Az ​1944-1946-os évek alternatívái Magyarországon Forrásfüzetek ​az iskolai oktatáshoz

Kállay Miklós - Magyarország ​miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay ​Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól. A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje. A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.

Ismeretlen szerző - Magyar ​külpolitika a 20. században
A ​kötet szerzői valamilyen módon a Teleki László Intézet kutatásaiban, illetve annak konferenciáin vettek részt, anélkül azonban, hogy egy egységes iskolateremtő szemlélet részesei lennének. Ellenkezőleg: a kötet bevallott célja nem a magyar külpolitika egységes szemléletű, monografikus igénnyel történő bemutatása, hanem inkább a magyar külpolitikáról szóló vitakultúra és problématudat fejlesztése a témák, a megközelítések és a szerzők sokféleségével. Ebben az értelemben a kötet írásai a kilencvenes évek Külpolitika, valamint a Külügyi Szemle hasábjain megjelent tanulmányok hagyományait követik, laza szálra fűzve fel a legkülönfélébb témákat az euroatlanti csatlakozástól a szomszédpolitikán át a külpolitikai „triád” értelmezéséig, a külpolitika konszenzuskultúrájáig és a külpolitika változását taglaló elméletekig. A kötet ezért egyfajta kísérlet arra, hogy a magyar külpolitika figyelmének előterében álló problémákról diagnózissal szolgáljon. (Részlet az előszóból)

Horváth Julianna - Szabó Éva - Szűcs László - Zalai Katalin - Pártközi ​értekezletek 1944-1948
A ​második világháború befejeződését követő ún. koalíciós időszak egyik legjellemzőbb politikai intézménye volt a pártközi értekezlet. Ezeken az értekezleteken a demokratikus koalícióhoz tartozó pártok, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezetői vettek részt. A történetírás mindig is kiemelt figyelmet fordított az itt zajló eseményekre, a pártok érdekérvényesítési erejére, ám mindeddig nem állt rendelkezésre olyan dokumentumkötet, amely ülésről ülésre bemutatta volna a pártközi értekezletek működését. Jelen kötet e hézagpótló feladatra vállalkozott, amikor a teljes terjedelmükben rendelkezésre álló jegyzőkönyvek mellé állította azokat az egyéb forrásokat, amelyek segítségével rekonstruálhatóvá válhat a pártvezetők részvételével megtartott valamennyi pártközi értekezlet 1944. december 2-től 1948. szeptember 10-ig, tehát az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásától a többpártrendszer megszűnését előrevetítő Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásáig. E források nélkül a politikai élet alakulása aligha lenne értelmezhető. A pártközi egyeztetések az ország és a pártokat érintő legfontosabb kérdésekben a demokratikus többpártrendszer fontos érdekegyeztető mechanizmusai közé tartozott. A tanácskozások híven tükrözik Magyarország akkori legégetőbb gondjait, mint a háború befejezése, a békekötés, a közellátás, a közigazgatás megszervezése, az ország gazdasági életének beindítása, a vesztes háborút követő retorziók kérdése. Az értekezleteken nyomon követhető politikai viták, ellentétek, az azok megoldására születő javaslatok, a konszenzus avagy konfrontáció keresése - ezek a koalíciós időszak legégetőbb kérdései. Megválaszolásuk elősegítésére született e kötet.

P. Ángyán Aurél - A ​honfoglaló pogány magyarok megtérítése a keresztény hitre és a gyűdi kegyhely eredete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Az ​államalapítás korának írott forrásai
Szegedi ​Középkortörténeti Könyvtár 15. Szegeden 1995-ben jelet meg A honfoglalás korának írott forrásai, ennek folytatását adja közre a Szegedi Középkorász Műhely sorozatának 15. darabja, éspedig a 955-1050 közötti időszakra vonatkozó legfontosabb ötven forrást, illetve azok szemelvényeit. Az időhatárok kijelölése nem a történettudomány periodizációját követi, inkább logikai jelleg: Szent István koronázását megelőző és követő fél évszázad tükre a kötet. A korszak okmányainak döntő többsége latin nyelven keletkezett - akad néhány görögből és egy ószlávból fordított is -, ezek időrendben sorakoznak. A forrásszövegek legrégibb keletkezésű darabja 964-es keltezésű, az utolsó már az Árpád-ház kihalása utáni korból való, 1381-ből, de valamennyi az államalapítás nagy művére vonatkozó eredeti - nem föltétlenül hiteles - információkat tartalmaz. A szerkesztő, Kristó Gyula figyelme arra is kiterjedt, hogy a dokumentumok együttese visszaadja a korszak írásbeliségének műfaji sokszínűségét, vagyis a honfoglalás időszakára szinte kizárólag jellemző elbeszélő források után immár megjelentek az oklevelek, a levelek, a törvényszövegek is. A korábbi periódushoz képest az is számottevő újdonság, hogy az államalapításról már nem csupán idegen eredet és nézőpontú - azaz külföldi - források szólnak, de keletkezésűek is, ezek zöme teljes szövegükben tanulmányozható. ; Bibliográfiai tájékoztató és rövidítésjegyzék vezeti be a kötetet; ezután vonul föl a félszáz dokumentum; ezeket hosszabb-rövidebb, a szerzőre, a szövegre és a szöveghagyományra vonatkozó, dőlt betűs magyarázat, illetve velős tartalomismertetés (de nem regeszta) vezet be; az annotáció után áll a forrás magyar fordítása, melyet lábjegyzetek kísérnek. Valamennyi szemelvény tartalmának középpontjában a magyar vonatkozások állnak, de a textus kiemelése olyan módon történt, hogy a részletből a forrás egészének jellegére lehet következtetni. A szemelvények között számos ismert, a történelmi olvasókönyvekben sűrűn előforduló van (pl. Szent István, Szent Imre, Szent Gellért legendái, Anonymus gestája stb.), a legtöbb azonban inkább szakemberek, történészhallgatók számára összeállított kiadványokban volt eddig hozzáférhető. - A forráskiadvány nagyobb történelmi gyűjtemények prézensz állományaiban helyezendő el.

Ismeretlen szerző - Magyar ​alkotmánytörténet
Az ​alkotmány történeti felfogása - mely nem a kartális megfogalmazódáshoz köti a constitutiót, hanem az állami élet szerves fejlődésében kialakuló és érvényesülő általános alkotmányos elvek jelenlétéhez - képezi a Magyar alkotmánytörténet szerkesztési koncepciójának alapelvét. A zömében a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar jogtörténészei által írott munka a magyarság nemzetségi, törzsi és törzsszövetségi szerveződésétől a nomád állammodell kialakulásán és működésén át vezeti az alkotmánytörténet folyamatát a Kárpát-medencében megalapított keresztény magyar állam kiépítéséig. Ezt követően a patrimoniális, a rendi képviseleti, az abszolút és alkotmányos monarchia, a parlamentáris királyság és végül a magyar köztársaságok modelljeinek elemzésével teszi teljessé a képet a magyar alkotmányfejlődésről. A kötet tudatosan vállalt szerkesztői elve, hogy csak kevéssé követi a kronologikus rendet, ehelyett a magyar joghistória történetének jellemző alkotmányos jogfolytonosságára helyezve a hangsúlyt a közjogi intézmények (országgyűlés, államfő, központi és helyi közigazgatás, törvénykezési szervek) feldolgozásával rajzolja meg a magyar alkotmánytörténet tablóját. Ezzel lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megszabadulva a köz- és politikatörténet szokásos cezúráinak bilincsétől a maguk folytonosságában ismerjen meg olyan jellegzetesen évszázadokon át nyúló intézményeket, mint a szent korona tana, a királyi hatalom és jogkör alakulása, a magyar országgyűlés fejlődése, a vármegyék története. A kötet olvasója így egészében szemlélheti a magyar alkotmányosság és közjog történeti fejlődését.

Hahner Péter - 100 ​történelmi tévhit
Miért ​is kérdőjeleznénk meg egy történelmi esemény leírását, egy hadvezér vagy király jellemzését, amikor iskolában is tanultunk, filmet láttunk, olvastunk róla? Néró felgyújtotta Rómát, a Szent Koronát a pápa adta Szent Istvánnak, a mohácsi vereségért a magyar nemesség a felelős, Jaltában osztották fel a világot. – Kívülről fújjuk mindannyian. Csakhogy sok esetben a biztosnak vélt tudás cáfolható. Mégpedig nem egy másik hiedelemmel, hanem tényekkel. E könyv szerzője 100 történelmi tévhitet oszlat el, s állít velük szembe hiteles forrásokat és történészi következtetéseket. 100 állítás – 100 cáfolat – 100 talány a régmúlttól napjainkig. Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője. Több francia és angol klasszikus történelmi művet és életrajzot ültetett át magyarra. Most megjelent könyve a tizenkettedik önálló kötete. Korábbi munkái Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkoztak. A történelem iránt érdeklődők a Rubicon című folyóiratban is rendszeresen találkozhatnak írásaival.

Budina Sámuel - Budina ​Sámuel históriája Szigetvár ostromáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bokor Imre - Kiskirályok ​mundérban
Különös ​könyvet tart kezében az Olvasó. Ilyet még aligha olvashatott. Katonákról szól, felelős beosztású, magas rangú tisztekről éles kritikával. De nem a régmúlt hadseregben szolgált urakról, akiket a háború után az elrettentő propaganda prédájává tett a sematikus vélekedés, hanem a Magyar Néphadsereg egyes parancsnokairól. Aktív tiszt — mérnök ezredes — írta, olyan ember, aki már négy évtizede teljesíti hűen szolgálatát a maga választotta pályán. Szereti hivatását, becsüli a sereget, melynek ifjan és önként szegődött tagjául, hogy mindmáig tudása legjavát adva megérdemelten jusson arra a posztra, amelyen — mint a Zrínyi Katonai Akadémia tanszékvezető tanára — a leendő tisztek nevelője lehet. Feljebbvalói mindig is becsülték, különösebb sérelem soha nem érte — írása mégsem a hadsereg apoteózisa. De nem is szidalmazása. Ez a könyv a lelkiismeret szava. Szerzője különböző beosztásai révén gyakran nyert bepillantást a honvédelmi minisztériumban vagy más magas állásban lévő főtisztek tevékenységébe. Sokat közülük méltán becsülhet. De akadnak, számosan olyanok is, akik magatartásukkal, katonatiszthez — de egyáltalán: becsületes emberhez — nem illő viselkedésükkel megbotránkoztatták. Ezeknek a „fejeseknek” a viselt dolgai nemigen kerültek nyilvánosságra, botrányaikat legtöbbször elsimítgatták azok a feletteseik, akik a hatalmukkal való visszaélések során erkölcsi hitelüket vesztették, tehát nem vonhatták felelősségre a rossz példáik nyomán vérszemet kapott követőiket. Szerzőnk sokat töprengett azon, vajon helyesen teszi-e, hogy akár a miniszteri székben ülőket, akár más vezérkariakat nem kímélve közrebocsátja kiskirálykodásaik, korrupciós ügyeik felháborító történeteit, dzsentroid allűrjeiket, mégpedig olyanokat, amelyek láttán maguk az egykori, valódi dzsentrik is elámultak volna. Aggasztotta, nem lesz-e árulója a seregnek, nem mondhatják-e rá, hogy bemocskolta a mundért? Aztán úgy döntött, s ebben más, jó érzésű, egyenes gondolkodású bajtársainak biztatása is közrejátszott, hogy beszélnie kell. Le kell írnia mindazt, amiről hallgatni egyenlő a cinkossággal. Márpedig miért vállaljon cinkosságot a dőzsölő „kisistenekkel”? Hiszen ők, éppen ők azok, akik nem becsülik a mundért. Megírta hát ezt a könyvet. Munkája nem szépirodalmi értékű, nem az írói erényeknek köszönhető kiadása. Az őszintesége a meggyőző. Ennek a dolgozatnak minden során átsüt egy felelős, komoly gondolkodású katonaember őszinte ügyszeretete. Nem pletykálkodni kíván, amikor a hétköznapi esetektől a nemzetközi harcgyakorlatokig képet fest a fenn említett személyek ügyködéseiről, basáskodásairól, meggondolatlan parancsaik, korlátlannak vélt hatalmuk nevetséges vagy tragikus, sokszor a nemzeti vagyont megtépázó következményeiről. Nem a szenzációkeltés vezérli, hanem az a becsülendő szándék, amely manapság a közügyek dolgában oly sokakat: rendet tenni a házunk táján. E könyvben található nacionáléja rá a bizonyíték, akárcsak számos bajtársa, ő sem szerzett magának soha jogtalan előnyöket még a ranglétra felsőbb fokain sem; tehát nem szenvedheti azokat, akik a szolgálat örvén hitbizománynak tekintik a Néphadsereget. Elképesztő, hogy egyesek mennyire a saját tulajdonuknak vélték a kincstárat, milyen szemérmetlenül vették igénybe magáncéljaikra a honvédelmi erőket, hogyan szakítottak ki maguknak vadászterületet az ország testéből, mint építtettek katonákkal és közpénzen villákat és lakásokat sőt privát utakat is, hány gépkocsit vettek igénybe személyes használatra és így tovább. Lakomák és ivászatok, nagyzási hóbortok államkasszából való kielégítése, „bundázások” és szakmai képzetlenségből származó baklövések leírásának sora követi egymást ebben a könyvben. Mindezek feltárását, éppen azoknak az érdekében és védelmében, akik közkatonaként vagy parancsnokként becsülettel és tisztességgel szolgálnak, és eredményes munkájukkal nemzetközi elismerést szereznek a Néphadseregnek, szerzőnk, mint említettük, nem kívülállóként, még csak nem is nyugállományú tisztként végzi el, mert igaza tudatában vállalni akarja szavaiért a felelősséget. Szemtől szemben kívánja kimondani az aggasztó tényeket. Manapság, amikor a közélet tisztaságáért folynak a küzdelmek, amikor a Néphadseregben is sokféle és jelentős változás teszi nyíltabbá, igazabbá, emberibbé a légkört, amikor a parancsnokok különösképpen érzik a rájuk bízott fiatalok nevelésének felelősségét, amikor a reformok a laktanyákban is megváltoztatják az életet, ez a könyv segítségére lehet azoknak, akik a szerzőhöz hasonlóan a katonaélet becsületéért szállnak síkra. Szakonyi Károly

Hollós Ervin - Lajtai Vera - Hidegháború ​Magyarország ellen /1956
A ​“Kik voltak, mit akartak?” és a “Köztársaság tér, 1956″ című kötetek után most egy olyan, a magyarországi ellenforradalom történetével foglalkozó feldolgozást nyújtunk át az olvasónak, amely a nemzetközi imperializmusnak az eseményekben játszott szerepével, a hazánk ellen kibontakozott felforgató tevékenységével foglalkozik. Természetesen szem előtt tartjuk, hogy az imperializmus akciói önmagukban nem lettek volna képesek ellenforradalmat előidézni Magyarországon: a szocializmus építésének során felmerült ellentmondások megoldatlansága, a szektás-dogmatikus és a revizionista irányzat kialakulása, egymás elleni harca, illetve a belső reakció szervezkedése tette számukra lehetővé jóhiszemű emberek, fiatalok megtévesztését, az ellenforradalom táborába sodródását. Eredeti dokumentumok, emlékiratok, könyvek, bírósági tárgyalások jegyzőkönyvei alapján bizonyítjuk a vezető imperialista hatalmak – egyes szerzők által tagadott – szerepét az 1956-os tragikus események előkészítésében és lefolyásában. Bemutatjuk a hazánk ellen folytatott lélektani hadviselést, a megfékezési és felszabadítási politika összefüggését, valamint azoknak a nyugati intézményeknek és hírszerző központoknak az akcióit, amelyek szerteágazó elméleti és szervező munkát vállaltak magukra. A legrészletesebben a CIA és a Szabad Európa Rádió tevékenységét ismerheti meg az olvasó. Külön fejezet foglalkozik a jobboldali magyar emigráció szerepével, programjaival, készülődésével a hatalom átvételére, illetve az ennek érdekében tett gyakorlati lépésekkel.

I. Mátyás - Mátyás ​király levelei 1460-1490
Esemény ​volt hajdan a levél, nem is lehetett más, mint ritka madár. Főrendiek írásával futár nyargalt, kisebb urakéval küldönc loholt, egyszerűbb emberek búját-örömét alkalmi postások iszákjában hordta hátán a papír, míg végre odaért, ahol megszólalt a betű. Rangja volt a levélnek. Látott, érzett, ítélt mások szemével is, bepillantást nyújtott a világ-labirintus távoli járataiba, a tollat tartó kezet megremegtető gondolatokba, lelkek lángjába-füstjébe, országrengésbe, szívverésbe. Bámulatos erejű volt az árkus - hiszen ívet jelent - egy vagy több ember között. Súlyos igék, látható szavak ívelhettek át benne messzi partra. Önmagának egy darabkáját küldte vele, aki írta, s a betűszárnyon érkezett szó részévé lett annak, aki befogadta. A Magyar Levelestár kötetei múltunk leghitelesebb dokumentumaival, levéltárak rejtett kincseivel ismertetik meg az olvasót. A korábbi századok gondolataihoz, szokásaihoz, sorsfordító eseményeihez úgy juthatunk a legközelebb, ha elolvassuk az élmény frissességét, a születő gondolat elevenségét megőrző leveleket. Sorozatunkban közkinccsé tesszük régmúlt korok jelentős magyar személyiségeinek és a hétköznapok egyszerű embereinek levélre bízott közlendőit, és így, a levéltitok megsértése nélkül, mi is címzettek lehetünk.

Lovas István - "Liberális" ​kiütések
Büszkeség ​tölt el, hogy a balliberálisok szemében az ország leggyűlöltebb újságírója vagyok. Mivel érveik gyengék, gátlásaik nincsenek, rágalmaztak, meghamisítva idéztek, csúsztattak, amivel népszerűségem és hitelem növeléséhez kétségtelenül hozzájárultak. Ezért köszönet is illeti őket. Az engem támadó, ismertebben hangzó nevekből listát készítettem. Remélem, az összeállítás nem meríti ki a gyűlöletkeltést és a BTK 269-ik paragrafusát.

Helméczy Mátyás - Fél ​évszázad eltitkolt történelme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Kedves, ​jó Kádár elvtárs
Válogatás ​Kádár János levelezéséből 1954-1989

Raffay Ernő - Politizáló ​szabadkőművesség
Raffay ​Ernő szabadkőműves témakörben megjelenő harmadik, talán az eddigi leginkább érdekfeszítő kötetét tartja kezében az olvasó. A szerző – folytatva korábbi gyakorlatát – egyedülálló levéltári kutatásaival nemcsak a magyarországi titkos társaság szándékait és célrendszerét tárja fel, hanem új megvilágításba helyezi a 20. század első két évtizede Magyarországának történetét. Nem túlzás azt állítani, hogy munkája teljesen átrajzolja a Trianont megelőző időszakról kialakult képet. A Politizáló szabadkőművesség című új kötetből megismerhetjük a magyarországi szabadkőművesség radikalizálódásának következő állomását, a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Martinovics páholy létrejöttét és tevékenységét, s hosszú oldalakon át olvashatjuk ama súlyos állítás bizonyítékait, mely szerint: a baloldali radikálisok célja nem volt más, mint a magyar keresztény nemzetállam megdöntése. A könyv nemcsak az eszme- és politikatörténeti folyamatokat mutatja be, hanem a radikális vonal elfogadott és meghatározó személyiségeit is, akik politikai szerephez Károlyi Mihály kormányában, illetve az azt követő kommunista diktatúrában jutottak. Feltárul szemünk előtt, hogy a Tanácsköztársaság szellemi előkészítése éveken keresztül folyt, az nem „a semmiből ugrott elő” 1919. március 21-én. A titkos társaság tevékenységével akarva-akaratlanul hozzájárult a vörösterrorhoz és bizony a Magyar Királyság széthullásához is.

Ránki György - Mozgásterek, ​kényszerpályák
Ránki ​professzor tanulmányai jól reprezentálják történettudományunk legújabb kérdésfelvetéseit és eredményeit. A szerző tudós-magatartása egészen más jellegű, mint amit a történészekről alkotott hagyományos kép diktálna. Van-e értelme a történelemnek és a történetírásnak? - kérdi az első tanulmány. Az igenlő válasz sem jelent fölmentést a probléma állandó szem előtt tartása alól. Ránki tehát tudja, hogy a modern kor történettudósa nincs birtokában a bölcsek kövének; kérdéseit, eljárásmódját, fogalmait újra és újra végig kell gondolnia. Tudja, hogy európai tájékozódás nélkül nincs modern történészet: a kötet egy sor írása behatóan ismerteti e tudomány új módszereit is. A gyűjtemény legtöbb darabja természetesen konkrét kérdésekre keres választ. Milyen szerepet játszott Budapest az ország modernkori fejlődésében? Hol és miért szavaztak 1939-ben oly sokan a nyilasokra a budapesti választásokon? Miért lett Magyarországból - a látszólag legvonakodóbb csatlósból - a németek utolsó csatlósa a második világháborúban? Ezek a kérdések mélyen érintik a mai olvasót. De érinti a kötet legáltalánosabb problémája is: mit tehet a történettudomány azért, hogy mind szervesebb része legyen az emberek, nemzetek, társadalmak önismeretében?

Szekfű Gyula - Forradalom ​után
1947-ben, ​Moszkvában, mint a felszabadult Magyarország első moszkvai nagykövete, írta Szekfű Gyula élete utolsó nagy művét, a Forradalom utánt. A legnagyobb hatású magyar történetíró, A száműzött Rákóczi (1913), a Három nemzedék (1920), a Magyar történet újkori köteteinek (1929-től), Bethlen Gábor (1929) és sok kisebb tanulmány, publicisztikai írás szerzője arról, igyekszik e könyvében meggyőzni a magyar közönséget: fel kell adni régi eszményeinket a történeti Magyarország visszaállításának lehetőségéről, a nyugati típusú polgári demokrácia kiépítéséről, s tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország történelme a Szovjetunió szövetségi rendszerében fog lejátszódni. A világháborús élmények, romba dőlt ország, az állami élet lezüllése, a régi, általa is vallott eszmények elsüllyedése, szóval a polgári világ elvesztése felett érzett keserűség késztette e könyv megírására. Nem kronologikus története az 1944-1947 közötti eseményeknek, hanem a magyar történelem sorskérdéseinek történelmi szempontú elemzése. Nem "csak" történelemkönyvet tart kezében az olvasó, hanem az 1945-től máig húzódó aktuális társadalmi-politikai kérdések vitatását: viszonyunkat a Szovjetunióhoz, szomszédainkhoz, lehetőségeit a belső társadalmi átalakulásnak, demokratikus intézmények kiépítésének, és így tovább. A kötetet a Történetírók Tára sorozatban, Szekfű Gyula születésének 100. évfordulójára teszi közzé a kiadó

Soltész István - Rajk-dosszié
Rajk-dosszié. ​Élnek Magyarországon nemzedékek, amelyek számára csak misztikum a hírhedett 1949-es politikai per. Ezért különösen félelmetes. És a kortársak számára? Szintén csupa rejtély. A könyv keresi a válaszokat és dokumentál. Nem szubjektív talányfejtést kínál, hanem a tények és értékelések szembesítését adja. Áldozatok, harcosok, hóhérok tanúskodnak és vallanak. Eddig ismeretlen angol diplomáciai iratok tárulkoznak fel. Drámai levélváltás Mód Aladár és Rajk Júlia között. Üzen Rajk bírósági vallomásának legelső mondata. Árulkodnak a korabeli pártvezetők beszédei, a magyar és a bolsevik párt dokumentumai. A könyv nem lezárt valamit, hanem arra ösztönöz, nézzünk szembe saját legújabb korunk valóságos tényeivel, oszlassuk el a bizonytalanság félelmét.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer mérlege
A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét. A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak.

Gömbös Gyula - Válogatott ​politikai beszédek és írások
Gömbös ​Gyula a két világháború közötti magyar politikai élet nemcsak egyik legjelentősebb, hanem egyben talán legvitatottabb személyisége is volt. Mind a korabeli sajtóban és a kortársak emlékezéseiben, mind az utókor történészi elemzéseiben ellentmondásos kép rajzolódik ki politikai nézeteiről és tevékenységéről. Egymásnak ellentmondó értékelések láttak és látnak napvilágot más-más Gömbös-szövegekre, esetenként ugyanazon beszédek és írások más-más részleteire hivatkozva. Most közzétett beszédei és írásai ismeretében, korai, illetve miniszterelnökként tett megnyilatkozásait összevetve, hitelesebben válaszolhatók meg a vele kapcsolatos kérdések. Mi volt fajvédő politikájának tartalma? Feladta-e a fajvédelmet miniszterelnökként? Jellemezték-e diktatórikus törekvések? Valóban Mussolini vagy netán Hitler elvei és módszerei hatására alakította-e ki saját politikai gyakorlatát? Az utószó felvázolja a személyiség alakulását és a politikai szituációt, melyek ismerete nélkül nem értelmezhetőek a taktikázásra kényszerült miniszterelnök által megfogalmazott gondolatok.