Emberek ​a máglyán

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

John Boyne - A ​csíkos pizsamás fiú
A ​megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén...

Sziklai László - Auschwitz ​képe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Art Spiegelman - Maus: ​A Survivor's Tale - And Here My Troubles Began
Acclaimed ​as a "quiet triumph"* and a "brutally moving work of art,"** the first volume of Art Spiegelman's Maus introduced readers to Vladek Spiegelman, a Jewish survivor of Hitler's Europe, and his son, a cartoonist trying to come to terms with his father, his father's terrifying story, and History itself. Its form, the cartoon (the Nazis are cats, the Jews mice), succeeds perfectly in shocking us out of any lingering sense of familiarity with the events described, approaching, as it does, the unspeakable through the diminutive. As the New York Times Book Review commented," [it is] a remarkable feat of documentary detail and novelistic vividness...an unfolding literary event." This long-awaited sequel, subtitled And Here My Troubles Began, moves us from the barracks of Auschwitz to the bungalows of the Catskills. Genuinely tragic and comic by turns, it attains a complexity of theme and a precision of thought new to comics and rare in any medium. Maus ties together two powerful stories: Vladek's harrowing tale of survival against all odds, delineating the paradox of daily life in the death camps, and the author's account of his tortured relationship with his aging father. Vladek's troubled remarriage, minor arguments between father and son, and life's everyday disappointments are all set against a backdrop of history too large to pacify. At every level this is the ultimate survivor's tale -- and that too of the children who somehow survive even the survivors. * Washington Post ** Boston Globe *** "Maus is a book that cannot be put down, truly, even to sleep. When two of the mice speak of love, you are moved, when they suffer, you weep. Slowly through this little tale comprised of suffering, humor and life's daily trials, you are captivated by the language of an old Eastern European family, and drawn into the gentle and mesmerizing rhythm, and when you finish Maus, you are unhappy to have left that magical world and long for the sequel that will return you to it." - Umberto Eco Art Spiegelman is co-founder/editor of _Raw_, the acclaimed magazine of avant-garde comics and graphics. His work has been published in the _New York Times_, _Playboy_, the _Village Voice_ and many other periodicals, and his drawings have been exhibited in museums and galleries here and abroad. Honors he has received for _Maus_ include a Guggenheim fellowship and nomination for the National Books Critics Circle Award. Mr. Spiegelman lives in New York City with his wife, Françoise Mouly and their daughter, Nadja.

Helga Weiss - Helga ​naplója
A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely _Anne Frank naplójá_hoz hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Bárdos Pál - Stan ​és Pan
`...Valamiért ​mindenki túlértékelte őt. De miért? Valószínűleg két Mengele létezett. Egyikük valódi orvos, aki megcsúfolva diplomáját, áltudományos látszatot teremtett az elmebajnak és a tömeggyilkosságnak. A másik egy fantom. Fantom- Mengele, aki a rettegő Häftlingek képzeletében jött létre, mint az SS-őrség, a szelektáló és gyilkoló orvosok, mint Auschwitz szimbóluma. Tudom, tudom. Verstani fogalom. Igen. Metafora. És mi van azzal a Mengelével, akit mi keresünk? Mi nem ugyanazt keressük. Te egy félresikerült egzisztenciát, egy népirtásba kevEredett karrieristát üldözöl, egy áltudományos nímandot,...`

Simon Wiesenthal - A ​gyilkosok közöttünk járnak
Simon ​Wiesenthal könyve több mint húsz évvel azután jelent meg, hogy a koncentrációs táborok hamvasztókemencéinek tüze kialudt; akkor jutott az olvasó kezébe, amikor közeledett a háborús bűnök elévülésének határideje. E könyv a nyugtalanság, az igazságérzet, a fasiszta kegyetlenkedések leleplezéséért, a népharag elől megmenekült hóhérok elfogásáért, törvény elé állításáért és elítéltetéséért folytatott fáradhatatlan harc jegyét viseli. A gyilkosok közöttünk járnak vészkiáltás; állandó éberségre hív; vitathatatlanul bizonyítja a lelkiismeret ébrentartásának szükségességét, arra figyelmeztet, hogy ha a tudat alszik, szörnyek születnek. E könyv szerzője fogolyként nem kevesebb, mint tizenkét haláltábort járt meg; csakis a csodák sorával magyarázható, hogy életben maradt e "pályafutás" után. Sorstársainak nagy többsége a háború után nem kívánt egyebet, mint felejteni, minél távolabb kerülni a szörnyűségek színhelyétől, megszabadulni a kegyetlenkedések emlékétől. A kezdeti időszakban a bűnösök felkutatása másodrendű szerepet játszott; az áldozatok fellelése volt a legfontosabb teendő. Azoknak a lajstroma, akik eltűntek, s akikről nem lehetett bizonyosan tudni, meghaltak-e, vagy túlélték a szörnyű mészárlást, közvetlenül a háború után több mint tizenkét millió nevet ölelt fel. Akkoriban igen kevesen gondoltak elsősorban a bosszúállásra; az igazságtevést az emberek kizárólag a felszabadítókra, vagy a megszálló erőkre bízták. Azokat a csapatokat viszont, amelyek kivívták a győzelmet, más, új csapatokkal helyettesítették; azok ugyanis, akik harcoltak, és oly drága véráldozattal fizettek a győzelemért, méltán elvárták, hogy megpihenhessenek. Ezt a zavaros, nyugalmi időszakot használták ki egyes hatalmasságok, egyes hírhedt náci háborús bűnösök arra, hogy hamis iratokkal a nyugati megszállt övezeteken átszökjenek más országokba, más földrészekre. Wiesenthal rendkívül dokumentált és kiváló leíró képességről tanúskodó könyve a sorok között feleleveníti ezt az időszakot, amelyet oly kevéssé tükröz a korabeli publicisztika.

Art Spiegelman - Maus: ​A Survivor's Tale - My Father Bleeds History
A ​story of a Jewish survivor of Hitler's Europe and his son, a cartoonist who tries to come to terms with his father's story and history itself.

Stefan Niemayer - Mengele, ​a halál angyala
Megrázó ​könyv ez - az ember lealjasodásánk hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Megnele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. Könyvünk két részből áll. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a haláláig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomaira az utána küldött ügynökök...?

Debreczeni József - Hideg ​krematórium
"Debreczeni ​József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. " Bori Imre "A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni "túléltség", a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása." Szeli István

Oliver Lustig - Véráztatta ​napló
Tanúvallomást ​kell tennem. Vádat kell emelnem. S nem csupán a magam s enyéim, de annak a több mint 160000 mártírnak a nevében, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy zsidóknak születtek; a horthysták elhurcolták őket az észak-erdélyi tájakról, otthonukból, kicibálták ágyukból, kiűzték a kórházakból, gettóba tuszkolták őket. S hihetetlen kegyetlenséggel a halálba küldték, példátlanul gyors ütemben 1944 rettentő tavaszán.

Kroó László - Bölcsőm, ​koporsóm Buchenwald
Kroó ​László, úgy látszik, azokhoz a koncentrációs tábort megjárt írókhoz tartozik, akik - akárcsak Semprun - évtizedeket vártak, míg meg tudták írni a XX. század történelmének e förtelmes fejezetét. Egy találkozás forgatja vissza Kroó regényében a történelem lapjait; egy találkozás a régi sors- és harcostárssal. Előlép a múltból a dicsőséges és rettenetes "vöröskeresztes éjszaka", amely alatt Gadó Györgynek a buchenwaldi koncentrációs táborban működő illegális kommunista párt megbízásából emberéletekről kellett döntenie. Ötszáz halálra szánt emberből megmenthet egy tucatot, ha elég óvatos és ügyes. Jól választott-e Gadó György azon a rettegéssel teli éjszakán? Kroó újabb regénye megélt hitelességgel idézi fel a náci Németország történelmének elmúlt, de el nem feledhető, gyászos napjait.

Louis Weber - A ​holokauszt krónikája
A ​könyv 1933-tól 1945-ig, évről évre, kronologikus sorrendben tekinti át a holokauszt bonyolult és gyötrelmes történetét. A kronologikus szerkezethez a kötet elején a Prológus: A holokauszt gyökerei, a végén pedig az Epilógus: Az utóhatás című fejezet kapcsolódik. Előbbi az antiszemitizmus és antijudaizmus történeti gyökereit tekinti át nagy vonalakban, utóbbi napjainkig ad átfogó képet a zsidók modern kori történelméről, a holokauszt utóhatásairól, a máig körülötte folyó vitákról.Az egyes éveket felölelő fejezetekben mintegy 2000 fotó és illusztráció (korabeli fényképek, plakátok, újságok), valamint idézetek, keretes ismertetők és térképek révén nyerünk betekintést a legfontosabb eseményekbe. A mintegy 300 keretes rész a tárgyalt időszak egy-egy kiemelkedő személyiségét, politikai szereplőjét, történelmi-politikai eseményét, mozgalmait és rémtetteit, kulcsfontosságú, azóta fogalommá vált helyszíneit mutatja be és ismerteti részletesen. A külön e kötet számára készült mintegy 30 térképen az olvasó az események helyszíneit követheti nyomon.Az impozáns könyv függelékkel zárul, többek közt a főbb koncentrációs táborok, gettók pontos földrajzi helyével és adataival. A függelékben helyet kapott egy kislexikon, mely a holokauszttal, valamint a zsidó vallással kapcsolatos fogalmakat magyarázza, továbbá a magyar nyelvű irodalommal kiegészített bibliográfia is.A holokauszt krónikája egyszerre fotóarchívum és enciklopédikus igényű munka, mely a nélkülözhetetlen kézikönyv szerepét töltheti be, de okvetlenül számot tarthat mindazok érdeklődésére is, akik átfogó képet szeretnének kapni a vészkorszakról.

Zsolt Béla - Kilenc ​koffer
A ​nagyváradi gettó élete Zsolt Béla élményei alapján. "Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, semmiféle halálnemtől. A halottak itt hevernek mellettem, jobbról-balról a matracokon a kómás cukorbetegek, az anginások, a galoppierenderek, az urémiások, akikkel az utolsó hetekben már nem törődött senki, s az öngyilkosok, akiket éjjel-nappal szakadatlanul hoznak be hordágyon, rendszerint párosan, s többnyire orvos házastársakat, mert nekik volt kéznél mérgük, s pontosan tudták adagolni."

Primo Levi - Ember ​ez? / Fegyvernyugvás
Levit ​1943 decemberében tartóztatja le a fasiszta hadsereg, majd deportálja a monowitzi Táborba Auscwitz mellett, ahol a többi rabbal együtt a Buna-ban a gumigyárban dolgozik. A táborba való megérkezés első percétől kezdve tudják, a többi rabbal együtt, hogy az életük semmilyen értéket nem képvisel a németek számára: kényszermunkára használják a zsidókat és azokat, akiket haszontalannak ítélnek, a gázkamrába küldik. Ez később Levi szabadulását jelenti, mivelhogy addig az elkapott zsidókat azonnal megölték. A tábori élet azonnal pokolinak bizonyul: a raboknak nincs nevük, nincs identitásuk, csak szám az, ami a többiektől megkülönbözteti őket a többi rabtól, melyet a bal karukba tetoválnak. Szépen lassan elvesztik személyiségüket, ahogy megnyomorítja őket a nélkülözés, a verés, az éhség, a szomjúság, a betegségek és a kétségbeesés. Úgy érzik már nem tartoznak az élők közé többé. A koncentrációs- táborban könnyű barátságot kötni, s amely Albertóhoz köti, az a legfontosabb. Amikor Levit a tábor kémiai laboratóriumába hívják, hogy ott dolgozzon, egy új szakasz nyílik meg tábori életében; könnyebb, ami a fizikai megterhelést illeti, de nehezebb, pszichológiai tekintetben, hiszen sokkal több ideje marad gondolkozni és emlékezni, mely elviselhetetlen fájdalommal terheli a jelen, amúgy sem könnyű terhét. Egy teljesen véletlen körülménynek köszönhetően főszereplőnk épp a nővérszobában a betegek között van, amikor a németek értesülnek a szovjetek közeli érkezéséről, és menekülni kezdenek (az „egészségeseket” elköltöztetik, és végülis így is meghal mindenki). A túlélők, az elhagyott táborban tíz borzalmas napot kell, hogy eltöltsenek mire a Vörös Hadsereg megérkezik. Erejük fogytán sokan belehalnak, az erősebbek összefognak, hogy valahogy ellenálljanak, és leküzdjék a hideget, az éhséget és a fertőzés veszélyt. Az elbeszélés stílusa szándékosan kimért, higgadt, mentes minden elragadtatástól, hogy ez a precíz tanúvallomás szilárdan ellenállhasson a kétkedőknek, hogy bizonyítékként szolgáljon, hogy ezek a bűntettek tényleg megtörténtek, megtörténtek a maguk kegyetlen valóságában.

Szép Ernő - Emberszag
Szép ​Ernő életében megjelent utolsó nagyobb szabású prózai munkája az Emberszag (1945), 1944 iszonyatának szinte naplószerű, szubjektív, de minden részletében pontos krónikája, s mint ilyen, a magyar háborús irodalom jellegében is egyedülálló műve. Szép Ernő alig három hét eseményeit beszéli el, szól a csillagos házról, ahová költöznie kellett, majd arról, hogy szenvedő társaival együtt sáncot ásni hurcolják – hatvanéves ekkor –, éheztetik, kínozzák, megalázzák. Csupa szörnyűség, amit elmond, de mintha csak csevegne, mintha normális eseményekről beszélne.

Ladislav Fuks - Mundstock ​úr
Mundstock ​úr, a prágai zsidó kistisztviselő, két "lénnyel" osztja meg magányát: egy galambbal és saját árnyékával, Monnal. A galamb igazi társat, életet jelent számára, árnyéka azonban maga a megtestesült rettegés.Tudja, valamiképpen le kell győznie Mont, különben tönkremegy, elpusztul, még mielőtt levélszekrényében felfehérlene az, amitől retteg: a transzportba szólító behívóparancs. És keresni kezdi a megoldást, mellyel megmenthetné nemcsak a maga, de ismerősei, barátai s mind az üldözöttek életét. És egy nap, utcaseprés közben, sárga csillaggal kopott kabátján, "felfedezi" az egyetlen lehetőséget: a módszeres felkészülést, testének, lelkének edzését, előkészítését a koncentrációs tábor minden elképzelhető borzalmára.

Joseph J. Carr - Megtört ​kereszt
A ​nácizmus nemcsak a rasszista gonosztevők és más deviáns elemek politikai mozgalma volt, amint azt sokan gondolják, hanem több annál: olyan okkult vallás, amelyben Adolf Hitler volt a hamis Messiás, Heinrich Himmler a Főpap és a vérszomjas SS legények alkották a klérust. A nácizmus és a New Age Mozgalom egy és ugyanazon forrásból táplálkozik, ezért joggal tekinthetjük Adolf Hitlert a New Age előhírnökének. A könyv elemzi Hitlert és náci társainak okkultizmussal való kapcsolatát, hogy mindenki maga dönthesse el, igazak-e a fenti megállapítások.

Jakovosz Kambanelisz - Mauthausen
" ​1943 nyarától a háború befejeztéig voltam a mauthauseni SS-gyűjtőtáborban. Húsz év telt el azóta, s úgy érzem, most érkezett el az ideje, hogy életem és oly sok más ember életének e szakaszát felelevenítsem és és leírjam. Ma, amikor már látom a múlt találkozását a jelennel, tudatomban tisztázódtak olyan események, melyeket akkor nem értettem. Ma már talán értem. Ezek a lapok 1945. május 5-ével Mauthausen felszabadulásával kezdődtek. Visszafelé az időben ez az időszak elevenedik meg rajtuk, mikor Mauthausen SS Gyűjtő- és Megsemmisító Tábor volt. SS Konzentration und Vernichtungs Lager. Előre meg addig a napig követi a felszabadulásnak a sorsát az elbeszélés, mikor nekivágtak az új életükbe vivő útnak a háború utáni Európába. A Mauthausen - igaz történet - ahogy újra átéltem azokban az órákban, amikor elolvastam régi feljegyzéseimet, s megpróbáltam felidézni magamban. Kambanelisz Mauthasusen című regényének a hiteles és pontos dokumentum jelleg és a regényszerű feldolgozás szerencsés keveredése ad sajátos ízt. A megdöbbentő és felrázó könyvet olvashatnak.

Laurence Rees - Auschwitz ​- A nácik és a végső megoldás
Ebben ​a páratlanul érdekes kötetben, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hatvanadik évfordulóján jelenik meg, a méltán elismert szerző és televíziós személyiség, Laurence Rees feleleveníti az egyik leghírhedtebb náci intézmény hiteles történetét. Megtudhatjuk, hogyan vált Auschwitz a lengyel politikai foglyok őrzésére létrehozott koncentrációs táborból a világtörténelem legnagyobb és legszégyenletesebb tömeggyilkosságának helyszínévé - olyan, részben haláltáborként, részben koncentrációs táborként üzemelő központtá, ahol több mint egymillió ártatlan zsidót öltek meg.