Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Az ​újraolvasás jó dolog. Úgy emlékeztem régről, hogy annyira nem volt erős ez a történet, most azért eléggé elkapott, nagyjából egybe megettem. Nem túl hosszú, nem túl szövevényes, nem túl bonyolult, de nagyon sok stílusjegyet tartalmaz így is az írótól.

Persze én mindent a [[https://moly.hu/konyvek/philip-k-dick-valis|Valis]] c. kedvenc könyvemmel kötök össze, így ebben is véltem felfedezni hasonlóságokat, bár szigorúan véve inkább Dick “életrajzi dolgai”, az exegézisében gyakran szereplő gondolatai kerülnek elő itt is pár mondatban, a felszín alatt.
Gondolok itt a kettősség előbukkanására, az ikertestvér-párhuzamra, a férfi-női _én_re egy emberben, teofániára, az istenség/istenségek racionális vagy irracionális mivoltára.
Persze mindezeket egy robot dobja fel témának.
Aztán vannak itt is prekogok, istenszerű-földönkívüliek, egyéb földönkívüliek, mentál és lelki betegséggel küzdő, diktatórikus társadalom peremén élő emberek, no, meg egy szexi befejezés. Nem olyan, mint ez.

https://moly.hu/idezetek/361588
https://moly.hu/idezetek/1127
https://moly.hu/idezetek/227604


Joshua182
4.0/5

Több ​szempontból is tetszett ez a könyv!
Először is a szerző eddig általam olvasott művei közül talán ebben jelenik meg leghangsúlyosabban a humor, kellemes volt szembesülni ezzel az oldalával is a már ismert kvalitásai mellett. Emellett a történet sem az a klasszikus tucatsztori, de ami igazán tetszett, hogy a vége sem az a tipikusan kiszámítható befejezés.
Az kiindulási helyzet Dick hagyományaihoz hűen nem hagyja hidegen az embert, egy olyan Földet fest le 2046-ban, amit még a legrosszabb rémálmaimban sem szeretnék megtapasztalni. A doboznyi méretű ablaktalan lyukakban tengődő, és még kisebb fülkékben dolgozó, állandó megfigyelés, lehallgatás alatt lévő, céltalan, kitörni képtelen emberek, a hiperinfláció és a végletekig kiporciózott szolgáltatások, illetve a zsarnok szuperszámítógépek a leghorrorisztikusabb diktatúrákat idézik, amikhez képest Észak-Korea wellness-nyaralás. Érzésem szerint a szocialista #kommunista# társadalmi modell kifigurázása volt az író célja, de lehet, hogy tévedek, mindenesetre a vallásokat sem kíméli.
Ezután valóságos felüdülés, mikor elrepít minket egy idegen planétára, ahol a főszereplő nem mindennapi mesterségét próbálja felhasználni egy idegen, nagyhatalmú entitás egy szintén nem mindennapi, már-már mitológiai léptékű feladat végrehajtására. Nem véletlenül említem a mitológiát, nagyon erős volt bennem az érzés, hogy a főbb történeti elemek – amellett, hogy klasszikus irodalmi művek (pl. Goethe Faustja) és bibliai történetek (pl. Jónás és a cethal) analógiái, – egyes szereplők és helyek nevei, illetve képességek valamilyen, talán északi mondavilág-átiratot testesítenek meg. Persze lehet, hogy téves ez a benyomás, de nagyon eklektikusnak éreztem a művet ilyen szempontból, annyi biztos, hogy sok kulturális forrásból merít.
A főhőst övező események és dilemmák tartalmas mondanivalót biztosítanak a műnek, számomra leginkább talán az önszemlélettel, a jövő alakításának képességével, a dolgok eleve elrendeltségével, illetve a sors megváltoztatásának képességével kapcsolatos dolgok voltak a leginkább elgondolkodtatóak, ennek tükrében különösen tetszett a hagyományoktól eltérő befejezés.
Roppant változatos a szereplőgárda, találkozhatunk igazán érdekes létformákkal is, különösen vicces például, mikor PKD az ő szájukba adja a filozofáló, bölcselkedő párbeszédeket. Szerencsére a könyvön alig érződik a kora, a „kötelező” csőpostán és videotelefonon kívül nem sok dolog emlékezteti az embert a 60-as, 70-es évekre. Talán csak a sok azbeszt.


SteelCurtain
5.0/5

Mikor ​a Mélyből kihívás polcán kerestem valami olvasnivalót, rögtön megfogott a címe. Így utólag már elmondhatom, hogy a könyv méltó a figyelemfelkeltő címhez. K. Dick eddig csak egy név volt számomra, ami egyik fülemen be, a másikon ki. Mától más ez a név. Olyan, aminek súlya van, amire figyelni kell. Pedig a könyv üzenete már-már banálisan egyszerű, és semmiképpen sem újdonság.
A sors legyőzhető.
Viszont az út és a mód ahogyan ezt kifejezi, már egyáltalán nem szokványos. Sőt! Műfaja szerint sci-fi, ám a jövőbe vetítve már a hatvanas években olyan pontos társadalomképet rajzolt fel, melynek megdöbbentően sok eleme pontosan illik a mai fejlett társadalmakra, tehát lehetne disztópia is. K. Dick 2046-ba helyezi történetét, s Észak-Amerikában éppen szocializmus van. Itt fordult meg először a fejemben, hogy nem is olyan egyértelmű a szerző, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Szocializmusból ugyanis háromfélét is választhatunk. Lehet skandináv típusú, – ami fából vaskarika – ám az kizárólagosan csak nagyon fejlett gazdaságú országban működhet, konjuktúra idején. A 2046-os Amerika viszont lepusztult világ. Lehetne tehát a szovjet típusú szocializmus, a maga szinte működésképtelen állami tulajdonú struktúrájával. Itt viszont a lepukkant közszféra mellett privát monopóliumok, – pl. Mr. Munka, Mr. Ügyvéd, vagy a valamennyi vallást egyetlen kézben összpontosító Padre uralják a terepet. Marad tehát végül a nemzetiszocializmus, mely elegyíti az alacsony életszínvonalat és a vegyes tulajdonú gazdaságot. Többek közt annak fényében, hogy jelenleg az egyik esélyes elnökjelölt milyen kijelentéseket tesz, nem is olyan fantasztikus elképzelés, hogy 30 év múlva az amerikai kontinens északi fele fasiszta lesz. Mindenesetre olyan hely, ahol szükségtelen a szakmáját magas szinten művelő ember. Nem csoda, hogy a főhős, Joe Fernwright egy képtelennek tűnő ajánlatot is elfogad, csak elhagyhassa ezt a kilátástalan helyet. Új munkaadója egy természetfelettinek tűnő lény. De hamar kiderül, hogy csak emberfeletti. A sors azonban vele is játszik.
Az a sors, mely fölött nem áll senki és semmi.
De olykor Dávid mégis legyőzheti Góliátot.
Végül egy maximálisan személyes megjegyzés: Mi a francért ilyen rövid ez? Szívesen olvastam volna még néhány napig!


Elszállt, ​késői Dick-regény, a furák közül. Adott egy szíriuszi #fény#lény, aki már-már isten, úgyhogy ha valakinek sikerült eléggé megőrülnie (manapság ennek elősegítésére külön médiabirodalom van), akkor a magyarság őstörténeteként is olvashatja.

Sci-fi létére eléggé mitikus: ősi katedrális, istenség, aki újra eljön, a Sors könyve, egyesülés az istennel (egy másikkal). Dicktől nem olvastam ennyire mitikus (és “őrült”) könyvet. És akkor még nem is mondtam a teológiában járatos robotot, aki szabadúszó író akar lenni.


lzoltán
5.0/5

Különös ​érzés egy olyan könyvről írni, amiben, valamilyen érthetetlen módon a főszereplővel hasonul az olvasó. Most nem arról a hasonulásról beszélek, ami a legtöbb regényben alkalmazott írói “trükk”, hogy magához láncolja az olvasót. Nem, ez olyan, mintha: rólam írta volna.
___ Az eddig olvasott legszomorúbb könyve. Valóban, a többi könyve sem valami vidám, és ellensúlyként ebben a regényben is megjelennek azok a bizonyos, Dickre jellemző humoros (és igen találó társadalomkritikus) részek. A szomorúság kísérője a jókedv. Komor… keserű… a világ amiben él szürke – pedig a szürkét szereti és az exét is, szereti a munkáját (kicsit hátborzongató volt olvasni a cserepész műhelyről), ha lenne megrendelése, akkor még mást is… de az is lehet, hogy ez csak önámítás, és talán nincs is hozzá kedve… az is lehet, hogy semmihez sincs már kedve. Talán bele kell bújni egy csészébe és szőni egy hatalmas nagy hálót, ami reményt ad. Legalábbis a pókoknak és más egyéb “automatáknak” ad. Olyan a világ, mint egy óriási fáradtság, csak terpeszkedik és maga alá nyom.
___ A történet valójában egyszerű, csattanó mentes, bátrabbak Dickhez méltatlannak is nevezhetik, de tévednek, mert ez is ő: ül a félhomályos, zárt szobában és tervezget, szövögeti álmait, miközben a legyek odakint a napsütésben bohóckodnak.


Isley
3.5/5

Totalitárius ​világállam működik egy futurisztikus Földön, ahol Joe Fernwright az államtól kapott segélyen tengeti életét. Szakmája, a cserépgyógyászat még ebben a világban is teljesen felesleges foglalkozásnak számít, és Joe hasonlóképp Dick hőseihez az öngyilkosságról és élete értelm(etlenség)én lamentál. Egy nap üzenetet kap, melyben egy istenszerű lény munkát ajánl neki. Joe kisvártatva a Szíriusz Ötön találja magát, ahol rá kell döbbennie, hogy bár élete gyökeresen más mederben és környezetben folytatódik, tulajdonképpen szemernyit sem változott. S amikor már felcsillan a változás és a kiút lehetősége, semmi sem úgy alakul, ahogy annak kellene.

A Galaktikus cserépgyógyász nem tartozik Dick legjobb kötetei közé. Ebben a regényben is vannak érdekes képességgel rendelkező egyedek (az istenszerű Glimmung, vagy a telekinetikus Baldwin), van sokféle idegen faj, van totalitárius állam és katedrális horgászás egy szürreális idegen óceánból, szerelem, jövőt elemző gépek, sorsot megíró automatikusa frissülő könyv, de még ezzel együtt sem egy kiemelkedő regény. Ez valószínűleg azért van így, mert Dickre nem jellemző módon csak egy főszereplőnk volt itt, s talán ezért sem volt annyira átütő és dinamikus.


zamil
3.5/5

Több ​ismerősöm is említette már, hogy nem ez a legjobb Dick regény, sőt talán a leggyengébb. Azért ezt nem mondanám, bár tény nekem se lett kedvencem, és hiányzott végig valami az olvasás alatt (még mindig nem tudom mi).
Egynek jó volt, de nem ezt fogom újraolvasni, ha elolvastam minden Dicket.


kvzs
4.0/5

Az ​ellentétek könyve ez.
A tökéletes világban senki nem boldog. Joe a jó munkájával a saját jövőjét teszi tönkre. Glimmung a másik énjével harcol. Halottak és élők, jó és rossz, kilátástalanság és remény, eredeti és hamis mindenhol párhuzamosan.
Sok dolog eszembe jutott a hétköznapokba beleszürkülésről, a kilátástalanságról, a remény elutasításáról, és a saját sorsunk kézbevételéről, de igazán egyiket sem tudom megfogalmazni.
Érdekes sci-fi környezetben játszódó filozófiai gondolatkísérlet.


B_Petra
5.0/5

A ​cím miatt esett a választásom erre a PKD kötetre, annyira mihaszna és mégis grandiózus foglalkozásra, életre utal, hogy nyilvánvaló, hogy PKD univerzumában egy mihaszna szürke egér nagy kalandja várható ahol, többnyire az élet rendje alapján elmarad a katarzis, és a mindennapokban keresendő a bölcsesség és az öröm.


nat
4.0/5

Nagyon ​rég olvastam már Philip K. Dick könyvet. Most kihívás miatt “kellett” elolvasnom, de nem bántam meg. Régen nagyon szerettem, most sem okozott csalódást.
Sokszor hangosan felnevettem, vagy elmosolyodtam, bár talán ez a legkomorabb hangvételű regény azok közül, amit én olvastam tőle.
A vége már kicsit sok volt nekem.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

51.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók