Ajax-loader

Részlet ​az utószóból

A prágai kereskedelmi akadémián, ahol 1902-ben kapott érettségi bizonyítványt, Hašek a magyar nyelvvel is megismerkedett. František Brábek volt a tanára, aki jeles közvetítője volt Csehországban a magyar irodalomnak. Felső-magyarországi kóborlásait tizenhét éves korában kezdte a Švejk írója, követvén a divatot, fölkerekedett ő is társaival megismerni ezt a szomszédos világot, a nagyszerű természetet és ottélő szlovák testvéreit. Nyilvánvalóan vonzotta az ifjú cseh érdeklődőket a romantikus táj és az a népi hagyományos környezet, amely az iparosodó fejlett Csehországban eltűnőben volt.

Persze ha térképet állítanánk össze Hašek ifjúkori csavargásairól, útvonalai behálóznák az Osztrák-Magyar Monarchia számottevő területét. Felső-Magyarország vagy Szlovenszkó (- ekkor már használták szlovákul és csehül is ezt a megnevezést, bár ilyen közigazgatási területet nem ismerhettek a kortársak, s magyarul talán szlovák vidéknek, esetleg Szlovákföldnek mondhatjuk) csak az egyike volt a prágai fiatalember úticéljainak. Hiszen végigbarangolta Hašek a Kárpátok túloldalát, Galícia szomszédos területeit, a Balaton és a Tisza vidékét, a horvátoklakta Muraközt éppúgy, mint Dalmáciát. Akkortájt nem kellett ehhez útlevél. Igazi tanuló idő volt ez számára, gazdag tapasztalatszerzési lehetőség. Megismerhette a dunai monarchia különböző népeinek a világát, sokféle nyelv, mentalitás képviselőivel találkozott. Gyakran utazott gyalogszerrel, így igazán közelről szemlélhette a környezetet, és módja volt találkozni különböző rendű és rangú emberekkel, különösen pedig – mindig előszeretettel kereste őket – a társadalom szélén élőkkel.

Jaroslav Hašek életrajzát a cseh irodalomtörténészek szerint nem könnyű utólag rekonstruálni. Gyakran burkolóznak az egyes történések anekdoták és legendák színes ködébe. Írásainak, opus magreumának magyarság-képével alaposan foglalkozott több tanulmányában és Hašek-monográfiájában a néhány éve elhunyt kitűnő bohemista, Dobossy László. A középiskolás cseh fiatalembert a korabeli cseh nacionalista fölfogás vezette, amikor véleményt formált Magyarországról és a magyarokról. Részint az említett negatív sztereotípiák, a despota hajlamú, szlávokat erőszakkal magyarosító hivatalokról, helyi hatóságokról, részint pedig a puszta romantika ismert egzotikus vonásai.

A cseh író magyar témájú írásainak csupán egyik csoportja köthető a századelő Felső-Magyarországához. A magyar tájak és jellegzetességeik szintén viszonylag nagy darabját jelentik az akkori országnak. Találkozhatunk itt a Balaton-felvidékkel, a Hegyaljával, az igazi alföldi magyar pusztával. A szereplők között pedig számos szegénylegénnyel, pásztorral, dölyfös úrral, parasztokkal és nem utolsósorban cigányokkal.

A felföldi környezetről szóló tárcák és rövid novellák alapján bizonyos mértékig követni lehet, merre járt ezeken a tájakon. Többek között a Vág völgyében, Galgócon, Selmecbányán, Bakabányán, tett kirándulásokat az Alacsony Tátrában, megismerte a szepességi városokat és az Erdős Kárpátokat, a ruszinok világát. Nem volt számára ismeretlen a Nyitra folyó melléke, Hont és Gömör sem. Az 1914 előtti kirándulások során nem csak a természeti szépségekre volt módja figyelnie, hanem a magyarosítás/magyarosodás jeleire is, hiszen a városi középrétegek, az ún.: “művelt osztály” körében meglehetősen alacsony volt a szlovák nyelv presztizse. Föltűnt neki, hogy még a nagy szlovák többségű kisvárosokban is a föliratokon, a hivatalokban mindenütt a magyar nyelv az egyeduralkodó. Kapcsolatba került szlovák értelmiségiekkel, akik részletesen tájékoztatták sérelmeikről.

A fiatal Hašek első írásai közé tartoznak azok az újságcikkek, tárcák – 1901-ből és 1902-ből -, amelyekben úti élményeit örökítette meg. Eleinte inkább útirajzokról beszélhetünk, karcolatokról, életképekről. Későbbi írói erényeit már itt is megfigyelhetjük. Néhány vonással megrajzolt gyorsfényképeken láthatjuk a szereplőket, éles szemmel veszi észre a különös jelenségeket, a fonákságokat, jól sikerül az élőbeszédet visszaadnia. Érdeklődéssel fordul a kisemberek világa felé, hiteles képet igyekszik adni viselkedésről, szokásokról és öltözetről. Híradások ezek az újságcikkek egy közeli, a cseh olvasó által mégsem ismert világról. Szívesen használja írás közben magyar nyelvtudását, nem mindig a szabályoknak megfelelően, néha kissé rikító színnek érzi a magyar olvasó az egyes szavakat, az író által teremtett különös neveket például.

Fő írói eszköze ezekben a szövegekben is a humor, a maró gúny, mellyel nevetségessé teszi a fontoskodást, a hatalmon belül lévők önteltségét, a hivatalnokok korlátoltságát. Különösen a begyében van ennek a polgári-kispolgári világ ellen lázadó cseh fiatalembernek a kisvárosi ostobaság, a szemfényvesztő ájtatoskodás. Szívesen állítja pellengérre a helyi hatóságok, a katolikus kolostorok, a türelmetlen magyarosítók figuráit, akiken nemegyszer abszurd büntetés ostora csattan.

Kiss Gy. Csaba

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók