Lehallgatott ​kihallgatások Rákosi ​és Gerő pártvizsgálatának titkos hangszalagjai, 1962

Kállay Miklós - Magyarország ​miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay ​Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól. A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje. A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Rákosi Mátyás - Visszaemlékezések ​1892-1925 I-II.
1996-ban ​kerültek Magyarországra a moszkvai Állami Levéltárból Rákosi Mátyás emlékiratai. A kötetek a fennmaradt iratanyag betûhív közlését tartalmazzák bõséges filológiai jegyzetekkel. Rákosi Mátyás viszaemlékezéseinek e két kötete fontos dokumentuma egy korszakváltásnak és egy személyiség alakulásának. Bemutatja, hogy az események, benyomások, a korszellem, az útkeresés(?) és a SAJÁTOSAN értelmezett kötelességtudat miképp formál egy embert sajátos történelmi személyiséggé. A Visszaemlékezések teljes terjedelmű kiadása komoly tanulsággal szolgálhat időről, korról, emberről, politikai rendszerekről.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer mérlege
A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét. A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak.

Hóman Bálint - Szekfű Gyula - Magyar ​történet I-V.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián - Elhallgatott ​múlt
Kötetünk ​az állambiztonság 1956-1990 közötti működésének eddigi legteljesebb összefoglalóját adja. Az jelenlegi társadalmi közbeszéd "ügynökközpontúságán" túllépve munkánk bemutatja az ügyek valós irányítóit és felelőseit is. Ők fényképükkel és életrajzukkal szerepelnek a könyvben. A kötet részletesen, szervezeti egységekre lebontva tárgyalja az állambiztonság szervezetét és vezetőit. Külön hangsúlyt kap a pártirányítás kérdése. A "pártállam" és a "legvidámabb barakk" életének mögöttes és mind ez idáig láthatatlan közegét az egyéni tragédiák sorozatait végigkövető esettanulmányok világítják meg. Szereplőik, a tettesek és áldozatok közül sokan ma is köztünk élnek. A kötet szerzői: Tabajdi Gábor történész, szakterülete a XX. század második felének politikatörténete, valamint Ungváry Krisztián történész, a II. világháború és az állambiztonság történetének kutatója. A Corvina kiadásában 1998-ban megjelent Budapest ostroma című munkája eddig hat magyar, négy német, két angol és két amerikai kiadást élt meg.

Kiszely Gábor - ÁVH
A ​több nagysikerű könyv szerzőjeként ismertté vált Kiszely Gábor egyedülálló tényfeltáró munkájában jórészt még közzé nem tett dokumentumok alapján mutatja be a maga valóságában a Rákosi-rendszer erőszakszervezetét. Még be sem fejeződött a második világháború, Budán még dörögtek a fegyverek, amikor a Magyar Kommunista Párt - a diktatúra nem is oly távoli kiépítésének érdekében- már gondoskodott saját politikai rendőrségének felállításáról. Vezetőjének a jó előre kiszemelték Péter Gábor szabósegédet, aki mkinden képzeletet felülmúló módszerekkel igyekezett meghálálni a bizalmat, az ölébe hulló vezérőrnagyi rangot. A kronológiai sorrendben rendezett dokumentumokból sugárzik a kor szelleme, jól érzékelhető és érthető az a gyűlölet, amely ezt a terrorszervezetet a lakosság részéről körülvette. A tényfeltáró dokumentumok bemutatásával egyidejűleg a szerző átfogó képet ad a magyar nép fél évszázados megpróbáltatásairól: külön fejezet foglalkozik az egyházüldözéssel, a kommunista zsidóüldözéssel, a bűnszövetkezet megrendulésével, az ÁVH-nak az 1956-os forradalomban és az azt követő megtorlásban játszottt szerepével. A szerző szemléletére jellemző a hitelesség, a tárgyszerűség, s az a törekvés, hogy emlékeztessen az emberi méltóságra s az élet értékeire. Kiszely Gábor 1949-ben született Budapesten. Németországban politológiát, történelmet és színháztudományt tanult, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán teológiát végzett. Számos hazai és határon túli hetilapban és folyóiratban publikál, több német rádióállomás munkatársa. Eddig megjelent művei. Hallom, Izraél...(2006) -melyért megkapta a Szetföld fővárosának Pro Urbe-díját-, Mi, rómaiak(1997), A szabadkőmüvesség -história, titkok, szertartások(1999), A leleplezett szabadkőmüvesség(2000).

Tamási Miklós - Ungváry Krisztián - Budapest ​1945
Az ​újjáépítés első pillanatai 1945 tavasza óta egyetlen jelentős, komoly fényképanyagot közreadó album sem született az 1944/45 fordulóján rendkívül súlyos háborús sérüléseket szenvedett fővárosról. A hivatásos és amatőr fotósok hagyatékaiból, köz- és magángyűjteményekből válogatott, többségében először publikált fényképekből összeállított könyv ezt a hiányt szeretné pótolni. Emléket akar állítani, és emlékeztetni akarja az olvasót a háború pusztításaira, a romeltakarítás és újjáépítés első pillanataira.

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona - Becsület ​és kötelesség 1-2.
Gróf ​Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora javarészét azonban Szlovákiában töltötte, hiszen Trianon a felvidéki családi birtokot is elszakította az anyaországtól. Életének döntő fordulata 1940 áprilisában következett be, amikor férjhez ment Horthy Miklós kormányzó fiához, Istvánhoz, akkor a MÁVAG vezérigazgatójához. Ezzel a "vidéki grófkisasszony" - valóságosan és jelképesen is - áttette székhelyét a budai várba, és akarva-akaratlan történelmi szereplővé - személyiséggé, cselekvő tanúvá lépett elő. 1942 augusztusában Horthy István kormányzóhelyettes tragikus repülőszerencsétlenség áldozata lett, s ettől fogva a fiatal özvegy a kormányzó bizalmasaként, szerényen a háttérben maradva egyre fontosabb szerepet játszott: józansága, példás lelki ereje és kivételes érzékenysége nagy hatással volt mindenkire, akivel kapcsolatba került. A háborúba sodródott Magyarország egyre riasztóbb és szinte reménytelennek tetsző helyzetében világos fővel és kitartással mindent megtett a nagyobb tragédia elkerülésének érdekében. A sikertelen 1944. októberi kiugrási kísérlet után azonban az ország és a Horthy család sorsa is megpecsételődött. E könyv utolsó lapjain az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben búcsúzunk Horthy Istvánnétól, a kormányzóval és feleségével együtt, miután Magyarországról védőőrizetnek álcázott akció keretében a németek elhurcolták őket. Az emlékezések első kötetében talán az egyik leghitelesebb tanú szólal meg a XX. századi magyar történelem egyik döntő szakaszának eseményeiről. Horthy István kormányzóhelyettes özvegye sok döntő momentum és helyzet szemlélője és aktív szereplője volt. Mindaz, amiről most beszél, egy őszinte, tiszteletre méltó személyiség vallomása, s egyben rendkívül fontos adalék bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához.

Paksa Rudolf - Magyar ​nemzetiszocialisták
Paksa ​Rudolf tudományos monográfiája áttekinti a gazdasági világválság idején megjelent - előbb az olasz, majd egyre inkább a német mintát másoló - magyar nemzetiszocialista mozgalom történetét. A kötetet egykori szöveges és képi dokumentumokkal, térképekkel és ábrákkal illusztráltuk, és bibliográfia, kronológia, a fontosabb szervezeteket áttekintő kislexikon, valamint a nemzetiszocialista irányultságú lapokat teljességre törekvően összegyűjtő sajtókatalógus teszi teljessé.

Ungváry Krisztián - Budapest ​ostroma
Ungváry ​Krisztián hadtörténész munkája a megjelenésekor, 1998-ban, hatalmas űrt töltött be. Több mint fél évszázaddal a drámai események után ez volt az első átfogó, ideológiai felhangok nélküli, hiteles és olvasmányos monográfia e mindmáig sokakat érdeklő és foglalkoztató témáról. A kötet a korabeli levéltári források mellett számos, eddig ismeretlen visszaemlékezést idéz és hasznosít. A műben szerencsésen ötvöződik a mikrotörténetírás célkitűzése és a háború nagyobb összefüggéseinek mélyebb bemutatása, plasztikus képet kap az olvasó a hadműveletek napi változásairól, a lakosság életéről, szenvedéseiről, a kegyetlenkedésekről és az élet újraindulásáról. Az olvasó utcáról-utcára, sőt olykor szinte házról-házra követheti végig a főváros ostromának menetét. Hetvenöt, nagyobb részben eddig még nem publikált korabeli fotó, tizennégy szöveg közti és egy kihajtható, színes áttekintő térkép illusztrálja az elmondottakat és magyarázza a hadi eseményeket.

Sebő Ödön - A ​halálra ítélt zászlóalj
Gyimesi-szoros, ​1944 Sebő Ödönt 1942 decemberében avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezde a 32. határvadászzászlóaljnál. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy visszavonulásukat fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként. Az ozorai huszárok példájára emlékeztető hősies helytállás megállította a könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és a visszavonulás után katonáit - mint az Erdélyben harcoló magyar és német hadseregek utóvédzászlóalját - továbbvezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.

Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert - A ​Waffen-SS Magyarországon
E ​könyv kísérletet tesz arra, hogy itthoni és külföldi levéltári dokumentumok felhasználásával, valamint az újabban megjelent nemzetközi és hazai szakirodalom alapján adatokban gazdag áttekintést nyújtson a német Waffen-SS és Magyarország kapcsolatáról a második világháború idején. A kötet szerzői először a Schutzstaffel (SS) katonai szerepvállalásnak hátterét, az SS-csapatok szervezetét, harcászatát és eszközeit tekintik át, majd a fegyveres szervezet Magyarországról történt létszám-kiegészítésével foglalkoznak. A terjedelem legnagyobb részét a Waffen-SS olyan birodalmi, önkéntes és besorolt alakulatainak hadtörténete teszi ki, amelyek harcoltak magyar területen. Külön részben olvashatunk a Waffen-SS magyar egységeinek történetéről is.

Farkas Vladimir - Nincs ​mentség
Farkas ​Vladimir: Nincs mentség című könyvének előszavában kifejti, hogy bár tudja, nincs mentség arra, amit az ÁVH tett, magyarázat azonban szükséges, s neki, mint az egyik tanúnak, kötelessége megosztania emlékeit az utókorral. „Nemcsak a saját múltammal való szembenézésnek, hanem nyilvános vezeklésnek is szánom”- írta. Amúgy a kötet alapja az a több mint százórás interjú, amit a kitűnő rádiós Borenich Péter készített az egykori ÁVH-sal. Farkas Mihály fia kilenc évet húzott le az ÁVH-nál, az első években az operatív technikai szervezetet vezette, aztán a határon túli felderítés főosztályvezetője lett. Ám igazán kínos szerepekhez akkor jutott, amikor átvezényelték a letartóztatott kommunista vezetők ügyeinek vizsgálatához. 1951 április végétől, két hónapot át a Kádár János elleni vizsgálatban vett részt.

Szőnyei Tamás - Titkos ​írás 1-2.
Történelmünk ​jellegzetessége az irodalom önmagán túlmutató, politikai, társadalmi szerepvállalása. 1956 is kérdések, bírálatok megfogalmazásával, nyilvános kimondásával, kinyomtatásával kezdődött. Az Irodalmi Újság publikációival, a Petőfi Kör vitaestjeivel. '56 után a hatalom nem engedhette, hogy ez megismétlődjék, ezért igyekezett a legmesszebb menő ellenőrzést gyakorolni az irodalmi élet fölött. Intézményes szinten (az írószövetségben, újságok, folyóiratok, könyvkiadók szerkesztőségeiben, kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, rádióban, televízióban) és a magánszférában (baráti körökben, kávéházi asztaltársaságokban) egyaránt, sőt az emigránsok között is. Meg kellett akadályozni a tabukra fittyet hányó szavak, mondatok és művek publikálását, és megtorolni, ha netán mégis átcsúsztak az ellenőrzésen. Le kellett szerelni a lapalapítási kezdeményezéseket, és odasózni, ha egyes folyóiratok, irodalmi, művészeti csoportosulások merészeltek autonóm módon működni. Semlegesíteni kellett a Nyugat fellazító hatását. Az állambiztonsági szolgálat évtizedeken át nagy erőkkel dolgozott az intézkedéseket megalapozó információk megszerzésén. A hivatásos állomány és az ügynöki hálózat által termelt dossziék sok ezer oldala tanúskodik erről. Szőnyei Tamásnak a dokumentumokat feltáró kutatása eredményeként most megnyílnak az 1956 utáni magyar irodalomtörténet eddig jószerivel olvasatlan lapjai.

Bank Barbara - Gyarmati György - Palasik Mária - "Állami ​titok"
Tóth ​Géza volt a recski tábor legalacsonyabb embere; az egyetlen, aki az emeletes priccsek alsó traktusán egyenesen tudott ülni anélkül, hogy beverte volna a fejét. Korábban a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Internálását annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett időjárás-előrejelzések egyike másnapra ,,lágy nyugati szellőket" ígért, majd a prognózis úgy folytatódott, hogy ,,a következő napokra északkelet felől" - azaz a Szovjetunió irányából - ,,fagyos légrétegek betörése várható". Másnap letartóztatta az Államvédelmi Hatóság. A - nem meteorológiai - hidegháborús légkör éber fürkészei az előjelzésbe csempészett imperialista propagandával, valamint kémtevékenységgel is meggyanúsították. Utóbbinak az volt az alapja, hogy a jelzett napokon valóban egy új szovjet katonai kontingens érkezett Magyarországra, amiről persze senki illetéktelennek nem volt szabad tudnia, és a rádióelhárítás hivatásosai ennek virágnyelven való megszellőztetését hallották ki az időjóslásból. Így lett a recski rabszlengben Tóth Géza ragadványneve ,,Északkeleti Betörés". Van, aki név szerint, van, aki csak az ,,osztályellenség" és/vagy ,,rendszerellenség" titulussal illetett sokaság egyik névtelenjeként tűnik fel a kötet lapjain. A diszkrimináltak eme második világháború utáni panorámája nem a szorosabb értelemben vett ,,börtönvilág Magyarországon". A börtönbüntetésre ítélteken kívül ugyanis - bírósági bizonyítás nélkül - tízezrek raboskodtak éveken át internáló vagy kényszermunkatáborokban, illetve éltek - lakhelyükről száműzve - meghurcolt páriaként az ,,internálásszerű kitelepítések" zárt táboraiban. Szabadulásuk alkalmával kötelezettségvállalást kellett aláírniuk, hogy mivel a velük történtek - azaz a sorsukat megnyomorító atrocitások - ,,állami titkot képeznek", arról soha, senkinek nem beszélhetnek. Noha ők, a meghurcoltak állnak a leírás középpontjában, kikerülhetetlenül szövődött a történtek felidézésébe az Államvédelmi Hatóság ténykedése, mivel ez a szerv volt a kulcsszereplője - legodaadóbb kiszolgálója és végrehajtója - a Rákosi-kori terroruralom legkülönbözőbb formaváltozatainak.

Stéphane Courtois - Nicolas Werth - Jean-Louis Panné - Karel Bartosek - Jean-Louis Margolin - Andrzej Paczkowski - A ​kommunizmus fekete könyve
A ​XX. század két nagy totalitárius rendszere közötti viszony mindig is kényes kérdés volt. A nemzetiszocializmust a szövetségesek győzelme, a kommunizmust pedig a pártdiktatúrák és gyarmatbirodalmának elviselhetetlenségig fokozódó ellentmondásai söpörték el. A kommunizmusra való emlékezés és a felejtés, a rendszer bűneinek feldolgozása azonban még mindig problematikus. A kommunizmus rémtetteinek mérlegével kapcsolatos nagy hallgatást törte meg A kommunizmus fekete könyve. A bolsevik hatalomátvétel 80. évfordulójára jelent meg ez a mű, több történész munkája. Szerzői szerte a világban hosszú éveken át végeztek levéltári kutatásokat, az adatok alapján a kommunizmus áldozatainak számát 80-100 millióra becsülik. A könyv a történelem felidézésével a százmillióra tehető névtelen áldozatoknak is emléket állít, a kommunizmus áldozatainak, akiknek mártíromságát mindmáig hallgatás övezi.

Gyurgyák János - Magyar ​fajvédők
Ez ​a könyv Gyurgyák János magyar eszmetörténeti sorozatának utolsó darabja. Előző kötetei (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó–magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedt, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. De mivel a probléma történetileg és a jelenben is mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem eszmerendszere és politikai mozgalma túlélte a XX. század harmincas–negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Veress D. Csaba - A ​balatoni csata
Magyarországon ​1944. decemberétől 1945. március 30-ig hatalmas, még a II. világháború viszonylatában is jelentős hadműveleti eseményekre került sor a Balaton térségében. A Mezőföld, a Sárrét, a Bakony, a Balaton-felvidék és a Marcall-medence körzetében bonyolult, sokszor az áttekinthetetlenségig komplikált hadiesemények: páncélostámadások, ellencsapások, a legkülönbözőbb irányokba hullámzó harcok vonultak végig. Veress D. Csaba könyve olyan elismerten kiváló hadtörténelmi munka, amely a Balaton térségében lezajlott háborús eseményeket összefoglalóan és teljes részletességgel tárja fel az olvasók előtt.