Le ​vieil homme et la mer

Muriel Barbery - Une ​gourmandise
C'est ​le plus grand critique culinaire du monde, le Pape de la gastronomie, le Messie des agapes somptueuses. Demain, il va mourir. Il le sait et il n'en a cure: aux portes de la mort, il est en quête d'une saveur qui lui trotte dans le coeur, une saveur d'enfance ou d'adolescence, un mets original et merveilleux dont il pressent qu'il vaut bien plus que tous ses festins de gourmet accompli. Alors il se souvient. Silencieusement, parfois frénétiquement, il vogue au gré des méandres de sa mémoire gustative. Il se souvient - et il ne trouve pas. Pas encore.

Romain Rolland - Jean-Christophe
Jean-Christophe-nak, ​a küzdő és csak fájdalmas kudarcok árán győzedelmeskedő muzsikus.zseninek története: Romain Rolland egyik leghíresebb s egyben első nagy alkotása. Ez a mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait summázza, amely fellázadt az emberi értékeket, képességeket gúzsba kötő társadalom ellen. A főhős - egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte - Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészet diadaláért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet áruvá züllesztő világ embertelenségével szemben.

Molière - Le ​Tartuffe / Tartuffe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

J. M. G. Le Clézio - Désert
La ​toute jeune Lalla a pour ancêtres les « hommes bleus », guerriers du désert saharien. Elle vit dans une bidonville, mais ne peut les oublier. La puissance de la nature et des légendes, son amour pour le Hartani, un jeune berger muet, une évasion manquée vers « leur » désert, l'exil à Marseille, tout cela ne peut que durcir son âme lumineuse. Lalla a beau travailler dans un hôtel de passe, être enceinte, devenir une cover-girl célèbre, rien n'éteint sa foi religieuse et sa passion du désert.

Victor Hugo - Notre-Dame ​de Paris
_Notre-Dame ​de Paris_, symbole du romantisme, publié en 1831, est un chefd'oeuvre du roman historique. Victor Hugo (1802-1885), poète à l'imagination puissante, y réinvente le Moyen Age et fait, d'une des plus émouvantes histoires d'amour jamais écrites: celle du Bossu Quasimodo, sonneur des cloches de Notre-Dame, pris de passion pour Esmeralda, la danseuse gitane dont la beauté excite la convoitise d'un beau capitaine et d'un archidiacre... Depuis la parution du roman, en 1831, le succès de _Notre-Dame de Paris_ ne s'est jamais démenti. Les envoûtantes descriptions hugoliennes, de la Cour des Miracles à l'incendie des tours de Notre-Dame, continuent à fasciner un vaste public, emporté par le souffle créateur de l'un des plus grands écrivains de tous les temps.

Prosper Mérimée - Carmen ​et autres nouvelles
L'oeuvre ​de Prosper Mérimée (1803-1870) est un mélange de romantisme noir et d'écriture maîtrisée. Il oppose les passions les plus fortes, la violence des âmes à la rigueur d'un style qui reste un modèle de prose classique. Carmen (1845) est une somptueuse et implacable histoire d'amour et de mort, qui, outre l'opéra de Georges Bizet, a inspiré de nombreux metteurs en scène. Comme dans les tragédies grecques, la mort plane sur ce drame de la jalousie, et Jules Barbey d'Aurevilly écrira, à propos de ce roman, "il y a du Goya dans M. Mérimée".

Honoré de Balzac - Le ​Père Goriot
_Le ​Père Goriot_, publié en 1835, est à la base de _La Comédie humaine_ d'Honoré de Balzac (1799-1850). On y trouve les personnages-clefs du monde romanesque balzacien. La pension Vauquer sert de carrefour à plusieurs destins. Celui du père Goriot, brave homme se dépouillant, jusqu'à la misère, pour ses filles (et qui meurt pour elles comme Balzac mourra pour son oeuvre, avel la même passion), celui de Rastignac, qui y fait son éducation sentimentale et sociale, celui du sinistre Vautrin, que sa connaissance de la nature humaine porte à la haine...

Émile Ajar (Romain Gary) - La ​vie devant soi
Signé ​Ajar, ce roman reçut le prix Goncourt en 1975. Histoire d'amour d'un petit garçon arabe pour une très vieille femme juive : Momo se débat contre les six étages que Madame Rosa ne veut plus monter et contre la vie parce que "ça ne pardonne pas" et parce qu'il n'est "pas nécessaire d'avoir des raisons pour avoir peur". Le petit garçon l'aidera à se cacher dans son "trou juif", elle n'ira pas mourir à l'hôpital et pourra ainsi bénéficier du droit sacré "des peuples à disposer d'eux-mêmes" qui n'est pas respecté par l'Ordre des médecins. Il lui tiendra compagnie jusqu'à ce qu'elle meure et même au-delà de la mort.

Guy de Maupassant - Le ​Horla
Édition ​présentée et commentée par Daniel Mortier, professeur de littérature générale et comparée à l’université de Rouen. « Quelqu’un occupe mon âme et la gouverne. » L’invisible rôde autour de cet homme, le poursuit et le possède, le hante et lui donne des ordres. Image maléfique de lui-même, créature d’un autre monde, elle crie son nom : « le Horla ». Pour s’en débarrasser, pour fuir cauchemars, fièvres et hallucinations, il faut le détruire, ou alors, « alors… il va falloir que je me tue, moi ! » Chef-d’œuvre de la littérature fantastique, ce journal d’un fou lucide, horrifiant et mélancolique à la fois, annonce la fin affreuse de Maupassant, dans le délire et l’épouvante. Il lui reste six ans à vivre, alors qu’il est au sommet de son art…

Guy de Maupassant - Mon ​Oncle Jules / Jules bácsi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean Giono - Que ​ma joie demeure
Sur ​le rude plateau provençal de Grémone, quelques hommes peinent tristement sur leurs terres, chacun de leur côté. Ils comprendront le message de joie et d'espérance que leur apporte le sage Bobi, vagabond au coeur généreux, et malgré les difficultés de l'existence, la joie renaîtra sur le plateau. Que ma joie demeure est un hymne à la vie, un chant merveilleux en l'honneur de la nature, des hommes et des animaux.

Frans Eemil Sillanpää - Silja ​/ Egy férfi útja / Emberek a nyári éjszakában
Amikor ​Sillanpaa 1964-ben, hetvenhat éves korában meghalt, a finn nép legnagyobb klasszikus íróját gyászolta benne. Minden művében a szegények, az elnyomottak oldalán áll, rokonszenve azoké, akik a boldogságért, a tiszta emberi életért küzdenek. 1939-ben Nobel-díjat kapott. A bizottság főtitkára ezt írta a döntés indoklásában: "Nagyszerű művekben ábrázolta a finn nép jellemét, életét, küzdelmét, alakjait, a finn természet szépségét." N. Sebestyén Irén, Sillanpaa legjobb magyar tolmácsolója, majdnem hetven esztendőt töltött el a finn irodalom, a finn kultúra szolgálatában. Sillanpaa stílusának pontos érzékeltetésével eleveníti meg a mai magyar olvasó előtt a század első harmadának viharoktól terhes levegőjét, a finn klasszikus író hőseinek leki gazdagságát és tisztaságát.

Sinclair Lewis - Királyi ​vér
A ​szerző utolsó s a legsikeresebbek közül való regénye. Hőse, Neil Kingsblood kapitány a második világháború befejezése után hazatér amerikai szülővárosába, hogy mint sportember és több előkelő klub tagja elkezdje annál is inkább fölfelé ívelő banktisztviselői pályafutását, mivel apósa a helyi pénzarisztokrácia kimagasló tekintélye. Ám közbeszól a sors. Apja felkéri a fiatalembert, nézzen utána dédelgetett családi legendájuknak, miszerint a Kingsbloodok az angol királyi dinasztia vér szerinti leszármazottai. Rövid levéltári nyomozás után megkerül a derék ős: nem éppen királyi sarj, hanem néger prémvadász személyében. Neil eddig annyira érdeklődött a négerek dolgai iránt, mint a többi amerikai kispolgár, de most már keresi társaságukat, és megvilágosodik előtte a szégyenteljes, jogtipró valóság. Nem képes eltitkolni,hogy anyai ágon benne is van némi néger vér, mire rokoni, baráti köre kitaszítja, állásából kirúgják, lincshangulatot szítanak ellene, szomszédsága ki akarja dobni családi házából, sőt még le is tartóztatják. Kingsblood kapitányt mégsem győzik le, megtalálja az új harci feladatot a fajgyűlölet sötét ostobasága elleni küzdelemben.

Saul Bellow - Herzog
"Ha ​bolond vagyok, hát jó - részemről rendben", kezdi hősünk beszámolóját különös lelki kálváriájáról. Nem csoda, hogy furcsa, zaklatott lelkiállapotba került szegény. Csúnyán rászedték. Felesége megcsalja, kirúgja - méghozzá legjobb barátjával szarvazta fel Herzogot, azzal, akiben a jámbor könyvmoly professzor mindenkinél jobban bízott a világon. Herzog feszült idegállapotában elkezd leveleket irkálni. Levelet ír boldognak-boldogtalannak, politikusnak, családtagnak, filozófusnak, sőt magának az Úristennek is. Ebből és elmélkedéseiből bontakozik ki előttünk múltja, környezete, rokonszenves egyénisége. S mikor visszavonul vidéki házába azzal, hogy elég a levélírásból, s a jövőt tervezgeti, tudhatjuk, hogy Herzog nem bolond, sőt megindult a gyógyulás útján. Az amerikai kritika a háború utáni irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként üdvözölte a regényt, mely azóta vagy tíz nyelven részesült rendkívül kedvező fogadtatásban. A magyar olvasóknak eddig csak néhány novellával mutatkozott be a szerző.

Isaac Bashevis Singer - A ​rabszolga
A ​rabszolga Singer egyik legcsodálatosabb, arányaiban is tökéletes remekműve, egy lélegzetelállítóan szép szerelem története. A rabszolgaság fogalma nem pusztán a főhős egyéni sorsát példázza. "Isten rabszolgái vagyunk mindannyian" - állapítja meg Jákob. Isten kegyelmében, gondviselésében hinni kell, cselekedeteinek igazságosságát kétségbe vonni, kételkedni, vizsgálódni, okokat keresni nem más, mint lázadás. A társadalmi elnyomás, a faji megkülönböztetés, az állami és egyházi törvények kegyetlen szigora is rabszolgaságban tartja az embereket. A lengyel-zsidó rezervátumfalvak ábrázolásán túl az író a korabeli Lengyelország társadalmi ellentéteire is utal (a parasztság kizsákmányoltsága; az ország sorsán kesergő, tehetetlen és züllött arisztokrácia). Mélységesen együtt érez a zsidóság megpróbáltatásaival, de ez nem akadályozza abban, hogy elfogultságtól mentesen, tárgyilagosan rá ne mutasson: Isten szolgálatát jó néhányan helytelenül értelmezik, szemforgató módon, a vallás külső formáit, előírásait követik. Pedig a hit lényege - és ezt csak egyházából történt kiközösítése után érti meg Jákob - egészen más: "az ember kapcsolata embertársaival".

William Golding - Zsarátnok
Az ​1993-ban elhunyt Nobel-díjas író utolsó, még életében megjelent regénye: a "tengeri trilógiá"-nak - A Beavatás és a Szélcsend után - befejező darabja. Az Angliától Ausztráliáig tartó tengeri út a napóleoni háborúk végén egyben az ifjú Edmont Talbot fejlődésregénye. A Zsarátnok-ban a megrongálódott, árboca vesztett hajó tehetetlenül sodródik dél felé. A hajó utasairól a válságos helyzetben mind jobban kiderül, ki mit ér. Az antarktiszi jéghegyekig lesodródó hajó kis híján elpusztul; végül egyesztendei út után, tépetten, megváltozva, sok tanulsággal gazdagodva befutnak a büntetőkolóniára - az épp csak kiépülőben lévő ausztrál gyarmatra. Talbot itt tudja meg, hogy eltervezett karrierjének oszlopa, a keresztapja, akinek pártfogására építette terveit, időközben Angliában meghalt - a fiatalember immár csak magára hagyatkozhat. Csodával határos módon viszontlátja elveszettnek hitt szerelmesét, a Szélcsend-ben megismert, nincsetelen Chumley kisasszonyt. Amikor éppen azon vannak, hogy közösen - és boldogan - vállalják a szegénységet, híre jön, hogy a keresztapa még idejében gondoskodott Talbot jövőjéről. Nagy ívű fejlődésregény - az előzményekhez szervesen kapcsolódik, de azok ismeretek nélkül is érthető, élvezhető, izgalmas olvasmány.

Herta Müller - Szívjószág
Adina ​holtan találja egyetemi évfolyamtársnőjét a kollégiumi szobában. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Adina azonban megtalálja a naplóját, és gyanakodni kezd, így kerül Edgar, Kurt és Georg társaságába, akik gyilkosságról beszélnek. Tőlük kapja a tiltott, külföldről behozott könyveket is, és hozzájuk hasonlóan verseket kezd írni. Olyan országban, amelynek minden második polgára a titkosszolgálat munkatársa, mindez nem maradhat sokáig észrevétlen. Adinát és társait Pjele százados veszi kezelésbe: mindennapos zaklatásnak teszi ki őket és családjukat. Négyük közül hárman hagyják el az országot, de addigra mindegyiküket felőrli a diktatúra, amelynek emlékképeitől képtelenek lesznek szabadulni. Herta Müller önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye a diktatúra mindennapjainak pontos, költői látlelete. 1994-ben jelent meg először Németországban. A Lélegzethinta és A róka volt a vadász után a Szívjószág Herta Müller harmadik magyarul megjelenő könyve.

Herta Müller - A ​róka volt a vadász
A ​2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él. A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert készen állnak, hogy elárulják egymást és önmagukat.

Heinrich Böll - És ​száját nem nyitotta szóra
A ​Nobel-díjas író kötetünkben szereplő hat kisregénye írói pályájának és egyben az elmúlt harminc év nyugatnémet valóságának keresztmetszete. Hienrich Böll az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb író napjainkban. Műveiben mindig azokkal az időszerű kérdésekkel foglalkozik, melyeket a kor változásai és a történelmi fejlődés állít a gondolkodó, politizáló, az emberi sorsokért felelősséget érző író elé. Az 1949-ben írt, A vonat pontos volt című kisregény még a háború nagyon is közeli emlékeit eleveníti fel, a halálát biztosan megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében. Továbbá három, 1953 és 1964 között keletkezett kisregényének (És száját nem nyitotta szóra, Korai évek kenyere, El a csapattól) is a háború témája, de közvetetten. Böll sorsokat ábrázol itt, a nyomor, majd a kezdődő prosperitás idején - sorsokat, szerelmeket, kapcsolatokat, melyek valamiképpen eltorzultak; embereket, akik nem tudnak egymásra találni, és magukra sem, mert a történelem torz korszaka - a háború évei - kitörölhetetlen nyomot hagytak bennük. Azonban ahogy változik a világ, ahogy újabb és újabb kérdéseket vet fel a fejlődés, úgy változnak Böll témái is. A hatvanas évek végétől már nem a háború és ennek hatása foglalkoztatják, hanem az újra talpra állt, az anyagi jólét magas színvonalára eljutott nyugatnémet társadalom egyéni életekben és a közéletben megmutatkozó ellentmondásai. Az Egy szolgálati út vége azt firtatja, miféle törvények, miféle igazságszolgáltatás alapján ítélhetnek el jóravaló polgárokat, a hatalommal való legcsekélyebb szembefordulás esetén. A Katharina Blum elveszett tisztessége is végső soron az egyéni lét biztonságát kérdőjelezi meg egy szilárdnak látszó társadalomban. Böll művei a nyugalmas felszín alatt csak az éles szemű és kritikus elméjű megfigyelő számára érzékelhető, lassan-lassan feszültségeket teremtő válságjelentéseket tudatosítják az olvasóban. Teszik ezt mindig magas művészi színvonalon, változatos formai megoldásokkal, mert az író egyaránt könnyedén kezeli a hagyományos formát és a modern regény legújabb módszereit.

Orhan Pamuk - Az ​ártatlanság múzeuma
„Életem ​legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre.” Kemal, Isztambul egyik gazdag családjának sarja eljegyezni készül Sibelt, egy másik jómódú család szépséges leányát, amikor is egy véletlen találkozás egy húszéves lánnyal kizökkenti szépen elrendezett életéből. Füsun Kemalnak adja szüzességét, titkos szerelmi találkáik azonban veszélyesen távolítják őket attól az élettől, amit addig ismertek. Kemal kényszeresen gyűjti azokat a tárgyakat, amelyek Füsun szerelmére emlékeztetik, és „az ártatlanság múzeuma” így válik hiteles krónikásává Isztambul színes és változó világának, a törtetők és lemaradók köreinek és egy férfi soha nem múló szerelmének. A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb írója. Munkásságát García Márquez, Umberto Eco, Franz Kafka és Marcel Proust írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és a legrangosabb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben Európa és az iszlám Törökország találkozik.