Hide ​and Seek

Ismeretlen szerző - 27 ​képtelen történet
A ​legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Kader Abdolah - A ​király
Perzsia ​sahjának halálakor uralkodói székét a fia örökli. Ő azonban korántsem olyan határozott és ambiciózus, mint nagyra becsült elődje: országa és alattvalói sorsa helyett sokkal jobban érdekli a hárem, a cseresznyéskert, a vadászatok és a mulatozás. A fontos gazdasági döntéseket pedig leghűségesebb tanácsosára, a vezírre hagyja. A ravasz politikus a nyugati országokkal, Angliával és Hollandiával kötött szövetségben látja a jövőt, olyan reformok bevezetését tervezi, amelyek végre meghozhatják az ország jólétét. De vajon milyen árat kell fizetni mindezért? Modern történet a hatalomért és a földért vívott harcról, mely ugyanakkor megidézi az ősi Perzsia varázslatos hangulatát.

Mariolina Venezia - Ezer ​éve itt vagyok
Egy ​apró, isten háta mögötti olasz falucskában él egy gazdag és nyughatatlan természetű földesúr; Don Francesco Falcone. Szeretője, Concetta, a cselédlány számos leánygyermeket szül neki, de egyetlen fiuk születésekor csoda történik, megrepednek az olívaolajos hordók, és elfolyik belőlük a kincset érő olaj… A Falcone család egy évszázadot felölelő, öt generáción átívelő színes történetét Gioia meséli el, aki szemtanúja volt a legendák születésének. Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás, és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet éltek. Mariolina Venezia első regénye szinte azonnal nemzetközi sikert és irodalmi elismerést hozott a fiatal írónőnek. Akár a Száz év magány, Mariolina Venezia műve is páratlanul fordulatos és mesebeli, egyben realisztikus és szívszorító családregény.

Robin Sloan - Penumbra ​úr nonstop könyvesboltja
A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást. De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv? Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek. „Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.” John Hodgman „A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.” George Saunders, Blip Magazine „A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.” Nick Harkaway Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik. A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.

Sofi Oksanen - Baby ​Jane
Mi ​történt Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén? Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító "életét"? A kötet elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét - S AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT, SENKI SEM ÉRTI... A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK. A világhírű finn írónő második regényében különös szerelmi háromszög bontakozik ki, és érzéki szerelmi dráma játszódik le a magával ragadó leszbikus lány, Kormi pánikbetegségének az árnyékában. Mámoros nevetés, elsöprő szenvedély, fojtogató féltékenység és könnyek vezetnek a megtörhetetlen magány és a végső lemondás felé. Sofi Oksanen a "Baby Jane"-ben tabutémákhoz nyúl: az Oksanenre oly jellemző dühvel és szívbemarkoló átéléssel hívja fel a figyelmet a melegek zárt világának emberségére, illetve a lelki betegekről való gondoskodás csődjére, a kirekesztettségükre, a társadalom velük szembeni értetlenségére, az alkoholon, nyugtatókon, drogokon élő Prozac-nemzedék magára hagyatottságára.

Kader Abdolah - A ​mecset ura
Az ​iráni kisvárosban, Szenedzsánban a mecset mellett áll egy ház. Évszázadokon át az ebben lakó családok jelölték ki az imámot, és határozták meg a közösség mindennapi életét. Ám az Amerika-barát sah és a radikális Khomeini ajatollah összecsapása ezt az ősi helyzetet sem hagyja érintetlenül. A ház ura, a módos szőnyegkereskedő, Aga Dzsán tétlenül nézi, amint a történelmi idők felborítják mindazt, amiben addig szilárdan hitt. A történetet mint egy perzsa szőnyeg mintáit szövi egybe Abdolah, és közben lélekben is elrepít Irán varázslatos, mégis igen kemény és szigorú erkölcsű világába. Magával ragadó regény, ame- lyet a kritikusai úgy illettek, hogy a „szenedzsáni Száz év magány”. „Az élet nem mindig egyforma arcát mutatja, sose feledd, hogy mindennek oka van. Ha valaki panaszkodhatna, az Müezzin, hiszen vakon született, de ő nem panaszkodik, ilyen a teste, és kész, ő elfogadja, és mi is elfogadjuk. Látni nem lát, de nagyon jó a füle, rendkívül érzékeny a keze, a két lába pedig megjegyzi az utat. Szerintem egyébként mindent lát, még azt is, amit mi nem láthatunk. Ne sírj, leányom! A fiad az élethez tartozik, és boldog vagyok, hogy itt van, ajándéknak tekintem a ház számára, egészen komolyan mondom, szükségünk van rá, máskülönben biztosan nem kaptuk volna. Sok száz ember lakott ebben a házban. Nem ez az első alkalom, hogy szokatlan lény született e falak között. Higgy az életben, a fiadra valamiért szükségünk van, máskülönben nem kaptuk volna!”

Fabio Geda - A ​tengerben élnek krokodilok
Ha ​Afganisztánban látod meg a napvilágot, könnyen előfordulhat, hogy valaki kétségbe vonja a létezéshez való jogodat. Apád egy gazdag embernek dolgozott, s meghalt; a kamionja rakományát elrabolták, helyette te lennél a kártérítés. Lassanként kinövöd a rejtekhelyet, melyet édesanyád ásott a krumpliverem mellett; így hát egy nap bejelenti, hogy elutaztok. Elkísér Pakisztánba, megsimogatja a fejedet, szavadat veszi, hogy jóravaló ember válik majd belőled, s magadra hagy. E tragikus, ám a szeretet vezérelte tettel veszi kezdetét Enaiatollah Akbari hihetetlen utazása, mely során - Iránon, Törökországon, Görögországon keresztül - végül Olaszországba érkezik. Odisszeája során megéli a nyomort, találkozik nemes lelkekkel; s mindvégig őrzi ironikus hangját és ellenállhatatlan mosolyát. "Geda drámaiság és retorika nélküli, szikár és feszes szövegében elegendő hely marad a főszereplőnek, Akbarinak, hogy magával ragadja olvasóját." _Corriere della Sera_

Anna Gavalda - Együtt ​lehetnénk
Egy ​ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Anna Gavalda - Szerettem ​őt
Anna ​Gavalda regényének története szinte egy mondatban összefoglalható: egy fiatal nő magára marad, mikor férje úgy dönt, elhagyja "egy másik" kedvéért, így az asszony apósával és a gyerekekkel vidékre utazik, ahol a két felnőtt évek óta, először ül le beszélgetni. Ahogy az após apránként megnyílik, lefoszlik róla a tárgyilagosság maszkja, és egy sérülékeny, csupa-seb ember áll előttünk, aki élete nagy szerelmének történetét meséli el a "múlt időbe tett" nőnek... Gavalda regényében a vigasztaló is vigasztalan marad. Az após története egy másik (talán jobb vagy szebb) életet villant fel, és ebben a villanófényben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerünk. A szerző nem mond ítéletet, nála az erő nem érdem, a gyengeség nem megvetendő rossz, hanem mindenki a rászabott élet ilyen-olyan jelmezét viseli, hol elegánsan, hol feszengve, és ha szorít a ruha, azt is inkább az idegenek veszik észre, ahogy elsietünk közöttük. Anna Gavalda regényében minden elharapott szónak jelentősége van, minden apró mozdulat, kis rezdülés, félrekapott tekintet színpadi pontossággal van a helyén. Mert ezekből az apróságokból áll össze egy történet, egy szerelem, egy sors. A Szerettem őt igazi kamara-dráma, amely a fiatal francia írónőt szinte azonnal nemzetközi hírű íróvá tette.

Sofi Oksanen - Sztálin ​tehenei
Noha ​Anna egészségesnek tűnik, mégsem tipikus finn kamasz lány – anyja a vasfüggöny mögül került az 1970-es évek nyugati világába, más szokások, más viszonyok közé. Anna lakóhelyén, a „tősgyökeres finn kisvárosban” az emberek gyanakodva tekintenek a keleti blokkból menekültekre – legyen az bármilyen nemzetiségű, ők már csak ruszkik maradnak. A nők pedig kurvák… E bélyeg beleégett Anna lelkébe, s hogy lemossa magáról származása „szégyenét”, anyjával együtt a titkolózást választja – soha ki ne derüljön semmi! Anna hallgatásra kényszeríti magát: eltompítja lelkét, s csak az éberség fenntartására, a tökéletesség megszerzésére figyel. Vad szexualitás, bulimia – mint jellegzetes trend-betegség – és a vasfüggöny mögötti történelem drámai természetességgel fonódik egybe Sofi Oksanen debütáló regényében, a Sztálin teheneiben. Oksanen az első nyugati író, aki egyszerre belülről s mégis kívülről ír a szovjet időkről. Példátlanul erőteljes irodalom nők három generációjáról, akiket a politika, a háború, a szerelem és a betegség sodort el egymástól... és önmaguktól.

Sofi Oksanen - Tisztogatás
Sofi ​Oksanen a Helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát. A színházhoz való vonzalom gyümölcse első drámája, melyet fergeteges közönségsikerrel mutatott be 2007-ben a finn Nemzeti Színház. A mű főszereplői és eseményei azonban túlnőttek a színpadi kereteken – így született meg a drámából a világsikert hozó regény: a Tisztogatás. A kötet Finnország első számú bestsellerévé vált, eddig 140 000 eladott példánnyal. Számos irodalmi díjjal jutalmazták: többek közt Finlandia-díjat kapott 2008-ban; 2010-ben elnyerte a skandináv országok legnagyobb irodalmi kitüntetését (Nordic Council Literature Prize) – Oksanen a legfiatalabb szerző, akit eddig ebben a díjban részesítettek. A Tisztogatást közel 30 nyelvre fordították le. A Tisztogatás hosszú-hosszú idő óta az első olyan regény, amely a kommunizmus, az elnyomás, majd a rendszerváltás koráról szól, és nemtől-kortól függetlenül mélyen megérint mindenkit. A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A Tisztogatás magja az árulás, amelybe a kétségbeesés és a reménytelenség kergeti a főszereplőket. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében… A kötet a Szép Magyar Könyv 2010-es versenyben oklevélben részesült.

Alwin Seifert - Kertészkedés ​"mérgek" nélkül
Az ​ipar egyre jobban szennyezi a levegőt, a vizeket, a mezőgazdaság pedig a fokozott műtrágya- és növényvédőszer-használattal a termőföldet, az élet hordozóját és a táplálkozásunk alapját képező növényzetet. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet megakadályozni, hogy legalább közvetlen környezetünk, és legalább a saját kertünkben termesztett gyümölcs, zöldség ne legyen vegyszerekkel teli. Erre ad választ ez a könyv. Bizonyítja, hogy kémiai szerek nélkül egészségesebb élelmiszerek termelhetők. ALWIN SEIFERT, a Müncheni Műszaki Egyetem Kertépítészeti Tanszékének professzora könyvében több mint negyven év kutatómunkájának és gyakorlati tapasztalatainak tanulságait foglalja össze, amelyeket a vegyszerek nélkül végzett termesztésben szerzett. Kimondja, hogy nincs egészséges növény és egészséges talaj talajélet nélkül. A talaj védelmében és termőképességének fenntartásában meggyőződése szerint az olyan természetes anyagokból készült trágyának, mint a komposztnak, a szerves trágyáknak, azonkívül a védősövénynek, a növényi eredetű védekezőszereknek igen fontos szerepük van. Javaslatai nem jelentik a primitív kultúrához való visszatérést. Módszerei eredményesek, mert vegyszerek nélkül termesztett növényei nagy termést adtak, edzettebbek, egészségesebbek voltak, és a kártevőkkel szemben is ellenállóbbá váltak. Nem kertészeti vagy mezőgazdasági főiskolát végzett szakember megállapításai ezek, hanem gyakorlati tapasztalatokon és saját kísérleti eredményeken alapulnak. Könyvét több szakember támadta, de ott, ahol a környezet szennyeződése már igen előrehaladott, módszerét egyre többen alkalmazzák Peter Sowa

Györkösy Alajos - Latin-magyar ​kéziszótár
Szótárunk ​alig egy évtized alatt három kiadást ért meg. Új kiadása előtt szükségesnek láttuk, hogy a használatban kitűnt egyes hiányosságait pótoljuk, szerkezetét világosabbá és egységesebbé tegyük. Egyúttal a szótárban szereplő lexikális adatokat a legszükségesebbre csökkentettük, ami lehetővé tette, hogy a terjedelem növelése nélkül a szóanyagot némileg bővíthessük. A szótár kb. 25000 címszót, illetve 55000 szótári adatot tartalmaz; a prózaírók közül Caesar, Cicero, Curtius, Livius, Nepos, ifj. Plinius Sallustius és Tacitus - , a költők közül Catullus, Horatius, Lucretius, Ovidius, Plautus, Phaedrus, Propertius, Terentius, Tibullus és Vergilius szókincsére támaszkodik. A szóanyag a leghitelesebb szövegmegállapításokon alapszik.

Virginia Woolf - Jacob ​szobája
"Senki ​sem olyannak látja az embert, amilyen, főleg nem egy idősödő hölgy, aki egy idegen fiatalemberrel ül szemközt egy vasúti kupéban... A fiatalember feltehetőleg, így vagy úgy - az ő szemében legalábbis -, kellemes jelenség volt, csinos, érdekes, finom külsejű, jókötésű... A lehető legtöbbet kell kihoznunk a beszámolójából. Mindenesetre ez volt Jacob Flanders, tizenkilenc évesen. Fölösleges próbálkozás megítélni az embereket. Utalásokra kell hagyatkoznunk, nem éppen arra, ami elhangzik, nem is egészen arra, ami történik..." Egy fiatalember élettörténete, vagy inkább impresszionisztikus portréja ez a regény. Kisgyermekként látjuk először, egy cornwalli nyaralóhelyen, és Scarborough-ban, az észak-angliai városkában, ahol özvegy anyjával és fivéreivel él. A Cambridge-i Egyetemen a klasszikus irodalomért lelkesedik. Londonban tisztviselői állást tölt be, különc barátai éppúgy szeretik, mint a körülötte felbukkanó nők: egy festőmodell, egy kis prostituált, egy társasági hajadon, idős dámák. Görögországban belehabarodik egy középkorú férjes asszony. Mindnyájan azt képzelik, jól ismerik Jacobot, de újra és újra rá kell ébredniük: csak egy bizonyos fajta Jacobot ismernek. Jacob, az Ember megfoghatatlan marad, egészen addig, míg bele nem vész az első világháború poklába. Virginia Woolf harmadik - s egyben első "kísérleti" - regénye a _Jacob szobája_.

James M. Cain - Dupla ​vagy semmi
Walter ​Huff biztosítási ügynök Kaliforniában. Alaposan ismeri az embereket, nincs nagy véleménnyel róluk. Úgy gondolja, önmagát is ismeri, és elég cinikus ahhoz, hogy elhiggye: bármire képes. Egy szép napon aztán belebolondul egyik ügyfelének feleségébe, Phyllis Nirdlingerbe. Az asszony ráveszi, hogy kössenek életbiztosítást a férjére, annak tudta nélkül. Abban az esetben, ha a férjet vonatbaleset érné, a biztosítási összeg duplája ütné a markukat. Walter belemegy a dologba, körültekintően, a legapróbb részletekig megtervezik a balesetet – és végre is hajtják. A cinikus Walter Huff azonban mégsem képes mindenre. Amint egyre szörnyűbb titkok derülnek ki Phyllis múltjáról, Walter életében mind nagyobb szerepet kap az asszony mostohalánya, a meggyilkolt ember gyermeke, Lola – aki szintén sok mindenre képes lenne, hogy apját megbosszulja. És ott van még Lola zavaros múltú barátja, Sachetti is... Egyszóval, a dörzsölt biztosítási ügynök olyasmibe keveredett, amit eddig elképzelni sem tudott volna... James M. Cain (1892–1977) az amerikai „kemény krimi” egyik legnagyobb művelője. Akárcsak A postás mindig kétszer csenget, az 1936-ban született Dupla vagy semmi is hátborzongató látlelet a bűntudatról, az emberi kétszínűségről, a szeretettelen, mindent szétromboló szerelem regénye. „Amerikai remekmű” – ahogyan Ross Macdonald üdvözölte. A történetet először, 1944-ben Billy Wilder vitte filmvászonra Fred MacMurray, Barbara Stanwyck és Edward G. Robinson főszereplésével, a forgatókönyvet maga Raymond Chandler írta. Az 1973-as filmváltozat sztárja Richard Crenna volt.

Kim Leine - A ​Végtelen-fjord prófétái
1793-ban ​járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni. A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és felesége, Maria Magdalene. Szabadságról, egyenlőségről és testvériségről álmodoznak a francia forradalomtól négyezer kilométerre. Falck azt az utasítást kapja feljebbvalóitól, hogy térítse jobb belátásra az eretnekeket – ha kell, erőszakkal. Eközben felbukkan egy rejtélyes asszony, aki a szomszéd telep baljós titkokkal övezett misszionáriusától érkezett, s a helyi nők ösztönösen gyűlölni kezdik. Morten Falck dán és grönlandi asszonyok, vezetők, barátok, kötelességek között őrlődik, s emellett megpróbál önmaga és az egyház mércéinek is megfelelni. A lehetetlen vállalás hamar tragédiákba torkollik… Leine felkavaróan szuggesztív, a legapróbb részletekig hiteles műve lenyűgöző szereplőgárdát mozgatva járja körül az én és a külvilág kapcsolatának kérdését, olyan helyszínt és időt választva, mely a végletekig élezi a problémát.

Wladimir Kaminer - Olga Kaminer - A ​nagy szovjet fazék
Bábuska, ​balalajka és a Kreml - ez az, ami azonnal beugrik az embernek Oroszországról. De mi a helyzet a harcsóval, a kololakkal vagy a kajszabával? Ezekről az ínyencségekről bizonyára kevesen hallottak még. A Berlinben élő népszerű orosz író, Wladimir Kaminer legújabb magyarul megjelenő könyve izgalmas gasztronómiai utazást ígér az olvasóknak az egykori szovjet tagköztársaságokon át. Bekukkanthatunk többek közt az örmények, grúzok, üzbégek, lettek, tatárok konyhájába, megismerhetjük rövid történelmüket, kissé ironikusan elbeszélve, és Kaminernek természetesen minden népről eszébe jut néhány különös történet is - ezúttal középpontban valamilyen étellel -, amit a tőle megszokott humorral mesél el. Ki gondolná például, hogy serpenyő, olaj és tűzhely nélkül is lehet sült krumplit készíteni? Egy találékony és mindig nagyon éhes fehérorosz kiskatonának ehhez csak egy villanyvasalóra és némi vazelinra van szüksége.. Ha pedig a könyvet olvasva kedvet kapunk a sokszínű nemzeti ételekhez, ki is próbálhatjuk őket, hiszen minden fejezet végén számos recept található az adott nép jellegzetes vagy éppen szokatlan fogásaival.

Eugenia Rico - Szomorú ​szeretők
A ​Szomorú szeretők varázslatos hangulatú történet Párizsból, a szerelem városából. Antonio és Jean Charles barátsága tökéletes volt egészen Ofélie megjelenéséig. A lány a szerelemben hitt, Jean Charles a barátságban, Antonio mindkettőben. "Vagy legyűröd az életet, vagy az élet gyűr le téged" - mondta Ofélie azon a napon, amikor megismerte Antoniót. Csakhogy semmi sem ennyire egyszerű, és a bonyolult érzelmek belekergetik e történet szereplőit a nagy szerelmekkel, apró árulásokkal teli útvesztőbe. "Elmentem hozzá egy délután, mikor tudtam, hogy nem vagy otthon. Már egy ideje nálam laktál akkor, mégis majdnem visszatáncoltam, mikor megláttam ott a dolgaidat. Ő ajtót nyitott, nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta, ujjaink olyan hévvel értek egymáshoz, mintha már régen összetartoznának. A falnak kellett támaszkodnom, mert kiszaladt belőlem minden erő, alig kaptam levegőt. Odahajoltam az arcához. Egy pillanatra súroltuk egymás testét, én úgy éreztem, elolvadok, mint a tűzbe mártott fém. Erre ő kiegyenesedett, és lekevert egy irtózatosan nagy pofont, egyetlenegyet. Aztán odalökött az ajtóhoz, bocsánatot kért és arcom csókolt, de csak tuszkolt kifelé, egyre kijjebb."

Martin Page - Elhülyülésem ​története
Antoine ​- aki már tizenegy éves korában olyan bölcs és cinikus volt, mint egy csapat öreg halász - huszonöt évesen elhatározza, hogy amortizálja nyomasztóan magas intelligencia szintjét. Az ígéretes bölcsész ennek érdekében precízen megtervezi az elhülyülés folyamatát. Először az alkoholizmussal próbálkozik, csakhogy az elmélet tökéletes elsajátítása után egy fél pohár sörtől toxikus állapotba kerül. Túlzottan érzékeny szervezetének ellenállása kórházba juttatja, ahol megismerkedik a szuicidok lelkivilágával. Be is iratkozik egy öngyilkossági tanfolyamra, elkerülendő az újabb kudarcokat, majd miután ez a projekt is befullad, felkeresi egykori gyermekorvosát, aki gyógyszeres kezeléssel asszisztál a butító kúrához. A kicsi piros antidepresszánsok olyan enerválttá teszik Antoine-t, hogy agya önállósodik, és minden külön értesítés nélkül leépíti magát. Barátai aggódva figyelik a történéseket, de hősünk meg sem áll az üresfejű pénzvilág poklainak kapujáig. Ám van visszaút, mert Párizsban és Martin Page "abszurd gyárában" ez is megtörténhet.

Günter Grass - Békaszó
Günter ​Grass e legújabb, 1992-ben írt regénye, mely Németországban eddig százezer példányban kelt el, s mely megjelent/megjelenik az USA-tól Japánig és Olaszországtól Oroszországig vagy húsz idegen nyelven - természetesen lengyelül is -, a nagy Gdanski/Danzigi Trilógiának: A Bádogdob-nak, a Macska és egér-nek, a Kutyaévek-nek, valamint a nagy sikerű A hal-nak a folytatása. Színhelye ezúttal is az ősi német-lengyel Hanza-város,ahol 1989-ben, halottak napján megismerkedik egymással egy özvegyember meg egy özvegyasszony: Alexander Reschke és Alexandra Piatkowska. A férfi régész, bochumi egyetemi tanár, barokk sírkövek szakértője, s a szülőfüldjükről 1945-ben elűzött németek közül való. Az asszony restaurátor, barokk angyalok megszépítője, szülővárosa a litván/lengyel Vilna. A kései szerelem szép gondolat ihletője lesz: a pár elhatározza, hogy létrehozzák a város mellett a Megbékélés Temetőjét, hogy az elűzöttek egykori szülőföldjükön leljenek végső nyughelyet. Csakhogy a mi világunkban nehéz jónak megőrizni azt, amit jó szándékkal találtak ki, s minthogy az üzlet beindul és szépen virágzik, felfigyelnek rá a szerencselovagok is... A szokatlan történet korunknak és Európa keleti felének sarkalatos kérdéseit ragadja meg, kicsit rezignáltan, kicsit szomorúan, kicsit "öregesen", mert ez a könyv az öregedő Grass önvallomása is, szerelemről, megértésről, toleranciáról, felfordult és zaklatott világunkról.