A ​hóhérok nyilatkoznak

Nemes János - Pintér István - Szabó László - Horváth József - Az ​utolsó felvonás
A ​könyv, amelyet kezében tart az olvasó, riportkönyv. E riportsorozatban a magyar történelem legsötétebb korszaka elevenedik meg. A felnőttek nemzedéke máig is borzadva és szégyenkezve emlékszik vissza 1944 végzetes hónapjaira s a drámai gyorsasággal pergő eseményekre. De a kulisszák mögött történetekből viszonylag keveset ismer. Az egyszerű emberek elől sűrű függöny takarta el a budai Várat, a kormánypalotákat, a nyilas hadiszállásokat, a náci követség épületének termeit, a kínzókamrákat s a tragédia megannyi boszorkánykonyháját. S túl a kortársakon - azóta olvasóközönséggé serdült az ifjúság egy jelentős rétege, amely mit sem ismer e tragikus históriából. Márpedig érdemes megismernie. Az utolsó felvonás természetesen nem történelmi tanulmány, nem is az események krónikája. A riportázs eszközeivel él, a rohanó eseményeknek csak egy-egy drámai epizódját állítja reflektorfénybe. De azért arra törekszik, hogy az események és a párbeszédek tükrében, amelyeket jegyzőkönyvek, okmányok, vagy visszaemlékezések alapján rekonstruált, levéltárak, bírósági periratok, kancelláriai jegyzőkönyvek, s a kor más fellelhető forrásai segítségével állított össze - megmutassa a nagy egészet, az összefüggéseket is.

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Erich Kästner - Notabene ​45
Felmerült ​a kérdés, miért nem emigrált más írókhoz hasonlóan, ehelyett betiltott szerzőként a Hitler-rezsimben, önmagát állandó veszélynek kitéve, Németországban maradt, Erich Kästner. Kötelességének tekintette, hogy a Harmadik Birodalom borzalmait feljegyezze, s az utánajövők, az utódok figyelmeztetése érdekében megörökítse. A _Notabene 45_, amelyet 1961-ben adtak ki, Erich Kästnernek ezekből a feljegyzéseiből utólag összeállított Naplója, amelyet az író maga szerkesztett kötetté, s amely izgalmas és drámaian érdekes egységben rögzíti sok részlet-tudósítás révén a Harmadik Birodalom életét, hétköznapjait az utolsó háborús évben. Az így keletkezett skiccek/vázlatok és "élettől vett jelenetek", jellemző epizódok mozaikkockákként illeszkednek össze egy többrétű, sokszínű képpé, kaleidoszkóppá. Kästner, a moralista e _Napló_-jával ez alkalommal inkább korának krónikásaként és korfestő írójaként vállalta magára az alkotói felelősséget, semmint az ekkor már világhírű, népszerű és mindenütt elismert best-seller-szerző könnyed-szellemes imázsát, amelyet ekkorra már többek között az _Emil és a detektívek_ című sikerkönyvével vívott ki magának. Erich Kästner többirányú ellenállásával, következetesen végigvitt tiltakozásával megrázkódtatás dokumentumát hozta létre, ám ugyanakkor reményét is, hoigy az elmúlt és letűnt idők együttműködői igaz demokratákká válnak, azokká válhatnak. A _Notabene 45_ kevésbé vádirat, sokkal inkább figyelmeztetés egy lehetséges újabb erőszak-uralom ellen, és mindenek előtt Erich Kästner szenvedélyes felhívása az emberiségre, a humanizmusra - hazája, Németország, s egész Európa romjain, '45-ből.

Palásti László - A ​bori halálút regénye
A ​Borban létesített munkatáborban hírhedten kemény bánásmódban részesültek a foglyok. A szenvedéseket fokozta a szintén szomorú emlékeket ébresztő, a tábor kiürítését követő „halálmenet”. Az egyre rosszabbra forduló bánásmód a Cservenkán végrehajtott tömeges kivégzésben csúcsosodott ki. A szerző mindezeket túlélte, így első kézből számolhat be a rémségekről.

Pokorny Hermann - Emlékeim ​- A láthatatlan hírszerző
A ​morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban. Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.

Valentyin Pikul - Rekviem ​egy hajókaravánért
A ​második világháború harmadik esztendejében a szövetséges hatalmak vezetői megkötik az ún. lend-lesase szállításokról szóló egyezményt. E kölcsönbérleti megállapodás értelmében az Egyesült Államok és Nagy-Britannia fegyverrel, lőszerrel, élelmiszerrel segíti a Szovjetuniót. A szállítmányok tehát elindulnak. Veszélyeken és pusztuláson át, halálos rakományukkal, pokoli veszteségektől gyengítve és kimerítve... A legkatasztrofálisabb helyzetben a PQ-17 jelű karaván kerül. A német tengeralattjáró-támadásoktól megrettenve az angol admiralitás első lordja, Sir Dudley Pound kiadja a parancsot, hogy a karavánt kísérő angol konvoj hajói az éjszaka leple alatt távolodjanak el a szállítóhajóktól, hagyják magukra őket és térjenek vissza bázisaikra. A karaván pusztulása bizonyíthatná Sztálinnak és Rooseveltnek, hogy a szállítmányok eljuttatása a Szovjetunióban ily módon lehetetlen - ez pedig egyszerűen a további szállítások leállítását jelentené. Másrészt, a kiszolgáltatott karaván talán kicsalogatja rejtekhelyéről a német haditengerészet dédelgetett büszkeségét, a Tirpitz vezércirkálót, és így, végre-valahára, alkalom nyílik a megsemmisítésére... A halálra ítélt PQ-17 tehát elhagyja a kikötőt, az óceán közepén elmaradnak mellőle a kísérő naszádok, a láthatáron feltűnnek a német rombolók, a haditengerészet repülőgépei, a mélyben pedig ott keringenek Dönitz admirális "farkasai" - a német tengeralattjárók... A lett származású, népszerű Valentyin Pikul személyes élményeit is beleszövi a történetbe, hiszen ő is a szállítóhajókat kísérő szovjet hajók egyikén teljesített szolgálatot a háború éveiben. A Rekviem egy hajókaravánért kiválóan ötvözi a dokumentarizmust és a kalandregények fordulatosságát.

Nádasi Alfonz - Hadinapló
Nádasi ​Alfonz bencés szerzetes Naplóinak most, születésének 100. évfordulója alkalmából megjelenő első része tábori lelkészi szolgálatának állít emléket. Eddig nem jelent meg olyan diárium, amelyik ebből a szemszögből tanúskodik a II. világháború eseményeiről. A nagyszerű tudós és paptanár, Kodály Zoltán bizalmasa és lelki vezetője példamutató szorgalommal jegyezte le az utókor számára tapasztalatait. Néha nem is értjük, mikor volt ideje az egyes napok hosszú krónikáját papírra vetni, amikor kora reggeltől késő estig dolgozott. Bár többször volt lehetősége leszerelni, erkölcsi érzéke nem engedte, hogy cserbenhagyja társait, elkísérte őket a hadifogság pokoli bugyraiba is. Nem véletlen, hogy már a fronton legendák keringtek önzetlenségéről, helytállásáról, bátor kiállásáról. Sokszor rúgta fel a formulákat és szabályokat, előtérbe helyezve a kollegialitást, a józanságot és az erkölcsöt. Többször fenyegették hadbírósággal, amikor megsértve a függelmet bátran képviselte az igazságot és a katonák érdekeit. Alfonz atya megrázó képet fest a magyar egységek siralmas állapotáról, ugyanakkor az orosz nép szenvedéseiről, az ostromlott Varsóról, a németek gőgös viselkedéséről, a zsidók kiszolgáltatottságáról is. Legmeghatóbb talán mégis az, ahogyan megpróbált ember maradni az embertelenségben. Belefeledkezve írja le a távoli vidéken a természet szépségeit, szorgalmasan tanulja az „ellenség” nyelvét, gyűjti népdalait és meséit. Kodály megbízásából tudományos könyveket keres az ostromlott városokban. Naplóját áthatja magyar és bencés öntudata. Sziklaszilárd értékrendje három pilléren nyugszik: otthoni neveltetésén, cserkészmúltján, valamint bencés rendi életén. Ezek sosem engedték, hogy éleslátása elhomályosuljon. Paptól szokatlan hangon ítélte el mind a nyilas, mind a kommunista hangadókat, mindenféle kegyetlenkedést és embertelenséget. Példaértékű, ahogyan mindenkin segít nyelvi, faji és vallási megkülönböztetés nélkül. A kórházban ugyanúgy ellátja az oroszokat, mint a magyarokat, vigasztalja a protestánsokat és a hitetleneket egyaránt. A zsidó munkaszolgálatosok is benne látják legfőbb támaszukat és képviselőjüket. Naplója a szellem és az erkölcs diadalának dokumentuma a világtörténelem egyik legsötétebb korszakából.

Melissa Müller - Anne ​Frank, egy lány élete
Melissa ​Müller megdöbbentő alapossággal járt utána a tragikus sorsú fiatal lány életének: családi archívumokat, sok száz érdekes levelet, hivatalos és rendőrségi jegyző­könyv­eket tanulmányozott át, részletesen elemezte Anne Frank bonyolult összetételű naplóját, felvette a kapcsolatot a szem-és fültanúkkal, felkutatta a családi és történelmi vonatkozású fényképeket. Anne Frank alakja és az ő Naplója ennek a remekbe sikerült életrajznak az elolvasása után kerül igazán méltó megvilágításba.

Ian Kershaw - Hitler ​1936-1945
Könyvünk ​egy monumentális, kétkötetes Hitler-életrajz második részeként, tizenhárom évi kutatómunka után 2000-ben jelent meg Angliában. Az írót a könyv megírásakor az a cél vezérelte, hogy megértse és megértesse, hogyan gyakorolhatott egy ilyen személyiség ekkora hatalmat, ilyen megsemmisítő erővel. Munkáját a történészek azonnal a legjelentősebb Hitler-életrajzok - Alan Bullock 1952-ben, Joachim C. Fest 1973-ban, Ormos Mária 1993-ban megjelent művei - közé állították. A kétkötetes monográfia második része az 1936 és 1945 közötti időszak történetét öleli fel. Kershaw behatóan, kimerítő részletességgel elemzi a háború kirobbanásához vezető okokat, ezt követően pedig tudományos hitelességgel vizsgálja a huszadik század legvéresebb összecsapását. A szerző azonban mindenekelőtt magára Hitlerre és politikai karrierjére koncentrál, a hangsúlyt a Führer döntéseire helyezi, ezeket elemezve igyekszik megérteni és megértetni, hogyan következhetett be a modern kor legnagyobb tragédiája. Az angol professzor hatalmas lélegzetű monográfiája elsősorban dokumentáltságában múlja felül a többi Hitler-életrajzot, mivel megírásakor Kershaw korábban hozzáférhetetlen anyagokat is felhasznált. A kötet azonnal felkerült a bestsellerlistákra, és 2002-ben a brit királynő ezért a művéért lovaggá ütötte a szerzőt.

Almásy László - Rommel ​seregénél Líbiában
Almásy ​László leghíresebb, Rommel seregénél Líbiában című könyve a második világháború után indexre került, s példányait még a közkönyvtárakból is kivonták és megsemmisítették. E kötet megírása vádpontként szerepelt ellene a népbírósági eljárásban. Az ügyész úgy tette a vád tárgyává e művet, hogy egyetlen sorát sem olvasta el. Az akkori időket jellemzi, hogy az indexre tett műből - megjelenése után alig három esztendővel - még a vádhatóság buzgó tagjai sem voltak képesek egy példányt szerezni. A védőknek kellett e könyvvel bizonyítani, hogy a vádak igaztalanok. Végül Almásyt a bírák felmentették.

Primo Levi - Angyali ​pillangó
A ​20. század egyik legismertebb olasz írója _Primo Levi_ 1919-ben született Torinóban, és egész életében szülővárosában élt, kivéve a II. világháború éveit. 1987-ben öngyilkos lett. Auschwitzról írt két világhírű visszaemlékezése magyarul is megjelent _Ember ez?_, _Fegyvernyugvás_ címmel. Hivatása szerint kémikus és író - írt regényt, novellát, esszét, visszaemlékezést és verset. Miután túlélőként Auschwitzból visszatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai először szülőhazájában, majd világszerte számos nyelven. Az _Angyali pillangó_ című novelláskötet harminchárom írást foglal magába, négy kitűnő fordító tolmácsolásában, _Székács Vera_ a szerzővel folytatott interjújával kiegészítve. "Nem hiszek a csodákban, csak a véletlenekben; az én sorsomban is nagy szerepet játszottak. Hiszek a statisztikai szabályban: a leggyakrabban azok az események történnek meg, amelyeknek nagy a valószínűsége (a lágerben a halál), de néha olyasmi is történik, ami teljességgel valószínűtlen, és az ilyen eseményeket a >>kis okok<< közrejátszása idézi elő. (...) Vannak optimista és vannak pesszimista napjaim, de amikor pesszimista vagyok, akkor inkább nem írok; nemcsak azért, mert nincs kedvem írni, hanem azért sem, mert nem akarom megfertőzni az olvasóimat a pesszimizmusával. Igyekszem optimista lenni, és elég gyakran sikerül is: hiszen azt sem felejtettem el, hogy magam is milyen >>csodának<< köszönhetem a megmenekülésemet, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnehezebb helyzetből is lehet kiutat találni." _Primo Levi_

Helga Weiss - Helga ​naplója
A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely _Anne Frank naplójá_hoz hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Al Ghaoui Hesna - Háborúk ​földjén
Háború... terrorizmus... bombázás... éhezés. Nekünk ​híranyag, millióknak viszont húsba vágó valóság, a mindennapok része. Hiába hullanak bombák az ellenséges repülőgépekről, hiába lövöldöznek vaktában az utcán járókelőkre, az élet nem áll meg. Csakhogy a háborús hétköznapok nem férnek bele a híradásokba. Ezért utazik a helyszínre a riporter, hogy egyszerű, emberi helyzeteken keresztül mutassa be, hogyan lehet túlélni mindezt. A "Háborúk földjén" persze a szerzőről, Al Ghaoui Hesnáról is szól, akinek a válságövezet veszélyein túl meg kell küzdenie az élet legbanálisabb szituációival is: egy lemerült akkumulátorral vagy a lábán felejtett papuccsal, ami nem igazán passzol a golyóálló mellényhez. És aki civilben ugyanolyan átlagember, mint bárki más: a húgával bulizni jár, és karácsonyi partikat rendez a családjával. Kivéve, amikor nem. Amikor pillanatok alatt kell mindezt hátrahagynia és elutaznia oda, ahonnan mindenki más menekülni próbál... Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporter. Az elmúlt években tizenöt országból, számos háborús övezetből tudósította a Magyar Televíziót. Elsősorban a Közel-Keleten mozog otthonosan, hiszen édesapja szíriai. A jogi diploma megszerzése után külpolitikai újságíróként kezdett dolgozni. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert, a Gázai övezetben forgatott tudósítása pedig bekerült a Monte-carlói Televíziós Fesztivál döntős alkotásai közé. "Néma bölcsők" című, gyerekhalandóságról forgatott dokumentumfilmjét az Al-Jazeera Filmfesztiválon is vetítették. A Millenniumi Fejlesztési Célok jószolgálati nagykövete.

Gerald Jacobs - Szentjátékok
Hammer ​Miklós budapesti zsidó fiatalembert 1941 őszén munkaszolgálatosnak hívják be, később Auschwitzba deportálják. A tábor kiürítésekor a hírhedt halálmenetbe kerül \'Gross-Rosen-Buchenwald-Dachau e pokoli út főbb állomásai \', de csodával határos módon túléli a haláltáborok borzalmait. Történetében, amelyet a Jewish Chronicle irodalmi szerkesztőjének lebilincselő előadásában vehet kézbe az olvasó, kegyetlen és tébolyult világ tárul fel, ahol az udvarias, kulturált orvos vérengző szadistává válik, és a fiút arra kényszeríthetik, hogy megölje az apját. A ma Londonban élő Hammer Miklós visszaemlékezései alapján született regény félelmetes erővel idézi meg a kort, amelyben nem csak a gazemberekből, hanem minden ingatag és félrevezethető, közömbös emberből szörnyeteg válhat, és arra készteti az embert, hogy önnön lelkébe nézzen.

Radnóti Miklós - Napló
Radnóti ​Miklós, a XX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb hatású, tragikus sorsú költője élettörténetét leghitelesebb módon a naplóiból lehet rekonstruálni. Bár a Napló 1989-ben már egyszer megjelent a Magvetőnél, a mostani kiadás szövege minden eddiginél pontosabb, és jegyzetekkel gazdagodik az életmű legjobb ismerője, Ferencz Győző friss eredményeket is közlő munkája által.

Romain Gary - A ​virradat ígérete
"Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni" - suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre. A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje "tatár-zsidó fiát", nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel. Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-pilóta-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát. A virradat ígérete a francia olvasók és kritikusok szerint Romain Gary (Émile Ajar) egyik legjobb regénye. A nagy sikerű Előttem az élet (amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt) voltaképpen A virradat ígérete "remake-je", tükörregénye. Ideje hát, hogy végre az „eredeti változat” is megjelenjen. "Azt hiszem, ennél szebben még aligha írták meg az önző-önzetlen, erőszakosan odaadó, méregből s mézből összeszűrt anyai szeretet krónikáját." Szőllősy Klára

George Orwell - Háborús ​napló
"1940. ​VIII. 16. A dolgok láthatóan rosszul mennek Szomáliföldön, Egyiptom felé onnan várható az oldaltámadás. A Csatorna felett tömeges légicsaták dúlnak, ha a hírek igazak, elképesztő német veszteségekkel. Csak tegnap állítólag 145 német gépet lőttek le. (...) London belvárosának is alighanem jót tenne már egy komolyabb légitámadás, hogy végre észhez térjenek az emberek. Jelenleg teljes a zűrzavar, a teherfuvarozás kivételével minden közlekedést leállítottak anélkül persze, hogy bármi hathatós óvintézkedést tettek volna. Ha a szirénák megszólalnak, az első 15 másodpercben óriási a zűrzavar, sípszó, kiabálás a gyerekekkel, hogy menjenek le az óvóhelyekre..."

Joseph Joffo - Egy ​marék játékgolyó
Párizs ​és a francia Azúr-part a színhelye és 1941-1944, négy vészterhes háborús év az időpontja ennek a különös francia könyvnek. Szerzője egy párizsi borbély, aki saját gyermekkorát eleveníti fel, amikor a Franciaországot megszálló hitlerista hadigépezet megkezdte az ellenálló hazafiak és a franciaországi zsidók elhurcolását. A Párizsban élő zsidó család tagjai menekülnek, álnéven rejtőzködnek. Kis hősünk, Joseph és egy évvel idősebb bátyja, Maurice számtalanszor kerülnek életveszélybe. Okosságuk, ügyességük, néhány önzetlen felnőtt és a szerencse révén mégis megmenekülnek. Veszélyes kalandjaik közepette is csodálhatjuk gyermeki kedélyüket, életrevalóságukat, és furfangosságukat, melyet a legváratlanabb helyzetben is megőriznek. A második világháború, a megszállt Franciaország életét hitelesen megelevenítő regény számos külföldi kiadás után most - Zsoldos Vera rajzaival - a magyar olvasókhoz is eljut.

Jávor Pál - Egy ​színész elmondja
Jávor ​Pált a magyar színjátszás egyik legnépszerűbb egyéniségeként tartjuk számon. a Magyar Színház, a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház vezető színésze volt, s máig emlékezetesek filmjei is: Valamit visz a víz, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Két fogoly, Kerek Ferkó, A tanítónő, A férfi mind őrült, A beszélő köntös, Dankó Pista stb. Elegáns és lendületes játéka, férfias megjelenése nagy hatással volt közönségére. Haladó szellemű, bátor, szókimondó ember volt az élet színpadán is: ez különösen becsülendő egy olyan korban, mikor az emberi értékek veszendőbe mennek, s a hitványság, a barbárság kerekedik felül. Jávor Pál ritka értékű naplója hű dokumentuma annak, hogy volt választás: a másik út a tiltakozás, az ellenszegülés, önmaga vállalása és elvei megőrzése lehetett. Jávor Pált 1944. október 15-én - a nyilasok hatalomra jutásának napján - elhurcolták Sopronkőhidára, majd Pfarrkirchenbe. És neki - annak ellenére, hogy reális esélyei csekélyek a túlélésre - van még annyi tartalék ereje, hogy megörökítse nyomasztó élményeit. Ezt az emlékfüzért tartja kezében az olvasó.

Anna Maria Sigmund - A ​nácik asszonyai II.
Anna ​Maria Sigmund osztrák történésznek a nácik asszonyairól - Eva Braunról, Magda Goebbelsről, Emmy Göringről és másokról - írt tanulmánykötete 2001-ben jelent meg kiadónknál. A szerző újabb könyvében az előbbieknél nem kevésbé izgalmas sorsokat mutat be. Elsőként Gerda Bormannét, aki 9 gyermeket szült férjének és persze a Führernek, s aki amellett "tudományos alapon" lelkesen pártolta Bormann különféle szerelmeit. - A Prágában meggyilkolt Heydrick karrierjének Lina, a feleség volt a motorja, aki hajthatatlan náci maradt és férje eszméit hirdette 1985-ben bekövetkezett haláláig. - Unity Valkyrie Mitford, egy konzervatív angol lord lánya belehabarodott Hitlerbe, s minden pártnapon, jeles eseményen ott volt, sokak előtt legitimálva ezzel a nemzetiszocializmust. Az angol hadüzenet napján egy müncheni parkban főbe lőtte magát. - Olvashatunk még Winifred Wagner és Hitler - a Wagner gyerekeknek "Wolf bácsi" - kapcsolatáról, Hanna Reitschről, az első pilótanőről, aki berepült a körülzárt Berlinbe, hogy kimentse Hitlert, valamint egy hírhedt KZ-orvos feleségéről, aki árja csecsemőket lopkodott magának, hogy elnyerje Himmler jóindulatát. A kötetet érdekes dokumentum-felvételek egészítik ki. A fordítást szakmailag ellenőrizte: Dr. Marjanucz László.