Kapcsolódó könyvek
Krasznahorkai László - Kegyelmi viszonyok
"Hőseim fáradhatatlanul kutatnak és kutatni is fognak egy labirintusban, mely labirintus nem egyéb, mint saját eltévedésük helye, s ahol az embernek mindössze egyetlen célja lehet: ezt a tévedést, ennek a tévedésnek a szerkezetét megérteni. Közvetlenül saját nyugtalanságuk okát kutatják, személyes fájdalmukra keresik a gyógyírt, vagy legalább a belátást, hogy nincs gyógyír a sebre" nyilatkozta Krasznahorkai László egy 2002-es interjúban. Ez a bolyongó, gyógyírkereső kutatás jellemzi a Kegyelmi viszonyok novelláinak hőseit is. Kutatnak az áhított rend, a megnyugtató magyarázatok, a megoldásnak tűnő cselekedetek után. Hátha egy jó helyen fölállított csapda, egy gyilkos ütés, egy körültekintően megválasztott búvóhely mindent megment. Vagy hátha a HÉV-menetrendhez igazodó fegyelmezettség, egy félkegyelműhöz való odaadó ragaszkodás vezet valahová. A hétköznapisággal fedett megszállottságot, a fáradhatatlan kényszerességet megejtően higgadt, szép, szerteágazó, de tökéletes rendszerű mondatok írják le az elbeszélésekben, s ugyanezek a mondatok a felidézett sok-sok részletből fizikai tágasságukkal csábító, mégis szorongatóan szűk tereket rajzolnak ki. Mintha a hús-vér valóság minden elemének, a fényeknek-árnyékoknak, sőt a levegőnek is mázsás súlya lenne. a kegyelem talán kézzelfogható közelségben van, de megváltás nincs. A Kegyelmi viszonyok 1986-ban jelent meg először, s a kötet nem egy elbeszélését azóta már a kortárs magyar novellairodalom klasszikusaként tarthatjuk számon."
Háy János - Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer kilenc történet. Ennek a kilenc történetnek volt legalább kilenc főhőse. Mind a kilenc főhős kicsi volt, középső és nagy is. Pont olyanok voltak, mint a mi kicsi-középső-nagy testvérkéink. Hasonlítottak ránk. Hát ez a legalább kilenc főhős elindult szerencsét próbálni, hogy megtudja, kicsoda ő, meg hogy mivégre van ezen a világon. Ment mendegélt, bant bandukkolt a kilenc főhős, én meg néztem a mi kis testvérkénket, néztem és jegyezgettem, egészen addig, míg meg nem... (és meg igen)
Nagy Lajos - Razzia
A szerző novellisztikájának legjava Réz Pál válogatásában: Este van, Nyitott ablakok, Egy berlini lány, Tanyai történet, Tornázó diákok, Menekülés, Utcai baleset, A kastély vendége, Farkas és bárány, Jeremiáda, Napirend, Razzia, Lyukas harisnya, A három éhenkórász, A talált húszas, Próba a cukorral, A tolvaj macska...
Szekér Viktória - Szádeczky-Kardoss Klára - Schvarcz Fruzsina - Maros Borbála - Kiss Katalin - Kezdet
"Amikor elkezdtem szervezni az "Íróklubot", úgy gondoltam, bájos és gyermekded zsengéket fogok olvasni, és szép lassan, a szerkesztési és egyéb gyakorlatok után, talán lesz pár írás, amit el lehet küldeni különböző lapokba, hátha publikálhatók. Nem így történt. Megjelent ez az öt fiatal, határozott, egyéni stílussal, és a belépőként hozott írásaik elolvasásakor tudtam: kincset találtam. Olyan gyémántokat, amelyeket csak csiszolni kell. Csak ki kell bontani a csodát."
Olcsai Éva,
szerkesztő
Csáth Géza - Elfeledett álom
Azokban az években, amelyekben Csáth Géza írói pályája kialakult, az irodalom az orvosi lélektantól kapta a legfontosabb ösztönzéseket. Csáth Géza tudatában volt annak, hogy a korán elszenvedett lelki sérülések, gyötrő élmények következményei az élet végéig elkísérhetik az embert. Megvolt a bátorsága ahhoz, hogy megmutassa, milyen fontos szerepe van a gyerekek ösztönvilágában a szexuális hajlamok, szadista indulatok, félelmek és féltékenységek bonyolult kölcsönhatásának, hitelesen ábrázolta a sokszor ellentétes indítékokból következő konfliktusokat, összeomlásokat, tragédiákat.
Kötetünkben a novellákon kívül közreadjuk Csáth Géza legjelentősebb színpadi művét, a Hamvazószerda című álomjátékot, néhány értékes tanulmányát (A vallások és mítoszok pszichológiája, A művészetek elemzése és az emberismeret stb.), valamint legfontosabb zenekritikai írásait.
Kiss Tibor - Ventilátor blues
Kiss Tibor szövegeinek jó részét a néhol abszurd, szürreális, mániásnak ható belső beszéd uralja, de ez nem zárja ki a gyermeki játékosságot a nyelvileg leginvenciózusabb sorokban, a felszabadult öröm ritka, ám annál emlékezetesebb kitöréseit, illetve a már-már fülledt erotikát. Újszerű nyelvszemlélet, fesztelenség és keresetlenség jellemzi minden egyes mondatát. Az egyes szövegek kronológiai rendjétől elszakadó kötetszerkezet (melynek fontos része a szimptomatikusnak nevezhető rajzok sorozata) egyszerre érzékelteti és rejti el azt a novellisztikus történéssort, mely egy lehetséges pokoljárás állomásait mutatja be megkapó, egészen plasztikus képiséggel és kíméletlen őszinteséggel. Mindazonáltal a kötetegész végkicsengése pozitív: úgy tűnik, még a leglehetetlenebb állapotból is van kiút.
k.kabai lóránt
Kosztolányi Dezső - Velence
Szeretett utazni, kóborolni Európában Kosztolányi Dezső. Izgatta a mienktől különböző, másfajta világ, próbálta megfejteni az európai metropolisok titkait, de álmai városa Velence volt. Versek, novellák őrzik Velence-élményét, és számtalan töredékes megjegyzés, elejtett mondat, versfordítás, regényrészlet. Kosztolányi Dezső Velencéről szóló írásait gyűjti egybe e kötet.
Krúdy Gyula - Delikátesz
Ezekben a novellákban már a búcsúzásé, az öregkori, nosztalgikus visszaemlékezésé a vezérszólam; de az ifjúkorban átélt vagy álmodni mert kalandok anekdotikus fölidézését, a szavakba foglalt, kiszínezett mesékben föltárulkozó álomvilágot élesen ellenpontozza a már-már vaskosan naturalista hűséggel megjelenített maradék valóság: a fehér asztal gyönyöre. A megöregedett, kalandokban megfáradt Krúdy-hősök mint utolsó, még elérhető, megszerezhető örömforráshoz menekülnek a kulináris élvezetekhez, és - hogy hívek maradjanak önmagukhoz, két, kínos gonddal megtervezett harapás és hörpintés közt - mesélik, ha másnak nem, a mindig szolgálatkészen csupa fül pincérnek vagy kasszírnőnek a múltat. Azt a múltat, amelynek legendákká dúsított emléktöredékeiből vélik önmaguk szalon-, de még inkább kocsmaképes image-át fölépíteni.
A tüntetően mégis-hedonista életvitel szánalmasságát leplezi le ezekben a novellákban Krúdy, azt a hazug, önmagát is becsapó menekülést, mely az elfogyasztott ételek és italok mennyiségében és mindőségében méri önmaga értékét, s mely kreativitásnak hazudja a fűszerek egyéni variálásának leleményét, és amely szentesíti a valóságnak föltüntetett látszatot.
A magyar kisnemesség és középosztály sajátosan ábrázolt végórái ezek - egyre kevesebb nosztalgiával, de annál több ironikus kritikával.
Grecsó Krisztián - Pletykaanyu
Az Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett "etnográfussá". Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!
Szép Ernő - Fehér rózsa meg piros rózsa
... ezekben az írásaiban, akár feljegyzéseknek, karcolatoknak, novelláknak, elbeszéléseknek vagy regényeknek kereszteli el, mindig csak egyet ad: emlékeket, melyek azáltal lesznek jelentősek, hogy emlékek. Volt egyszer... minden így kezdődik nála, mint a mesében. Volt egyszer egy diák... egy tanító... egy cigány... egy nagyasszony... egy korhely festő... egy cipőmázoló... egy szivarosfiú, egy bohóc... Miért olyan érdekesek ezek? Azért mert nincsenek. Ha ma is lennének, nem érdekelne ennyire. Csak az szép, ami elmúlt, és az emlékek pantheonjában istenül meg. Valahol azt olvastam, hogy a lángész emlékezet... (Kosztolányi Dezső)
Parti Nagy Lajos - A fagyott kutya lába
Az év egyik kiemelkedő irodalmi eseménye Parti Nagy Lajos régóta várt, új kötetének megjelenése. Az elmúlt tíz év novelláit bemutató kötet grammatikai térben kirajzolódó világ különös feszültséget teremt az olvasóban. Egyrészt megörvendezteti a nyelvben megbújó lehetőségek végletekig feszítésével és az új jelentésű szóösszetételekkel, másrészt szembesíti azokkal a mélyen tragikus mindennapi tapasztalatokkal, amelyekben mindannyian élni kényszerülünk...
Bartis Attila - A kéklő pára
(...) Bartis Attila karizmatikus író. Ezen kívül - ha a történelemből nem nyomtalanul fog kiesni a kommunizmus negyven éve - megírta a magyar irodalom egyik halhatatlan novelláját: Károly avagy az irodalom története. Ha nyomtalanul esik ki, akkor sok minden más is ki fog esni. Akkor nemigen lesznek majd válaszok az ilyen kérdésekre: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy besúgó, és mi köze volt a díszmagyarhoz meg "ehhez a nyomorúságos román időhöz"? Mi volt az, hogy Marosvásárhely? Mi volt az, hogy vendégbarátság? Miféle morál tette természetessé, hogy egy család öt és fél évre befogadjon egy vadidegent? És így tovább. Az egy más világ lesz. Akkor a Károly... csak egy lesz azok közül a novellák közül, amik egy könnycseppel jobbak a tökéletesnél. (...)
Az irodalmat rendszerint elrontja, ha az irodalomról szól. A Károly avagy az irodalom története a ritka kivételek egyike. Az alcím nem kevesebbet ígér, mint hogy ebből a novellából - mintegy mellékesen - megtudhatjuk az irodalom értelmét. És megtudjuk. A legutolsó mondatnál nem lehetne tisztábban, fehér-feketébben kimondani, minek is ír az író: "Mit segíthetek? - kérdeztem, de Károlynak elfogytak a kettesei, a nővér sem akart több pénzt adni egy bolondnak, és már csak annyit hallottam, hogy: kérlek, írjál..." Igen, ezért ír az író: mert tartozik ennyivel egy bolondnak.
Kemény István
Darvasi László - A lojangi kutyavadászok
„Kínai novellák” – olvasható Daravasi László könyvének alcímében. Az elbeszélések gyűjteménye Kínába vezet bennünket, a császárok korába; uralkodók felvirágzásának és szükségszerű pusztulásának vagyunk a tanúi – vagy mégsem. Születésről és halálról, boldogságról és gyászról, hűségről és árulásról, igazságról és titokról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, a valóságról és a valóság folyamatos kicsúfolásáról olvasunk – vagy mégsem. Még a mindentudó Csin Akadémia sem ismerhet mindent, pedig a Csin Akadémiáról úgy hírlik, mindennel tisztában van és minden eszköz a rendelkezésére is áll, hogy képes legyen a megragadhatóról és a beláthatatlanról, a megtörténtről és a meg nem történtről egyaránt tudomást szerezni. Vagy mégsem? A lojangi kutyavadász olvasója pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint a Csin Akadémia. Elmerülhet a könyv világában, megtalálhatja az elbeszélések fortélyait, követheti izgalmas fordulatait, élvezheti a történetek klasszikus teltségét és modern csonkaságát, vagyis mindenről tudomást szerezhet – ha nyitva tartja a könyvet, akkor ehhez minden eszköz a kezeügyében is van. Ám sohasem mehet biztosra, kivéve akkor, ha azt keresi, amihez ezeknek az írásoknak a szerzője a legjobban ért: a mesét.
Krúdy Gyula - Szindbád és társai
Krúdy életművének egyik központi figurája Szindbád, ez a különös hős, ez az álmodozó, fáradt magyar, aki többnyire az álmok vizén hajózik, ifjúsága tájaira tér vissza, hajdani szeretőit, barátnőit látogatja meg. Százhét nő szerette, de nem győzött mélabúsan epekedni a többi után. Lírai önfeledtség, de irónia és malícia is belengi a Szindbád-történeteket, az érzelmességnek és kiábrándult keserűségnek, álmodozásnak és csontig ható tisztánlátásnak ezt az utánozhatatlan vegyületét. Szindbád folyton úton van és mindig szerelmi kalandok hőse Pesten, a Tabánban és Óbudán, a vidéki kisvárosokban, az álmokban és a valóságban. Ma már irodalomtörténeti közhely, hogy Szindbád az író hasonmása, s hogy a lírai hangú, nosztalgikus történetek az író életének eseményeit, álmait idézik. Krúdy művészete magányos jelenség huszadik századi irodalmunkban. A saját maga alkotta világnak első számú hőse csak önmaga lehetett, írói alkatának lírai hajlama is erre indította. E forrásból táplálkozik zenei ihletésű, nyelvi teremtő erőben gazdag stílusa is.
Ismeretlen szerző - Könnyező fák
Kötetünk először gyűjti egybe magyar írók cigányságról szóló novelláit. A történetek többnyire vidámak és gyászosak, szellemesek és izgalmasak, de leginkább igazak és emberiek, megjelenítik az évszázadok óta velünk élő cigányság karakterét, megelevenítik változatos életformáit, megfogalmazzák a magyar ember hozzájuk fűződő viszonyát. A szerzők között találjuk: Ady Endrét, Bíró Lajost, Bródy Sándort, Csáth Gézát, Füst Milánt, Gárdonyi Gézát, Heltai Jenőt, Hunyady Sándort, Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Mándy Ivánt, Móricz Zsigmondot, Szini Gyulát, Szomory Dezsőt, Tamási Áront.
Örkény István - Egypercesek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Krúdy Gyula - A nő varázsa
„Szerelmes vagyok, mint egy ifjú, aki csodálatosnak, mámorítónak érzi a nők illatát, különös zenét hall minden asszonyhangban, megbolondult egy meleg kézfogástól, és napokig elgondolkozik a női hajszálak göndörödésén.”
Krúdy Gyula vallomásai nőkhöz és nőkről: szerelmes levelek, történetek a női és a férfi lélek titkairól, a nők és udvarlóik leleményességéről, szenvedélyről, szerelemről, ábrándokról.
A könyv az Alinea Kiadó Krúdy-sorozatának újabb tagjaként – a Gasztrohangulatok, a Pest-budai hangulatok és a Régi Magyarország folytatásaként – jelenik meg. A kötetben az író több mint negyven elbeszélése és cikke szerepel: az Első szerelem, A Jólányhoz, A kegyes hercegnőhöz, a Szerenád, a Leányszöktetés, A régi asszony varázsa, a Dal arról a bizonyos szőke művésznőről, a Pásztoróra és további Krúdy-írások.
Szerb Antal - A fehér mágus
A fehér mágus Szerb Antal válogatott novelláinak gyűjteménye, a korai Nyugat-novelláktól kezdve az érett író-irodalmár utolsó, folyóiratban közölt elbeszéléséig. Ezek az írások a két irodalomtörténet, az esszék és a regények mellett magukon viselik a "szerbantalosság" sajátos jegyeit. S melyek e novellák főbb témái? - "Szerelem és nő, de mindig az érzelmes és túl okos bölcsész szempontjából; a két háború közötti London és Párizs világa, amelybe oly gyermekes és oly örök költői mohósággal vetették bele magukat ösztöndíjas bölcsész esszéistáink és bölcsész novellistáink; azután az irodalom és költészet fájdalmas-nevetséges szerepe a társadalomban; majd a történelem: ez a bölcsészek számára örökös elérhetetlen ellenméreg - legyen az a középkor legendateremtő hite, a reneszánsz hexameteres brigantisága, vagy akár csak a szecesszió legalább következetes végigzüllése." (Szentkuthy Miklós)
Spiró György - Álmodtam neked
Spiró György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik.
Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle. A kortárs közönségnek ajánljuk e lírai szépségű, elgondolkodtató kötetet.
Spiró György 1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokoldalú szerző, számos műfajban otthonosan mozog. Költőként és prózaíróként kezdett publikálni. 1974-ben jelent meg a Kerengő című regénye, amely egyszeriben ismertté tette. További három regény és számos novella írója. 16 éves korától kísérletezik drámákkal. Igazi színpadi sikert a Csirkefej és Az imposztor című darabjaival aratott a 80-as években. Jelenleg az ELTE Esztétika Tanszékének tanára. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője.
Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.