Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


borga
4.5/5

Isten ​hozta újra a szerethető halkirálynőt! Nincs veszettül túlspilázva a szavakon lovaglás, bár számolatlan, de hát ez védjegy; és a felháborodás is jogos, a népnevelő tanulságok, korrekt viselkedésminták pedig bombabiztosra a szánkba vannak adva, nem lehet elsomfordálni mellettük, de a kor és embere kvázi kiprovokálja az orrbeledörgölést.
Kellemes meglepi volt a felnövésre szálat nem fogékony Martin, a többiek is önazonosan viselkedtek, valamint továbbra is vonzódom az állatmániához is.
Igaza van a korábbi értékelőknek a folklórral meghintett aszfaltszagban. Már hiányzott. Itt most jó volt.
És azért az ember újfent elmereng, hogy aktuálisan, ha saját bőrre megy, támad-e ördöge önkezű visszavágásra, illetve nézi-e rezzenő pilla nélkül, ha más megteszi? Bújik és lapul, vagy meg mer mozdulni? Kívánom, hogy sose kelljen megtudni.
A végére még egy kérdés: de mi köze volt az egésznek a címhez? Se ló, se tündér (hacsak Mogorva védangyala miatt nem).


Gyöngyi0309
4.0/5

Vártam ​már nagyon, hogy továbbolvassam a Halkirálynő sorozatot, még mindig fenntartom, hogy ez a sorozat Vavyan Fable mesterműve.
Abszolút egyedi a stílus, nincs még hasonló sem, még most is jókat nevetek a szereplőkön, az a humor ami megjelenik benne, annyira szép játéka a magyar nyelvnek.
Visszatérnek a régi kedves szereplők, Martin, Cyd, természetesen Denisa, Mogorva és Zsöti is, a maga szerethetően fárasztó valójában.
Felbuzdul egész Line, mindenhol lefoglalják a bűnüldözőket, mert az aktuális főgonosz egy kirándulóhelyen szeretne ámokfutni, ahol Ella épp az iskolatársaival és Dramolett tanárnővel kirándul. Apja és bestehám lánya a kiscsaj, feltalálja magát, és “celeb” lesz, mely a negatív “szépségeit” is hozza a későbbiekben az ezzel járó címmel.
Cyd épp a kutyáját szabadíttatja meg a koronaékszereitől, ezért ő kedves nővért játszik, de a végén azért Martin segítségére siet.
Martint nagyon szeretem, a kangörcseivel, az extrém horgolásával, a motormániájával, a kismacsós énjével. Persze, most rossz csajzatra fogadott, de reméljük, hogy lassan neki is benő a feje lágya.
Nagyon szép a könyv fizikai valója, szeretem a rajzos fejezettagolást, bár Mogorvával nem vagyok kibékülve, az én képzeletem szerint az ő rajza nekem inkább Steve Delgadóhóz illene.
Viszont valamit nem szeretem, ami számora új elem az írónőnél. Ebben a könyvben, – és az áltam ezelőtt olvasott VF regényben is- megint a nácik a főgonoszok…. Nekem ez már annyira lerágott csont. Népirtás mindig volt, van, lesz, sajnos egy egy szomorú tény, de még mindig a II. világháború bűnösein kell lovagolni? Tudom, örök téma, örök pénzszerzési lehetőség, de én ezeket nem szeretem. Remélem, hogy a következő könyvekben már nem jön elő a téma.
Egyébként Fable sokszor jólesik a lelkemnek a hétköznapok fárasztó világában, üde színfolt, bár az is tény, hogy a régi kötetei jobban ütnek, de lehet, hogy azért van mert már megkopott a sajátos humárank újdonsült varázsa.
De tény, hogy egyedi, utánozhatatlan. És az ő könyveit olvasva, sokszor felnevetek a buszon. :)


regulat
5.0/5

Na ​most az van, hogy ebből az öt csillagból egy fél, az megelőlegezett, mert az írőnő megérdemli.
Hosszú idő erdőmezőkispatakmadártrilla hangulatú regényei után, végre megint valami aszfaltszagút tolt az olvasó elé. Valami olyat, ami régen jellemezte a regényeit.
Úgy látszik ehhez az kellett, hogy valami tényleg kizökkentse, és erre a norvég agyborulásos mészáros volt alkalmas.

Szégyen ide, szégyen oda, én azért örülök, hogy visszakaptunk valami a régi mesélőből.


Darolyn
5.0/5

Tizedik ​rész.
Első olvasás.
(nagy sóhaj) Próbáltam húzni az időt, hogy lassabban érjek a végére. Valamennyire össze is jött.
Összesen három nap történése (ha jól számoltam), öt mesélővel (Ella, Denisa, Belloq, Martin, Cyd).
A történet olyan, hogy agyrokkantak kezébe nem adnám, mert rettentő jó dolgokat lophatnának belőle. Maradjanak meg ezek a történések a könyvben, ne váljon valóság belőlük.
Mindig tud újat mondani, mutatni, és akarva-akaratlanul jóra tanítani.
Elfogult vagyok, na. Ezeken a könyveken nőttem fel, és egyáltalán nem bánom. Sőt.
Annyiban volt újdonság, hogy most sokan mesélték, és nagyon jó ötlet volt minden oldal tetejére kitenni a kis képet, így mindig tudtam, hol járunk.
Ez a többfelé osztás azt eredményezte nálam, hogy ha eddig bírtam őket, most még inkább.
Hogy jó volt-e? Ez kérdés…?


diamondfox
4.5/5

Nézegetem ​itt az értékeléseimet és ez eltűnt. :( De miért???

Na mindegy, a lényeg, hogy másodjára olvastam most (vagy egy hónapja), amikor az egész sorozatot újra toltam, de nem tetszett annyira. Még mindig pozitívum, hogy végre Ella és Martin szemszögét is megismerhettem – valamint rajzokat is láthattam róluk – de valahogy nem volt annyira nagy katarzís, mint emlékeztem. Bár lehet anno azért volt annyira jó, mert addig se az érettségi tételeket kellett tanulnom :)


mokus33
3.0/5

Az ​előző Halkirálynő részt már elég régen olvastam, de az a Habospite megfeküdte a gyomromat, úgyhogy ennyi idő kellett, hogy ismét úgy érezzem, kíváncsi vagyok Denisáékra. Lehet, hogy én változtam meg, de már nem hat rám a régi varázs, amit ifjúkoromban éreztem, amikor Fable könyvet olvastam. Olyan, mintha az írónő folyamatosan magát szeretné űberelni, cikornyásabbnál bonyolultabb mondatokkal, újabb és újabb szóalkotásokkal bombázza az olvasót, de bevallom, nálam az ellenkező hatást váltja ki, inkább idegesít ez a túlzó fogalmazás. Éppen annyira, hogy úgy döntöttem, a következő részre ismét rápihenek egy kicsit.


Aranyos, ​izgis, kritikus, Fables. Én ugyan még mindig azt érzem, hogy a régi fény már megkopott, de még mindig képes varázsolni. Néha kicsit túl sok az egész, túl sok a szóvirág, a szófacsarás, de szerencsére hamar magával ragadott a sztori ahhoz, hogy ez ne igazán érdekeljen :D A váltott szemszöggel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, ez utoljára az Ébredj velemben jött be, egyébként nem vagyok oda érte. Viszont az Ella nézőpont nagyon jót tett a sztorinak, majd betojtam, miközben az ő szemén át láttam a terrort. Tetszett, hogy talpraesett a kiscsaj, de azért nincs eltúlozva, nem henteli le egyedül az egész szektás bagázst. Viszont a Martin nézőponttól egy világ omlott össze bennem, hát banyek, ez a srác egy öntelt pöcs!
Összességében sokkal jobban élveztem, mint az előző kötetet, pedig amiatt már-már félve nyúltam hozzá. Vigyázat, kóros újraolvasási kényszert generálhat az arra hajlamosaknál, legszívesebben most rávetném magam a VF összesre :D


Andrée
2.5/5

Továbbra ​is mélyrepülésben a Halkirálynő. :( Úgyhogy több szempontból sem tetszett.
Nem örültem, hogy ebben a részben már Ellából is sikerült egyre kevésbé szerethető és kedvelt karaktert varázsolni. Martin gyanús volt már a korábbi részekben is, hát vele és a vele kapcsolatos „történésekkel” ebben a részben tetőzött a nemszeretemség.
Ismét túlontúl sokra sikeredett a „megmondóemberkedés” és észosztás, holott ez a széria az elején nem ilyen volt. A viccek már korántsem viccek, hanem megint csak okoskodós és mindent és mindenkit kritizálósak.
A történet sem egy hűha, ismét a csúf nácik…asszem ez már volt és akkor bizony még jobban sikeredett. :/
Szóval az örök igazság, itt is érvényes, régen jobb volt.


KillerCat
5.0/5

Ella ​élménykirándul,Martin szabadulni próbál Egylövetű Izékétől,Daniel és Denisa pedig neonácikat üldöznek.


LyliaBloom
5.0/5

Kedvenc ​lett, mint a többi Halkirálynő. Imádom őket, Ellát, Denisát, Mogorvát, Martint, mindenkit. Belőlük soha nem elég. A szívemhez nőttek, és bármennyit olvasok róluk, nem elég.
A könyv első harmadával lassan haladtam – időhiány miatt. De aztán, amikor már úgy istenigazából belendültek az események… Éjjel fél 12-kor tettem le :))


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

50.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók