Thomas ​Mann elbeszélései

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Nagy ​tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak", semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, amely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet."

Thomas Mann - József ​és testvérei
Ezt ​a "piramis méretű munkát, amely a Líbiai-sivatag szélén álló óriástestvéreitől csupán abban különbözik, hogy nem estek áldozatául ostorral hajszolt, ziháló rabszolgák hekatombái", ezt "a hetvenezer nyugalmasan hömpölygő sor"-t, "amely az emberélet ősi történéseit hordozza, szerelmet és gyűlöletet, áldást és átkot, testvérviszályt és apai fájdalmat, gőgöt és vezeklést, bukást és felemelkedést hirdetve", "egyetlenegy ember türelme hozta létre évek hosszú során át", éspedig azzal a szándékkal, hogy a bibliai József-történetet végre olyan részletesen elbeszélje, ahogy mindig is kíváncsi volt rá mindenki. Az elbeszélő, aki imigyen az egész emberiséghez szól: Thomas Mann, pályája delelőjén, de egyben leghányatottabb korszakában: a fasizmus térhódítása idején. A József és testvérei lenyűgözően nagyszabású életrekeltése és újraköltése egy ősrégi mítosznak, egy XX. századi "írástudó" szemszögéből nézve. A mitikus távlatban kibontakozó történet mint kozmikus tüneményt állítja elénk az embert, és olyan korban vizsgálja felül e lény eredetét, helyzetét és jövőjét, amely az emberről való tudást gyökeresen revideálta, sőt puszta fennmaradását sodorta veszélybe. A nagyszabású, világra szóló szerzői szándék azonban nem veendő olyan komolyan, amilyen mezben jelentkezik. Az elbeszélő inkább csak mímeli a mindentudó, csalhatatlan orákulumot, valójában egyike ő is a közönséges kíváncsi embereknek, aki szeret képzelődni. Története tudós kinyilatkoztatásba bújtatott képzelt mese, a régi mese újabb, korunk igényeihez szabott változata.

Thomas Mann - A ​kiválasztott
A ​kiválasztott témáját Thomas Mann a Gesta Romanorumból meríti. A regény szinte változtatás nélkül követi a középkori legenda meglepő, már-már bizarr cselekményét. A hercegi testvérpár Wiligis és Sibylla bűnös szerelméből születő, a sors kegyére bízott, kitaszított gyermek férfivá serdül, s az ördögi erők kegyetlen akaratából saját anyját veszi feleségül. A kettős vérfertőzést felismerve Gregorius elképesztően súlyos vezeklést vállal. Tizenhét esztendeig él egy kopár sziklaszirthez bilincselve, jóformán minden táplálék nélkül, míg végül az éhségtől, szomjúságtól szinte mormotává zsugorodik. A bűnhődést teljes bocsánat követi: Szert Péter trónjára emelik, s mint pápa feloldozhatja anyját és önmagát a szörnyű vétek alól. A regény és legenda közti alapvető különbség azonban az, hogy Thomas Mann nem a dogmatikus kiválasztást, predesztinációt igazolja, hanem az emberi élet érdemen és szerencsén alapuló, mégis kiszámíthatatlan változandóságát mutatja be.

F. Scott Fitzgerald - A ​nagy Gatsby
Azt ​mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Thomas Mann - Az ​elcserélt fejek / Halál Velencében
Századunk ​egyik legnagyobb írójának két elbeszélését kapja az olvasó e kötetben. Az elcserélt fejek indus legenda, pontosabban ennek - Szabó Ede találó jelzőjével - "fennkölten komolytalan" átköltése. A keleti misztika színeivel játszó szerelmi történet - a fehér civilizáció ridegebb nyelvén - a párkeresés keserveiről vall. A szépséges Szitát hozzáadják az okos fejű és szép szavú Sridámanhoz, de ő vonzódik az erős testű Nandához is. Ebből aztán véres és csodás bonyodalmak származnak. Az egyszerre banális és mélységes mély, komoly és ironikusan komolyodó, mosolykeltő és tragikus végű elbeszélést az ösztönök és indulatok párás melege lengi át. A Halál Velencében - a kötet másik darabja - viszont hűvös és európai. Legalábbis ez jellemzi Gustav Aschenbachot, a köztiszteletben álló porosz írót, aki egy dolgos és fegyelmezett életen át alkot klasszicista műveket a mértéktartás, az erkölcs és a szépség dicséretére, s akin elfojtott ösztönvilága bosszút áll, ferdült, beteges vágyak szolgájává alacsonyítva őt. A tudat ellenőrzése alól kitörő ösztönök végül a halálba vezetik Aschenbachot.

Thomas Mann - Válogatott ​elbeszélések
Thomas ​Mann elbeszélései tömörítve és kiemelve vetítik elénk a nagy huszadik századi klasszikus életművének egész világát, legjellegzetesebb problémáit. Válogatásunk Mann kisprózájának legismertebb, már több kiadást megért darabjait tartalmazza. Thomas Mann novelláit nem lehet egyetlen, jól körülhatárolható típusba besorolni, az életpálya utolsó szakaszára jellemző nagyobb lélegzetű írások pedig - mindenekelőtt A törvény és A kiválasztott - már határesetei az elbeszélésnek, inkább tekinthetők kisregényeknek, nem is szerepelnek ebben a gyűjteményben. De nemcsak terjedelmi, formai szempontból változatos a kép, hanem az elbeszélések gondolatvilágában is. Ezt a változatosságot az adja, hogy minden egyes elbeszélés a regényekben részletesen kibontott manni gondolatvilág egy-egy vezérmotívumát formálja meg csattanós intenzitással. A Tonio Kröger például mintha a Buddenbrook ház epilógusa lenne, a Varázshegy problematikájának csomópontja több elbeszélésben is felbukkan, Az elcserélt fejek egészen másfajta világa leginkább talán a József írójáéval rokon. Amolyan sűrített foglalata tehát ez a kötet Thomas Mann életművének, bevezető a nagy regényekhez, s egyszersmind olyan novellákat tartalmaz, amelyek a huszadik századi novellairodalom félreismerhetetlenül egyéni remekei közé tartoznak.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​kamasz
Egy ​vidéki fiatalember felkerül a fővárosba. Túl érzékeny idegrendszere, különleges életfelfogása, hallatlan pénzvágya, szenvedélyes rajongó szerelme meghökkentő és kellemetlen kalandokba sodorja. Az író szinte félelmetes lélekelemzéssel fedezi fel, leplezi le a gondolatok, érzelmek, cselekedetek belsőő mechanizmusát. Felvonultatja kora társadalmának jellegzetes figuráit is: a regény bírálat, bírálata a pénz, a gazdagság után futó színes, kavargó tömegnek, amelynek méhében azonban már ott forronganak a tisztulást jelentő eszmék és áramlatok.

Thomas Mann - Novellák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Paulo Coelho - A ​fény harcosának kézikönyve
Űrutazások, ​klónozás – lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe. A fény harcosának kézikönyve épp ilyen utazásra hív: a lelkünkben munkáló ellentétes erők megértésére, régi álmaink feltérképezésére, Személyes Történetünk beteljesítésére. A gyűjtemény rövid elmélkedések füzére, és arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut.

Mario Vargas Llosa - Háború ​a világ végén
Az ​észak brazil pusztákon a XIX. század végén feltűnik egy vándorpróféta, afféle szent ember. A vidék lakói Prédikátornak nevezik el. "Magas volt, és olyan sovány, mintha mindig oldalról látszana - így kezdődik a regény. - Napbarnította bőre mindig a csontjaira feszült, szemeiben lankadatlan tűz égett. Senki sem tudta, hány éves, honnan származik, mit csinált korábban de nyugodt arckifejezése, önként vállalt szegénysége és rendíthetetlen komolysága már kezdetektől fogva bűvkörébe vonta az embereket." A világhírű és nálunk is jól ismert perui író regénye valóságos történelmi tényeken alapul, de természetesen az írói képzelet is tág teret kap benne. A múlt századi Brazíliában lejátszódott események elbeszélése alkalmat ad egyetemes érvényű és ma is időszerű problémák megfogalmazására de Mario Vargas Llosa - a tőle megszokott olvasmányos módon - csupán ábrázol; nem magyaráz, hanem felkínálja a lehetőséget, hogy az olvasó maga tegyen fel kérdéseket, és jusson el a végkövetkeztetésig.

Mario Vargas Llosa - Don ​Rigoberto feljegyzései
A ​Szeretem a mostohámat című bájos kisregényben ismerhettük meg Fonchitót, a mostohaanyját elcsábító, angyalarcú, démoni fiúcskát, aki most újra betoppan a családi botrány óta a férjétől külön élő dona Lucreciához... A festőművésznek készülő kis Fonchito, aki önmagát a zseniális Egon Schiele reinkarnációjának tekinti, újra meg újra az érzékiség hálójába csalja az érett szépasszonyt, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik: a csábítás ördögi trükkjei ezúttal azt a célt szolgálják ugyanis, hogy a fiúcska jóvátegye korábbi vétkét, s újra összeboronálja mostohaanyját az apjával, don Rigobertóval. Maga a kerettörténet ezúttal csak az elbeszélés vázát adja egy megejtő szépségű, fékezhetetlen fantáziával megalkotott, bravúros erotikus regényhez, melyben föltárul előttünk a felesége elvesztése miatt szenvedő don Rigoberto lelkének, tudatának és tudattalanjának minden rezdülése. A napközben egy biztosítóigazgató szürke életét élő don Rigoberto éjszakánként megalkotja a maga álmokból, ábrándokból, fóbiákból, dühöngésekből, az erotikát testgyakorlattá silányító modern kor elleni kifakadásokból és legfőképpen az ezernyi alakban, pózban és pikáns helyzetben elképzelt dona Lucreciából szőtt külön világát. Don Rigoberto szerint az igazi erotikát lassan elpusztítja a mai tömegtársadalom szabadossága és a pornográf kultúra, amely a fantáziát kiszorítva segédeszközökkel szerszámozza fel az embert. De amíg marad a földön akár csak néhány homo ludens, azaz játékos ember, addig Mario Vargas Llosa káprázatos regényének minden bizonnyal lesznek olvasói.

Mario Vargas Llosa - A ​Kecske ünnepe
Urania ​Cabral harmincöt év után látogat vissza "hazájába", a Dominikai Köztársaságba, pedig megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát erre a "vacak kis szigetre". De mégis látni akarja még egyszer utoljára azt a béna emberi roncsot, mellyé az egykor oly nagy hatalmú apja változott... Nem megbocsátani akar neki, mert úgy érzi, az apja bűnére nincs bocsánat, hanem a bűnhődését látni: magatehetetlen szenvedését, a riadt tekintetét, amikor szemére olvassa egykori tetteit. Urania látszólag sikeres életet él: jó nevű jogász az Egyesült Államokban, s még most, negyvenkilenc évesen is kívánatos nő - csakhogy férfi soha nem érintette a testét azóta a szörnyű éjszaka óta, amikor Trujillo, a Kecske, Dominika diktátora egy szűz kislány testével akarta felgerjeszteni lankadó vágyait... Miközben Urania újra találkozik apjával és rokonaival, visszatérünk az 1961-es esztendőbe, amikor Trujillót meggyilkolták, és Vargas Llosa borzongatóan eleven képet fest egy diktatúra hétköznapjairól, elénk varázsolva a rendszert kiszolgáló és a zsarnoksággal különböző okokból szembeszálló alakokat... és persze magát Trujillót, aki élet és halál ura a szigeten, de a minisztereivel folytatott megbeszéléseken folyton a nadrágját nézi, nincs-e ott árulkodó vizeletfolt, mert egyedül saját testének nem tud parancsolni... és a történelemnek, amely éppúgy elsöpri őt is, mint más aljas, perverz diktátorokat, akik önmagukat isteni hatalommal ruházzák fel.

Varnus Xaver - Isten ​majd megbocsájt - az a mestersége
"Jól ​tudom, hogy azok legtöbbjének, akik írásaim szabadossága miatt fintorogni fognak, inkább a saját gondolataik szabadossága miatt kellene fintorogniuk. A szívüknek tetszik, amit én írok, csak a szemüket sérti. Amit gondolni nem szégyellsz, mondani se szégyelld! Én egyébként mindig arra szorítottam magam, hogy legyen bátorságom mindent elmondani, amit megtenni van, és soha nem fogadtam el, hogy volnának közölhetetlen gondolatok. Leggonoszabb tetteimet és hajlamaimat sem érzem olyan csúnyának, mint amilyen csúnyának és csúfnak tartom, hogy ne merjem megvallani őket. Ki-ki mértéket tart a vallomásban: tartana inkább a tetteiben!..." (Montaigne)

Thomas Mann - Doktor ​Faustus / A Doktor Faustus keletkezése
Thomas ​Mann nagy, szintetizáló eszmeregénye több kiadást is megért magyarul, a legutóbbi 1977-ben jelent meg. A mű, amely történelmi és eszmei távlatból vizsgálja a németség tragikus XX. századi kisiklását, a reformáció korabeli népkönyvre és Goethe "Faust"-jára utalva olyan hős élettörténetét beszéli el, aki a német polgári szellem és művészet sorsát jelképezi. Adrian Leverkühn német zeneszerző életének krónikása ifjúkori barátja: Serenus Zeitblom, aki a Mann-regény írásával egy időben, azaz 1942-től 1945-ig, szerzőjének ironikus másaként dolgozik Leverkühn életrajzán, s a világháború alakulására vonatkozó jelen idejű feljegyzései keretbe foglalják a főhős történetét. Az önarcképszerű, ugyanakkor nietzschei vonásokat is hordozó Leverkühn az "ördöggel cimborál", híres művész lesz, de ezzel egyidejűleg kudarcot vallanak emberi kapcsolatai. Megváltásként végül megadatik neki, hogy szeretheti ötéves unokaöccsét, az égi tisztaságú gyermeket, de annak halála után és huszonöt évvel az után, hogy ő maga vérbajjal megfertőződött, kitör rajta az őrület. A Doktor Faustus keletkezése, Thomas Mann 1949-ben írt műve több mint negyven éve, 1961-ben jelent meg először magyarul. A tanulmány a Faustus-regény keletkezésének a történetét mondja el, mintegy utószó gyanánt. A "regény regényében" megdöbbentően érdekes vallomások születtek a regény egyes részleteinek kialakulásáról, "s emellett feltárul az író mindennapi életének belső és külső története, családi részletek, s az annyira szemérmes és mégis amerikai jellegű, naiv és mégis rafinált önmutogatás. Ez is kettős időben, mint maga a regény. A művészien beleszőtt naplórészletek még a háború és Roosevelt Amerikája idejéből, másrészt ugyanezeknek és az azóta bekövetkezett változásoknak regisztrálása és bírálata abból az időből, mikor a regény regénye készült. A műalkotás keletkezéséről tett önvallomások vajmi ritkán szoktak őszinték lenni. Thomas Mann őszinteségében azonban nincs okunk kételkedni."

Thomas Mann - Mario ​und der Zauberer
Die ​Novelle "Mario und der Zauberer" von Thomas Mann spielt in Italien am Tyrrhenischen Meer - genauer gesagt in Torre di Venere - und handelt von einer vierköpfigen, deutschsprachigen Familie, die im Italien der 20er Jahre unseres Jahrhunderts ihren Sommerurlaub verlebt und die eine als Zauberveranstaltung deklarierte Show, die ein gewisser Cavaliere Cipolla leitet, der sich selbst Illusionista (Zauberkünstler) nennt, besucht.

Thomas Mann - Trisztán
Thomas ​Mann e novellája, amely századunk első éveiben született, élet és művészet viszonyát ábrázolja. Az Einfried tüdőszanatóriumba új beteg érkezik, a törékeny ifjú Klöterjahnné robusztus kereskedőférje kíséretében. A szanatóriumban Detles Spinell érdeklődik a hölgy után, egyszer kettesben maradnak, és a hölgy eljátssza zongorán Wagner Trisztán partitúráját.........

Thomas Mann - Naplók ​1940-1955
A ​Thomas Mann naplóiból készült válogatás első kötete, mely 1939-ig mutatott be részleteket az írói életműhöz szervesen hozzátartozó feljegyzésekből, 1988-ban jelent meg kiadónknál. Azóta sorra napvilágot láttak Németországban a teljes naplót felölelő további kötetek, ezekből közöljük a legérdekesebb szemelvényeket. A feljegyzések alapvető jellemzője itt is - akárcsak az első kötetben - az, hogy a naplóírónak egyaránt fontos a banális külső események - séta, látogatások stb. - pontos közlése, valamint monoton napirendjének keretei között folyó, mozgalmas szellemi életének és heves érzelmeinek a regisztrálása. A Thomas Mann szellemi tevékenységét dokumentáló feljegyzések közül talán legizgalmasabbak azok, amelyek a születő-formálódó művekkel kapcsolatosak, amelyekben Mann azt latolgatja, melyik téma tudná még felvillanyozni és miért - például Gregor története, a "kiválasztotté" -, de izgalmasak azok a passzusok is, amelyek az író politikai nézeteit rögzítik, reflexióit a háborús, majd az 1945 utáni évek amerikai, európai eseményeire. Az új világrendről alkotott ítéletei olykor meghökkentőek, de gondolatébresztőek ma is. A hetvenéves Thomas Mann érzelmi életének is hű tükre a napló - számot ad a Halál Velencében írójának utolsó nagy fellángolásáról, egy pincérfiú iránti homoerotikus vonzalmáról. A manni életmű és a Mann család iránt világszerte újra megnőtt az érdeklődés. Beigazolódott Klaus Mann 1936-os naplóbejegyzése: "Milyen különös család is vagyunk mi! Egyszer majd még könyveket írnak rólunk..." E nemrég valóban megírt könyv - könyvek - egyik legfontosabb, leghitelesebb forrása a legnagyobb Mann, Thomas, az apa naplója.

Thomas Mann - Tonio ​Kröger
A ​Tonio Kröger-ben az író a korabeli német polgári és értelmiségi fiatalság hangulatát jeleníti meg; művész és polgár viszonyát a szellem emberének helyét a hanyatlásnak indult polgári társadalomban. A mű tanúsága szerint kétféle ember van : a józanok, az életben sikeresek, Tonio Kröger szavaival élve "a szőkék és kék szeműek", a normális átlagpolgárok, és azok, akik valamilyen testi vagy lelki különbözőség folytán kiválnak ebből a világból. Tonio Kröger tulajdonképpen maga az író, akinek kételyei, vallomása, művészetfelfogása egyben a kor művészetértelmezésének kritikája is. A hős szemében művésznek lenni egyáltalán nem dicsőség, sőt: "kissé szégyellni való, veszélyes és kétértelmű kalandorvállalkozás az élet és a tisztesség rovására", melyet azonban csinálni kell annak, aki erre a sorsra született.

Thomas Mann - Az ​elcserélt fejek
"Thomas ​Mann Elcserélt fejek című hindu legendája két ifjú, a Srídáman nevű kereskedő és Nanda kovács és tehénpásztor egyedülálló története, amelyben az egymás felé irányuló vonzalom kicserélődés és egyesülés utáni vágyat gerjeszt. Srídáman néhány évig csillagászatot és lényegszemléletet tanul, a szellemi dolgok vonzzák, míg Nanda elsősorban fizikai előnyeivel válik ki; ez utóbbinál a test a fődolog a mellékes fejjel szemben, az előbbinél pedig a tudással bíró fej élvez előnyjogot a függelékül szolgáló test ellenében. Mann úgy írja le kettejüket, mint a megkétszereződött Sívát, aki hol szakállas aszkétaként, hol pedig erőtől duzzadó ifjúként jelenik meg, de sohasem egységben. A Sívában egyesülő tulajdonságok esetükben külön jelentkeznek és kölcsönös vonzalmat, valamint egymásrautaltságot váltanak ki: mindkettőjük úgy érzi, hogy egyedként nem tekintheti magát teljesnek. Nem is lehet tehát másként, mint hogy a két ifjú érzelmi életét ugyanaz a leány befolyásolja. A szépséges Szítának valaha Nanda volt a hintáztatója, Srídáman pedig akkor pillantja meg először és szeret belé azonnal, amikor a napszűz fürdőájtatosságot végez a folyón. Mi sem természetesebb, mint hogy Srídáman számára Nanda kéri meg a leányzó kezét. Szítá házasélete ugyan a legnagyobb mennyei boldogságban veszi kezdetét, idővel azonban vonzalom támad benne a férfias Nanda iránt és nem szűnő testi-lelki gyötrődés keríti hatalmába, mivel - úgy érzi -Srídáman már nem tudja neki a teljességet nyújtani. A nőben dúló érzelmi vihar a két férfi lelkületén is kiütközik. Annyira összetartoznak már, hogy mindkettő hajlandó lenne lemondani Szítáról, életének elvesztése árán is, a másik javára. Ezért - hogy a kellemetlen helyzetet valamiképp megoldja -, egyik hármasban lebonyolított utazásuk alkalmával egy útbaeső szentélyben Srídáman levágja saját fejét, de így cselekszik a keresésére induló és látványától feleszmélő Nanda is. A bensejében immár Srídáman magzatát hordó Szítá a Világanya segítségével feltámasztja a két férfit, ám - részben zavarodottságában, részben ösztönszerűen - összecseréli a két fejet, így próbálva létrehozni Srídáman fejéből és Nanda testéből álmainak emberét. Ezt követően a dilemmák sora merül fel: mi dönti el, hogy ki tekinthető ezentúl férjének, a fej vagy a test?, továbbá ki tekinthető a leendő gyermek apjának, illetve mi az elfogadható, a fej vagy a test szerinti apaság? Egy szent emberhez, Kádamanához fordulnak ítéletért, aki úgy véli, hogy a fej a testrész legkülönbje, ezért a férj, Srídáman fejéből és Nanda testéből keletkezett egyén tekinthető Szítá férjének, a Nanda fejéből és Srídáman testéből összeillesztett személy pedig a leendő apának." (Szombathy Bálint)

Thomas Mann - Mario ​és a varázsló / Halál Velencében / Lujzi / A ruhásszekrény
Thomas ​Mann (1875-1955) a század egyik óriása volt, már életében klasszikusként küzdött műveivel azért, hogy megakadályozza a barbár eszmék honfoglalását az emberi szívekben. Azok közé a nagy írók közé tartozott, akik még csak közepes színvonalú műveket sem írtak. Hallatlan tudatosan, már-már aggályos alapossággal dolgozott, és éppen ezért sikerült neki szinte minden művében makulátlan teljességgel megformálnia az írói gondolatot.