minden országából leróni kegyeletüket a Szent István dómba. A Habsburg család s a Pármai hercegség minden tagja eljött. Magyar fő- és köznemesek díszmagyarban emlékeztek egy letűnt korra, annak utolsó császár- és királynéjára. Tiroli Császár-vadászok és a Monarchia katonai egyenruhájába öltözött díszszázad tisztelgett a koporsó mellett, s magyar cserkészek álltak díszőrséget. Amikor megindult a gyászmenet, a bécsi utcák, a házak ablakai, erkélyei megteltek a korona országainak lakóival... A napi sajtó megkockáztatta a megállapítást: - Egy napra megbukott az Osztrák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Csehszlovák Szövetség és a Lengyel Népköztársaság. Egy napra feltámadt a Monarchia minden európaiságával. A királyné halálában is üzenetet hagyott népeinek. Éljenek olyan egyetértésben, mint ahogyan őt gyászolták 1989. április elsején Bécs városában. Stoffán György

Adriányi Gábor - Prohászka ​és a római index
Prohászka ​Ottokár Pázmány Péter után a magyar egyháztörténelem egyik legjelentősebb személyisége. 1911-ben a római Index Kongregáció a tiltott könyvek listájára tette könyveit, melyet értetlenül fogadott a katolikusok többsége. Az 1917-ben megszűnt szankció után Prohászka életműve végre méltó helyére került, de az eset körülményei máig foglalkoztatják az egyháztörténészeket. Adriányi Gábor kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely rávilágít az indexre tétel okaira, körülményeire, s közel százoldalnyi olyan dokumentumot tartalmaz, mely most kerülhet először a nyilvánosság elé.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.