Koszovó ​- tűzfészek

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Al Ghaoui Hesna - Háborúk ​földjén
Háború... terrorizmus... bombázás... éhezés. Nekünk ​híranyag, millióknak viszont húsba vágó valóság, a mindennapok része. Hiába hullanak bombák az ellenséges repülőgépekről, hiába lövöldöznek vaktában az utcán járókelőkre, az élet nem áll meg. Csakhogy a háborús hétköznapok nem férnek bele a híradásokba. Ezért utazik a helyszínre a riporter, hogy egyszerű, emberi helyzeteken keresztül mutassa be, hogyan lehet túlélni mindezt. A "Háborúk földjén" persze a szerzőről, Al Ghaoui Hesnáról is szól, akinek a válságövezet veszélyein túl meg kell küzdenie az élet legbanálisabb szituációival is: egy lemerült akkumulátorral vagy a lábán felejtett papuccsal, ami nem igazán passzol a golyóálló mellényhez. És aki civilben ugyanolyan átlagember, mint bárki más: a húgával bulizni jár, és karácsonyi partikat rendez a családjával. Kivéve, amikor nem. Amikor pillanatok alatt kell mindezt hátrahagynia és elutaznia oda, ahonnan mindenki más menekülni próbál... Al Ghaoui Hesna szerkesztő-riporter. Az elmúlt években tizenöt országból, számos háborús övezetből tudósította a Magyar Televíziót. Elsősorban a Közel-Keleten mozog otthonosan, hiszen édesapja szíriai. A jogi diploma megszerzése után külpolitikai újságíróként kezdett dolgozni. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert, a Gázai övezetben forgatott tudósítása pedig bekerült a Monte-carlói Televíziós Fesztivál döntős alkotásai közé. "Néma bölcsők" című, gyerekhalandóságról forgatott dokumentumfilmjét az Al-Jazeera Filmfesztiválon is vetítették. A Millenniumi Fejlesztési Célok jószolgálati nagykövete.

Charles Henderson - A ​csendes harcos
Az ​Egyesült Államok Tengerészgyalogságában a legveszélyesebb munkát a mesterlövészek végzik. Erősítés nélkül, minimális kommunikációt folytatva a külvilággal hetekre eltűnnek a vadonban, és semmi sem védheti meg őket, csak az intelligencia és a vasakarat... miközben figyelnek, várnak, és végül lecsapnak. De az összes mesterlövész közül, aki valaha emberi vadra vadászott, kiemelkedik egy ember, valaki, aki legendává vált a mesterlövészek között. Ez az ember Carlos Hathcock volt. "A mesterlövész" Carlos Hathcock, az Egyesült Államok Tengerész-gyalogsága mesterlövészének igaz küldetéseit mondta el részletekbe menően. Most a figyelemre méltó tengerészgyalogos története folytatódik, feltárva a bátorság és a kitartás újabb, eddig soha el nem mesélt, szívfájdító momentumait. Ez a könyv egy olyan ember lebilincselő történeteiről szól, akit nem holmi önös érdek vagy dicsvágy tett naggyá, hanem a kötelességtudat és a becsület. Ez egy ritka alkalom arra, hogy az olvasó bepillantást nyerjen az amerikai tengerészgyalogos kockázatos küldetéseibe és annak az embernek a gondolataiba, aki katonai történelmet írt.

Ryszard Kapuściński - A ​császár / A sahinsah
A ​szerző Etiópiában a katonaság hatalomátvétele után élete kockáztatásával felkereste Hailé Szelasszié különböző magas beosztású hivatalnokait (a kutyapisifeltörlőtől a miniszterig) Az ő vallomásaik alapján született első könyve, A császár. A szerző a hatalom mechanizmusáról írt trilógia első részének tekinti, A sahinsah Iránról szól, a sah bukása idején, és ugyancsak világsiker. A zsarnok hibáinak százféle fajtájával ismertet meg bennünket, az uralkodó szinte abszurd hozzá nem értésével, a valóságtól való elrugaszkodásával és azzal a riasztó ténnyel, hogy a kegyetlenség ebben az országban történelmi hagyomány. Kapuscinski nem ír le semmit, amit nem volt alkalma saját bőrén tapasztalni. Innen ered prózája roppant szuggesztivitása.

Kurt Rieder - Hans-Joachim ​Marseille, Afrika csillaga
Ezen ​könyvvel végigkísérhetjük Hans Joachim Marseilles-t, Afrika csillagát élete szakaszain, és szinte előttünk cseperedik ásszá a zöldfülű újonc aki nem éppen szófogadó magatartásáról híres. Marseille harcolt a Csatorna felett, de igazi hírnevét az afrikai hadszíntéren szerezte, ahol az ellenség hamar megtanulta félni a sárga 14-es lajstromú Messercshmittet, mely ellen nem használt a Liberty-kör nevű védekező formáció. Ellenség soha le nem lőhette, halálát műszaki hiba okozta.

Robert Capa - Slightly ​Out of Focus
In ​1942, a dashing young man who liked nothing so much as a heated game of poker, a good bottle of scotch, and the company of a pretty girl hopped a merchant ship to England. He was Robert Capa, the brilliant and daring photojournalist, and Collier's magazine had put him on assignment to photograph the war raging in Europe. In these pages, Capa recounts his terrifying journey through the darkest battles of World War II and shares his memories of the men and women of the Allied forces who befriended, amused, and captivated him along the way. His photographs are masterpieces -- John G. Morris, Magnum Photos' first executive editor, called Capa "the century's greatest battlefield photographer" -- and his writing is by turns riotously funny and deeply moving. From Sicily to London, Normandy to Algiers, Capa experienced some of the most trying conditions imaginable, yet his compassion and wit shine on every page of this book. Charming and profound, Slightly Out of Focus is a marvelous memoir told in words and pictures by an extraordinary man.

Bohumil Hrabal - Szigorúan ​ellenőrzött vonatok
…Hrabal ​a sínekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: „A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbožin.” „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiři Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a _Szigorúan ellenőrzött vonatok_ban dolgozta fel. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Miloš, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubička forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubička forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubička forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá érett Miloš vállalkozik… Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. „Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot…” - töpreng Hrabal saját kisregényén. „A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc.” Hrabalnak ezúttal is sikerült bravúrosan megoldania a feladatot: remekművet írt.

Földi Pál - A ​Magyar Királyi Honvédség a második világháborúban
A ​gyalázatos trianoni diktátum nemcsak az országot csonkította rneg, de megszabta, hogy Magyarországnak csak 35 000 fő katonája lehet. Ezen belül meghatározták, hogy a tisztek arányszáma az összlétszám huszadrészét, az altiszteké pedig tizenötödrészét ne haladja meg. Megtiltották a tartalékos hadkötelesek, valamint a katonai szállítóeszközök mozgósítás útján történő igénybevételének megszervezését is. Szabályozták, hogy fegyvert, lőszert és bármilyen hadianyagot csak egy gyárban szabad előállítani. Mindennemű fegyver és lőszer behozatala Magyarországra kifejezetten tilos volt. A diktátum meghatározta az alakulatok szervezeti felépítését, valamint azok létszámkereteit. Rögzítették azt is, hogy milyen fegyver és milyen arányban lehet a csapatoknál, valamint azok lőszerkiszabatát is.

Anonyma - Egy ​nő Berlinben
Aki ​tudni akarja, milyen volt a háború valójában, hallgassa meg a nőket. A legyőzött németek önsajnálatának nyoma sincs. Egy illúzióktól megfosztott ember nyugalma, figyelmének könyörtelen pontossága és naplójegyzeteinek akasztófahumora felejthetetlen olvasmánnyá teszik ezt a könyvet. "Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól..." (Der Spiegel) "Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja - és olvasnia is kell!" (Die Tageszeitung)

Winston S. Churchill - The ​Grand Alliance
One ​of the most fascinating works of history ever written, Winston Churchill's monumental book The Second World War is a six-volume account of the struggle of the Allied powers in Europe against Germany and the Axis. Recounted through the eyes of British Prime Minister Winston Churchill, the Second World War is also the story of one nation's singular, heroic role in the fight against tyranny. Here you will find pride and patriotism in Churchill's dramatic account and with reason--having learned a lesson at Munich that they would never forget, the British refused to make peace with Hitler, defying him even after France had fallen and it seemed as though the Nazis were an unstoppable force. The Grand Alliance describes the end of an extraordinary period in British military history in which Britain stood alone against Germany. Two crucial events brought an end of Britain's isolation. First is Hitler's decision to attack the Soviet Union, opening up a battle front in the East and forcing Stalin to look to the British for support. The second event is the bombing of Pearl Harbor. U.S. support had long been crucial to the British war effort, and Churchill documents his efforts to draw the Americans to aid, including correspondence with President Roosevelt. Churchill won the Nobel Prize for Literature in 1953 in part because of this awe-inspiring work.

Józef Mackiewicz - A ​katyńi tömeggyilkosság
Az ​1940 tavaszi katyńi vérengzés a másik világháború egyik legvéresebb leszámolása volt, mely során az NKVD emberei több mint négyezer-négyszáz lengyel katonatisztet és elhurcolt polgári foglalkozású személyt végeztek ki a Szmolenszk közeli erdőben (a vérengzés más helyszíneken is folyt, s a legyilkoltak összlétszáma jóval tizenötezer fő felett lehetett). A tömegsírokat 1943-ban fedezték fel a Szovjetuniót megtámadó németek, s az esetet természetesen nyilvánosságra hozták, befeketítendő ellenfelüket, az akkor már a britekkel és amerikaiakkal szövetségben harcoló szovjeteket. Az 1943-ban zajló, német nyomás alatt munkálkodó, ám nemzetközi vizsgálóbizottság által végzett feltárásban részt vett Józef Mackiewitz is, aki elsőként 1948-ban jelentette meg tényfeltáró kötetét, A katyńi bűntény a dokumentumok fényében címmel, amely az első mű volt, mely lerántotta a leplet az aktuálpolitikai okokból eltusolt ügyről. Mackiewitz volt ugyanis az első, aki kimondta: nem a németek, hanem a szovjetek a felelősek a vérengzésért. Az azóta is számos nyelven megjelent mű első alkalommal olvasható magyarul.

Robert Kershaw - Harckocsizók
A ​harckocsi, "a tank" volt az a fegyver, amely a 20. század csatatereit fizikai valóságában és pszichológiailag is uralta. A német villámháborúnak éppúgy az alapvető eszköze volt, mint az izraelinek, valahányszor a szovjetek "jöttek, mint az oroszok" (1944, 1956, 1968), ők is páncélosok ezreit használták, de Koreában, a vietnami "dzsungelháborúban", a Balkán hegyei között vívott délszláv polgárháborúkban, az iraki háborúkban, és sok békefenntartó műveletben is jelentős szerepet játszott. Hatalmas az irodalma magának a harckocsinak, az eszköznek, de eddig alig méltatták figyelemre az eszközt használó embert, a harckocsizót, pedig ez a gép hihetetlenül függ kezelői szaktudásától. Robert Kershaw korábbi kutatásai során újra és újra szembesült a páncélos fegyvernem jelentőségével, és ezért életművét a két világháború harckocsizóinak történetével koronázta meg. Az utolsó pillanatban még sok II. világháborús veteránnal sikerült interjút készítenie, és mert maga is a háborút megjárt katona, kiválóan szót értett velük. Az írott forrásokat is kritikus szemmel elemezve és az "oral history"-val összevetve, életteli, hiteles képet ad a veszélyekkel teli szolgálatról a mind nagyobb és erősebb páncélosokban, meg arról, hogyan hat egymásra a katona és fegyvere. Azt is megtudjuk, a konstruktőrök és a gyártók miért éppen ezt vagy azt az ismert típust hozták létre, és akik egy-egy híres páncélost, a T-34-est, a Tigrist, a Shermant stb. használták, mint gondoltak a sajátjukról és az ellenségéről.

Julius Fucik - Riport ​az akasztófa tövéből
A ​felszabadulás harmincadik évfordulójára jelenik meg újra magyarul az _Üzenet az élőknek_ címmel ismerté vált, megrázó, különös emberi dokumentum, amelynek cseh nyelvű eredeti kiadása 1945-ben egy csapásra az év legolvasottabb könyve lett. Fučík műve döntő módon befolyásolta az első, háború utáni idők elképzelését szocializmusról és kommunizmusról, és ércbe véste azoknak az emlékét, akik, mint ő, a legnehezebb körülmények között is helytállva, életüket áldozták egy új, igazságos társadalom eszméinek megvalósításáért. A világirodalom e legtragikusabb riportjának drámaian tömör sorait és félelmetesen komor színterét beragyogja Fučík lényének örök líraisága és törhetetlen életigenségének derűje.

Szirmai Rezső - Fasiszta ​lelkek
„Önök ​így köszöntötték egymást: „Kitartás, éljen Szálasi!” Ön rendelte ezt el? /Nevet./ Én csak azt rendeltem el, hogy a testvérek köszöntése ez legyen: Kitartás! Az Éljen Szálasi!-t ők tették hozzá……- /Hevesebben./ sohasem fogok hivatkozni bizonyos dolgokra… De a zsidóság, amelyik ma él, csak nekem köszönheti életét… Ki merte volna március 19.-e után megtenni azt, amit én tettem?... Amikor meghallottam, hogy a zsidóságot kiviszik az országból külországi munkaszolgálatra, a párt vezetőségének hivatalos értekezletén ezt mondtam: Nem szabad kiengedni az országból egyetlen zsidót sem! Olyan gazdagok vagyunk mi, hogy napi négymillió munkaórát nélkülözni tudjunk? Nem szabad egyetlen létező és komolyan felhasználható munkaerőt kiengedni az országból! Maradjanak csak itt bent, dolgozzanak nekünk!” /Részlet a Szálasi Ferenccel folytatott beszélgetésből/

Szlankó Bálint - Maximum ​nulla áldozattal
Ez ​a könyv első ízben derít fényt arra, milyen mélyen belesüllyedt a Magyar Honvédség az afganisztáni háborúba. Testközelből számol be egy harctámogató csoportról, ami súlyosabb harcokban vett részt, mint bármelyik magyar katonai alakulat a második világháború óta. A szerző saját tapasztalatain, több tucat interjún és pontosan rekonstruált történeteken keresztül mutatja be a katonák és a háború mindennapjait, a magyar szerepvállalás történetét 2004-től napjainkig. Itt olvashatunk először arról, hogy mit is csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. A valóság sokkal durvább annál, mint amit elképzeltünk.

Markus Wolf - Az ​arc nélküli ember
Egyszerre ​tíz országban tizenkét nyelven jelent meg az a szenzációs emlékirat, amelynek íróját a New York Times „századunk legnagyobb kémfőnökének”, a párizsi Liberation „a hidegháború legsikeresebb hírszerzőjének” nevezi. Könyve mindamellett önéletrajz is egyben, remekül megírt, érett stiláris erényeket csillogtató, már-már regényszerűen pergő, izgalmas mű. És természetesen senki sem ismeri nála – az NDK hírszerzésének vezetőjénél – jobban az 1948-1989 közötti hidegháború kulisszatitkait. Igen jellemző, amit a könyv egyik londoni recenzense írt: „Úgy tetszik, Wolf /.../ egyéni emberi tragédiája, hogy miközben vitathatatlanul megnyerte a CIA-vel és a többi NATO-hírszerzőközponttal vívott hosszú csatáját, a keleti tömb, s országa, az NDK /.../ elveszítette magát a háborút.” Wolf természetesen még ma sem fedhet fel mindent (védenie kell a még élő személyeket), de amit fölfed, megannyi szenzáció. S ami alighanem a szenzációk szenzációja: ezernyi találgatás és kombináció után most először derül fény, méghozzá a leghitelesebb forrásból, az amerikai atomtitok szovjet megszerzésének mindeddig hétpecsétes titokként kezelt titkára. Miért fogadta Sztálin a legnagyobb hidegvérrel Truman elnök bejelentését az amerikai atombomba elkészültéről? Ki volt az – s milyen lelkiismereti okok vezérelték –, aki a teljes amerikai dokumentációt átadta a Szovjetuniónak? S miért kellett mindezt jóformán a mai napig titokban tartani?

Samuel Pisar - Vér ​és remény
Amikor ​a nácik a lengyelországi Białystokból elhurcolják a zsidókat, a 13 éves Samuel Pisar édesanyjának az az ötlete támad, hogy hosszúnadrágot ad a fiára, akit így a munkaképes férfiak közé osztanak be. Ha a szokásos rövidnadrágban marad, őt is elgázosítják Treblinkában, mint anyját és kishúgát. A majdaneki táborban Samuelben működni kezd a túlélési ösztön, és fanatikus elszántsággal sikerül életben maradnia Auschwitzban és Dachauban. Amikor a tábort felszabadítják az amerikaiak, két megmenekült barátjával együtt Bajorországban élvezik az életet és a merész feketézéssel előteremtett jómódot. Nagynénje Párizsba viszi Samuelt, majd Ausztráliába kerül, ahol ugyanazzal a fanatikus elszántsággal veti magát a tanulásba, és elkezdődik elképesztő sikerekben gazdag életpályája. Harvardi diplomájával az ENSZ-főtitkár kabinetjében dolgozik, majd Kennedy elnök munkatársává válik. Később sikeres nemzetközi ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok tanácsadója, nemzetközi konferenciák szónoka. Sokáig úgy gondolta, hogy nem szabad feltépni a múlt sebeit. Azt látva azonban, hogy a világ új katasztrófák felé rohan, tudatosult benne, hogy emlékeztetnie kell arra, amit saját szemével - gyerekszemmel - látott: miként omlott össze egy kegyetlenséget, szenvedést és tragédiát maga után hagyó, önhitt világ. 1979-ben írta meg ezt a világsikert aratott könyvet, amelynek az első harmada ér véget a felszabaduláskor, a következő kétharmad annak története, hogyan tudta felépíteni magát sikeres világpolgárrá.

Ryszard Kapuściński - Ében
...Fölemelik ​az elnököt. Doe ül, hátát egy katona támasztja meg a lábával, fülétől megfosztott, vérben úszó feje imbolyog. Johnson most nem igazán tudja, mi legyen tovább. Levágassa Doe orrát? Kezét? Lábát? Láthatóan nincs ötlete. Kezdi untatni a dolog. - Vigyétek innen! - parancsolja a katonáknak, akik elcipelik további kínvallatásra (azt is filmre veszik). Doe, halálra kínozva, élt még néhány órát, aztán a vérveszteség miatt meghalt. Amikor Monroviában jártam, az elnök kínzását bemutató videokazetta volt a médiapiac legnagyobb szenzációja. A városban azonban kevés volt a lejátszó, és a villanyt is gyakran kikapcsolták. Az emberek, ha látni akarták a kínzásokat (az egész film két órás volt), kénytelenek voltak bekéredzkedni tehetősebb szomszédaikhoz vagy valamelyik bárba, ahol szünet nélkül ment a kazetta..."

Kakehasi Kumiko - Szomorú ​hősi halál
Az ​Ivo Dzsima-i csatáról, a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközetéről nagyon sokat írtak már, filmeken is többször megjelenítették – de japán feldolgozást még sohasem olvashattunk róla. Ezt a hiányt pótolja most Kakehasi Kumiko japán újságírónő könyve, amelyet nemcsak hogy számos nyelvre lefordítottak, hanem Clint Eastwood Levelek Ivo Dzsimáról című filmjének is egyik alapjául szolgált. Az apró, vulkáni hamuval borított sziget, Ivo Dzsima azért volt kulcsfontosságú a japán hadvezetésnek, mert amíg japán kézen volt, megnehezíthette az amerikaiak számára a honi főszigetek bombázását, lévén félúton a Mariana-szigetek és Tokió között. A sziget parancsnoka, Kuribajasi Tadamicsi tábornok nem a sztereotip fanatikus japán katona volt. A legtöbb japán parancsnokkal ellentétben nem volt hajlandó öngyilkos banzájrohamokban, értelmetlenül áldozni fel harcosai életét, hanem félévi kemény munkával bonyolult barlang- és bunkerrendszert építtetett ki, és amolyan partizánháborúra rendezkedett be. Mindenben csak annyi kényelmet engedett magának, mint alárendeltjeinek. Minden emberében tudatosította, hogy amíg élnek, otthon levő szeretteik életét könnyítik, hosszabbítják meg. Ebből következett, hogy a háromszoros létszám- és sokszoros technikai fölényben levő amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság egyik legvéresebb veszteségét szenvedte el itt, s hogy az amerikaiak által néhány naposnak jósolt csata több mint egy hónapig (1945. február–március) elhúzódott. A húszezer japán szigetvédő és elsősorban parancsnokuk harctéri életét (és előéletét) ismerhetjük meg ebből a lenyűgöző könyvből, amelynek nyersanyagát különféle korabeli levelek és a túlélőkkel, valamint családtagokkal készített interjúk alkotják. Kakehasi műve elnyerte a rangos Oja Szoicsi-díjat.

Pavel Luknyickij - Magyar ​napló
Az ​orosz kapitány verőfényes téli reggelre ébred a magyar parasztház tisztaszobájában. Fölpillant: Szűz Mária tekint le rá, karján a Kisdeddel. Alatta cirill betűs felirat: „Aknák felszedve”… A szovjet haditudósító magyarországi emlékei között sok ilyen mozaiklapocskát találunk: csata utáni tájképeket, országút szélén heverő elpusztult lovakkal, rozsdás, kiégett páncélosokkal, alaktalan szürke rongycsomókkal (néhány órája még a halálfejes SS-osztagok harcosai voltak). De Luknyickij kapitány könyve ennél is többet nyújt: az eleven képekkel párhuzamosan a magyarországi felszabadító hadműveletek leírását is, 1944 novemberétől a felszabadulás napjáig. Kiemelkedő epikus képsorok idézik a Pestért vívott utcai harcokat és Buda hosszú, kemény ostromát. A közelmúltban elhunyt szerző két nemzedékhez szól: az idősebbhez, amelynek szívébe a közvetlen tapasztalat égette be a magyar sorsforduló epizódjait, s az ifjabb generációhoz, amely talán éppen a „Magyar napló” nyomán ismeri meg nagyobb vonalakban a hazánkért vívott gigászi hadműveleteket.