Költőpárok ​7.

Simon Márton - Polaroidok
Simon ​Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ''Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.''

Térey János - Sonja ​útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig
A ​fiatalabb költőgeneráció egyik legsikeresebb tagja Térey János (1970). Paulus című verses regényével nemcsak a szakmát, az olvasókat is meghódította. Új kötete az eddigi, díjak özönével (József Attila, Füst Milán, Déry, Palládium, Petőfi) értékelt életmű összefoglalása, s egyben a legújabb versek gyűjteménye.

Térey János - Drezda ​februárban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Térey János - A ​valóságos Varsó
Házirend: ​miheztartás végett Varsó neve veszélyes varázsige. Aki kimondja, belép abba a városba, ahol én vagyok az egyetlen háziúr. A valóságos Varsó regényes bédekker, katalógusa mindazon helyeknek, ahol megfordultam legénykoromban. Könyvem ugyanakkor csonka bédekker, a helyszínek szabatos ismertetése elkallódott a kéziratból; csupán az apróbetűs kommentárokból megmaradt bekezdéseket állítottam sorba. A bádogszín egű legénykor vidékein ismerkedtem meg halandó hőseimmel, akiknek életrajza szorosan összefonódik Varsó törékeny épületeinek történetével. Ne gondolja senki, hogy saját szemével látta az én Varsómat. Ne legyen senki abban a hitben, hogy szabadulhat Varsóból, ha már átjutott egyszer - meghívómat lobogtatva és vacogva - a városkapun.

Térey János - A ​természetes arrogancia
"Hogy ​provokálóit kivédje, / elboruló perceiben / pimasz. Nem ismer semmiféle / morált és arrogáns. Igen." – Ez az arrogancia itt: a gáttalan szemlélődésre következő megnevezés nyílt pimaszsága, mely semmi egyéb érzékenységet, csupán a pontosságét (tárgyi és formai értelemben) tiszteli aggályosan – és e korai költő-büszkeség mellé a szerző teljes 22 évének kíváncsisága és tüze: Térey János szokatlanul érett verseskönyvének jellemző vonásai. Az első szótól az utolsóig egységes ív; jelképes és nagyszabású színterek, a legeslegkisebb részletekből kirajzolódó köznapi jelenetek, az újonnan tapasztalatokat szerző ifjú koncentrált és ironikus figyelme a gondolkodás és a szív tárgyai iránt... "Ő a végekről érkezett, / hamar sovány lesz. Most szerény. Először / lépdel végig az internátus udvarán / és fölméri az itteni arányokat." – a négy sor mintha róla szólna.

Térey János - Szétszóratás
A ​kötet Térey János legújabb verseit tartalmazza.

Kemény István - A ​néma H
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény István - Élőbeszéd
Kemény ​István költő, író 1961-ben született Budapesten. Az _Élőbeszéd_ az első könyve a Magvető Kiadónál. Kezdetben az ember: mint elveszett kesztyű egy zebrán. Aztán "fel és alá [járkál] az érdligeti állomáson". Először leginkább magánember magánproblémákkal, a későbbi ciklusokban pedig leginkább az "általános"-ról gondolkodik. A tapasztalata magánból lesz köztapasztalat; ahogy közös az eredet: mindenki Káin utódja, aki - Keménynél - "nagybácsi, és csakis nagybácsi, alig-alig apa". Az ember az ő ősbűnét hordja magában az első gyilkos leszármazottjaként. Van is vétke meg nincs is. Pluszban is van magával meg mínuszban is; pozitív és negatív közt lebeg, akár szegény nulla, amit egyik oldal sem érez magáénak _A semmieset_ című hosszúversben. S miután megtárgyalta emberünk a halállal - az _Élőbeszéd_ben -, hogy az igazi bűnösök (nácik) mind meghaltak-e, "a szekrény alól előbújt az élet egész kisbetűs testében remegve, és óvatosan visszamászott belé..."

Kemény István - Hideg
Mindazok, ​akiknek Kemény István manapság sem "kell", érzésem szerint túl sokat pácolódtak az OSZK labirintusának egészségtelen levegőjében. Térey János Kemény Istvánt sokan tartják a posztmodern magyar költőnek. (...) Költészete nagy kihívást jelentett és jelent az uralkodó olvasási normák számára, mert egyszerre ad valamiképpen túl sok és túl kevés fogódzót. Menyhért Anna Irodalmi körökben viszonylagos egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy az igazán nagy költők szerencsés esetben tíz, esetleg tizenöt maradandó verset is maguk után hagynak. Keménynek könnyű. Akárhogy számolom, a felén már túl van. Németh Gábor

Tóth Krisztina - Az ​árnyékember
Tóth ​Krisztina nemzedékének egyik legvonzóbb, legtehetségesebb alakja. Harmincévesként ő a nemrég megjelent Hét évszázad magyar költői című kötetben (l.: 9701184) szereplő legfiatalabb szerző. Az a tény, hogy hat versét beválogatták, jelzi, hogy az irodalmi közvélemény előtt műfordításaival, de eddigi költői munkásságával is tekintélyt szerzett. Előző, A beszélgetés fonala című kötetét (l.: 9426235) a Belvárosi Kiadó bibliofil sorozatában Várady Szabolcs vezette be 1994-ben. Véleménye szerint a költőnőnek már első, Őszi kabátlobogás című kötete 1989-ben is (l.: 891088), "remek indulás volt." Verseinek azóta változatlan erénye, hogy "jó olvasni őket", s hogy amiképp egykor Kormos Istvánnak, neki is kivételes érzéke van a dalhoz (Ősz; Regős; Altató; Három lámpadal stb.). Kifejezésmódját kezdettől fogva magabiztos formai tudás, arányérzék, az ösztönös zeneiségen túli muzikalitás, továbbá a helyzetek, érzelmi viszonylatok drámaian plasztikus megragadása teszi megkapóan elevenné. Csaknem negyven verset tartalmazó mostani kötetében is megmaradt a társaiénál személyesebb hang, az emelkedett, már-már klasszikus intonáció és a szerelmi tematika kiemelkedő szerepe (Valódi élet; Szemhunyás; A nyitott szem stb.). Tóth Krisztina a sárvári diákköltők közt tűnt fel, Kemény Istvánnal, Kun Árpáddal, Vörös Istvánnal indult, de az elégikus dal és a mese iránti nyitottságát, a minuciózus látás szinte gyermeki frissességét mindmáig megőrizte. - Minden verskedvelő olvasónak ajánlható.

Kányádi Sándor - 45 ​vers / 45 poems
Napjaink ​egyik legnépszerűbb magyar költője, az erdélyi Kányádi Sándor (született 1929-ben) ragyogó tehetséggel sűríti versbe mindazt, amit embertársaival közösen megél. Keserű évtizedek szenvedő tanújaként alakította ki szikár, metaforikus, néha töredékes, de mindig jól érthető költői stílusát. Amit csak bizalmasan közöl velünk, szorongás és remény, megaláztatás és ujjongás, szeretet és törődés, az minden kor és minden nép olvasóinak lelkében visszhangot verhet.A 45 verset Tótfalusi István fordította angolra.

Háy János - Gyalog ​megyek hozzád a sétálóúton
Háy ​János mindazt megtanulta, ami elégséges költészetünk zavarba ejtéséhez. Ez a legtöbb, amit költő az ő korában megtanulhat. Ez az, ami ma a legfontosabb. Természetesen egészséges irodalmi életre, fejlődésre lenne szükség ahhoz, hogy ne csak zavarkeltés legyen a következménye. Háy belülről rombol kifelé haladva, úgy, hogy a leomló hulladékból és a maga teremtette friss kötőanyagból - önmagát építse fel. Háy János kötetét olvasva éreznünk kell, hogy amit mi, többiek művelünk, amit mi, többiek olvasunk, amivel mi, többiek "folyóiratainkban", "könyveinkben" találkozunk - gyakran áporodott és mindegyre áporodik. Az új költőkkel együtt felnyitotta az irodalom konzervdobozát. Azóta is konokul építi saját állványait a hatalmas konzervdoboz körül. Azzal a hittel illesztgeti egymáshoz az állványzat elemeit, hogy ez a konzervdoboz világnyi méretű. Bástyakonzerv. Konzervbástya. Háy is elkezdi saját erőltetett menetét a maga emelte állványokon, a konzervdoboz körül. Háy János 1960-ban született Budapesten. Tanít. Kötete 1976-tól 1985-ig írott verseinek és képverseinek válogatását tartalmazza.

Sirokai Mátyás - A ​beat tanúinak könyve
Sirokai ​Mátyás új versei mintha régészeti leletek lennének egy eljövendő civilizáció szent irataiból: nehéz eldönteni, vajon hétköznapi mozdulatainkat írják-e le egy poszthumán sámán lézerpontosságú figyelmével, vagy épp a megváltás felé vezető ösvényt álcázzák egyszerű gyakorlatoknak. De akár a tajga közepén, akár egy intergalaktikus mentőkapszulában érezzük magunkat olvasás közben, egy dolog biztos: költészet ritkán van ilyen közel a csillagokhoz.

Karafiáth Orsolya - Lotte ​Lenya titkos éneke
Minden ​túlzás nélkül megállapítható, hogy az utóbbi évek, talán az utóbbi évtized egyik legnagyobb költő felfedezettje Karafiáth Orsolya. És nem csak elismert, hanem első verseskönyvének köszönhetően irigylésre méltóan népszerű is. Verseskönyve pillanatok alatt elfogyott a boltokból, a szerzővel talán valamennyi napi és hetilap közölt már fényképes interjút, magazinok kedvelt nyilatkozója, éjszakai tévéműsorok sztárja. Egy év leforgása alatt ritka karrier. Meg is dolgozik ezért a szerző, hiszen első könyvének megjelenése után is ontja magából őszinte hangú, olykor éppen ezáltal meghökkentő verseit, és semmit nem enged kötetében megvalósított színvonalából.

Kiss Judit Ágnes - Koncentrikus ​korok
„Keresek ​valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül (magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva, ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet? Keresem” – írja legújabb, immár negyedik verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi “Irgalmasvérnő”, a szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán “komolyabb”, talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban – szerencsére – ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.

Krusovszky Dénes - Elromlani ​milyen
Krusovszky ​Dénes a legújabb magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Rangos folyóiratok évek óta közlik verseit - második kötete ezekből készült, szigorú válogatás eredménye. Verseiben nyoma sincs a pályakezdők útkeresésének, költői mutálásának - ellenkezőleg: érett, fegyelmezett, tudatosan építkező líra az övé. Az _Elromlani milyen_ a kortárs magyar költészet fontos eseménye.

Csobánka Zsuzsa - Bog
„Termékeny ​beszélgetéseket kívánok!” — ezzel zártam úgy három éve Csobánka Zsuzsa verseihez írt ajánlómat, rámutatva, hogy e szövegvilág elsősorban nem egyszeri, egyszerű olvasást kíván meg, hanem folytonos párbeszédet, kölcsönös és produktív viszonyt befogadójával. E versek, amellett, hogy már magukban is valami megejtő, olykor akár törékeny szépséget hordoznak, mégis a teljességet hívják párbajra a leírás eszközeivel, minden egyes verssornak valódi tétje van; Csobánka Zsuzsa a legfontosabb, a végső dolgokról ír csak: szerelemről, életről, halálról — arról próbál beszélni, amiről nem lehet, amiről tehát hallgatni kell. Magam sokat beszélgettem e versekkel, nemcsak a kötetszerkesztés ideje alatt, hiszen többnyire már megszületésükkor, szinte azon melegükben olvastam mindet (majd újra meg újra). Sőt azóta is rendszeresen beszélgetünk, hogy ebbe az elsőre talán különösnek tetsző szerkezetbe rendeződtek, mely számomra immár egyfajta „versregény” formáját ölti; egy háromdimenziós koordinátarendszerét, melynek origója maga (a) Bog. (k.kabai lóránt)

Tóth Krisztina - Porhó
A ​hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: "Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?" Ez az új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.

Ladik Katalin - A ​parázna söprű
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Háy János - Kotródom ​el
A ​kötet Háy János 1998-2001 között írt verseit tartalmazza.