“A zokogó sofőrt megnyugtattam, aztán visszaküldtem a kamionba. Amíg a rendőröket várva a lány testére vigyáztam az út közepén, néztem a földet, és arra gondoltam, hogy talán megmentettem volna, ha jobban figyelek, és azt mondom neki, hogy ez itt nem az ígéret, hanem az igézet földje.” “Hallom, hogy a vak fiam beforduI az utcánk sarkán. A botjával veri a falat. Amúgy csöndben jön. Tudom, csak én hallom, minden este, amikor más senkise jár. De azt is, ha két vagy négy utcával arrébb megy szegény. Jó, hogy jön már. Azt hittem, sose látom többet. Sose szagol meg engem, sose matatja az arcomat.” “Amikor hazaértem, nem volt otthon senki, csak a lány. Nem az, amelyiket hónapokkal előbb megismertem, nem az a kissé komikus csodanősténység, hanem a világ legszebb nője. (…) Fehér vászonruha volt rajta, de olyan, annyira egyszerű és mégis annyira ravasz, hogy nem takarta, hanem megmutatta a testét. Félmagas sarkú cipője volt, a szeme kifestve, de éppen csak. A haja olyan volt, mintha a szélcsöndben is lobogna.”
Kapcsolódó könyvek
Junot Diaz - Így veszíted el
Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.
Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.
Alice Munro - Egy jóravaló nő szerelme
A szerelem áll Alice Munro nyolc történetének középpontjában: az, hogy mi mindent meg nem tesznek érte az emberek, hogyan viselkednek, ha megszerzik, akire vágytak, hogyan hagyják, hogy elsodorja őket a szenvedély, és milyen árat kell fizetniük érte.
Ahogy már megszoktuk tőle, aprólékosan boncolja az emberi kapcsolatokat, finoman érezteti, milyen bonyolult, érdekes és kiszámíthatatlan az elme működése, és hogy igazabb és árnyaltabb képet kapunk mindarról, ami velünk történt, ha néhány évtized távlatából elemezzük az eseményeket.
Hősei: a lányok, a nők és az asszonyok Kanada kisebb és nagyobb szigetein, városaiban titkok, hazugságok és elfojtások között élik mindennapjaikat, próbálják megérteni jelenüket, egykori döntéseiket, melyek következményeit egy életen át viselik. Személyiségük varázsa jórészt abból a bátorságból ered, amellyel képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, képesek átélni a változás és az elmúlás érzését, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy valamiféle derűs nyugalommal megbékéljenek sorsukkal.
"Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő." A. S. Byatt
forrás: www.parkkiado.hu
Kőrösi Zoltán - A hűséges férfi
Kőrösi Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, nőváros vagy a Szerelmes évek című könyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet rögzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. Ám a kötet hőseinek alapvető kérdése: miért érdemes hűségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.
Alice Munro - Mennyi boldogság!
Tíz újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják - szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás - ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is. A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják. "John Updike halála óta Alice Munro az, akitől megtudhatjuk, mi a helyzet az amerikai (kanadai) kisvárosban, mit éreznek a jól fésült utca lakói, mitől szenvednek és mire vágynak." - (Kolozsi László, kultura.hu)
Háy János - Egymáshoz tartozók
A viharos sikert és fölzaklató vitákat kavaró regény, A gyerek, valamint összegyűjtött versei, a Meleg kilincs után ismét kisprózakötettel jelentkezik Háy János.
Kik és mik is tartoznak egymáshoz? Családtagok és családi történetek. Azután az irodalmi „család” tagjai, hajdani írókollégák és az irodalomtörténeti emlékek. Valóságos utazások szóló naplók. Képzeletbeli utazások kortársaink indulatainak és elfogultságainak vidékén. Ahogy a szerző írja előszavában: „olyan viszonyokról van szó, pl. apa-anya-gyerekek, író-írás-irodalom, amelyek természetükből adódóan egymáshoz tartoznak”.
Vámos Miklós - Tiszta tűz
_I. (első fül)_
Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg.
Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát.
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.
A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval.
_II. (hátsó fül)_
Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött.
Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan.
Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.
Darvasi László (Szív Ernő) - Összegyűjtött szerelmeim
Szív Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik - ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.
Banana Yoshimoto - Csipkerózsika álom
Három történet az „éjszakáról” szól, olyan emberek éjszakájáról, akik éppen életük válságos, cselekvésre képtelen szakaszának foglyaikét egy helyben, lelkileg sérültként vergődnek, mert megáll számukra az idő.
A kitartott, akinek egyetlen szenvedélye az alvás, az alkoholista középiskolás, aki bátyja amerikai kapcsolatát nem tudja feldolgozni, és a szerelmi háromszög egyik tagja, aki okkult segítséget is igénybe vesz, hogy halott vetélytársával kapcsolatba kerüljön. Az írónő szerint ők hárman úgyszólván testvérek – bizonyos értelemben hármójuk históriáját akár egyetlen nagy történetként, az elidegenedés különböző szakaszaiként is felfoghatjuk. Yoshimoto, aki korábbi Kitchen és Viszlát Cogumi című könyveivel is világsikert aratott, most lírikus, ironikus hangvételével, újra maradandót alkot.
Az írónő ezzel zárja könyvét: „Már annak is örülnék, ha egy kicsit szórakoztatónak tartották volna írásaim elolvasását. De ha akadnának Önök között olyanok, akik hasonló hangulatban vannak, mint könyvem főszereplői, és esetleg éppen a történetek segítségével nyerik vissza.
Viktor Pelevin - Omon Ré
A regény olyan rétegeket vont egymás hatása alá, mint a gyermekkori képzelet világa, a viszonylag spontán telő világ, és a már-már valóságosra manipulált világ. Ez a három világ játszik folyamatosan egymásba, és ebből jön ki egy negyedik, ami úgy épül föl a háromból, hogy azok közül mindig a legnagyobb valószínűséggel magyarázatot adó világ érvényesül úgy, hogy nincsen benne zökkenő, és a többi világban sem vezet ellentmondásra, legfeljebb ellenérzésre. Ha valójában azt vesszük alapul, hogy valójában ez a napi gyakorlat - csak a regényben regényesebben van éreztetve -, akkor mindjárt nem olyan bonyolult, mint mondjuk, kaszáspókot találni a lucernásban. És itt most a lucernásból kifelé, kénytelen vagyok kerülgetni a forró kását, mert a regény olvashatóságának elemi érdeke az, hogy minderre magától jöjjön rá az olvasó, ne kelljen neki hozzá egy előszó. Arra meg főleg nincs szükség, hogy bármi konkrétat adjak itt a regényből.
Banana Yoshimoto - Félelmeink
A könyv két elbeszélést tartalmaz szeretetről, álmokról és rejtélyes jelenésekről. Ez a két elbeszélés “testvéri” kapcsolatban áll egymással, akár ikrek is lehetnének. A Baljós véletlenek című írás a szürreális téma és a narrátor álmokkal átszőtt hangja miatt magát az olvasót is egy furcsa esti mesébe ringatja. A fiatal főszereplőnőnek az erdőben tett őszi séta közben eszébe jut szeretőjének halála. Épp aznap van az évfordulója. Furcsa dolgok történnek vele, akár véletlenek is lehetnek: egy hátborzongató síremlékről egy furcsa fekete kődarab kerül a zsebébe, aztán titokzatos körülmények között leég egy vendéglő, ahol eszik, a szállodai szobájában pedig megjelenik egy feldúlt nő hálóköpenyben Az elbeszélést folyamatosan álmok szakítják meg, amelyek valamiképp összefonódnak a valósággal. A Balszerencse szintén fiatal főszereplőnője kómában lévő nővérének halálát nézi végig, és miközben szép lassan elveszítik a reményt, az elbeszélő lassanként szerelmes lesz valakibe. A japán írónő számos nyelvre lefordított sikeres könyvét tarthatja kezében az olvasó.
Andrzej Stasiuk - Át a folyón
A mai lengyel irodalom egyik legegyénibb hangú szerzőjének regényei és esszéi után ezúttal novelláiból kaphatunk válogatást. Az írói pálya különböző szakaszaiban született három novelláskötet akarva-akaratlanul az életút állomásait rajzolja fel. Az Át a folyón (1996) sötét tónusú novellái a varsói fiatalkorba és az érzéki tapasztalatszerzés idejébe vezetnek vissza; a Tél (2001) riportszerű pillanatképeinek fókuszában az anyag bomlása áll a szerző választott otthona, a Beszkidek kis falvaiban; a Grochów (2012) megrendítő visszaemlékezéseiben a halálhoz, az elmúláshoz való viszonyunkat vizsgálja az író. Ebben az egyszerre szikár és lírai prózában minden kis tárgynak, emléknek, értéktelen részletnek helye van, mint egyfajta Noé bárkájában, amely átmenteni próbálja mindazt, aminek részesei voltunk.
Krasznahorkai László - Megy a világ
Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél. A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt. Hogy _„egyszer egy tájban a legmélyebb szépségben és enyészetben valamit megpillanthatunk: valamit, azt, ami ránk vonatkozik."_ A bölcseleti téteket, egzisztenciális kérdéseket fanyar-felszabadító, önmagával is kíméletlen iróniával ellensúlyozva, Krasznahorkai a távolit hozza közel, az univerzálisban az egyszerit csillantja fel, és ahogy olvassuk az írásokat, kirajzolódik saját létezésünk egyetemes mélysége is: _„hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van."_
Ismeretlen szerző - Novellisták könyve
A kötetben hatvannyolc kortárs novellistát összesen ötven esszéíró mutat be. A szerzők, a kiadó meghívására válaszolva legjobbnak vagy legszebbnek tartott művüket küldték be, írtak egy aktuális önéletrajzot, Peti Péter pedig lefényképezte őket.
A novellisták: Mándy Iván, Mészöly Miklós, Bajor Andor, Gion Nándor, Ágh István, Ambrus Lajos, Andrassew Iván, Bächer Iván, Balázs Attila, Baranyai László, Bartis Attila, Békés Pál, Berniczky Éva, Bodor Béla, Bogdán László, Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Csiki László, Dragomán György, Eörsi István, Esterházy Péter, Ferdinandy György, Ficsku Pál, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Grendel Lajos, Györe Balázs, Győri László, Halász Margit, Háy János, Hazai Attila, Horváth Péter, Jónás Tamás, Kálnay Adél, Keresztes József, Kertész Ákos, Kornis Mihály, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Lázár Ervin, Lengyel Péter, Maros András, Márton László, Méhes Károly, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Miklós, Mózes Attila, Nádas Péter, Németh Gábor, Onagy Zoltán, Pályi András, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Sigmond István, Spiró György, Szijj Ferenc, Tandori Dezső, Tar Sándor, Temesi Ferenc, Tolnai Ottó, Vámos Miklós, Vári Attila, Vathy Zsuzsa, Végel László, Zilahy Péter, Zoltán Gábor
Az esszéírók: Györe Balázs, Csordás Gábor, Csiki László, Füzi László, Vasy Géza, Reményi József Tamás, Cselényi Béla, Békés Pál, Károlyi Csaba, Tódor János, Kemény István, Takács Ferenc, Dérczy Péter, Kemény István, Egyed Péter, Térey János, Király Levente, Széles Klára, Takács Ferenc, Márton László, Beney Zsuzsa, Doboss Gyula, Bächer Iván, Sebők Zoltán, Németh Zoltán, Szilágyi Zsófia, Sándor Iván, Budai Katalin, Tar Sándor, Márton László, Farkas Zsolt, Béres Attila, Sárközy Bence, Bokányi Péter, Bächer Iván, Alföldy Jenő, Fodor Géza, Mészáros Sándor, Mészáros Sándor, Balázs Imre József, Alföldy Jenő, Nagy Gabriella, Garaczi László, Láng Zsolt, Tarján Tamás, Visky András, Széles Klára, Vida Gábor, Nádasdy Ádám, Szilasi László, Pécsi Györgyi, Forgách András, Dérczy Péter, Jánossy Lajos, Jánossy Lajos, Ács Margit, Tarján Tamás, Nagy Boglárka, Doboss Gyula, Károlyi Csaba, Balázs Géza, Hózsa Éva, Garaczi László, Csiki László, Ekler Andrea, Reményi József Tamás, Németh Gábor, Németh Gábor
Rados Virág - In flagranti
Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az Olvasó. A történetek górcső alá veszik, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és főleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony előfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ő a nagy Ő. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet.
Térey János - Termann hagyományai
Termann nem keverendő össze Fannyval. Téreyvel? Talán. A könyv műfaji megjelölése: Lábjegyzet. Hm. Persze T. J. írt már panaszkönyvet is, melyben a szegény kisgyermek feleselt a bús férfival (férfivel). No de, akkor is! Lábjegyzet? Mihez? Prózai adalék a korábban megjelent négy verseskötethez? Felesleges szerénység volna ez, hiszen a lábjegyzet már csak topologice is a többi szöveg alatt keresendő. Ez nincs alatta. Mellette van. Termann Dezső imagójából előbújik a prózaíró Térey. Hímpor, színes szárnyak. Csillognak a napfényben. Szép, szomorú (Szép, Szomory) könyv. De leginkább Térey. Lehet derülni is. Az élhetetlen báb az útfélen marad. Szárnycsapások, irány a magas...
Gabi Gleichmann - A halhatatlanság elixírje
A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal...
Ismeretlen szerző - Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve
Egy titokzatos bőrönd, melyet csak egyetlen nő tud felemelni, de ha kinyitják, üres...
Egy depressziós apáca, aki az után kutat, vajon szerelemben fogant-e...
Egy ismeretlen nő holtteste, melyre aratás közben bukkannak rá a szántóföldön...
Egy rejtélyes mocsár, ahova valamiért minden este ellátogatnak a környékbeli férfiak...
A Magyarországon is egyre ismertebbé és népszerűbbé váló skandináv irodalom egyik izgalmas, fantasztikusan sokszínű szeletébe, az elmúlt két évtized dán novellisztikájába nyújt betekintést a kötet. A 20 írásban 20 izgalmas világ tárul elénk olyan világhírű szerzők tolmácsolásában, mint például Janne Teller vagy Pia Juul.
Rakovszky Zsuzsa - A Hold a hetedik házban
Kis életek - kis csodák
Rakovszky Zsuzsa költő 2002-ben A kígyó árnyéka című regényével mutatkozott be prózaíróként, és a közönségsikeren túl elnyerte a Magyar Irodalmi Díjat. Ezt követte 2005-ben második regénye, A hullócsillag éve. Prózaírói indulásától különleges szemléletmód jellemzi, amely különleges nyelvi megoldásokhoz vezeti. Rakovszky mindkét regényében kvázi-narrátorszereplőket alkalmaz, s az ő életkorukból, illetve a cselekmény történelmi idejéből következő megfogalmazásokkal dolgozik. A novellák megőrzik Rakovszky különleges nézőpontjait, de a műfajból következően sűrítettebb formában: kevesebb történettel és élesebb megfigyelésekkel. A cselekmények történelmi ideje az 1950–60-as évektől napjainkig tart, szereplői pedig egy kivétellel nők, akik három életszakasz: a kiskamaszkor, a felnőtt élet és az öregkor képviselői. Problémáik, amelyekről a történetek szólnak, ezeknek az életkoroknak a tipikus problémái: a függetlenné válás vágya és a szexualitás megjelenése; a párkapcsolatok, a házasságok, a megélhetés nehézségei, kudarcai, az útkeresések; a gyász, a magány, a fizikai leépülés, a számadás a halál előtt.
Ismeretlen szerző - Huszadik századi skandináv novellák
A kötet több, mint harminc svéd, norvég, dán és izlandi szerző művét tartalmazza.
Térey János - Termann hagyatéka
Termann, a huszonéves tanárjelölt szülővárosába, Debrecenbe utazik, talán felkutatni, ami még megmaradt a gyermekkor morzsalékából, talán örökre búcsút mondani neki. Aztán újra Pest, dacos ismerkedés a fővárossal, a szűkös albérletek és füstös kávéházak világával. Házibulik, emlékezetes tengerparti expedíciók és az első pszichedelikus utazások a város utcáin, melyek még a háborús Varsóig is elviszik az óvatlan utazót - sőt annál is tovább, egész a felnőttkor küszöbéig. Térey János 1997-ben megjelent novelláskötete, a Termann hagyományai újraírásával ezúttal karcosabb és érettebb hangon meséli el, hogyan múlik el az ifjúság, és hogyan teszi mégis halhatatlanná a makacs emlékezet. Mintha egy hard-boiled nevelődési történetet néznénk fekete-fehérben, megelevenedik a 90-es évek Budapestjének letűnt atmoszférája, és újra felragyognak az elveszett illúziók.